Szombat, december 10.

2016 december 9. | Szerző:

Szóval, a mai napot sem tesszük ki az ablakba, úgymond. Ha az egész napot ajándékbeszerzéssel töltöttük, akkor találkozhattunk az Eladó a családom (Filmcafe, 21.00) kizárólag a külsőségeknek élő, újgazdag családjával is. Ők álltak előttünk és utánunk is a sorban, és ők foglalják el az utolsó mozgássérülteknek fenntartott parkolót is a hófehér BMW terepjáróval, és senki meg nem mondaná róluk, hogy. Amúgy ez egy elég okos komédia Demi Moore-ral és David Duchovnyval.

fedoneve-donne-brasco-al-pacino

 

Sokszor, de talán nem elégszer látott, remek fausti történet Az ördög ügyvédje (Duna, 21.10). Al Pacino miatt nézzük meg e remek filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy Pacino játszik és ahogy beszél (a pótolhatatlan Végvári Tamás hangján). Egy kis ízelítő a filmből: Pacino monológja, melyben sátáni bölcsességgel fejti ki véleményét Istenről.

Ismét feltűnik ma este Anthony Hopkins is, ő természetesen Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján szólal meg, és annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (AMC, 21.00) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterének látványát. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Érdekes lehet rögtön utána megnézni a Hannibál ébredését (AMC, 23.05), amiben még nem láthatjuk Hopkinst, hiszen ez a Hannibál-tetralógiaként is ismert történet időrendben első része, melyből értelemszerűen a címszereplő ifjúkoráról kapunk mélyreható információkat. Az ifjú Lectert Gaspard Ulliel alakítja, meglepetésre igen jól, egy meglepetésre egészen izgalmas filmben.

Utána ismét csak Al Pacinót ajánlhatom a Fedőneve: Donnie Brascóban (RTL+, 22.30) -hiába, ha egy nap szar, akkor csakis a legnagyobbakkal múlassuk el a francba-, aki a maffia “nyugdíj” előtt álló bérgyilkosaként egy kinyúlt seggű mackónadrágban (lásd a képen) nézi otthon a NatGeót a tévét, nem is sejtve, hogy pártfogoltja, a címszereplő (Johnny Depp) rendőrségi fedett ügynökként épült be az amerikai maffiába. A valóságban megtörtént esetet feldolgozó kiváló filmben igen jó Depp is, de Al bácsi egész egyszerűen imádni való (és szívszorító).

A mostanában szintén gyakran vetített Barney és a nők (Filmcafe, 22.45) című, kissé pikírt humorú romantikus komédia elsősorban Paul Giamatti miatt lehet érdekes – Rosamund Pike és Dustin Hoffman mellett. Giamattit már számtalan filmben láthattunk különféle markáns karakterszerepekben, ám talán ez az első film az, amelyikben teljes egészében megmutathatja tehetségét. A pasas itt egy nagymenő hollywoodi filmproducert alakít, aki előnytelen külseje ellenére talán több nőt fogyasztott, mint szivart, pedig az utóbbi szinte ki sem esik a szájából. Ez a filmbeli fazon kaszinókat talán még nem nyit, tévécsatornákat sem vásárol tíz deka parizer-módjára, ám az ő kis szivarkája is meg lesz ragadva keményen, annyi szent.

A mostanában minden különösebb előzmény nélkül, amolyan derül égből villámcsapásként kerül adásba A Keresztapa 3. (TV2, 23.00), amiről nekem mindig az jut eszembe, hogy ez a gigászi mű valójában a világ legjobb szappanoperája. Vagy az, hogy ami tökéletesen működik vérdrámaként, egyben önmaga paródiájaként is, az egészen biztosan remekmű. Ma este tehát egyenesen a harmadik részhez érkezünk, amiben Michael (Al Pacino – ma már szintén harmadszor) már öreg, fáradt, és a fiában, Vincentben (Andy Garcia) van a Cég (tehát a Család) jövője. Rengetegszer láttam, de szerintem ha belekattintok, tuti végignézem újra, úgy, hogy közben előre mondom a párbeszédet.

A Rosemary gyermeke (Duna, 23.45) viszont az a film lesz, amibe talán semmiképpen nem kéne belekapcsolni, mert tuti nem fogsz tudni aludni utána… Roman Polanski 1968-as mesterművében ott van benne a gyermekvárás minden félelme. Melegünk biztosan nem lesz közben, mert a vér is jéggé fagy ereinkben.

Címkék:

Péntek, december 9.

2016 december 8. | Szerző:

Nem véletlenül hajaz címében Dan Trachtenberg bemutatkozó rendezése -az HBO ma esti premierje- J.J. Abrams 2008-as Cloverfield című produkciójára, melyben Abrams szintén egy “nyeretlen kétévessel”, Matt Reevesszel vitette el a balhét (és csinált filmtörténelmet). A Cloverfield Lane 10 (HBO, 20.00) ismét egy (természetesen fiktív) földön kívülről érkező katasztrófa földlakókra gyakorolt pszichológiai hatásaival foglalkozik (a képen az egyik főszerepet igen meggyőzően alakító Mary Elizabeth Winstead), azonban itt, mivel láttuk már a korábbi filmet, joggal sejthetjük, hogy mi okozza a film cselekményében elmesélt történéseket. Így, ha történetesen nem igazolódna be sejtésünk, azért lennénk morcosak, ha meg igazunk van (merthogy elspoilerezhetem: igazunk van), akkor azért. Viszont ne legyünk morcosak, mert a film tényleg érdekes. (Bővebben)

cloverfield-lane-10-mary-elizabeth-winstead

 

A továbbiakban akár tarthatunk gasztro-pénteket is, hiszen a Bazi nagy görög lagzi (SuperTV2, 21.00) a húszabálók, valamint az esküvő-, és lagzifétisiszták kultuszfilmje, ráadásul egyrészt minden idők egyik legnagyobb nyereséget termelő filmje, már a bekerülési költségek relációjában, másrészt már mindenki látta (tehát mehetünk enni, inni dőzsikézni). Egy saját hagyományaikat tisztelő, vallásukat megtartó, húst hússal zabáló, zajos, temperamentumos családban nevelkedett kövér, csúnya, szemüveges görög lány egy nap gondol egyet és változtat életmódján, külsején, és hamarosan össze is szed egy rendes, jól nevelt, fehér, keresztény és amerikai fiút, aki még vegetáriánus is. Ennyi a film konfliktusa, minden ebből fakad – lásd a film címét.

Szintén a hús evése áll a rettegett Hannibál Lecter életének befejező szakaszát elmesélő Hannibal (Prime, 21.00) című mozi középpontjában. Nem éppen langyos lektűr Ridley Scott dolgozata, ellenben nyugodtan szörnyülködhetünk Lecter sajátosan bizarr gasztronómiai elképzelésein, viszont pazar szereplőgárda (Sir Anthony Hopkins mellett Gary Oldman, Ray Liotta és Julianne Moore) színesíti a borzongató élményt.

A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyben lehullt a lepel egy csomó olyan kormányzati és egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő) dologról, amelyen talán mindenkinek jobb lett volna, ha marad a lepel. Persze, az információ szabad áramlása létünk alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (Filmcafe, 21.00) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd konfliktusra koncentrál.

A háborús filmek kedvelői megnézhetik újra A sólyom végveszélybent (Film+2, 21.00), a ma már második filmjével szereplő Ridley Scott maratoni háborús drámáját (kb 144 perc), mely egy valóságban megtörtént szomáliai kommandós rajtaütés drámai pillanatokban bővelkedő, érzékletes filmes feldolgozása, értelemszerűen súlyos hollywoodi hangsúlyokkal (2 Oscar+2 Oscar-jelölés).

A romantikus történetek kedvelőivel azonban legjobb lesz, ha Csak barátok (Film Mánia, 21.00) maradunk. A ma esti egyik romantikus film (mert minden napra kell egy szippantás az orrból) azzal a közismert helyzettel játszik el, amikor a fiú szerelmes a lányba, aki viszont látszólag nem akar mást, minthogy csak barátok legyenek. Anna Faris, Amy Smart, Ryan Reynolds. (Bővebben)

Ennél kicsit viccesebb, az előbbihez hasonló műfajú darab a Keresd a nőt! (Cool, 21.10), amiről talán elég annyit elmondani, hogy Ben Stiller éppen bálozni vinné kiszemeltjét (Cameron Diaz), amikor becsípi a nadrágja cipzárjába a fütyijét. Ezek után talán nem meglepő, hogy a történet 13 év múlva folytatódik…

Enyedi Ildikó finom szövésű, nőiesen bohókás humorú, mégis lírai látomása, Az én XX. századom (m5, 22.30) sajnálatosan ritka vendég a tévéken, ezért különösen ajánlott megtekintése (még nekem is!). Különös film a “nőségről“, nem véletlenül aratott világsikert.

Borzongató világ nyílik meg a Más világ (Paramount Channel, 22.50) című romantikus thrillerben, Alejandro Amenábar filmjében. A történet színhelye egy magányos, ódon kastély, melyben egy magányos háborús özvegy (Nicole Kidman) éli életét két (fényérzékenységben szenvedő) gyermekével és szolgálóival, szigorú napirend szerint. Életük -a gyermekek furcsa betegsége miatt- teljes félhomályban zajlik, ami önmagában is elég félelmetes, de ha hozzávesszük az öreg ház természetes zörejeit is, akkor már teljes a hatás. A történet érdekes fordulatokon keresztül halad a meglepő, de abszolút logikus végkifejlet felé – pontosan bemutatva a háború hátországában maradókban, az özvegyekben és árvákban megélt gyötrő lelki mechanizmusokat is.

Az éjszakába Becéző szavak (Duna, 23.35) kísérnek el, hiába elképzelhetetlenek azok a Jack Nicholson által alakított modortalan frátertől, de a szomszédjában élő ódon, vaskalapos felfogású, kibírhatatlan szipirtyótól (Shirley Maclaine). Ám amikor az öregasszony lánya (Debra Winger) súlyosan megbetegszik… Maclaine, Nicholson és filmet rendező/produkáló James L. Brooks egyaránt Oscart kapott e teljesítményéért 1984-ben. Híres, naaagy hollywoodi film, melynek okán egyszerre sírunk és nevetünk.

Címkék:

Csütörtök, december 8.

2016 december 7. | Szerző:

Argentína nagyon messze van, és egyáltalán, hajlamosak vagyunk az egész latin-amerikai kontinenst elintézni valami üresfejű, csípőt himbáló, egyszerű léhaságnak, holott egy csomó világhírű művész jött onnan, Garcia Marqueztől Boris Vallejóig, Jobimtól Astor Piazzoláig. Argentína nagyon messze van, de ha jobban belegondolok, én még rossz filmet nem is nagyon láttam, ami onnan jött – és most nem a végtelen szappanoperákra gondolok, hanem például a Kínai, elvitelre, a Szemekbe zárt titkok, az Aura, vagy a Bonbon, a kutya című filmekre… Ebbe a sorba tartozik az Eszeveszett mesék (HBO, 20.00) is, Damián Szifron filmje, mely egyrészt Argentína tavalyi Oscar-nevezettje és jelölése, másrészt pedig, minden idők legnagyobb hazai (tehát argentin) kasszasikere, pedig nem is “normális” film ez, hanem csak amolyan szkeccsfilm, vagy filmszkeccs, nevezzük, ahogy tetszik. Én akkor azt mondom, hogy filmnovellafüzér, melynek darabjai egyenként is nagyon ütnek, így összefűzve viszont marnak. (Bővebben)

persona-nagy

 

Később van aztán ilyen, hogy Az utolsó légió (AMC, 20.20), egy amolyan szandálos, kardozós, ókori rómais kalandfilm – nem emlékszem rá, viszont mindössze annyit jegyeztem fel róla, hogy: látványos, de buta. Nyilván ezért nem emlékszem rá… Egy csomó sztár játszik benne, pl. Colin Firth a főszereplő.

Érdekes darab lehet viszont -én nem láttam még- a nemrégiben ijesztően korán elhunyt, elsősorban színészként ismert Alan Rickman rendezése, A virág románca (Filmcafe, 21.00). Sabine De Barra (Kate Winslet), a kertész és tájrendező hatalmas megbízást kap. Rendhagyó – mondhatni kaotikus – tájrendezési felfogásának és módszerének köszönhetően ő nyeri a megtiszteltetést, hogy megalkossa a versailles-i kastély kertjeit. A megbízó nem más, mint maga a Napkirály, XIV. Lajos (Alan Rickman). A kérdés, hogy vajon Sabine képes lesz-e megbirkózni a feladattal, túllépni múltjának titokzatos árnyékain, és biztosítani saját, valamint szerelme jövőjét? A kosztümös, romantikus történetben a két Oscar-díjas főszereplő mellett például a belga film sármos fenegyerekét, Matthias Schoenaerts és az ezerarcú Stanley Tuccit láthatjuk.

Sylvester Stallone ezzel a Rocky Balboa (Film+, 21.00) filmmel tért vissza az első rész még szerethető, becsületes, őszinte, jobbegyenes-szerű hangjához. Ez az, amit tud és ez az, ami jól is áll neki. A sztori, a mondanivaló bonyolultsága egy faékhez hasonlatos, de egy bokszmeccsben nem kell feltétlenül shakespeare-i drámát keresni – azt legfeljebb csak találni lehet…🙂

Ingmar Bergman ma esti KO-jában, a kíméletlenül alapos és mélyre szántó Personában (m5, 22.10) két nő (lásd a képen), egy bekattant színésznő (Liv Ullmann) és ápolójának (Bibi Andersson) bonyolult lelki kapcsolatába bonyolódhatunk bele – csak mi tudjunk aztán valahogy kijönni belőle…

Az Éjszakai rohanás (Duna, 22.30) szerintem simán versenyre kelhet a Tévében Legtöbbször Vetített Film címéért. Volt idő nemrégiben, amikor szinte naponta vetítette valamelyik csatorna. Robert de Niro (aki ezúttal dörzsölt zsaru és rabszállító) és Charles Grodin (aki itt a maffia sokat tudó könyvelője) rohan éjszaka.

Ha nem jött be semmi ma este, akkor halálbiztos tipp Quentin Tarantino Halálbiztos (Film+2, 22.40) című lábfétisizmusban, benzinszagban, pofaszakállban, barokkosan burjánzó, ám igen mocskos szájú körmondatokban tobzódó filmtanulmánya. A film az egyik oldala annak az emlékműnek, melyet a Tarantino & Rodriguez Művek emelt Grindhouse címmel a trashfilm-ként emlegetett olcsó, B-kategóriás zsánerfilmeknek.

Címkék:

Szerda, december 7.

2016 december 6. | Szerző:

A 88 percről (AMC, 20.00), Al Pacino egyik mélyrepüléséről, a John Cage és Nicolas Travolta főszerepelte Ál/Arcról (Viasat3, 21.00), John Woo látványos csihipuhi-filmjéről, valamint Nicolas Cage másik remekéről, a Mocskos zsaruról (AMC, 22.00) nem szólok, mert majd minden héten láthatóak valamelyik csatornán. csak lejár már a joguk egyszer… Amúgy jó filmek (tán a 88 perc annyira nem), tehát aki nem látta volna még ezeket, nézze meg nyugodtan.

berlin-folott-az-eg-bruno-ganz

 

Piff-puff a Tökéletes bűnözők (film+, 19.00) is, sztárok is vannak benne (Matt Dillon, Idris Elba, Paul Walker, Hayden Christensen, stb.), de talán azért nem láthattuk ezt is olyan sokszor, mint az előbbieket, mert azért ez nem annyira jó film. Egy csapat profi bankrablóról szól a mese, akik sportot űznek a rendőrökből minden egyes balhéjuk alkalmával, mígnem szembejön egy eddigieknél tökösebb zsernyák, akit Matt Dillon alakít. Piff-puff, dirr-durr, bilincs kattan. Két fröccsel elmegy.

A Félix és Rose (Paramount Channel, 21.00) viszont cukiságmax. Juliette Binoche és Jean Reno, azaz két ismeretlen találkoznak egy nagy repülőtér tranzitvárójában, és ahogyan az lenni szokott, csevegni kezdenek, csakhogy elüssék az időt. Azonban, ahogyan az szintén lenni szokott, kicsit jobban megnyílnak a másik elől, gondolva, úgysem látják soha többet egymást: kiderül, hogy az egyik egy férfi elől menekül, a másik pedig fut egy nő után. Na, mi fog ebből kisülni? Igen, az. Jó lesz.

Azonban Tegnap éjjel (Filmcafe, 21.00) csúnya dolgok történtek. Az ideális körülmények között élő, irigyelt New York-i pár egyik fele (Sam Worthington) egy üzleti úton esett kísértésbe dévaj kolléganője (Eva Mendes) által, míg otthon férjét epekedve váró asszonykája (Keira Knightley) véletlenül régi szerelmével (Guillaume Canet) futott össze. Egyetlen éjszaka, oké. A dráma azonban itt kezdődik: vajon belefér-e egyetlen félresiklott éjszaka egy ideális kapcsolatba? Az érthetően nem egészen érzelemmentes történet azonban mindvégig tartani tudja az emészthető moralizálás kereteit.

Wim Wenders Berlin fölött az ég (m5, 22.50) című filmjét, amit viszont akkor is meg lehet nézni, ha már százszor láttuk. A képen egy angyal (Bruno Ganz) a filmből, de lesz benne még több is, hiszen az isten elűzte őket és most -akkor még kettéosztott- Berlinben élnek. Az egyik közülük szerelmes lesz… Azt mondja a port.hu beharangozója, hogy iskolateremtő film ez – hát, nem tudom, milyen iskolát teremtett, de hogy ikonikus film, és szubkulturális klasszikus, az biztos.

Címkék:

Kedd, december 6.

2016 december 5. | Szerző:

Először XVI. Lajos udvarába csöppenünk a Búcsú a királynémtól (Filmcafe, 19.15) című francia történelmi drámában. Miközben Marie Antoinette (Diane Kruger) mazsolás kalácsot majszol, pezsgőt kortyol és idióta, együgyű férje helyett udvaroncokkal kényezteti magát, odakint a nép éhezik és egyre dühösebb. A királynő ifjú társalkodónőjét (Léa Seydoux) azonban mindez egyelőre hidegen hagyja, élvezi a pompát, a fényűzést és a gondtalan napokat…

viharzona-mark-wahlberg-george-clooney

 

A tengervízhez meglehetősen szoros kötődéssel bíró Wolfgang Petersen rendezte a Viharzóna (film+, 20.50) című, az előzetes várakozásokkal szemben egyáltalán nem katasztrofális katasztrófafilmet, melyben két halász (George Clooney és Mark Wahlberg – a képen) megy ki, minden ezt nem ajánló időjárás-jelentés ellenére, ócska bárkáján a háborgó tengerre, egy bombasztikus, ám igen fatális végű halásztúrára.

Ugyanekkor, A Cate McCall-per (Paramount Channel, 21.00) című film bírósági drámának ígérkezik, melynek érdekessége ezúttal az “amikor a hóhért akasszák” dramaturgiája. Kate Beckinsale játssza a történetben a hajdani, nagymenő ügyvédet, aki mára alkoholizmusa (stb.) okán elveszítette karrierjét, gyermekét (stb.). A címbeli per a gyermekéért folyik, tétje emellett Cate McCall élete is. Rövid, de velős film lesz ez, ha odafigyelünk rá.

A kanadai Atom Egoyan Chloe – A kísértés iskolája (Viasat3, 21.00) című thrillerjében egy feleség (Julianne Moore) gyanakszik egyetemi oktató férjére (Liam Neeson), hogy csalja őt, ezért felbérel egy luxusprostit (Amanda Seyfried), hogy az buktassa le őt, ha tudja. A kurva azonban túl jó munkát végez és ez olyan események láncolatát indítja el, melyre a feleség legszörnyűbb rémálmai sem fordultak elő…

Egy Brett Easton Ellis-adaptáció Az informátorok (film+2, 23.00), sok híres színésszel (Kim Basinger, Billy Bob Thornton, Mickey Rourke, stb.), amiért annak idején én valamiért azonban kevésbé lelkesedem. Sem a film nem tetszett igazán, és az irodalmi alapanyagtól sem estem hanyatt… De azért szólok. Elkényeztetett gazdag kölkök, köcsög szülőkkel mindent megengednek maguknak.

Címkék:

Hétfő, december 5.

2016 december 4. | Szerző:

Az első ajánlat A következő három nap (Film+, 20.40), egy egy egészen fogyasztható, slankra húzott, sajátos ízű ‘családi’ thriller, bár a rendezőtől, Paul Haggistól sohasem távol álló moralizálást nem ússzuk meg itt sem: a ‘szabad-e gyilkolni rossz embereket, hogy ezzel jó embereknek segítsünk’ problematika azért igencsak fajsúlyos kérdés. A választ azonban ezúttal nem rágja a szánkba, és ez jó. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a rendőrség szerepelt ebben a börtönből ártatlanul elítéltet szöktetős sztoriban, még akkor is, ha egy szigorúbb dramaturg az egészet kihúzta volna a francba. Szerintem éppen ezzel lett érdekes a film… Feltűnő azonban, hogy Russell Crowe mennyire egysíkúan játszik.

egy-bebiszitter-naploja-scarlett-johansson

 

Aztán, van mára egy ilyen, hogy Kevin Costner, aki bukott vízimentőből lesz úszóedző a Hullámtörőkben (Paramount Channel, 21.00), és Ashton Kutcherből csinál bajnokot… Sablonos, bevált recept szerint építkező sportdráma az uszodából, de ezúttal Hollywood szája íze szerint.

Szerintem A Kulcsfigura (Filmcafe, 21.00) című krimi alkotói túl sokat vállaltak magukra. Bőven elég lett volna egy remek drámára az alapötlet, melyben a hajdani, főiskolás hokibálvány (Joseph Gordon-Lewitt), egy baleset következtében, elfelejt emlékezni, és élete további részét kétbites munkakörben, a társadalom perifériáján kénytelen leélni. Egyetlen segítsége a lakótársa, egy vak férfi (Jeff Daniels). Ebben a szituációban bőven van annyi lehetőség, amennyi egy jó filmhez kell – de hogy miért kellett ezt egy kissé közepes bankrablós történetté variálni? Vagy miért így?

Az Orvlövész (SuperTV2, 21.00) című, újfent sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben ugyanekkor Mark Wahlberg alakít egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért közel sem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…

Picit később, Nicole Kidman (vagyis az általa alakított nő) ébred minden reggel egy ismeretlen férfi (Colin Firth) mellett, egy idegen ágyban, egy idegen házban. Egy baleset utóhatásai miatt nem emlékszik férjére, a saját házasságának megelőző, nyilván boldog időszakára. Az Amnézia (Cool, 21.10) miatt pszichiáter (Mark Strong) is kezeli, aki egy videonapló-terápiát javasol. A gyógymód lassacskán hatásosnak bizonyul, és a nő elkezd rájönni, hogy nem véletlenül felejtett el mindent korábbi életéből… Muhahaha. Thriller lesz ez.

Elsősorban azok figyelmébe ajánlanám Scarlett Johansson (lásd a képen) mai tanácsait, amit az Egy bébiszitter naplója (Prime, 21.00) című romantikus komédiában hoz tudtunkra, akik vagy akiknek hozzátartozói éppen nem találnak munkát friss diplomásként, viszont irigykedve nézik azokat, akiknek viszont látszólag sikerült az élet.

Címkék:

Vasárnap, december 4.

2016 december 3. | Szerző:

Ma korábbi időpontban is megnézhetjük a tegnap már ajánlott Lángoló Mississippit (AMC, 18.45), Alan Parker 1988-as filmjét, mely egy 1964-ben a valóságban megtörtént esetet dolgoz fel. Valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, és hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…

truman-show-jim-carrey

 

Ugyanekkor a Quantum csendje (TV2, 18.50) Daniel Craig második James Bond-filmje. Craig szerintem a legjobb Bond. Lefoszlott róla minden mesebeli Bond-műmájerség, helyette viszont jött valami Bruce Willises bumfordi vérrögvaló. Emellett Craignek baromi jó mozgása is van, sőt az ő sajátos, manchesteri öntőmunkásra hajazó arckifejezésével is simán hozza az elegáns Bondot. A humora pedig bár csikorog, de mindig üt.

Később izgalmas opció a Non-stop (film+, 20.45) című akcióthriller. Liam Neeson amolyan repülőgépeken szolgálatot teljesítő rendőrmarsallt alakít a sztoriban. Egyik alkalommal furcsa SMS-t kap, hogy utaljanak egy bizonyos bankszámlára ennyi meg ennyi pénzt, különben húsz percenként meghal valaki. New York és London között igen sok húsz perc adódik, azonban a fenyegetést senki nem veszi komolyan, a rendőrmarsallon kívül, mígnem eltelik az elő húsz perc és egy utas meghal.

A Kecskebűvölők (Viasat3, 21.00) viszont egy érdekesen bizarr háborús abszurd, amiben rengeteg sztárt (George Clooney, Ewan McGregor, Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-doksiként érdemes nézni… (Bővebben)

A Doktor Parnassus és a képzelet birodalmát (Filmcafe, 21.00) azonban, Terry Gilliam ide, ultrabrutál sztárparádé oda, csak kellő elvetemültséggel nézzük, mert nem igazán jó film. (Bővebben)

Rendkívül érdekes darab viszont a Truman Show (m2, 21.05), mely látszólag egy groteszk, olykor már szinte morbid humorú szatíra “az” amerikai kisemberről (Jim Carrey – a képen) és az őt körülvevő, gondosan kitalált és felépített álomvilágról, a mindent behálózó, irányító és befolyásoló médiáról – valójában azonban egy filozófiai példázat a modern életről, a lehetőségeinkről, a jövőről. Vagy fordítva, de végül is mindegy. Fontos film, mely közérthetően fogalmazza meg a való életünket valójában is mozgató lényeges dolgokat.

Azonban csak erős művészettörténeti érdeklődéssel rendelkezőknek, illetve ismét csak óriási idézőjelek között ajánlanám a görög El Greco (m5, 21.05) életrajzát, mely témáját kissé meghazudtolva szentimentális görög nemzeti érzülettel átitatott, igen tömény giccs. (Bővebben)

Sir Anthony Hopkinst nézhetjük a Törés (TV2, 21.15) című, amúgy igen csavaros krimiben, egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.

Az a helyzet, hogy ha ez a mai Holtodiglan (RTL Klub, 21.25) lenne David Fincher első filmje, akkor egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy olyan felfokozott várakozással várná a következőt a filmrajongók tömege világszerte, mint ahogyan ezt a filmet is várta tavalyelőtt. Persze, nem rossz film ez, nincs erről szó: sőt, igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában, csak hát a tartalom nem sok újdonságot tartalmaz az olyan épeszű, értelmes nézők számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban. (Bővebben)

Annak idején sokan csodát láttak abban, ahogyan Christopher Nolan (illetve Leonardo diCaprio) teret hajtogatott, álmokat és valóságot rakosgatott egymásra az Eredet (SuperTV2, 21.35) című fantasysztikus moziban. Én ma már azonban csak egy szimpla lövöldözős akciófilmet látok, kissé zavaros cselekménnyel. HD-ben talán. (Bővebben)

Kevin Smith Shop-Stop (Paramount Channel, 22.00) című mozija alapvető X-generációs kultusz, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. A tényleg minimalista történet egy videotékában zajlik túlnyomórészben, az unatkozó tulaj és néhány zsibbadt törzsvendég részvételével, fekete-fehérben. Smith-ék a filmet a valóságban is működő videotékában forgatták le, valóban fillérekből, a rendes nyitvatartási időn túl.

A késő este másik fő kérdése, hogy Lolita Davidovich vagy Sharon Stone? Képtelen választani ugyanis közöttük Richard Gere és már teljesen bele is őszült a Vágyak vonzásában (Duna, 22.15)… Micsoda dráma, micsoda dráma… Kérem szépen.

Címkék:

Szombat, december 3.

2016 december 2. | Szerző:

Tulajdonképpen semmi különös nincs Curtis Hanson Egy cipőben (Cool, 18.25) című vígjátékában, csupán annyi, hogy működik. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), hogy az szépen helyre tegye őket. Közben a néző jól szórakozik. Nagyjából ennyi a sztori, de mi kell még?

samba-omar-sy-charlotte-gainsbourg

 

Mondjuk, zene. A legendás Chess Records történetét meséli el a Cadillac Records – csillogó fekete lemezek (Filmcafe, 19.05), az énekes világsztár Béyoncé Knowles produkciója, aminek pl. Muddy Waterst és Chuck Berryt is köszönhetjük. Sok kis sztori, melyek azonban nem igazán állnak össze egyetlen egésszé, és az amúgy igen színes a karakterek sincsenek igazán megrajzolva… A zenék viszont itt is jók és a negyvenes-ötvenes évek fílingje is remekül átjön.

Michael Douglas, Robert De Niro, Morgan Freeman és Kevin Kline jön újra a Last Vegas (film+, 20.45) című kabaréban, amely ugyan nem sokkal érdekfeszítőbb történet, mint egy telefonkönyv, mégis megnézte már több Magyarországnyi közönség: négy, enyhén, de inkább fokozott mértékben romos tata, mintegy utolsó nekirugaszkodásként, elmegy mulattírozni Las Vegasba. (Bővebben)

Jane Austen viktoriánus-kori obeliszkje, a Büszkeség és balítélet (Prime, 21.00) ezúttal az igen ritmikus, lendületes megoldásokkal, szolidan formabontó megközelítésekkel operáló Joe Wright (pl. Vágy és vezeklés, Anna Karenina) 2005-ös olvasatában kerül terítékre. Lizzy Bennet természetesen Wright mindenkori múzsája, Keira Knightley látható, Darcy kulcsszerepében Matthew MacFadyen, a Bennet-szülők pedig Brenda Blethyn és Donald Sutherland. A filmet a rajongók általában utálják, tehát akár még jó is lehet. Vagy nem. Teszt ma.

A háború császára (Film Mánia, 21.00) című háborús filmdráma picit már az első jelenetben megcsúszik, amelyben látjuk szegény Matthew Foxot repülőn ülni… Legutóbb, amikor ezt az amúgy helyes, tehetséges színészt hasonló helyzetben láttuk, annak igen csúf vége lett, hiszen a Lost című tévésorozat -amiben Fox alakította Jack Shepardot, az egyik fő karaktert- a bizsergető, rejtélyekkel teli kezdés után átláthatatlan misztikus ködbe, majd a meddő káoszban oszlott szét beazonosíthatatlan darabokra. Ezt teszi a tévés ismertség… Hiába jelenik meg később az amúgy szintén igen “szétjátszott” arcú, de azért még masszív hitelű Tommy Lee Jones, hiába ismerkedünk meg egy viszonylag kevésbé ismert, ám roppant érdekes történelmi szituációval, Japán egzotikumával, már ez a hajó bizony messzire elúszott. (Bővebben)

Ezalatt Denzel Washington már megint Időzavarban (AMC, 21.00) van, még mindig egy floridai kisváros seriffjeként. Ez a film, persze, nem egy sorozat következő darabja, hanem ugyanaz a film, ami majd minden héten lemegy, így lehet, hogy éppen ezért sosem néztük meg sohasem… Viszont a mai talán pont alkalmas időpont erre a tisztességes, becsületes, középszerű, de azért még bőven nézhető krimire. Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.

Az Angyalok városa (Viasat3, 21.00) azonban az a film, aminek soha, semmilyen körülmények között nem lett volna szabad elkészülnie. Sokan ugyanis azt hiszik, ez a művészet, holott nem. Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmje a művészet, Brad Silberling filmje viszont csak gyenge, kiszínezett, megcukrozott, könnyen fogyaszthatóvá tett vásári másolat. Giccs, ha úgy tetszik, de a legrosszabb fajtából. Nicolas Cage pedig nem Bruno Ganz.

Az Árral szemben (Galaxy, 21.00) minden bizonnyal egy romantikus dráma, melyben Joseph Fiennes egy írót alakít, aki egy tragikus balesetben elvesztette családját. Néhány évvel később, a filmbeli író megkeresi gyermekkori barátait, hogy régi tervüket felelevenítve, együtt ússzák végig a jeges, vad Hudson folyót. Az ötletet mindenki lelkesen fogadja, ám később egyikük észreveszi, hogy az úszás dátuma megegyezik az író családi tragédiájának dátumával és a háttérben a tragédiát feldolgozni nem képes író elkeseredett tervét sejti. Hát…

Bár odakint is fagyogat, talán nem fog rosszul esni újra a Dermesztő szenvedélyek (Viasat6, 21.00). A nyolcvanas-kilencvenes évek nagy erotikus thriller-hullámának egyik jellegzetes darabjában Richard Gere egy sikeres pszichiátert alakít, aki a legnagyobb szerencsétlenségére, menthetetlenül beleesik hosszú combú, szexis páciensébe (Kim Basinger), akinek férje (Eric Roberts) egy vérnősző barom, húgát (Uma Thurman) pedig rémálmok gyötörnek.

A tinédzser Mia (Chloë Grace Moretz) szerelmes, mellette szépen csellózik az átlagnál jóval felvilágosultabb családja óvó és támogató szárnyai alatt. Egy autóbaleset azonban brutálisan avatkozik közbe az álomszerű életbe, s Mia hamarosan egy kórházban ébred. Pontosabban nem ébred, mert kómában fekszik… A Ha maradnék (film+2, 21.10) egy igen nagy sikert aratott, romantikus (tini)dráma az élet és a halál közti igen vékony mezsgyén való egyensúlyozás nehézségeiről.

A Pearl Harbor – Égi háború (Duna, 21.30) című 183 perces, Michael Bay által rendezett, igen patetikus háborús látványfilmből csupán annyira emlékszem, hogy piszok jól nézett ki, amikor az ismert történelmi jelentőségű napon (1941. december 7-én) a japán bombázók lebombázták a kikötőt, és a végén biztosan lengett a magasban a csillagsávos lobogó. Elnézést, Amerika, de nyilván Michael tehet erről.

Közben megtudhatjuk újra azt is, vajon mi az, amit egy pár (ezúttal mondjuk, Meryl Streep és Tommy Lee Jones) sok évtizedes együttélés után is, még mindig tudni akar a szexről? (RTL+, 22.00). Nyilván az önmagukon való nevetés felszabadító ereje, vagy ilyesmi…

A Vérmesék (film+, 22.45) is beköszönnek újra ebben a furcsa humorú, ám igen szórakoztató akciókrimi-vígjátékban, melyet Luc Besson rendezett. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro – ma másodszor) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család, és nem véres mesék…- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones – ma már harmadszor) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói még egyszer nekirugaszkodtak, hogy újra megmutassák, még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is, ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Filmcafe, 22.45) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a feketemosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg – a képen, Omar Syval) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)

A Lángoló Mississippi (AMC, 22.55) nagyon komoly erővel fogalmazó, pontos és igaz dráma a hatvanas évek Amerikájának déli apartheidjéről. A történet egy 1964-ben megtörtént esetet dolgoz fel, melynek során valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, és hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…Különösen a fehér közösség jellemzése pontos – a feketék azonban jobbára csak egysíkúan, áldozatként jelennek meg. Ez utóbbi a film egyetlen (bár komoly) hibája, de ezzel együtt Alan Parker egyik legjobb alkotása ez a film.

A mozikban viszonylag simán megbukott a fiatal Bodzsár Márk Isteni műszak (RTL Klub, 23.00) című filmje, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy érdemtelen lenne a megtekintésre, persze, azt sem, hogy a film remekmű. Tipikus első film. Azt hiszem, alapvetően az a legnagyobb baj, hogy a forgatókönyv egész egyszerűen túl lett gyúrva. Rendre ott bicsaklik meg a film, amikor a cselekmény fordul. Ezek a fordulatok, szinte kivétel nélkül, mindig izzadságszagúak, kimódoltak, erőltetettek. Pedig remekek a karakterek, remek az alapötlet (egy mentősbrigád “fusiban” illegális eutanáziában utazik), remek színészek (pl. Ötvös András, Keresztes Tamás és Rába Roland) jöttek össze, jó a zene, jók a képek is – csak a sztori túl sok (minek Bosznia, minek ezek a hosszas, “jugoszláv nyelvű” telefonbeszélgetések?). Egy egyszerűbb, egyben találóbb cselekménnyel akár Kontroll-szintű kultfilmmé is válhatott volna ez a üdítően fekete humorú mozi – bár szerintem még így is van benne valami.

Éjszaka nézhetjük még Angelina Jolie-t is, egy kisfiát elvesztő, majd megkereső anyaként Clint Eastwood Elcserélt életek (TV2, 23.40) című, igen nagyívű, érdekfeszítő krimijében. (Bővebben)

Címkék:

Péntek, december 2.

2016 december 1. | Szerző:

Korán indíthatjuk az estét az Űrcowboyok (film+, 18.40) című vicces, színes és szélesvásznú (nem scifi!) vígjátékkal, mely arról szól, hogy az öreg űrhajós (Clint Eastwood, Tommy Lee Jones, James Garner és Donald Sutherland) nem vén űrhajós. (Bővebben)

vad-vagyak-denise-richards

 

A megrögzött összeesküvéselmélet-gyártók, üldözési mániájukat túlfejlett önvédelmi mechanizmusnak álcázó paramatyik és általában az egyszerű “agyasok” egyik kedvenc filmje a Pillangó-hatás (Prime, 21.00), ami egy csavaros, igazi ‘agyafúrt’ thriller, mely azzal a sokakat érdeklő témával játszik el, hogy mi lenne, ha meg tudnánk változtatni a múltbéli cselekedeteinket, ezáltal a jelent s jövendőt is… (Lásd: A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, mondjuk itt, Magyarországon, az általa okozott ok-okozati láncolat eredményeképpen akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.) Érdemes megnézni a filmet egyszer, még Ashton Kutcher sem tudta elrontani.

Alapvetően utálom a repülőgép-katasztrófás filmeket, azonban Paul Greengrass A United 93-as (Story4, 21.00) járat történetét feldolgozó filmje elég érdekes ahhoz, hogy ajánljam. Arról a repülőről van szó, amit nem sikerült “célba juttatni” 2001 szeptember 11-én. Greengrass az utasok rokonaival való interjúk, a légi irányítás és a biztonsági szolgálatok ügyeletben lévő tagjainak visszaemlékezései és más dokumentumok alapján rekonstruálja a United 93-as járat utolsó repülését – az eredmény igen hitelesnek tűnik, amellett, hogy mint film, megdöbbentő és torokszorító. (A filmnek szomorú aktualitást ad a minapi, dél-amerikai repülőszerencsétlenség, melyben egy komplett brazil focicsapat veszett oda…)

Betekintést nyerhetünk aztán Benjamin Button különös életébe (Viasat3, 21.00) is. A címbéli pasas egy tök átlagos, középszerű ürge, pont olyan, mint amilyenek mi is vagyunk. Ami érdekessé teheti mégis ezt a pacákot, az az, hogy történetét a thriller műfajának megújítója, David Fincher rendezte, aki ezúttal F.Scott Fitzgeraldhoz, a nagy amerikai íróhoz nyúl vissza (aki Benjamin Button életét eredetileg megírta). Rengeteg jelölés a filmnek, benne rengeteg sztár, rengeteg idő és rengeteg, rengeteg szentimentalizmus. (Bővebben)

Tombolnak azonban a Vad vágyak (Filmcafe, 21.00) is. Mivel javában zakatol a tanév, nem árt talán szólni egy, a fiatal, jóképű, férfi nemű tanerőket fenyegető, messze nem alábecsülhető veszélyforrásról. Vad vágyak hajtják például a filmbeli végzős gimnazista osztály nem szőke bombázóját (Denise Richardsa képen) az egyik tanár (Matt Dillon) irányába, aki természetesen a tanári etikának megfelelően (nincs PÖCS!) ellenáll a kísértésnek. A kielégítetlen vágy azonban nem lankad, sőt bosszúvággyá változik és a tanár hamarosan egy ördögien kitervelt szexuális erőszaktétel-sorozat kellős közepében találja magát – elkövetőként. Tanulság no. 1: SOSE járjunk koszos kocsival, ha jóképű tanárok vagyunk… Tanulság no. 2…

Ranódy László 1963-as Pacsirta (m5, 22.15) című filmdrámája eléggé agyonhallgatott (legalábbis, valamiért ezt a filmet kevéssé szokás emlegetni a nagy magyar filmek között) nemzetközi sikere a magyar filmnek, hiszen amellett, hogy ’64-ben jelölve volt a cannes-i Arany Pálmára, Páger Antal el is nyerte a Legjobb Férfi alakításnak járó díjat. Kosztolányi regényéből készült filmadaptáció egy idősödő házaspár története (Páger partnere Tolnay Klári), akik egész életüket csúnya, komplexusos, problémás lányuk (Nagy Anna) istápolásával, és mihamarabbi férjhez adásának szentelték. Amikor a lány egy nyáron elutazik a vidéki rokonokhoz, amúgy szintén alig leplezett férjhez meneteli okból, a szülők felszabadultan vetik magukat bele az szabad életbe, a szórakozásba. Barátkozni kezdenek, színházba járnak, táncolni, mulatni – mígnem eljön a keserves másnap: néhány nap alatt nem lehet egy elfecsérelt életet megjavítani…

Egy szolid thriller az Ember tervez (FOX, 22.50), melyben két, ma  már igen tehetős hajdani egyetemi haver (Josh Brolin és Alessandro Nivola) fut össze az éjszakában, és italok társaságában elevenítik fel hajdani közös emlékeiket. Egy csinos lány (Reese Whiterspoon) csapódik a két yuppiehoz, s ahogy az történni szokott, az egyikükkel tölti az éjszakát. Reggel azonban a lány azt állítja, hogy a férfi megerőszakolta, és feljelentéssel fenyegeti. A pasas kétségbeesve hívja fel haverját, aki ott volt, amikor a lány megjelent…

A Halálkanyar (Filmcafe, 22.55) egy igen furcsa hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel – Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy igencsak alulértékelt, egyszerre Coen-i, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).

A mára kissé “diszkontált” nevű Sas Tamás Szerelemtől sújtva (film+2, 23.05) című 2002-es filmje egyrészt az ügyes operatőri (Ragályi Elemér), másrészt pedig rendezői koncepciót illető bravúr, hiszen az egész film tulajdonképpen egyetlen lakásban, egyetlen szereplővel (Kovács Patrícia) játszódó történet, ami mégis mindvégig izgalmas “érzelmi thriller” és/vagy jó értelemben vetten kommersz kísérleti film.

Címkék:

Csütörtök, december 1.

2016 november 30. | Szerző:

Volt már, hogy egy ilyen csütörtökre simán csütörtököt mondtam… Ami jó lesz ma, azt már láttuk. De talán már túl régen, vagy nem elégszer. Diane Keaton például amolyan tyúkanyóba oltott anyatigrist alakít a Férjhez mész, mert azt mondtam (Filmcafe, 19.10) című romantikus komédiában, aki azt hiszi magáról, hogy csakis ő tudja a tutiságot pasiügyben, és azt rendszeresen meg is osztja három lánya közül azzal, amelyik éppen előtte van. A legidősebb, Maggie (Lauren Graham) bölcs mosollyal hallgatja ezeket, hiszen pszichológus. Mae (Piper Perabo), a középső tettetett kíváncsisággal figyeli a tanácsokat, hiszen ő úgy van a pasikkal, hogy reggelre egy, ebédre egy másik, vacsorára egy harmadik, és aztán kell egy negyedik az éjszakára is… A legkisebb Milly (Mandy Moore), aki viszont valóban védelemre és tanácsokra szorulna, viszont nem feltétlenül olyanokra és akkor, amikor azt, és ahogy anyu tálalja… Szóval, csajos film lesz ez – mint ma a legtöbb ajánlat is.

oszi-szonata-liv-ullmann-ingrid-bergman

 

Picit később egy Időzített bomba (AMC, 20.00) kezd el ketyegni. Jeff Bridges egy már visszavonult, de hajdan nagyon profi tűzszerészt alakít ebben a méltatlanul elfeledett, ám igen izgalmas filmben, melyet talán legtalálóbban a “piros drótot vagy a kéket vágjam?”-jellegű, homlokon izzadtságcseppet görgetős, székkarfa-szorongatós fakkba sorolhatunk, ha mindenáron muszáj valahová.

Az vicces, hogy míg Az asztronauta (Paramount Channel, 21.00) magyar címében egy pasit sejtünk, addig a film eredeti címe: Az asztronauta felesége (The Astronaut’s Wife)… Éppen ennyire meghatározhatatlan maga a film is. Amolyan filozofikus scifinek tűnik, de azt hiszem, valójában híg lónyál. Bocsánat. Mondom inkább azt, hogy kissé már a szentimentalizmusba hajló romantikus történet ez, egy férfiról (Johnny Depp), aki odafent van, s egy nőről (Charlize Theron), aki idelent várja.

Ugyanekkor, lesz megint a Képlet (Filmcafe, 21.00) is, amiben az utóbbi évek konstans Citrom-, és Arany Málna-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, de mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. (Bővebben)

Ingmar Bergman Őszi szonátájában (m5, 21.25) viszont egyszerre láthatjuk Liv Ulmannt és Ingrid Bergmant (ahogyan a képen is), akik Erland Josephson vigyázó figyelmétől övezve, a lélek végtelen ösvényein kergetik egymást az őrületbe… A film egy végletesen intim, mély és alapos térképe egy sérült anya-lány kapcsolatnak, Chopinnel a háttérben.

Hogy a klasszikusoknál maradjunk és ott is végezzük mára, a Philadelphia – Az érinthetetlen (Duna, 22.10) című filmnek ahhoz van komoly köze, hogy az operát szerette meg velem. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle. Mármint a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is a remek színészekről, hanem az AIDS-ről, a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát tényleg a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit soha sincs késő megnézni.

Címkék:
CafeblogVIP Tag

Mi ez?

Több mint 100 magyar nyelven sugárzó tévécsatornát tudunk nézni a legkülönfélébb módokon: antennával, kábelen, műholdról és még az internetről is. Esténként nem egyszerű rendet vágni ebben a káoszban, és megtalálni a pillanatnyi hangulatunknak megfelelő műsort. Ebben szeretne segítséget nyújtani ez a blog, elsősorban igényes filmek ajánlatával, sajátos, szubjektív szempontok alapján. Figyelem! Nem tévéműsor, csakis ajánló!

asanisimasa



Mit nézzünk ma a tévében?

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!