Szombat, május 25.

2013 május 25. | Szerző: efes

Az este filmje Roman Polanski Szellemírója (Story4, 22.15), amely egy olyan, amúgy tehetséges íróról (Ewan McGregor) szól, aki más, nála jobban menedzselt, jobb kapcsolatokkal rendelkező, avagy csupán szerencsésebb írók nevében írja meg azok sikerkönyveit. Afféle stróman. Ez alkalommal azonban megkapja ő is a “nagy ajánlatot”: a volt ex-miniszterelnök (Pierce Brosnan – a képen Ewannel) életrajzát kell megírnia, idejekorán, furcsa körülmények között elhalálozott elődje helyett… (Bővebben)

A még futó Giro d’Italia tematikájába vágó film A skót kerékpáros (MGM, 20.00), mely egy pályakerékpáros életéről mesél, de hát bringa, bringa, kerék, kerék, pedál, pedál. Chris Boardman valós személy, aki munkanélküli segélyből tengődve, saját maga által épített kerékpárral nyert olimpiai bajnoki címet SkóciánakNagy-Brittaniának, 1992-ben (és később országúton is szép eredményeket ért el). A sportdrámák kedvelőinek kötelező penzum! (Bővebben)

Aztán, van még ilyen, hogy Kevin Costner bukott vízimentőből lesz úszóedző a Hullámtörőkben (AXN, 21.00), hogy Ashton Kutcherből csináljon bajnokot… Szintén egy sportdráma, de ezúttal már Hollywood szája íze szerint.

A félszemű Jack (Duna, 21.15) Marlon Brando 1961-es kísérlete a western műfajában: ő rendezte filmet és a főszerepet is eljátssza.

Romantikus filmnek becézik, de valójában igen kemény témát felvető (poszt)háborús dráma A harcmező hírnökei (m1, 22.00), mely tulajdonképpen egyfajta leszámolás a patetikus háborús propagandák heroikus sallangjaival. Az igen komor hangulatú műben két katonatisztet (Woody Harrelson és Ben Foster) követünk útjukon, akiknek az a dolguk, hogy személyesen vigyék el a bevetésben elesett katonák halálhírét azok hozzátartozóinak. (Bővebben)

Péntek, május 24.

2013 május 24. | Szerző: efes

Péntek van. A mai film a Letaszítva (Viasat3, 21.25), melyben Denzel Washington a halál földre száműzött angyalát üldözi. Gregory Hoblit igen remek sorozatgyilkosos filmjében úgy csúszunk át a vérrögvalóból a természetfelettibe, hogy még a legateistább ateisták hátán is mirelit zöldborsók gurigáznak.

Nyomokban Tarantinós és Guy Ritchie-s hatásokat tükröző, közepesen érdekes bosszúfilm az Alvilági játékok (AXN, 22.00). Néger keresztapa (Morgan Freeman) a zsidó keresztapa (Ben Kingsley) ellen, kereszttűzben Josh Hartnett. (Bővebben)

Ha van Digi Filmünk, akkor a Larry Flint, a provokátor (Digi Film, 20.00), Milos Forman életrajzi filmje Larry Flintről, a Hustler pornómagazin kitalálójáról kö-te-le-ző. Címszerepben Woody Harrelson, partnere Courtney Love (aki civilben Kurt Cobain-özvegy), valamint Edward Norton. Rögtön utána, ugyanitt (Digi Film, 22.10) Maléna (a képen ő, vagyis Monica Bellucci), ahogyan ringó csípővel és kibuggyanó keblekkel sétál végig a szicíliai kisváros tengerparti sétányán, közben helybéli srácok követik biciklin kiguvadó szemekkel, lógó nyelvvel, a kávézók teraszáról pedig idősebb férfiak füttyentenek utána fickósan. Rendezte Giuseppe Tornatore, fényképezte Koltai Lajos, a zenéjét pedig Ennio Morricone szerezte.

Vagy ha ez kevés, akkor válasszuk az életet a Trainspottinggal (Cinemax, 22.00).

Csütörtök, május 23.

2013 május 23. | Szerző: efes

Mindössze egyetlen szerelmes filmünk van mára. A Szerelmesfilmben (Duna, 21.15) Jancsi (Bálint András) még mindig szerelmes Katába (Halász Judit), hajdani szerelmébe, aki viszont már Párizsban él. Jancsi fogja magát és meglátogatja, de természetesen már ugyanazt a Katát nem találja. Szabó István “Lelouche-os” filmje egy férfiról és egy nőről, még 1970-ből. (A képen Jancsi és Kata)

Az alternatíva nem szerelmes film, hanem egy akció, Antal Nimród (ha jól számolom) harmadik hollywoodi alkotása. A szállítmány (film+, 21.00) egy könnyed szajréfilm-variáció Jean Renóval, Laurence Fishburne-nel, és Matt Dillonnal. (Bővebben)

Aztán ennyi is. Csütörtök.

Szerda, május 22.

2013 május 22. | Szerző: efes

Manapság a világ egyik legnépszerűbb turistacélpontja Délkelet-Ázsia. Ennek magyarázata viszonylag egyszerű: a helyi kultúrák általában igen barátságosak, az árak kedvezőek, a klíma trópusi, rengeteg a természeti és kulturális látványosság és pompásan kiépült az a turisztikai infrastruktúra, amely maximális hatékonysággal el tudja látni az ideutazók legszélesebb spektrumát, a kőgazdag orosz maffiózóktól és sameszeiktől az olcsó (és olykor bizarr) szexre vágyakozó tehetős nyugati seggfejeken és a mindig jókedvű, sörissza ausztrál munkanélkülieken át a világ összes hátizsákos, strandpapucsos csavargójáig. A ma esti német Ugyanaz, de mégis más (FEM3, 20.00) is ezt a témát boncolgatja, és egy picit a jelenség mélyére is bekukkant. Egy középosztálybeli német fiú és egy kambodzsai lány tipikusnak mondható története bontakozik ki ebben a filmben. (Bővebben)

Hrabal jövőre lesz 100 éves, ennek örömére ma is kapunk egy kis remekművet, ami bár már nem az öreg Bohusek alapján készült, de szellemiségének esszenciája bizony ott csücsül, Pavel úr pincelépcsőjének hetedik fokán. Az én kis falum (Duna, 21.15) természetesen Jirí Menzel Oscar-jelölt rendezése, Bán Jánossal (a képen), Marián Labudával és Rudolf Hrusínský-val a főszerepben. (Bővebben)

Alternatíva a Kiképzés (Viasat3, 21.30), egy kőkemény zsarufilm, a realistánál naturalistább megközelítésben, ha szabad ezt mondani. Denzel Washington a rutinos drognyomozó, aki egy zöldfülűt (Ethan Hawke) kap párjának, hogy bevezesse a tutiba. Bevezeti. Denzel Oscart kapott ezért, méghozzá megérdemelten, de a film maga sem rossz. Érdemes megnézni.

Kedd, május 21.

2013 május 21. | Szerző: efes

Egy szokásosan gyatra kedd este, mindössze egyetlen nézhető film ajánlatával. Plusz egy új krimisorozat, a Jo, a profi (RTL Klub, 21.25), aminek (magyar) címe nem véletlenül hajaz Luc Besson remek Leon, a profi című  filmjére, hiszen a főszereplő itt is Jean Reno. Őt is elérte tehát a mindenkit felfaló sorozatok végzete, és volt az a pénz, amiért bevállalt egy ilyet (ezzel párhuzamosan megjegyezném, hogy a jobb sorozatok esztétikai értelemben semmivel sem rosszabbak, mint a mozifilmek bő 75%-át kitevő közepes, vagy annál gyengébb alkotások). Az amúgy már kissé megöregedett, meghízott Reno itt egy párizsi zsarut alakít, aki fiatal kollégájával nyomoz furcsa, bizarr bűnesetek nyomában. Egy újabb, megszokott zsaru-partner (buddy-cop) történetnek néz ki ez a sorozat tehát, megemlítettem, s azt hiszem, maradunk is ennyiben.

A ma esti film a Pippa Lee négy élete (Duna, 21.15), egy tipikusan “csajos” mozi, azonban a vagányabb, okosabb szegmensből. Egy átlagos nő életének története ez, szellemesen, szabadszájúan csevegő modorban előadva, kitűnő szereposztásban, Robin Wright (a képen, az itt meglepetésszerűen férfias Keanu Reevesszel) jutalomjátékával. (Bővebben)

Hannibal (2012)

2013 május 20. | Szerző: efes

Jelenleg nálunk a hatodik, az USA-ban a nyolcadik résznél tart Bryan Fuller hét évadra tervezett Hannibal című sorozata, tehát viszonylag up-to-date-ek vagyunk. Azonban erősen rezeg a léc, a gyártó NBC ugyanis az alacsony nézettségi mutatókra, és az erősen 18-as karikás tartalomra fogva egyelőre lebegteti (állítólag már törölte is) a második évadot, ami már csak azért is nagy hiba lenne, mert akkor nem látnánk David Bowie-t, mint Dr. Hannibal Lecter bácsikáját… Azonban megalapozott lehet az a gyanúnk is, hogy Bowie neve már csak az utolsó aduász a kreátorok paklijában, hogy a tévécsatorna megadja a zöld lámpát a második évadnak, ezért nézzük is meg gyorsan, mi is ez az egész…

Lecter, ugye, Thomas Harris regényalakja, aki több kötetben kísérti meg jóérzésünket, saját, kifinomult ízlésével és táplálkozási szokásaival. A litván származású, bestiális, emberevő sorozatgyilkos-pszichiáter démoni alakja többször megjelenik filmváltozatban is, először a Bárányok hallgatnak-ban, amelynek öt Oscarja közül egy jut Anthony Hopkinsnak is megformálásért. Hopkins egyik emblematikus szerepe lesz, még további három alkalommal (Hannibal, Hannibal ébredése és a Vörös sárkány). Fuller és a főrendező David Slade találmánya az volt e cikk tárgyát képező sorozattal, hogy benne Lecter kezdő éveit mesélik el, hogyan lett a tekintélyes elmedoktorból Hannibál, a kannibál.

Lecter személyét illetően spoilerezésről tehát szó sem lehet, hiszen tudjuk, mi lesz belőle, a kérdés, a Hannibal című sorozat kérdése immáron már csak az, hogy mikor és hogyan. Kisebb meglepetésre, a kezdő epizódokban még nem is látszik semmi a későbbi gyilkosból, még csak nem is ő a főszereplő – csupán egy felkért FBI-tanácsadó. A vezető karakter egy másik special agent, Will Graham (Hugh Dancy), aki enyhén Asperger-kóros állapotában (milyen népszerű kóros tudati állapot ez manapság!) képes beleérezni magát egy bűnügyi helyszínen az elkövető pszichéjébe. Egy különösen aberrált sorozatgyilkos (kitűnő bűnözőtípus ez a krimisorozatoknak!) ügyében nyomoz, amihez, az ő kontrollálására kéri fel az FBI vezető ügynöke, Jack Crawford (Laurence Fishburne) Lectert (Mads Mikkelsen). A gyilkost látszólag már az első részben elkapják, azonban az ügy szálai messze fognak kígyózni (még én sem tudom, merre), s közben megjelennek még más fontos szereplők is, például a gyilkos lánya, egy agresszíven nyomuló oknyomozó újságíró, stb., de Lecter személyiségének valódi jellemvonásai felől egyelőre csak (kényszerű) sejtéseink vannak. Maradjunk annyiban, hogy a sorozat cselekménye izgalmas, illő módon bornírt, bizarr és aberrált.

És hűvös lassúsággal hömpölygő, mint egy skandináv krimi – és nem csak Mikkelsen tagadhatatlan súlyú jelenléte miatt. Lecter figurájának piperkőcsége, gourmand-sága kapásból nyilván adja az asszociációt kedvenc sorozatbeli sorozatgyilkosunkkal, Dexter Morgannel, de az azzal való párhuzam meg is reked Dexter ominózus főcímjénél és a freccsenő vércseppeknél. A Hannibal valójában azokkal a krimisorozatokkal mutat több-kevesebb hasonlóságot, melyekben egy (több) extraképességgel megáldott/megvert zsaru/tanácsadó/stb. segíti a rendőrök nyomozati munkáját: pl. a Dr. Csont, Gyilkos elmék, de leginkább talán a Mentalista, vagy a Felejthetetlen. Itt azonban csak a natúr, beteges bűnnel találkozunk, egy cseppnyi humor, bűbáj vagy esetleg cukiság nem keresi a nézők kegyét – ez is lehet egy oka a relatív nézetlenségnek. A Hannibal alapvetően ‘high concept’-jellegű sorozat, tehát az epizódok egy nagyobb egészt képező történet fejezetei csupán, bár önmagukban is megállnak a lábukon, ha eltekintünk attól, hogy a benne szereplő figurákat, a köztük fonódó kapcsolati hálót nem ismerjük. (Érdemes tehát egyben nézni, ha megadatik.)

A sorozat igen esztétikus kivitelezésű, képileg, színészileg, dramaturgiailag egyaránt igényes. Meglehetősen nyomasztó, lidérces hangulatot idéznek meg a képek és az azokat kísérő hanghatások, melyek tényleg a hideg, ködös skandináv thrillereket idézik inkább, mint a hasonló tematikájú amerikai sorozatokat. A cselekmény sodra azonban talán lassú, éppen a megszokott alternatívákhoz képest, mintha Woody Allenről hirtelen Bergmanra kapcsolnánk, pedig mindkettő lélektan. Szép, jól néz ki és jól is szól a Hannibal, nem ezzel van a hiba.

A tévedés szerintem Mads Mikkelsen. Hannibal Lecter karakterében Anthony Hopkins tényleg karizmatikusat alkotott. Nem mondom azonban azt, hogy fiatalkori történeteihez egy fiatal “Hopkinst” kellett volna találni, de legalább alapvető gesztusaiban, hanghordozásában, modorosságaiban tudnia kellene azt nyomokban, amiből később a Hopkins által megformált figura kinőhet. Mikkelsen kitűnő színész, színészileg itt is megtesz mindent. Az ő Hannibálja azonban mindössze egy veszélyes bensőt takaró piperkőc. Még izgalmas is, azonban nyoma sincs benne annak a tipikusan angol kultúrán nevelkedett kifinomultságnak, választékosan artikulált beszédmodornak, amivel Hopkins megteremtette vizuálisan és érzékileg Lectert. (Mondom ezt annak ellenére, hogy Lecter “valójában” litván származású, és az amerikai Johns Hopkins (jujj) Egyetemen végzett.) Mikkelsen baromi elegáns, hűvös és metszően intelligens, arckifejezései hideglelősek, azonban hangja durva, fátyolos, beszédmódja semmiképpen nem rejti magában Hopkins Lecterjének finom(kodó), perverz játékosságát és vészjósló nyájasságát. Amúgy, nem kellene feltétlenül összehasonlítani a két színész karakterfelfogását, de itt az alapvetés annyira markáns, mind az író Thomas Harris, mind Anthony Hopkins által, hogy egész egyszerűen nem tudom elfogadni az ettől teljesen eltérő irányokat. (Főleg, ha azok közel sem mutatnak akkora kaliberű személyiségre, mint az említett előzmények.) Nem véletlen, hogy Hugh Dancy által alakított, kissé zakkant FBI különleges ügynök erősebb karakter, mint a sorozat címadó kannibál Hannibálja.

Amúgy, a látszólag sok akadékoskodás ellenére, nekem nagyjából bejött a sorozat, és semmi okát nem látom a(z esetleges) kaszának – bár nem is én finanszírozom.

Hétfő (Pünkösd), május 20.

2013 május 20. | Szerző: efes

Szentlélek eljövetelének kegyelemmel teljes napján árad ránk az elmúlás féktelen mélabúja, egyrészt. Másrészt pedig a rettegés, a szorongás bizsergése bizsergetheti a nézőt, egészen jó thrillerek által gerjesztve.

A melankolikus vonulatot természetesen az MTVA szállítja, egy cseppet azért félreértelmezve a mai nap üzenetét. A Hacsi – A leghűségesebb barát (Duna, 20.00) egy kutya és egy idős professzor furcsa kapcsolatának szívbemarkoló története, illetve, annak hollywoodi verziója. Nem láttam ezt a filmet, csak a japán eredetit, de annak fényében igen nehezen tudom elképzelni, hogy Richard Gerén ugyanúgy fogok zokogni, mint azon a végtelenül egyszerű, sallangmentes, igaz történeten.

A levendula illata (m2, 22.40) szintén az elmúláshoz kapcsolódik annyiban, hogy két, magányosan élő idős nővér a főszereplője, valamint a szerelem, a maga képtelenségével ebben a viszonyrendszerben. Judi Dench és Maggie Smith jutalomjátéka viszont bőven elviszi e filmet a “hátán”, szeretni fogjuk őket, nagyon.

Az Egyre távolabb (m1, 23.25) szintén az időskori szerelem végtelenül megkapó drámája, itt az egyre súlyosbodó Alzheimer-kór okozza majd a drámai effekteket, ám a parttalanul áradó szeretet mindent legyőz. Igen remek a filmben Julie Christie, az érintett szerepében.

A Cool tévé egészen merész húzással tűzi ma este műsorára a Dan Brown regényéből készült Angyalok és démonok (Cool, 20.00) című thrillert, ami tulajdonképpen a híres-hírhedt Da Vinci-kód második részeként is felfogható, mindenesetre, a legjobban kapcsolódik a mai nap szellemiségéhez, akárhogyan is. A Tom Hanks által alakított tudós nyomozó ezúttal Vatikán belső köreiben nyomoz a gonoszok után, akik bizony, itt vannak. Eljöttek. (Bővebben)

A Pánikszobában (FEM3, 22.05) David Fincher, a műfaj jelenlegi legjobbja zárja be Jodie Fostert klausztrofóbiás és pánikcukorbeteg gyermekével együtt az ominózus pánikszobába (a gazdagok villáinak legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági részébe), miközben a csúnya, gonosz Forrest Whitaker odakintről paráztatja őket. (Bővebben)

Mr. Brooks (tv2, 22.25) kettős életet él, napközben megbecsült üzletember, boldog családapa, éjjel azonban bestiális gyilkos. Az általában makulátlan jófiúként megszokott Kevin Costner új szerepben – és jól csinálja.

A király összes embere (tv2, 0.45) tulajdonképpen “scifi”, hiszen egy becsületes politikusról szól, aki ráadásul valós személy, márpedig tudjuk jól, ilyen nem létezik. A viccet félretéve, Willie Stark karaktere valóban élt, bár karrierje és figurája túlzottan ideális, mégis a valóságban gyökerezik, minden emberi gyengeségével egyetemben, melyek e filmben (ami amúgy remake) is megjelennek. Sean Penn (a képen) remek Stark szerepében, de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista, ám ezzel együtt tanulságos film – manapság pedig főleg az.

Vasárnap, május 19.

2013 május 19. | Szerző: efes

Nos, ahogy mondtam tegnap a nagy, benga “kamion” még csak nem is lassít, és ha nem vigyázunk, az agyunk pici apró darabokra fog szétfröccsenni a képernyőn. Akarom mondani, a “szélvédőn”. Rettenetes műsorok várnak ránk a tévében.

A bolygó hollandi (m1, 21.35) természetesen nem rettenetes mű, de azt abszolúte nem gondolom, hogy feltétlenül Pünkösd vasárnapestéjének főműsoridejében kellene műsorra tűzni. Még akkor sem, ha maga Ókovács Szilveszter állítja színpadra, Wagner eredeti elképzeléseinek megfelelően, és Orbán Viktor, Kövér Lászlóval és Áder Jánossal összeborulva, ott csápol az első sorban (haha, az elnöki páholyban).

A Valahol Európában (Duna, 21.00) pedig kifejezetten lélekemelő és mélyen megindító alkotás, nem véletlenül ért el világhírt 1947-es bemutatása óta Radványi Géza filmje. Írója, Balázs Béla azonban ma már újra a tiltott személyek listáján van, utcát sem nevezhetünk el róla s a film címéről is inkább a belőle készült musicalre asszociál a néző. Itt lenne tehát a kitűnő alkalom oktalan döntéseink revideálására, a tanulásra és okulásra, csak hát…

A remény rabjai (m1, 23.40), mondjuk, minden idők legjobb filmje, legalábbis az imdb olvasóinak jelen pillanatban 968 042 darab (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján, a kérdés csak az, hogy ki fogja majd megnézni ebben a kezdési időpontban ezt a 137 perces filmet… (Bővebben)

Szuperhősös képregényfilmeket nem a bennük rejlő intellektuális kihívások miatt nézünk (ha nézünk). Ha azonban mégis nézünk efféle műveket, akkor a ma esti Bosszúállók (HBO Comedy, 19.40) a mi pályánk, hiszen itt együtt láthatjuk a Marvel-univerzum szinte teljes szuperhős-gárdáját, a Vasembertől kezdve Hulkon át a Fekete özvegyig (Scarlett Johansson, a képen). Joss Whedon filmje tényleg élvezhető, látványos és szórakoztató, ha ennél tényleg nem vágyunk többre. (Bővebben)

Szombat, május 18.

2013 május 18. | Szerző: efes

Ismét egy jó hosszú, háromnapos hétvégének nézünk elébe, minek köszönhetően és számomra értetlenül, kedvenc tévécsatornáink ismét ágyékig süllyednek az ótvar gagyiba. Persze, ez a szombat este még istenes, de jön még kutyára kamion.

Itt van rögtön az Ahogy tetszik (Duna, 21.15), Kenneth Branagh Shakespeare-adaptációja. Nem éppen a legjobban sikerült filmfeldolgozás, Branaghtól pedig különösen nem, de ettől még bőven megteszi egy könnyed, gondtalan esti szórakozáshoz. (Bővebben)

Az este üde színfoltja A Feláldozhatók (RTL Klub, 21.20) című akciófilm, ami nettó marhaság, de néha kell lazítani is. Sylvester Stallone projektjének lényege az, hogy a fellelhető és leszerződtethető hajdani akciósztárok (Lundgren, Willis, Schwarzenegger, Jet Li, Statham, stb.) egy filmben, afféle műfaj-összegző jutalomjátékban szerepeljenek. A film már majdnem a paródia kategóriája, vagy akár műfaji enciklopédia, értelemszerűen azok számára lesz elsősorban szórakoztató, akik ismerik és tisztában vannak a műfaj jellemző jegyeivel. (Bővebben)

Láthatjuk továbbá Az angol beteget (Story4, 22.15), ha már régen (nem) láttuk. Mondjuk azt, hogy az eddigi utolsó magyar Oscar-díj, hiszen a film zenéje is kapott abból az esőből, ami erre a jó hosszú és jó romantikus alkotásra hullott annak idején; az pedig nagyban támaszkodik Sebestyén Márta hangjára. Úgyhogy. Úgy emlékszem, nem is rossz film ráadásul… Sztárerdő.

Erős film a Kiadatás (RTL Klub, 23.20) is, egy igencsak valóságszagú filmdráma a WTC-tornyok lebombázása utáni igen paranoid amerikai állapotokról, melynek tisztességes arab származású amerikai állampolgárok voltak elszenvedői az elkövetkezendő években. Természetesen van “üzenet” a filmben, de hát a film oktat, nevel és tanít, ahogy azt már anno Sztálin elvtárs is kitűnően meglátta. Főleg, ha van kit, miért és mire. Az meg már más kérdése, hogy minek, és hogy ki által… Enivéj. Sok jó színészt láthatunk itt is, mellékszerepben például az Oscar-szobor gyűjtőként is ismert Meryl Streepet (a képen).

Bernardo Bertolucci Észak-Afrikában játszódó Oltalmazó ege (m1, 0.25), Debra Wingerrel és John Malkovich-csal, már kései kezdésével is mutatja, hogy elsősorban inkább a romkocsmák homályából ekkortájt hazasétáló, ábrándos lelkű “kékharisnyák”, bölcsészek és efféle gyanús elemek érdeklődésére tarthat számot.

Péntek, május 17.

2013 május 17. | Szerző: efes

Ismét nem vagyunk túlzottan elkényeztetve normális tévéműsorral, mi, otthonmaradók. A Star Trek (tv2, 21.35) egy scifi, a legendás tévésorozatot ezúttal J.J. Abrams, a Lost kreátora élesztette újjá egy valóban látványos mozifilmmé. Én bírtam ezt a filmet, de azért a scifi mégiscsak egy rétegműfaj. Annyira azonban van kalandos és szórakoztató, mint bármi más alternatíva a kábeltévék ma esti normál kínálatában. (Bővebben)

Akad még egy érdekesnek ígérkező életrajzi dokumentumfilm Jim Morrisonról és a Doorsról, Ha idegen vagy – A Doors története (m1, 22.40) címmel, melyet Tom DiCillo rendezett. Emlékszünk még DiCillóra? Ő volt Jim Jarmsch első filmjeinek, a Permanens vakációnak és a Florida, a paradicsomnak operatőre, majd rendezőként a ’95-ös, a független filmezés kvázi enciklopédiájaként is felfogható Csapnivaló kapcsán őt is egy új, markáns filmesgeneráció tagjaként üdvözölhettük. Előjött még néhány vígjátékkal, de aztán hosszú időre eltűnt (tévében dolgozott, pl. a Monk-sorozatokat rendezte). Ez a mai doksi is úgy tűnik, csupán egy tévés-karrier “mellékterméke”, azonban mind témájában, mind az elvárható sajátos hangulatai miatt mindenképpen ajánlható. (A képen Jim Morrison)

Az érdekesebb filmek ma is a prémiumcsatornákon találhatók. Az Ágnes, az isten báránya (Cinemax, 20.00) nem mai film, 1985-ben készült, de témája bármikor érdekes lehet. A címszereplő (Meg Tilly) egy mélyen vallásos apáca, aki valahogyan mégis teherbe esik. A zárdában szüli meg gyermekét, de a bűntudattól vezérelve rögtön meg is fojtja. Az eset természetesen nem maradhat titokban és egy rendőrségi pszichológus (Jane Fonda) próbálja megérteni Ágnes személyiségét, illetve megértetni Ágnessel a külvilág szabályait. Rendezte Norman Jewison, fényképezte Sven Nykvist.

Ben Affleck öccsét, Casey-t főszerepelteti első rendezésében, a Hideg nyomonban (Digi Film, 20.00), mely igencsak jó film. Mondjuk, az írás megy Geyzának, ezt tudhatjuk a nagyszerű Good Will Hunting óta, színésznek is elmegy, rendezni viszont eddig nem mert. Azonban a Hideg nyomon minden snittjén látszik, hogy kiérlelt, végiggondolt munka, a Good Will Huntinghoz hasonlóan masszívan valóság közeli alapokon áll, emellett egy izgalmas műfaji kísérlet is a film noir egyfajta aktualizálására, realistán, sőt, naturálisan szociologizáló, erősen etikai attitűddel. Komoly problémákat vet fel a történet, mind bűnügyileg, mint etikai viszonylataiban. Messze vagyunk az álomgyártól, itt Amerika nagyobbik, meglehetősen fekélyes felét látjuk. Gyermekrablás, drog, korrupció, maffia, simlis rendőrök a téma, melybe Ben Affleck keményen és egyenesen beleszáll. Ötletes profizmussal boncolgatja sztoriját, mely egészen a végéig tartogat meglepő fordulatokat, ráadásul és főleg úgy, hogy mindvégig erős gondolati tartalommal is párosul: komolyabb elemzést, esszét is megérne a Casey Affleck által alakított elsőre meglehetősen nyeglének tűnő magánhekus tettei értelmének, jogosságának, erkölcsi és etikai helyességének vizsgálata. Casey ráadásul eszköztelenül is igen jó színészi teljesítményt nyújt, csakúgy mint pl. a már sokszor atombiztosan bizonyított Ed Harris, vagy sokan mások a filmben.