Kedd, június 27.

2017 június 26. | Szerző:

A mai első ajánlatként bemutatandó Danny Collins (AMC, 20.00) nem valós személy, ám Al Pacino gond nélkül elhiteti velünk, hogy egy általunk éppen nem ismert, ám igenis valódi, hús-vér világsztárról van szó… Sőt, még azt is képes elhitetni, hogy a maga alig több mint másfél méteres termetével, hasig kigombolt ingével, a nyakában lógó – természetesen a napi kokainadagját rejtő- gigantikus kereszttel és ráncokkal szabdalt arca felett ülő olajos tekintetével, így hetven körül is döglenek utána a csajok. Ali bácsi kiba**ott nagy színész, bár ezzel nem mondok nagy újságot. (Bővebben)

 

Bár valóban kerekesszékes bérgyilkosokról (a képen Thuróczy Szabolcs) látunk-hallunk egy mesét a Tiszta szívvel(Cinemax, 20.00) című magyar produkcióban, ahogyan azt a plakátok és a műsorújságok rövid ajánlói is közlik-közölték velünk; mesét, aminek nyilvánvalóan semmi köze nincs a valósághoz. Ezt a mesét azonban Tilla (Till Attila) egy ügyesen elképzelt, és ugyanilyen ügyesen kivitelezett ötlettel mégis bele tudja ágyazni a valóság szigorú tényszerűségébe, amivel a filmet rögtön ki is emeli a tagadhatatlanul furcsa, de mégis csak sablonos akciófilmek mezőnyéből, egy kedves, optimista valóságba (ami csak filmben van Magyarországon). Mindemellett, ez egy igazán jól fényképezett, jól zenélt és jól vágott mozi, rendkívül ízléses főcímmel, ügyes grafikus betétekkel, egy valódi, szinte hibátlan, szórakoztató közönségfilm – lenne, ha a közönség is leszakadna már azokról a dögunalmas hollywoodi sablonokról. (Bővebben)

Bazi nagy görög lagzi (SuperTV2, 21.00) a húszabálók, valamint az esküvő-, és lagzifétisiszták kultuszfilmje, ráadásul egyrészt minden idők egyik legnagyobb nyereséget termelő filmje, már a bekerülési költségek relációjában, másrészt viszont már mindenki látta… Egy saját hagyományaikat tisztelő, vallásukat megtartó, húst hússal zabáló, zajos, temperamentumos családban nevelkedett kövér, csúnya, szemüveges görög lány egy nap gondol egyet és változtat életmódján, külsején, és hamarosan össze is szed egy rendes, jól nevelt, fehér, keresztény és amerikai fiút, aki még vegetáriánus is. Ennyi a film konfliktusa, minden ebből fakad – lásd a film címét.

Az igen pergő ritmusú, meglehetősen friss humorú Érzéki csalódásban (Story4, 21.00) viszont a Liv Tyler (aki az Aerosmith harcsaszájú Jagger-klón énekesének a lánya, mellesleg tündehercegnő, Aragorn csaja) által alakított szexbomba őrjíti meg az elébe kerülő pasikat, legyenek azok fáradt bárpincérek (Matt Dillon), szatírok, kopott zugügyvédek, túlsúlyos detektívek (John Goodman), de akár maga, Michael Douglas is.

Egyszerű lenne lecsapni a legyet annyival, hogy ellopott idő megnézni ezt a mai Lopott idő (RTL Klub, 21.30) című scifi-thrillert, de mint sokszor, a helyzet most sem ennyire szimpla. Az idő pénz, mint tudjuk, the time is money. A korábban is igen karakteres filmekkel előálló Andrew Niccol író-rendező e gondolat köré fűzte fel e történetet, melyben az az alapszituáció, hogy bizonyos genetikai hókuszpókuszoknak köszönhetően, a közeli jövőben az emberiség nem öregszik tovább 25 éves koránál, s az ezentúl megélendő perceket, órákat, éveket, optimális esetben akár évmilliókat, a mi általunk ismert pénzhez hasonlóan, egyfajta sajátos technikával adják-veszik. Akinek elfogyott az ideje, annak kampec. Akinek kevés van, az mindenhová rohan, aki pedig időmilliomos, az ráér mindenre. (Bővebben)

Később jön Az Álmosvölgy legendája (SuperTV2, 23.00) is, Tim Burton és Johnny Depp éjfekete, kísértetes és varázslatos rémmeséje a Fejnélküli Lovas legendájáról.

Ugyanekkor a Zuhanórepülés (Film+2, 23.10) a festőművészként, operatőrként, könyvkiadóként és rajzfilmproducerként is ismert Novák Erik egészen korrekt akciófilmje, mely szerintem simán felveszi a versenyt a nemzetközi B-kategóriás mezőnnyel. Ez sokak szemében egyáltalán nem érdem, szerintem pedig jelentős eredmény: végre egy tökös műfaji film, ami úgy néz ki, ahogy egy ilyennek ki kell néznie, minden pillanata vállalható és alig akad benne “ciki” momentum. Jók benne a színészek, hitelesek a szövegek. Az biztos, hogy nem egy paradigmaváltó agymenés, de ki vár ilyet egy olyan filmtől, melyben kurvák, maffiózók és a kokain játssza a főszerepet?

Címkék:

Hétfő, június 26.

2017 június 25. | Szerző:

A ma estére ajánlott ismétlések közül az első rögtön 12 év rabszolgaság (Filmcafe, 18.25), mely egy bizonyos Solomon Northup nevű ember történetét meséli el, aki egy felszabadított afrikai rabszolga gyermekeként született már szabad amerikainak, és egy New York melletti városkában élt saját farmján családjával. Mivel kitűnően hegedült, kedvelt vendége volt a környék táncmulatságainak. Egy nap azonban rabszolgakereskedők egy fellépés lehetőségével elcsalták, bedrogozták és hamis néven eladták Délre rabszolgának. Az okos és művelt Solomon (Chiwetel Ejiofor) több ültetvényt megjárt és megtapasztalta a gyapotszedés és cukornádaratás, valamint az őket állatként kezelő déli fehérek (Michael Fassbender, Sarah Paulson, Benedict Cumberbatch) brutális kegyetlenkedéseit, mígnem egy jó szándékú fehér vándorasztalos (Brad Pitt)… E kitűnő filmben a brit szigetekről Amerikába költözött fekete Steve McQueen meséli el 134 percben és 10 Oscar-díjra jelölve, amiből 3 db., a Legjobb film, a Legjobb női mellékszereplő és Legjobb forgatókönyv be is jött. (Bővebben)

 

 

Tom Cruise is feltűnik ma este újra, ezúttal ismét a jövőben elkövetendő bűncselekményekről már előre tudomást szerző zsaruként, Steven Spielberg nagyszabású, igen alapos Philip K. Dick-adaptációjában, a Különvéleményben (Prime, 21.00). Ahogyan a jövőbeni világ megjelenik, a kütyük, a mindennapi élet mozzanatai (a személyre hangolt köztéri reklámok, a tömegközlekedés, stb.), a történetben felvetett etikai probléma kibontása túlmutat egy szimpla (piff-puff, satöbbi) blockbuster keretein, ezek miatt mindenképpen érdemes megnézni e filmet. A kék-domináns, homályosra, túlvilágítottra effektelt képi világ viszont engem rendkívüli módon idegesít.

Harcosabb verziónak természetesen ma is jöhet Erin Brokovich zűrös természete (Filmcafe, 21.00), amitől az Isten mentsen meg titeket, hogy a való életben is rátok találjon, mert okot adtok erre bőven (üzenet a “gépházba”). A filmben kitűnően alakítja a tenyeres-talpas, nagypofájú tramplit Julia Roberts, aki karján ülő gyermekeivel száll szembe a gaz, gátlástalan, kizsákmányoló és hazug kapitalistákkal, és ráadásul a végén még jól tökön is rúgja őket. Álom, álom itthon, de egyelőre ez van. Én még mindig kifejezetten imádom a filmet.

Az eutanázia sok vitát kavaró témaköréhez szól hozzá a következő ajánlat: a Dr. Halál (HBO2, 21.15) Dr. Jack Kevorkian küzdelméről szól, melyet az ún. “kegyes halál” legalizálása érdekében folytatott hosszú időn keresztül. A címszerepben Al Pacino (lásd a képen) remekel, s ehhez az alkalmat, lehetőséget és a körülményeket Barry Levinson teremti meg. (Bővebben)

Mocsok (Filmcafe, 23.25), talán már a címből is kikövetkeztethetően, egy velejéig mocskos zsaru (James McAvoy), aki mindent, mégpedig a szó szoros értelmében mindent megtesz előléptetése érdekében. Egyáltalán nem átlagos, a közönséget kissé talán még meg is osztó, sajátos, furcsa hangulatú, kultfilm-gyanús alkotásról van szó…

Címkék:

Vasárnap, június 25.

2017 június 24. | Szerző:

Imponáló, de legalábbis sok tekintetben címlapgyanús szereposztást virít a mai uborkaszezon-saláta első fogásában Az ételművész (RTL II, 20.00) című romantikus gasztrokomédia. Bradley Cooper egy két Michelin-csillagos séf, egy kiköpött Gordon Ramsey (aki mellesleg ma éppen Budapesten főz valahol), egy nagyképű, fellengzős, kiállhatatlan fráter, aki saját éttermét nyitná éppen, amivel végre megszerezhetné a harmadik csillagot. A film azonban romantikus, tehát valahol bujkál egy nő, aki szívén vezet az út a boldogsághoz (meg ahhoz a bizonyos csillaghoz), ehhez azonban a főszereplő sztárszakácsnak gyökeresen meg kell változnia. Siena Miller, Alicia Vikander, Emma Thompson, Uma Thurman, illetve Omar Sy, Daniel Brühl, Matthew Rhys, illetve még sokan mások, pontosabban, az általuk alakított figurák lesznek ebben segítségére, vagy éppen tesznek ellene.

 

A spagetti-western rajongók sok milliós táborának ajándéka mára A Jó, a Rossz és a Csúf (Film+, 20.00). Sergio Leone műfaji klasszikusa büszkélkedik a filmtörténelem egyik legszebb hármas pisztolypárbajával, ehhez azonban végig kell nézni a bő két és félórás filmet, hiszen az csak a legvégén zajlik majd le. A film másik rendkívül érdekes része viszont rögtön az elején van, amikor egy legalább 20 perces némajátékban megismerjük a történet címszereplőit… E két pont között pedig ott van maga a film, mint olyan.

Nem szabad elmenni azonban szó nélkül a Gilbert Grape (Film Mánia, 21.00) című mozi mellett. Gilbert (Johnny Depp) és csökkent értelmű öccse (Leonardo diCaprio) egy poros amerikai kisvárosban laknak, mozgásképtelen anyjukkal. A jövő reménytelen. Egy nap azonban egy furcsa, idegen, féktelen vadóc (Juliette Lewis) toppan be látókörükbe, aki fenekestül forgatja fel eddigi életüket. A film alkotói a skandináv film világhírű alakjai, Lasse Hallström és Sven Nykvist, ami önmagában is épp elég az ajánlásra, viszont még ennél fontosabb, hogy Leo e filmben nyújtott alakításáért kapta meg első Oscar-jelölését. És hol vannak még a későbbi híres filmjei! (A képen Johnny és Leo.)

Például a Véres gyémánt (Prime, 21.00), ami szintén jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beáll a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy jönnek ide, amitől viszont nagyon féltek.) (Bővebben)

Az ausztrál Egyenesbe jövünk (Story5, 21.00) sem érdektelen darab, bár a sztori, első blikkre, ugyan nem tűnik valami nagy etwasnak: egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Életszag, igazság, vagányság.

Mintegy 60 évet átfogó történetet mesél el A komornyik (m5, 21.05) című dráma, mely a Fehér Ház komornyikját, a fekete Cecil Gainest mutatja be (a fiktív karakter történetét valóságos figura, Eugene Allen személye és élete inspirálta), és ezen keresztül az amerikai feketék társadalmi fejlődését mutatja be a harmincas évek gyapotföldjein való robottól a mai legfelsőbb szintekig. Forest Whitaker zseniális a címszerepben. (Bővebben)

Maga, a Rózsaszín sajt (m2, 21.10) című filmet rendező, író, főszereplő Tóth Barnabás határozza meg (egyik) blogjában a magyar film sikerreceptjét: vagy hajdani sikerekből gyúrsz komoly médiatámogatással új gagyit és szórod vele tele az országot, vagy lemész kutyába és jaj-de-nagyon mélyenszántó, súlyosan gyötrő magas művészettel bombázod a nevesebb külföldi filmfesztiválok válogató potentátjait, hátha. Esetleg a fejedre ülsz, szétnézel magad körül, és megpróbálsz abból gazdálkodni, amid van, olyan filmet csinálni, ami legalább őszinte. Ahogy Simó Sándor tanította mára már emblematikus osztályának: Tóth Barna Török Feriék követőjének vallja magát, és nem is alaptalanul, teszem hozzá. (Bővebben)

A pókert én egy meglehetősen buta mulatságnak tartom, persze, mint filmtéma, például a Maverickben (Viasat3, 22.30), még lehet igen szórakoztató is. Még akkor is, ha nem éppen a humoráról ismert Mel Gibson akar szórakoztatni benne, a séróból szintén nem igazán viccesnek tűnő Jodie Foster társaságában. Ez a film alapvetően egy western-vígjáték, kártya- és párnacsatával dúsítva, ma azonban inkább a film operatőrjére, Zsigmond Vilmosra emlékezzünk, aki bár itt sem hibázott, azért operatőri szempontból ennél akad jónéhány sokkal fontosabb és emlékezetesebb filmje is.

Remek film a Hideg nyomon (Duna, 22.20) is, ha eddig netán nem láttuk volna. Ben Affleck komoly problémákat felvető sztorija masszív lábakon áll a valóság talaján, emellett egy izgalmas műfaji kísérlet is a film noir egyfajta aktualizálására, méghozzá erősen realista szemléletű, kritikai attitűddel. Messze vagyunk az álomgyártól, amit itt látunk, az Amerika nagyobbik, meglehetősen fekélyes fele. Gyermekrablás, drog, korrupció, maffia, simlis rendőrök a téma, melybe Ben keményen és egyenesen bele is száll. Ötletes profizmussal görgeti a cselekményt, mely egészen a végéig tartogat meglepő fordulatokat, miközben mindvégig erős gondolati tartalommal is párosul: komolyabb elemzést, esszét is megérne a Casey Affleck (az öcsi) által alakított, elsőre meglehetősen nyeglének tűnő magánhekus által elkövetett tettek logikájának, jogosságának, erkölcsi és etikai értelemben vett helyességének vizsgálata. Casey eszköztelenül is igen jó színészi teljesítményt nyújt, csakúgy mint a már sokszor atombiztosan bizonyított Ed Harris, illetve, tulajdonképpen mindenki más is a filmben.

Címkék:

Szombat, június 24.

2017 június 23. | Szerző:

Nem árt tisztában lennünk azzal, hogy olykor a hölgyeknek kell saját kezükbe kell venni az igazság szolgáltatását. A Most már elég! (RTL II, 20.00) című thriller, olykor ordító logikai bakikkal elővezetett cselekménye ellenére, mégis igen sokat tesz a házastársi erőszak ma is aktuális témájának felszínre segítésében; a Jennifer Lopez által alakított hős -anya és feleség- pedig még egy radikális utat is mutat a problémák egyfajta megnyugtató “rendezésére”.

 

Ernelláék hosszabb külföldi tartózkodás után megérkeznek Farkasékhoz, akik rokonsági viszony alapján kénytelenek őket befogadni. Hajdu Szabolcs több fesztiválon is díjnyertes, nulla költségvetésű drámája, az Ernelláék Farkaséknál (Cinemax2, 20.30) megérkezett a televíziókra is.

Mivel azonban a nap egyetlen primőrjét csak a Cinemax-előfizetők élvezhetik, másoknak marad a sercli. A király beszéde (RTL+, 21.00) című 2010-ben készült film ugyan egy virtigli Oscar-szivacs, viszont rengetegszer láthattuk már. Colin Firth azonban tényleg remek a filmben, megérdemelte a szobrot; de ugyanolyan jó Geoffrey Rush is, vagy például Timothy Spall, Churchill röpke, de jelentős szerepében. Amúgy film is elég nehezen kikezdhető, olyan, mint egy kerekded, sima gömb. Nincs rajta fogás, de simán el is lehet gurítani. (Bővebben)

Van a férfiaknak (bár talán a nőknek is) egy bizonyos tulajdonsága, hogy mindenáron azon vannak, hogy bebizonyítsanak valamit, amihez amúgy se tehetségük, se alkalmasságuk nincsen. Ennek “egészséges szintje” az életösztön. Egyesekben azonban olykor túlteng ez a vágy… Példának okáért, katonakoromban volt egy katonatársam, aki majdnem meghalt az alapkiképzés 30 kilométeres menetgyakorlatán, méghozzá azért, mert eltitkolta öröklött szívbetegségét. Azt hitte ugyanis, és nyilván nem minden alap nélkül, hogy szülőfalujában kiközösítették volna a férfiak, ha kiderül, hogy még katonának se jó… Így viszont csak az mentette meg az életét, hogy volt köztünk egy orvosi egyetemet végzett tisztes. Nos, ennyire nem fatális az Annapolis – Ahol a hősök születnek (Paramount Channel, 21.00) című dráma, de azért ugyanerről a mentalitásról beszél. Itt egy átlagos amerikai srác a főszereplő (James Franco), akinek minden álma, hogy tengerészgyalogos lehessen, és mundérban szolgálhassa a csillagsávos lobogót. Be is jut az Akadémiára, ahol azonban az ott támasztott követelményeket csak nagyon nehezen tudja teljesíteni. Hogy mégis meg tudjon felelni az általa, és otthoni környezete által támasztott kihívásoknak, hogy kivívja bajtársai tiszteletét, bokszmeccsre hívja ki a vadbarom kiképző őrmesterét…

Tom Cruise-zal fémjelzett Collateral – A halál záloga (Prime, 21.00) viszont egy viszonylag korrekt futkosós-lihegős akció-thriller, a jó szakemberként számon tartott Michael Mann rendezésében. A film érdekessége, hogy Tomi a negatív figura a filmben, ami egyáltalán nem megszokott pályafutásában, főleg nem vadul szőke hajjal… Szerencsére partnere –Jamie Foxx – megmaradt eredeti hajszínében.

Itt a nyár, sokan készülnek a Balatonra, sokan biciklitúrára. Felkészülésnek egy alapfilm: a Szerelmes biciklisták (m3, 21.00Bacsó Péter 1965-ös filmje. Ahogy a képen látható, ekkoriban még nem volt túl nagy forgalom az utakon… (Bővebben)

Később a Copland (Duna, 22.55) című, amúgy szintén rengetegszer vetített, de ettől még mindig igen kemény zsarufilmben egy “igazságosjános” helyi seriff (Sylvester Stallone) veszi fel a harcot a simlis nagyvárosi zsarukkal (Harvey Keitel, Ray Liotta, illetve Robert de Niro).

Kissé rendhagyó film a Túl a fenyvesen (Film+2, 22.50), a Blue Valentine-nel névjegyét arra a bizonyos asztalra koppanósan letevő Derek Cianfrance második műve. Szerkezetében, “narratív struktúrájában” mindenképpen, de hangvételében, igényében is, azonban úgy, hogy témája pontosan belepasszol az amerikai (sőt, akár a zsidó-keresztény) kultúrkör egyik legnagyobb toposzába, az apa-fiú kapcsolat szerteágazó szimbólumrendszerébe. Természetesen, az amerikai független filmes szcénában sem meglepetés, ha egy alkotó netán mélyebbre kíván ásni bizonyos kérdésekben a világmegmentő, gumigatyás szuperhősök dedós szintű moralitásánál, az azonban messze nem szokványos, hogy egy alkotó már második filmjében egy komplett, nagyívű tézisfilmmel álljon elő, ami nem kisebb kérdést, mint a tetteink iránti felelősség vállalásának összetett problematikáját járja körül, nagyjából a teljesség igényével. Avagy, meddig gurulhat az alma a fájától? Komoly a szereposztás is: Ryan Gosling, Bradley Cooper, Eva Mendes, Ray Liotta, stb. (Bővebben)

Az Erőszakik (Prime, 23.30) viszont amolyan európai, független válasz Tarantinóra. A nem mellesleg kortárs drámaíró-sztárként is ismert Martin McDonagh belga-angol filmjében nevek, mint Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy mondjuk Bruges városa tűnnek fel fontos jelenésekben, ám az abszolút főszerep Brendan Gleesoné, akinél kevés cinikusabb figurát láthattunk filmvásznakon. Egy igen morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült gengszterfilm lesz ez.

Címkék:

Péntek, június 23.

2017 június 22. | Szerző:

Na, Álljon meg a nászmenet! (Filmcafe, 21.00) Ugyanis ebben az atombiztos romantikus komédiában Julia Roberts veszi igencsak zokon, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

 

Ugyanekkor azonban a ma már bőven felnőttkorú Zaklatás (AXN, 21.00) is kezdetét veszi. Ez egy meglehetősen szexista, mondhatnám farokközpontú szemléletű thriller, melyben -az ennek ellenére is kitűnő- Michael Douglast, mint nagyravágyó beosztottat zaklatja szexuálisan a még frissen faragott testű Demi Moore, mint főnök. “Műfajilag” azonban nyilván ma is jól működik a mozi, hiszen értő kezek, szemek és agyak (Barry Levinson, Michael Crichton, Ennio Morricone – mind kitűnő férfi) készítették.

Aztán van ilyen mára, hogy Sakáltanya (Cool, 21.00), amiről írtam egy rövid versikét, az ismert dallamra:                                                                                                                                     A Sakáltanya nem apácazárda,
A Sakáltanya nem fényes lokál,
A vendéget a lányok itt nem tisztelik,
Mégis tömve van e dögös kóceráj. 
Közepes film amúgy, a bájos Piper Perabóval a főszerepben (és a képen): (Bővebben)

Ezalatt azonban a John Grisham regényéből készült Siralomházban (Story, 21.00) nézhetünk két akkora színészt, mint Faye Dunaway és Gene Hackman. Ez önmagában is elég sokszor, ám rajtuk kívül, pontosabban rajtuk keresztül, itt még egy izgalmas családi dráma is kibontakozni látszik, méghozzá tárgyalótermi thriller-köntösben. Egy ambiciózus, fiatal ügyvéd (Chris O’Donnell) saját nagyapját (Hackman) készül megmenteni a halálbüntetéstől, de ahogy készül a perre, egyre zavarba ejtőbb dolgokra bukkan családja múltjából…

Zolnay Pál Fotográfia (m5, 21.05) című filmje egy igen fontos és érdekes művészetelméleti paradoxont fogalmaz meg. A filmbeli fotós egy barátjával (Zala Márk és Iglódi István) a vidéket járja az igazság és a valóság megtalálása érdekében, és régi, elfeledett foglakozásokat űző, idős mestereket, kemény munkában megőszült és megtört parasztokat fényképez, akik viszont mereven elutasítják a róluk készült szuggesztív, pontos és hiteles fotográfiákat, és helyettük inkább kiszínezett, idealizált, kiretusált, hamis portrékat látnának inkább.

Kutyabajnok (RTL Klub, 21.20) című családi mozi tipikus hollywoodi produkció: egy öntörvényű szabályrendszer alapján működő zárt közösségbe pottyan egy teljesen nem odavaló, ám valamennyire azért vicces és érdekes hős. Jelen esetben a zárt közösség egy alaszkai kisváros vegyes lakossága, és aki ideérkezik egy titokzatos örökség hagyományozás folytán, az egy floridai, fekete (!) fogorvos (Cuba Gooding Jr.). Ted természetesen utálja az egészet, hideg van, fekete lévén kilóg az indián-fehér csapatból, legszívesebben hazautazna a biztos megélhetést nyújtó Miami-i praxisába, a meleg tutiba, de a dolgok másként alakulnak. Az örökhagyó, Ted állítólagos édesanyja egy falka vadul csaholó szánhúzókutyát hagyományoz a meghökkent fiúra, aki eddig a szomszéd pudliját sem állhatta, nemhogy nyolc, vicsorgó fogú fenevadat. Ráadásul Démon, a vezérkutya személyes vetélytársát látja benne. (Bővebben)

A régi környék (FOX, 21.55) viszont egy igen különleges, mélabús kis film, melynek hangulatáról talán elég lenne annyi is, hogy kísérőzenéje részben Nick Drake dalaiból áll… (Oké, ki volt Nick Drake?) A Zach Braff által írt, rendezett és főszerepelt megkapóan szép és egyszerű film középszerű színészként dolgozó főszereplője az állandó depresszióban szenvedő Andrew, aki hosszú idő után, édesanyja halálhírére tér vissza a szürke és unalmas kisvárosba, “a régi környékre”, amit annak idején pszichiáter apja tudálékos dominanciája, valamint a kilátástalan unalom miatt hagyott ott. Az idők azonban változnak…

Később jön A hamisító (Duna, 22.35), egy 2014-ben készült képhamisítós krimi, ami olykor meglehetősen megható családi drámaként is működik, mely családban mindenki zseniális képhamisító. A leosztás: Christopher Plummer (nagyapa), Tye Sheridan (fiú) és John Travolta (apa).

Éjszakára A Sakál napja (SuperTV2, 23.00) jöhet szóba, mint minden idők egyik legjobb bérgyilkosos-merénylős filmje, Fred Zinnemanntól, 140 ólomsúlyú, de rendkívül izgalmas percben. (Bővebben)

Címkék:

Csütörtök, június 22.

2017 június 21. | Szerző:

A ma esti uborkaszezon-saláta első összetevője Muriel esküvője (AMC, 20.00) lesz. A kissé idétlen, de azért még bájos, teljesen nézhető és szerethető ausztrál romantikus film a csúnya és gátlásos Murielről, hogy hogyan lesz/nem lesz neki esküvője. Toni Collette bravúros címszereplését is muszáj megemlíteni.

 

Kissé később, Amerikában Az ördög Pradát visel (SuperTV2, 21.00), és nem Pravdát, ahogyan rendszeresen olvasom… (Bár, ezzel a mostani elnökkel ki tudja? Könnyen lehet, hogy még az is elő fog fordulni hamarosan…) Meryl Streep -de hát ezt már tudjuk jól, hiszen rengetegszer láttuk már- itt egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.

Ismeretlen adalékanyag a mai menüben a Gyilkos szerelem (Filmcafe, 21.00), melynek magyar címe nem lehetne már ennél közhelyesebb – nem mintha az eredeti Lonely Hearts, azaz Magányos szívek különb lenne, de a kettő összevetése már akár izgalmasnak is tekinthető. Hát még a szereplőgárda, melynek élén Salma Hayek domborít, olyan férfitársaságban, mint a körünkből sajnos túl korán eltávozott James Gandolfini, a még bőven élő Jared Leto vagy John Travolta. Megtörtént eseményeket mesél el a film: “Martha Beck és Ray Fernandez (Hayek és Leto) az 1940-es évek végén Amerikában garázdálkodtak – a magányos szívek gyilkosainak tartották magukat. Az ő életüket és halálukat dolgozza fel ez a film. Ray apróhirdetéseket ad fel, latin szeretőnek álcázva magát, s az így elcsábított gazdag, magányos nőket kirabolja, majd meggyilkolja. Marthába pedig első látásra beleszeret, így közösen folytatják tovább. Martha Ray testvérének adja ki magát, így a férfi még több nőt hálóz be, és öl meg brutális kegyetlenséggel. Két nyomozó (Gandolfini és Travolta) azonban a páros után ered, de sokáig nem találnak bizonyítékot, mert a bűnözők nem hagynak holttesteket maguk után.” (A képen Gandolfini, Leto, Travolta és Hayek.)

A mai Vasember (m5, 21.20) tulajdonképpen a Márványember kettő, azaz Andrzej Wajda gigantikus és mélyen szántó lengyel történelmi tablójának második része, melyben a felszínen a márványember, azaz Birkut, a tragikus sorsú sztahanovista munkás fiának, Maczieknek történetét ismerhetjük meg – mely tulajdonképpen egybeesik a Szolidaritás születésével és a hetvenes évek viharos lengyel történéseivel. Be is dobozolta a kommunista cenzúra szépen a filmet – ami azonban nem akadályozta meg abban,. hogy Cannesban elnyerje az Arany Pálmát.

Csurka István hetvenes években született írásán alapszik az Amerikai cigaretta (m3, 22.25) című megható filmszatíra, melyben egy fiatal író (Tordy Géza) merül le a tutiba(egy kilenckerületi krimóba) bánatában, hogy míg a szakma hájjal kenegeti, barátai, rokonai semmibe veszik. A címszereplő cigarettával ott kínálja meg a két törzsvendéget, az utcaseprőként dolgozó, alkoholista házaspárt (Gobbi Hilda és Makláry Zoltán), akiknek üveges tekintetében végre “értő fülekre” talál.

Clint Eastwood Nincs bocsánat (Mozi+, 23.55) című, 4 db. Oscart (!) érő westernje kulcsfilm a western műfajában, illetve annak a mai, nu-westernnek becézett alfajában. (Peckinpah, Leone, és mások mellett, természetesen). Kitűnő, sőt, kötelező darab, amiben Morgan Freeman, Gene Hackman, Richard Harris és maga, Clint bácsi szerepelnek a főbb szerepekben. A cselekmény tulajdonképpen egy szokványos bosszú történet, az újdonság ereje itt elsősorban az alapos lelki-, valamint környezetábrázolásban jelentkezik.

Címkék:

Szerda, június 21.

2017 június 20. | Szerző:

Éric Rohmer, a francia film új hullámában született “fecsegő filmek professzora” készített ilyen filmeket pályája második felében, végében, mint amivel a fiatal, dán-francia illetőségű Mia Hansen-Løve (korábban pl: Eden, Viszlát, első szerelem, Gyermekeim apja) a legjobb rendezésnek járó Ezüst Medvét nyerte idéntavaly Berlinben. Sokan majd nyilván legyintenek is rá: Á, nem történik benne semmi, csak az a nő jár-kel benne végig, és rengeteget beszél benne… És végül is, tényleg így van, Az eljövendő napokban (Cinemax2, 20.30) tényleg egy nőt (Nathalie-t, a filozófiatanárnőt – Isabelle Huppert játssza, vagyis inkább megjeleníti a történetben – lásd a képen) látunk végig, ahogyan éli az életét, megküzd az éppen demokratikus jogaikat érvényesíteni tanuló diákjaival, ahogyan megküzd esszékötetének promóciója helyett inkább a profit hajhászása felé forduló kiadójával, magányos, lányát érzelmeivel zsaroló, beteg anyjával, valamint annak nagy, lusta macskájával, ahogyan elválni kényszerül szintén filozófiával foglalkozó, de a tanítványai bájai felett szemet hunyni nem tudó férjétől, ahogyan bátortalanul segítségért fordul jóképű, tehetséges, ám igen öntörvényű tanítványához; ahogyan a tőle telhető tettrekészséggel megpróbálja túlélni az életében következő eljövendő napokat. (Bővebben)

 

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Film Mánia, 21.00) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Ma folytatódik az Átok (Duna, 21.25) újabb két résszel, majd a Nyom nélkül (Duna, 22.55) című krimi a tökéletes bűntény misztériumát járja körül a kora nyolcvanas évek Magyarországán. Hiába azonban a zseniális ötlet, hiába a modern bűnüldözés (profilalkotás, számítógépes társadalomelemzés!), a zsigeri, emberi irigységgel semmi nem veszi fel a versenyt. Fábry Péter filmjének sajnos úgy van vége, mint a botnak – de ettől függetlenül korszakos mű, Cseh Tamással a főszerepben.

Címkék:

Kedd, június 20.

2017 június 19. | Szerző:

A skandináv krimik kedvelőinek jó napja van, ugyanis a dán Jussi Adler-Olsen két története is terítékre kerül ma este. A Nyomtalanulban (Film Mánia, 21.00) a nehéz természetű, kezelhetetlen, a tűzkeresztségen is átesett zsaru (Nikolaj Lie Kaas) és kezdetben csak kelletlenül felvállalt segítője, az arab származású Assad (Fares Fares) keres valakit, valakiket, akik nyomtalanul eltűntek. (Bővebben) Rögtön utána, a Fácángyilkosokban (Film Mánia, 22.55) pedig egy decens tóparti villában meggyilkolt ikerpár gyilkosa(i) után folyik a nyomozás – hasonló szereposztásban. (Bővebben)

 

Épphogy vége a tanévnek, mikor a Hillary Swank által alakított, fiatal, ambiciózus tanárnő próbálja elérni azt renitens diákjaival, hogy azok Saját szavakkal (Paramount Channel, 21.00) fogalmazzák meg, mit jelent számukra, ma, az ő világukban, az ő értékrendszerükben a holokauszt. A kissé didaktikus zötykölődés ellenére a film szépen, egyszerűen és közérthetően beszél erről a mai, vastagon jelenlévő problémacsomagról és talán közelebb hozza annak megértését is, vajon miért olyan népszerűek ezek az ordas eszmék a mai napig, például az ifjúság körében is. (A filmben elmesélt módszer a valóságban is működik.)

A romantikus komédiák mezőnyében a Szerelem és más drogok (SuperTV2, 21.00) mindenképpen a tartalmasabbak közé sorolandó. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- ijesztően zajosan kezdődő dolgozata később főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén túl.

Csehov Ványa bácsija kötelező darab, főleg a szombathelyi Weöres Színház előadásában, melyet Réthly Attila rendezett, Ványa bá- (m5, 21.20) címmel. Címszerepben a kiváló Mertz Tibor.

A Nap könnyeiben (RTL Klub, 21.25) viszont legfeljebb Monica Belluccit nézhetjük dzsungeltúrán, átizzadt pólóban – ami azért nem utolsó dolog… Egy segélyszervezet orvosa (Monica) az afrikai őserdőben ragad, miközben kitör a helyi lázadás. Egy rutinos, de már nem eléggé motivált katonát (Bruce Willis) küldenek érte, hogy kimenekítsék a veszélyes övezetből, a doktornő azonban nem hajlandó hátrahagyni védenceit. A film legnagyobb hibája, hogy már ennyiből is tudjuk, mi lesz a vége – és nem is fogunk ebben csalatkozni.

Éjszakára pont jó lesz minden idők egyik első road-movieja, Dennis Hopper néhány dollárból, egy fél zsák fűből és egy kiló kokainból leforgatott Szelíd motorosokja (Filmcafe, 00.05), nemzedékek számára alapvető kultuszfilm. Get your motor runnin’,
Head out on the highway. Örülnek majd a szomszédok. (A képen Dennis Hopper, Peter Fonda és Jack Nicholson.)

Címkék:

Hétfő, június 19.

2017 június 18. | Szerző:

Oké, szóval ez a mai este sem igazán a tévézésé, ugyanis olyan szinten nincs semmi nézhető, ajánlható film, mintha műsorszünet lenne, mint a régi, ilyen-olyan időkben…

 

Talán A bűn árfolyama (AMC, 19.50) című nemzetközi mozit mondanám, ha valamit mégis muszáj lenne… De ez meg pont egy hónapja ment utoljára. Szóval, ez a történet azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen (a képen Naomi Watts társaságában) bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

Vannak aztán ilyen popkulturális ikonok, mint a Terminátor 2. (SuperTV2, 21.00), vagy a Mad Max 2. (Film+, 21.00), de hát ezek meg tényleg olyan agyonjátszott izék, hogy már én szégyellem leírni címeiket, nemhogy ajánlóba tegyem őket… (Aztán mégis itt vannak.)

Címkék:

Vasárnap, június 18.

2017 június 17. | Szerző:

A bármikor nézhető Jack Nicholsont, illetve az általa alakított, középkorúnál picit korosabb, pohosabb puncibubust kísérti meg a halál szele a Minden végzet nehéz (RTL II, 20.00) című laza romantikus komédiában. Gyógyulásában aztán leckét kap a nőkből, a nőktől… Jack óriási színész, de azért komédiákban tud rengeteg is lenni, mint például itt is, Diane Keaton viszont még nála is több (az az ordító sírás!). A film ennek ellenére szórakoztató, és a célközönséget (50+) nyilván meg is hatja majd.

 

 

Jackie Chan és Will Smith fia, Jaden főszereplésével újították fel A karate kölyök (RTL Klub, 19.55) című történetet. A karate itt ugyan kung-fu, a helyszín pedig Kína, de ez végül is mindegy. A film működik, és ami benne van, azt ki is hozza belőle: látványos verekedések, pici filozófia, a végén a rossz megbűnhődik. A kis Smith pedig ügyes srác, Jackie-ről pedig elhiszem, hogy már sifu (azaz „apa, tanító”, kantoni nyelvjárásban 師傅 vagy 師父).

Roland Emmerich általában az egész világot szereti lerombolni, de ma megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (SuperTV2, 21.00) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. Nagyon pifpuf, nagyon dirrdurr. (Bővebben)

Victor Hugo klasszikusát, A Notre Dame-i toronyőrt (Galaxy, 21.00) Michael Tuchner dolgozta fel 150 percben, 1982-ben. Quasimodót, a torz arcú, púpos, ám menthetetlenül szerelmes toronyőrt Anthony Hopkins alakítja, nyilván a tőle megszokott intenzitással. Természetesen, a tragikus szerelmi történet mindenképpen ajánlandó penzum, már csak a benne kulcsmomentumként megbúvó másság kontra csőcselék-problematika aktualitása miatt is.

A Gyerekek (m5, 21.10) című szlovák filmről csak annyit tudok, hogy egyik szereplője, Bándor Éva játszik a minap moziba került, egészen jól sikerült Out című moziban is… A csatolt leírás ennyit mond: “Mai röntgenlátlelet több generációs családról, a tiszta, ártatlan gyermeki tekinteten át- és túl. Több epizódból álló filmdráma, s a család minden tagjának aspektusán és lelkén keresztül láttatja a rendező, rendkívüli érzékenységgel és hitelességgel a valóságot. Poétikus film, ugyanakkor dokumentarista stílusban ábrázolja a széthulló családokat. Minden egyes embernek más- és más az útja. Egy a közös bennük, az egyedüllét és a számkivetettség. Esendő emberi sorsok, a mai világ fénytörésben.” Én kíváncsi vagyok.

Charles Dickens kora a viktoriánus kor volt, a maga magasan a nyakban záródó, körmönfontan aggályoskodó erkölcsével, melyhez pontosan passzoltak Dickens ártatlanul érzelmes, mégis valóságos történetei. 24 éves korában jelent meg első regénye, és ezután Dickens (valamint felesége és tíz gyereke) egyre javuló anyagi helyzetben, élete utolsó évtizedeiben pedig kifejezett fényűzésben, elképesztő társadalmi figyelem és szeretet közepette élt – immár azonban külön a feleségétől és népes családjától. Ennek az időszaknak feldolgozása, Claire Tomlin azonos című regénye alapján, Ralph Fiennes A titokzatos szerető (m2, 21.10) című filmje. (Bővebben)

A Maraton életre-halálra (m3, 21.20) egy régimódi, ám ettől még igen remek krimi, melyben Dustin Hoffman (aki itt egy egyetemista futóbajnok) és Roy Schreider (a bátyja, látszólag olajkereskedő, valójában CIA ügynök) egy öreg, náci rohadékot (Sir Lawrence Olivier) üldöznek, aki a történet idején már dél-afrikai gyémántkereskedő. (A képen Hoffman és Olivier a film forgatási szünetében.)

Később Martin Scorsese és Robert de Niro megkerülhetetlen, filmtörténeti jelentőségű Taxisofőrje (Duna, 22.45) fog hozzá, hogy kitakarítsa New Yorkból a mocskot.

Matthew McConaughey ma éjszaka a Michael Conelly-regényből adaptált Az igazság ára (RTL Klub, 22.50) című izgalmas tárgyalótermi dráma főszerepét alakítja. A film amúgy azzal a meglehetősen kényelmetlen kérdéskörrel játszik el, hogy mi van akkor, ha a vádlottról (Ryan Philippe) biztosan tudja az ügyvédje (őt játssza Matyi), hogy ártatlan és meg is tesz mindent ennek bebizonyítására, a vádnak azonban olyan megdönthetetlen, bár nyilvánvalóan hamis bizonyítékai vannak, hogy a vádlottat elítélik? Illetve, mi van akkor, ha az ügyvéd tudja, hogy bűnöst véd, de mégis mindent el kell követnie felmentéséért? (Bővebben)

Címkék:
CafeblogVIP Tag

Mi ez?

Több mint 100 magyar nyelven sugárzó tévécsatornát tudunk nézni a legkülönfélébb módokon: antennával, kábelen, műholdról és még az internetről is. Esténként nem egyszerű rendet vágni ebben a káoszban, és megtalálni a pillanatnyi hangulatunknak megfelelő műsort. Ebben szeretne segítséget nyújtani ez a blog, elsősorban igényes filmek ajánlatával, sajátos, szubjektív szempontok alapján. Figyelem! Nem tévéműsor, csakis ajánló!

asanisimasa



Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!