Szerda, február 1.

2017 január 31. | Szerző:

Egy francia maffiaelméleti előadással kezdjük a mai penzumot. A belső kör (Filmcafe, 21.00) című francia krimidrámában Jean Reno adja az ezúttal örmény keresztapát. A konfliktus az a történetben, hogy a család legkisebb fia kiházasodna a családi bűnszövetkezetből, azonban olyan márpedig nem lehetséges egy valamirevaló maffiában, mint azt amúgy már sok forrásból tudjuk jól… Közepes élmény, inkább egzotikum, mint nívó.

 

Viszont a Nincs alku (Film+, 21.00) című, igen feszült túsztárgyalós drámában a Samuel L. Jackson által alakított zsarut vádolják gyilkossággal és sikkasztással, természetesen igaztalanul, aki emiatt érzett jogos felháborodásában túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot. Ez azért már húzósabb darab.

A Medicine Man (Viasat3, 21.00) egy már meglett férfikorú, amúgy igen jó kis dzsungeles kalandfilm, melyben Sir Sean Connery alakít egy bátor botanikusprofesszort, aki (egy fiatal asszisztensLorraine Braccotársaságában) felveszi a harcot a gaz kapitalistákkal, akik holmi autósztráda építése okán ki akarják irtani az őserdőt, ahol értékes növények egyedülálló élőhelye találtatik. Zöld, természet – szeretem.

A mai napra rendelt romantikus komédia a Hippi túra (TV2, 21.35) lesz, melyben egy nagyvárosi életformába belezakkant párocska (Jennifer Aniston és Paul Rudd – a képen Justin Theroux-val) épp kilépni készül ebből a tarthatatlanná vált helyzetből, ám ez a lépés talán túl nagyra sikerült, ugyanis cseberből nemhogy vederbe, de egyenesen a tágult környezettudatú, nonkonformista hippik mennyországába kerülnek véletlenül. Hogy a film milyen, azt meglátjuk, mert én sem láttam még.

Érdekes darab azonban a Tilda Swinton főszereplésével készült, 2001-es Mélyvíz (FOX, 21.55) című dráma, melyben a Swinton által alakított anya egy reggelen 17 éves, homoszexuális fia szeretőjének holttestét találja meg az ajtaja előtt. A nő bepánikol, és fia védelme érdekében eltünteti a holttestet – azonban ahogyan ez lenni szokott, egy szemtanú mindig akad…

A mai másik környezetvédelmi témájú filmben, az Ígéret földjében (RTL II, 22.00) egy nagy, gonosz, csúnya palagáz-kitermelő tröszt rámenős, cinikus ügynökei (Matt Damon és Frances McDormand) vásárolnák ki egy elszegényedő kisváros farmerei alól a földjeiket, természetesen a valódi ár töredékéért, ám az ügynökök közül a pasast rabul ejti a hely, valamint a helyi tanítónéni (Rosemarie DeWitt) bája és szépsége és közben rájön, hogy milyen rossz céget/ügyet szolgált eddig… Vaskos zöld propaganda ez a film, mondanám, ha alapvetően nem értenék egyet a film üzenetével. De ahogyan Gus Van Sant tálalja azt… Nos, az zavarbaejtő, és akkor a legfinomabban fogalmaztam.

Minden idők egyik legszebb, legmeghatóbb magányról és elesettségről szóló filmje Werner Herzog ’79-es Nosferatuja (m5, 22.05). Gyakorlatilag snittről snittre megfelel Murnau 1922-es, őseredeti Nosferatujához (ami megtekinthető teljes egészében, például itt), az mégis elsősorban a fekete-fehérben megfestett fény-árnyék-játék által kiváltott hatásokkal vált az expresszionista művészeti irányzat egyik mozgóképes mintadarabjává, ez a jó értelemben vett remake (remek) pedig ízig-vérig romantikus alkotás, mégpedig a klasszikus műfaji definíció szerint. A főalak természetesen ezúttal is Drakula gróf, Klaus Kinski egyik nagy alakításában azonban már inkább egy csúf junkie, mint emberfeletti szörny. (Bővebben)

Címkék:

Kedd, január 31.

2017 január 30. | Szerző:

Kortárs színházi ajánlattal kezdeném. Bár az idén volt éppen tíz éve a premierje Tasnádi István Finito – Magyar zombi (m5, 19.40) című előadásának, de azért még tán ma is szórakoztató történet Blondin Gáspáré (Csuja Imre), aki életének reménytelenségébe belekeseredve eladja saját halálát. Ráadásul, nem is egyszer… Az abszurd, olykor térdcsapkodós poénokban gazdag előadást Mácsai Pál rendezte az Örkény Színházban, és Csuja mellett láthatjuk például Végvári Tamást, Für Anikót, Pogány Juditot, valamint a színház szinte összes művészét.

 

Különleges darab a különleges filmek kedvelőinek Alain Resnais (Tavaly Marienbadban, Szerelmem, Hiroshima) 1983-as alkotása, Az élet kész regény (Cinemax2, 20.30), mely egy francia kastély huszadik századi történetén keresztül mutat be egy amolyan társadalmi utópiát – melynek megvalósult eredményeit ma is éljük. Főbb szerepekben Fanny Ardant, Vittorio Gassman, Geraldine Chaplin.

Picit később jöhet például A fülke (Viasat3, 21.00) című thriller, mely tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, hogy képes-e még bárki átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.

Két dolog vitán felül elsőrangú a Vérző olaj (Paramount Channel, 21.00) című filmben: Daniel Day-Lewis és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján Paul Thomas Anderson). Járható útnak tartom azt is egy nagyregény filmadaptációja esetében, hogy csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Kicsit azonban nyúlik a film így is, mint -stílszerűen szólva- az olajos takony (158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson kitűnő rendező, és ahogy e filmmel a korai kapitalizmus részletgazdag természetrajzát, s benne egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

Bő két és fél órás mozi a Viggo ‘Aragorn’ Mortensen (lásd a képen) címszereplésével készült Alatriste kapitány (Filmcafe, 21.45) története is, ami egy nagyszabású, látványos történelmi kalandfilm a spanyol történelem nemzeti hőséről. (Bővebben)

Talán a hajdani (tán sosem volt) jó magyar focira is emlékezhetünk, amikor sokadjára nézzük meg a Régi idők fociját (m5, 22.20). Ez a kedves, kicsit optimista, ám kicsit mégis szomorkás film ma már a régi idők mozija is, hiszen szereplői közül igen sokan nem rúgják már a bőrt közöttünk. A főszereplő Minarik (illetve Garas Dezső) is egy ideje sajnos már csak odafönt szervezi csapatát, intézi a villamosjegyet, hogy mindenki odaérjen az edzésre, kótyavetyéli el mosodáját, hogy legyen pénz pályabérlésre, trikóra, mert tudja, hogy kell egy csapat! Mindig kell egy csapat…

Címkék:

Hétfő, január 30.

2017 január 29. | Szerző:

Egy igen könnyed, habos-babos, francia romantikus komédiával kezdhetjük az estét. A Nathalie második élete (Filmcafe, 19.00) csókkal kezdődik, ami a lehető legváratlanabb időben és helyen csattan el, a lehető legelképzelhetetlenebb párosításban. A romantikus komédia ettől lesz az, ami, hiszen ha egy tökéletesen össze nem illő pár egy lehetetlen élethelyzetben találkozik, annak csakis szerelem lehet a vége (vagy semmi nem lesz belőle, de arról meg minek filmet csinálni), a bájos Audrey Tautou kisasszony és a sármosan bumfordi Francois Damiens hathatós közreműködésével. (Bővebben)

 

A továbbiakban is maradhatunk ezen a csatornán. Én alapvetően bírom Sophie Coppola filmjeit, bár ezt a ma esti Marie Antoinette-et (Filmcafe, 21.00) mégsem szerettem. Számomra túl eMTíVí-kompatibilis, rizsporos, viháncolós, popos baromságnak tűnt anno, ami viszont kicsit már túl van az én ízlésemen. Totális barokk + popzene? Nem jön be. Kiválóan mutatja a film fő erényeit, hogy a Legjobb jelmez kategóriában nyert Oscart, és egyéb jelölései is túlnyomó részben smink-, frizura- és más efféle pucckategóriákban történtek. Mindenesetre, biztosan “csajos” film ez, a címszerepben Kirsten Dunsttal (lásd a képen).

A BeSZERvezve (Prime, 21.00) című film már címével elriaszt, egész egyszerűen nem vagyok hajlandó megnézni egy ilyen izzadságszagúan kiszenvedett című filmet, Jesse Eisenberg ide, Kristen Stewart oda, és nem utolsósorban az American Ultra (!) eredeti cím amoda.

Sajnos, a Fertőzés (Cool, 21.00) című mozi sem jobb, pedig Steven Soderbergh egészségügyi thrillerje szintén komoly sztárokkal (Jude Law, Matt Damon, Marion Cotillard, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, stb…) operál. Sablonos közhelyerdő, nem több.

Ezeknél nyilvánvalóan sokkal komolyabb darab a Kémjátszma (Viasat3, 21.00) című krimi. A Tony Scott által nagy részben Budapesten forgatott, oldszkúl kémhistóriában Brad Pittet nézhetjük az itt színészként remekelő Robert Redford társaságában – sokadjára. (Bővebben)

A hajdan híres Fojtogatók nevű zenekar Nincsenek hősök többé című slágere, vagyis inkább e slágert tartalmazó lemez borítója járt az eszemben, miközben néztem ezt a Piszkos pénz (TV2, 21.35) című mozit. A borítóképen egy gyönyörű, égővörös rózsacsokor közepében egy randa patkány terpeszkedett, valahogy úgy, ahogy e film (ritka szövetű) cselekményének vezérfonalát amolyan búvópatakként jelképező kiskutya is csücsült abban a külvárosi kukában, ahol Tom Hardy, vagyis az általa alakított karakter (Bob Saginowski) megtalálta. (Bővebben) Ma ez lesz a legjobb film.

Címkék:

Vasárnap, január 29.

2017 január 28. | Szerző:

Úgy kezdődik ez az este, mint régen: Idősebbek is elkezdhetik… Mai első ajánlatként ugyanis rögtön A kiütés (RTL Klub, 18.50) jön, mely amolyan “címegyesítő mérkőzés” a már bőven nyugdíjaskorú Jake LaMotta (Robert De Niro) és a nála csak napokkal ifjabb Rocky Balboa (Sylvester Stallone) között: bővebben itt. Komolyan. 🙂

 

Ehhez képest négy, enyhén, de inkább fokozott mértékben romos tata, Robert De Niro, Michael Douglas, Morgan Freeman és Kevin Kline, mintegy utolsó nekirugaszkodásként, elmegy mulattírozni Las Vegasba a Last Vegas (RTL II, 20.00/23.05) című kabaréban, amely ugyan nem sokkal érdekfeszítőbb történet, mint egy telefonkönyv, mégis megnézte már több Magyarországnyi közönség. (Bővebben)

Viszont arról fogalmam nincs, mi lesz ez A navigátor – Egy középkori Odüsszeia (m5, 20.35), a leírás szerint valami ausztrál-új zélandi időutazós fantasy-mesefilm. Hát, nem tudom. A népek szeretik.

Az utolsó dobás (Viasat3, 21.00) viszont egy jó erős közepes thriller, amiben egy velejéig korrupt, szerencsejáték- és sportfogadásfüggő zsarunak (Nicolas Cage)  kellene egyszer csupán a “fizetéséért” tennie a dolgát: egy profiboksz-gálán merénylet áldozata lesz a védelmi miniszter és a merénylő még a stadionban van. Brian De Palma írta és rendezte ezt a filmet, ami azért jelent valamit.

Natalie Portman (a képen) ugyanekkor Oscar-díjat érőn alakítja a Fekete hattyú (Prime, 21.00) világot jelentő deszkákat hasító tudatú balerináját, Darren Aronofsky Csajkovszkij-klipjében. (Bővebben)

Az Egy becsületbeli ügyben (AMC, 21.00) viszont Jack Nicholsont nézhetjük meg, ezúttal egy nagymenő tábornok, egy igazi pökhendi, arrogáns köcsög szerepében. Szerencsére, jön Demi Moore és Tom Cruise, akik jól letörik az arcát. Az amerikai tengerészgyalogosok között játszódó izgalmas, és komoly, mély gondolatokat is felvető bírósági drámát Aaron Sorkin írta – nyilván ezért is remek mozi.

Újra képernyőn A Sakál napja (m3, 21.05) is, minden idők egyik legjobb bérgyilkosos-merénylős filmje, Fred Zinnemanntól, 140 ólomsúlyú, de rendkívül izgalmas percben. (Bővebben)

Robert Pattinson lehet, hogy egy unalmas pasas, de valamiért a csajok, legalábbis, bizonyos csajok, odáig vannak érte. A Bel Ami – A szépfiú (m2, 21.05) című film címszerepére viszont egyértelműen telitalálat, kifejezetten jól áll neki ez a szerep, jól mozog Guy de Maupassant történetében – és még Pesten sem vész el… (Bővebben)

Roland Emmerich általában az egész világot szereti lerombolni, de ma megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (TV2, 21.05) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. (Bővebben)

Christopher Nolan Sötét lovag-trilógiájának harmadik, befejező része, A sötét lovag – Felemelkedés (RTL Klub, 21.10) egy sötét, utcai gangháborúktól és anarchiától sújtott disztópikus korba (viszont igencsak mai, reális korba – ugyanis Donald Trump beiktatási beszédének egy része szóról szóra megegyezik azzal, amit itt a negatív szereplőt alakító Tom Hardy mond el a stadionban… Igen tanulságos lesz) helyezi a korábbi két részben már szintén reális, húsvér átlagemberré formált szuperhős Batman Christian Bale által alakított karakterét, hogy -a kánon szerint- rendet tegyen. A valóság jelenleg itt egy picit eltér a fikciótól. (Bővebben)

Vonzások és állatságok (FOX, 22.50) című, az előbbinél azért jóval cukibb romantikus komédia viszont nagyjából arról szól, hogy mennyire nincs összhangban a szemünk és a fülünk által tapasztalt élményanyag, ha azt egy olyan (férfi)agy koordinálja, melyből a vér leszállt… oda le. A Ben Chaplin alakította romantikus lelkületű fiatalember szerelmes lesz kedvenc rádióműsorát vezető szellemes, okos pszichológusnőbe (Janeanne Garofalo), azonban a hangja alapján egy magas, dekoratív, szőke nőt képzel el. Természetes, hogy első személyes találkozásuk alkalmával éppen egy ilyen nőt (Uma Thurman) lát meg először… Szórakoztató Cyrano-parafrázis.

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Filmcafe, 23.10) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Stieg Larsson óriási sikerű Millenium-trilógiájának második része, pontosabban annak filmváltozata, A lány, aki a tűzzel játszott (Prime, 23.15) tulajdonképpen zökkenőmentes folytatása a kitűnő első résznek. Ez kisebb részben nem igazán jó, de nagyobb részben mégiscsak pompás hír: a színvonal továbbra is magasan marad, legfeljebb az újdonság és a meglepetés varázsa múlt el egy picit. Persze annak, aki már olvasta az összes folytatást, úgyis mindegy. A filmek azonban a regények olvasata nélkül is sziklaszilárdan állnak lábukon. E második részben Lisbeth (Noomi Rapace) továbbra is a rendőrség érdeklődésének középpontjában áll, ami persze, nem igazán zavarja abban, hogy végezze dolgát: ritkítsa a nőgyűlölő férfiak tömött sorait. (Bővebben)

Címkék:

Szombat, január 28.

2017 január 27. | Szerző:

Egyesek egy igazi régimódi, szép, tiszta vonalú, érzelmes szerelmes filmként üdvözlik a 2016-ban három Oscar-díjra jelölt Brooklyn (HBO, 20.00 – tévépremier!) című mozit, míg mások egy erősen túlértékelt, üres, sekélyes, giccses melodrámát látnak benne. Természetesen mindenki téved egy picit, bár ugyanennyire mindenkinek igaza is van. A tavalyi Oscar-jelölések mindenképpen megérdemeltek, sőt, én adtam is volna ennek a filmnek, de egyet biztosan (Saoirse Rohannak -a képen- a főszerepért. Miközben ez valóban egy igen tiszta vonalú, érzelmes szerelmes film, azért a mélyben ennél sokkal mélyebb és összetettebb gondolatok is kibomlanak, és aki csak az idillikus románcot látja, az éppen a közmondásos erdőt nem látja attól a bizonyos fától. (Bővebben)

 

Nem tudom azt mondani, hogy nem szórakoztam ezen a vaskos Robin Hood-felhangokkal operáló, Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (Mozi+, 21.00) című szajréfilmen, mely akár egy gyengébb Woody Allen-dolgozat is lehetne. Persze, nem az, de Eddie Murphy-t sikerrel tompítja le Ben Stiller, a kisember legyőzi a végén a nagy gonoszt, tehát nyugodtan bokszolhatunk egyet a levegőbe halkan, hogy IGGEN! – de azért a fanfárokat hagyjuk a szekrény mélyén. Viszont: Alan Alda, ez a jóságos nagypapa-kinézetű, kiváló színész olyan príma rohadék tud lenni, hogy kerek szemmel utáltam és örültem, hogy úgy járt, ahogy.

A Szemfényvesztők (Cool, 20.50)című, az előbbihez igen hasonló műfajú film már nyilván a könyökünkön jön ki, de ha mégsem, akkor ma van itt a lehetőség hogy pótoljuk: egy szó szoros értelmében bűbájos történet ez, melyben illuzionisták rabolnak bankot, ezt azt, sőt, még egy igen meglepő bosszútörténet is kibontakozik – a roppant fordulatos, trükkös és blikkfangos cselekményt azonban nem részletezném, hadd essen le az álla az ilyesmire hajlamosaknak. Elég komoly a lineup: Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Mark Ruffalo, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson… (Bővebben)

Vicces alternatíva lehet ma estére a Füstölgő Ászok (Viasat6, 21.00) is, ami egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy raklapnyi sztárral, Ryan Reynoldstól Andy Garcián át Ben Affleckig, és vissza).

A tévében legutóbb négy éve vetített Anna és a király (Viasat3, 21.00) viszont sok szempontból más, mint az előbbi filmek. Rendkívül romantikus, ám valahol igen művi, túl színes, hamis, kiretusált, didaktikus és erőltetett, de mégis hatásos, kényelmes és -horribile dictu- érdekes mozi. Egy angol tanítónő (Jodie Foster) a thai uralkodó (akit a kínai Chow Yun-fat alakít – mindegy, gondolták az alkotók, ázsiai-ázsiai…) udvarába érkezik, és. A történet szórakoztatóan és borítékolhatóan süppedős romantikával tálalja a két egymástól távol eső kultúra ütközését. Pompás, egzotikus díszletek, ismeretlen (tán sosem volt) rituálék, sajnos, a sztori szerelmi szálának “kémiája” viszont alig érzékelhető. Akik viszont ismerik Bangkokot, jól fognak szórakozni, de nem feltétlenül abban az értelemben, mint azt az alkotók szerették volna…

Tom Cruise ma este is Született július 4-én (Paramount Channel, 21.00), bár szerintem itt Tomi oly annyira fullba’ nyomja a kretént, hogy nem is gyütt az az Oscar bácsi… No, azért nem rossz, csak éppen a kulcsjelenetekben sok. Oliver Stone azonban igen pontosan megragadta azt az érzelmi, lelki és gondolati pálfordulást, ami a történetben ábrázolt vietnami (és más háborús) veteránokra jellemző. A poszt-traumatikus stressz (a fizikai sérülések okozta megrázkódtatásokon túl) talán itt jelenik meg a legkomplexebben, legrészletesebben filmen. (Remélem, a csatorna ezúttal képes lesz leadni az egész filmet…)

Szóba jött már ma este Woody Allen, nos, a következő ajánlatban ő kalauzol el minket egy szórakoztató sétára, méghozzá Éjfélkor Párizsban (Film Mánia, 21.00). Jó a társaság is: pl. Rachel McAdams, Marion Cotillard, Owen Wilson, Kathy Bates, Adrien Brody és még sokan mások. Ez az ötlet mindenesetre Oscart ért Woody bácsinak. (Bővebben)

Anya (Jane Fonda) bigott, mormon asszony, egyedül éldegél az isten háta mögötti kisvároska egyik házában. Egy nap már régen a zajos nagyvárosban élő lánya (Felicity Huffman) keresi fel, hogy ő már nem tud semmit sem kezdeni a zűrös, piás, drogos lányával, az unokával (Lindsay Lohan) – és hátha nagyanyja szigorú erkölcsei, valamint az idahói ingerszegény környezet majd hatással lesz rá. Hát, minden inkább fordítva történik az Anya, lánya, unokája (Prime, 21.00) című komédiában, melynek aktuális pikantériáját éppen az adja, hogy az itt még balhés tinit alakító, és később a magánéletében is hasonló, sőt még durvább pályát futó Lindsay Lohan az, aki gyökeresen szakítva addigi életével áttért a teljes önmegtartóztatást követelő muszlim hitre. Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyebár. 🙂

A Charlie Wilson háborúja (Duna, 22.15) picit fajsúlyosabb darab. A film megtörtént eseményt dolgoz fel, mely abban a kérdéskörben játszódott le, hogy hogyan veressük meg (mármint mi, amerikaiak) az oroszokat az afgánokkal? A sztori hitelességét (de legalábbis lendületét) elsősorban az Elnök emberei című tévésorozattal is bizonyított Aaron Sorkin jelenti. Onnan már ismert recept szerint peregnek a párbeszédek, a séróból megküldött, fanyar replikák, melyeket elsőrangú sztárok vezetnek elő virtuóz módon: Tom Hanks, Julia Roberts és Philip Seymour Hoffman, Mike Nichols pedig laza profizmussal rendezi ezt a politikai komédiát.

Már bőven az éjszakában járunk, hogy ne mondjam, pontban éjfélkor, amikor saját, teljes életnagyságában is feltűnik Woody Allen, méghozzá egy Allan Felix nevű filmkritikusként a Játszd újra, Sam!-ben (Duna, 00.00), aki betegesen rajong Humphrey Bogartért, miközben felesége (Diane Keaton), bár nem feltétlenül ezért, de válni akar. Klasszikus.

Címkék:

Péntek, január 27.

2017 január 26. | Szerző:

Igen klassz film lehet ma estére a Warrior – A végső menet (AMC, 19.55), ne tévesszen meg senkit az idióta, bombasztikus cím. A történet olyan mint egy állcsúcsra elhelyezett, masszív alapállásból, egész törzsből meghúzott jobbhorog. Egyszerű mozdulat, de ha talál, akkor csengettek. Kiváló sport-, egyben testvérdráma ez a film, katarzissal, mindennel, ami kell egy ilyenbe, egy tiszta, becsületes rendezésben (Gavin O’Connor) és el-ké-pesz-tő színészi alakításokkal (Tom HardyJoel Edgerton – a képen és Nick Nolte). (Bővebben)

 

Ebben a szmogos, jeges télben nyilván jól jön egy kis Napsütötte Toszkána (SuperTV2, 21.00) is, ami mi lenne más, mint egy romantikus komédia. Diane Lane játssza azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit barátnője egy toszkánai utazással lepi meg, pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, mi?)

Igen erős film lehet azonban a Kiadatás (Story4, 21.00) is, egy igencsak “valóságszagú” filmdráma a WTC-tornyok lebombázása utáni meglehetősen paranoid amerikai állapotokról, melynek tisztességes, ám ekkor szerencsétlenségükre arab származású amerikai állampolgárok voltak elszenvedői a tragédiát követő években. Természetesen van “üzenete” a filmnek, hiszen a film oktat, nevel és tanít, ugye, ahogyan azt már Sztálin elvtárs is kitűnően meglátta azokban az átkos időkben. Sok jó színészt láthatunk amúgy, mellékszerepben például az Oscar-szobor gyűjtőként is ismert Meryl Streep is feltűnik, Jake Gyllenhaal és Reese Whiterspoon főszereplése mellett.

Az Álmomban már láttalak (Cool, 21.00) amolyan Hamupipőke-sztori, tündérmese lusta felnőtteknek. Jennifer Lopez szobalány egy decens szállodában, ahol véletlenül egy jóképű politikus (Ralph Fiennes) összetéveszti őt egy helyi menő csajjal – és beleszeret. A szegény J-Lo kapva kap az alkalmon, azonban retteg attól, hogy kiderül, kicsoda valójában. A hazugságerdő aztán egészen odáig gyűrűzik, hogy még mi, nézők is azt hisszük, ez egy jó film… Holott csak hazugság. Mikor jön össze, mondjuk, Lézer Janó egy szobalánnyal, valamelyik jaj-de-fontos útján? Mikor? Viszi magával közpénzen a saját luxusmacáját és azt birizgálja. EZ az igazság. (Másrészt, ki a francnak kell a mi Janónk, ugyebár.)

A Túl mindenen (Mozi+, 21.00) viszont F.Gary Gray filmje, mely igen ügyesen sző drámai szálakat egy bosszútörténetet feldolgozó akció-krimibe, melyben egy már mindenen túl lévő, feleségét is elvesztő kemény zsaru veszi fel a harcot a drogmaffiával. Közhelyes sztori, de a film nézhető, Vin Diesellel a főszerepben. (Bővebben)

Ha esetleg hiányunk lenne ezen a fagyos télen a mindent betakaró hótengerből, akkor megnézhetjük a Miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédiát, mert abban lesz éppen elég belőle. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel öregszem, ezért szerettem…

Tarr Béla filmjét, a Kárhozatot (m5, 21.45) egyszer láttam, valamikor nagyon régen, de ma már csak egy képre emlékszem belőle baromi erősen: zuhog az eső a homályos, fekete-fehér képen, melyen Székely B. Miklós négykézlábra ereszkedve ordít bele egy ázott, loncsos kóborkutya vicsorgó pofájába. Valahogyan úgy képzelem, az egész film erről szól, erről a megveszekedett, kétségbeesett, rémült, minden mindegy ordításról, Kárpát-medencebeli létünkről. Ritkán visz rá a lélek, hogy Tarr Bélát nézzek, de ha igen, akkor mindig földhöz ver. Megkerülhetetlen, ólomsúlyú alkotó, egyike a valaha alkotó legnagyobbaknak. Könyv Krasznahorkai László, zene Víg Mihály, kép Medvigy Gábor.

A késő esti Palmetto (Viasat3, 23.50) viszont a német Volker Schlöndorff ízlésesen noiros, pöpec, pikkpakk krimije -hollywoodi bérmunkája-, amiben a remek Woody Harrelson egy lúzer újságíró, aki egy csokorra való csinos nő gyűrűjében, valahogyan mindig a rossz utat választja.

Címkék:

Csütörtök, január 26.

2017 január 25. | Szerző:

Az első mai ajánlat rögtön igen komolyan veendő. (No, nem lesz ez mindig így… 😉 ) A John Patrick Shanley által írt és rendezett és méltán sok Oscar-díjra jelölt Kételyben (Cinemax, 20.00) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman – a képen) érkezik a mélyen vallásos intézetbe, aki gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően. Az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a patás ördögöt látja a férfiban és boszorkányüldözésbe kezd. Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése, főleg a mai, “sötét” időkben. (Bővebben)

 

A Kilenc (Filmcafe, 21.00) című, nagyigényű musical állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Viszont, ha ez így van, akkor is muszáj megemlíteni, mivel itten akkora elefántok szülték ezt az állítólagosan ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: rendezte Rob Marshall, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz. Írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt világhírű filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen át Penélope Cruzig, akik mint megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és fél-jének egyfajta blaszfém variációja, azonban bár matematikailag több, művészi értelemben sokkal kevesebb annál – mondják a kritikusok (akik nem feltétlenül tévedhetetlenek ugyebár). Az idei karácsonyi filmdömpingben belenéztem, de egyéb okokból nem tudtam végignézni – amit láttam belőle, az viszont nekem kifejezetten tetszett, érdekes, izgalmas volt.

A mostanában feltűnően slendrián műsor-szolgáltatással és gagyi filmekkel többek által megkritizált Paramount Channel nevű csatorna ezúttal nagyon komoly szereposztással kápráztatja el a nézőit, ugyanis a Marvin szobája (21.00-től) című című drámában Meryl Streep és Diane Keaton mellett Leonardo Di Caprio játsszák a főszerepet, Robert De Niro asszisztenciájával. A film egy széthullott család történetét meséli el, ahogyan éppen az egyik családtag súlyos betegsége lesz az az alkalom, ami újból eggyé kovácsolja őket.

Ezek mellett nincs biztonságban ma Az elnök különgépe (Film+, 21.00) sem, bár később Hollywood-kapitány mindent, szépen megold. Ráadásul, itt még elég ügyesen is, pedig egy majd’ húsz éves darabról van szó. Harrison Ford az elnök, Gary Oldman a terrorista, aki fel akarja robbantani a címszereplőt (indokai mindenkinek vannak mindenre), a filmet pedig Wolfgang Petersen rendezte.

Franco Zeffirelli, a szentimentális giccs nagymestere az assisi Szent Ferenc életét elmesélő Napfivér, holdnővér (m5, 21.15) című filmmel követte el pályájának egyik csúcsát. Ilyen, tényleg megható könnyeket, égnek emelt, rajongó tekinteteket, ennyi árvalányhajas, hófehér gyermeki ártatlanságot addig sem, és azóta sem láttunk filmvásznon. A pápai fogadás jelenete viszont egyszerre groteszk és grandiózus (a pápát Alec Guiness játssza, aki később Obi van Kenobiként is ikonná tudott válni). Nem csoda, hogy ezt a filmet szerették a transzcendencia iránt igen fogékony hippik, de nem csoda az sem, hogy a mai napig állandó darabja az emelkedettebb, ünnepi hangulatoknak. Ha tényleg ez lenne a hit, és a hit gyakorlásnak a módja, akkor én is hívő keresztény lennék…

Nagyon jól emlékszem Madonna filmszínészi ambícióira, mégha azok nem is igazán voltak emlékezetesek… Viszont eddig nem is tudtam, hogy rendezőként és forgatókönyvíróként is voltak próbálkozásai. Így a 2011-ben bemutatott W.E. – Országomat egy nőért (Filmcafe, 23.05) című film is tökéletesen ismeretlen számomra, fogalmam sincs, hogy hova tegyem… Két romantikus történet szövődik össze a filmben, az egyik a híres dadogós VI. György király bátyjának, a VIII. “trónról lemondott” Edwárdnak a sztorija, aki szerelmes lett egy elvált amerikai nőbe, a másik pedig évtizedekkel később történik meg, egy férjezett asszony és egy orosz biztonsági őr között. Megoszló, de néha egészen lelkes véleményeket olvasok róla… tehát lehet még érdekes is.

Címkék:

Szerda, január 25.

2017 január 24. | Szerző:

Miután Meryl Streep tegnap megkapta huszadik (!) Oscar-jelölését (a nem túl jelentékeny Florence Foster Jenkinsért), ma megnézhetjük Stephen Daldry 2002-es Az órák (Cinemax, 20.00) című filmjében is, mely “Michael Cunningham azonos című Purlitzer-, és PEN/Faulkner-díjas regényéből készült, amit viszont Virginia Woolf 1925-ös műve, a Mrs. Dalloway inspirált. Három korszak, három történet és három női sors olvad össze egyetlen történetté Az Órák időfolyamában. Úgy kapcsolódnak össze, mint a láncszemek, anélkül, hogy tudnák, ugyanaz a nagyszerű irodalmi alkotás változtatja meg visszavonhatatlanul az életüket. Virginia Woolf (Nicole Kidman – e filmben nyújtott alakításáért ő kapott Oscart Meryl helyett, aki itt jelölve sem volt…) a húszas évek londoni külvárosában az elmebajjal küzd, és közben első nagy regényét, a Mrs. Dallowayt írja. Laura Brown (Julianne Moore – viszont ő is kapott jelölést) Los Angeles-i feleség és anya több mint két évtizeddel később, a második világháború végén olvassa a regényt, és hatására elsöprő erejű változást forgat a fejében. A mai New York Cityben ott van Clarissa Vaughan (na őt adja Meryl), aki Mrs. Dalloway modern alteregója, s aki szerelmes Richardba (Ed Harris), az AIDS-ben haldokló, briliáns költő-barátjába.”

 

Egyesek által lefitymált, szerintem csupán egy ártatlan, ám igen bájos kis történet a Hétmérföldes szerelem (Story4, 21.00), mely azért képes érzékletesen létező problémát is artikulálni. Sok ifjú, nagyreményű szerelmespárt szakít szét az élet, a munka vagy iskola miatti távolság, amit egyesek fel sem vesznek, és lazán túllépnek rajta, míg mások képesek akár bele is pusztulni. No, drámáról itt szó sincs, a történet viszont annyira van atipikus, hogy érdekes legyen azoknak, akik nem vágynak feltétlenül cukormázra, önmegvalósító művészetre vagy földbedöngölő tragédiára, valamint azoknak, akik nem akadnak fenn azon, hogy a valóságban is egy párt alkotó (alkotott) Drew Barrymore és Justin Long együtt játszik egy filmben.

Hát nem hallja körös-körül ezt az iszonyú kiáltást, amit az emberek csendnek neveznek?” kérdi (Büchner Lenze után szabadon) a Kaspar Hauser (m5, 21.55) címszerepét alakító Bruno S. (lásd a képen) az eheti Werner Herzog-film elején, akinek személyében, Klaus Kinski után egy újabb expresszív figurát mutatott be 1974-ben a világnak, aki különlegességében, rendkívüliségében képtelen beleilleszkedni az adott kor (a filmben a XIX. századi Németország) társadalmába, illetve, az adott kor társadalma képtelen magába fogadni egy ilyen Kaspar Hauser-féle figurát. Alapfilm, hogy úgy mondjam.

Egy Kaspar Hauserhez sokban hasonló figura a főszereplője A túlélő (Cinemax2, 22.10) című poszt-apokaliptikus disztópiának is, mely az angol Stephen Fingleton igen figyelemre méltó rendezői bemutatkozása. Ez a fickó, már a közeli jövőben, a kőolaj-származékok felhasználásra épülő emberi kultúra pusztulása után próbál túlélni, amikor a Földről elfogy az kőolaj és a földgáz. Azonban szintén a (maradék) társadalomból kivetetten, magányosan él a dzsungelben, az emberi civilizáció romjaiból tákolt -szuperzöld- kunyhójában, mikor rátalál egy anya és a lánya. (Bővebben)

Már bőven az éjszakában Peter Webber a nagy németalföldi festő, Jan Vermeer világhírű festményének, a Leány gyöngy fülbevalóval (Duna, 23.20) címűnek történetét meséli el komoly szereposztásban: a címbeli lány Scarlett Johanssson személyében óriási telitalálat. Vermeert Colin Firth alakítja, míg mellékszerepekben például Tom Wilkinsont, Cillian Murphyt láthatjuk. Elképesztően magas színvonalú kivitelezés jellemzi a filmet, mind az operatőri, mind a jelmezek és kellékek tekintetében, szinte minden képkocka tökéletesen megfelel Vermeer ecsetvonásainak. A festészet lényegi részének mozgóképben való megjelenítését ilyen minőségben eddig talán csak Derek Jarman Caravaggiójában láttam. Maga a film narrációjában, dramaturgiájában ugyan döcög egy picit, sok nagy, jelentősnek szánt, de valójában kissé üresnek ható “nézés”, szűkszavúra tördelt dialógok, ritmusproblémák, de a látvány, a színek, a fények és az árnyékok játéka, az valami csodálatos! Perfekt időutazás Vermeer korába, sőt, műtermébe.

Címkék:

Kedd, január 24.

2017 január 23. | Szerző:

Az Intim részek (Paramount Channel, 21.00) a nálunk tán nem igazán közismert, de a rádiózásban legendásnak és műfajteremtőnek tartott, amerikai Howard Stern mozgóképes “szobra”, saját magáról. Hogy ez mégis hogyan jöhetett létre, ahhoz tényleg ismerni kell a pacákot, rádiós pályafutását (vagy annak legendáját), mely gyakorlatilag szinte kizárólag Stern önfényezésére, valamint éles eszű, de ehhez mérten, bicskanyitogatóan szemtelen, pimasz – ám sokszor igen komoly igazságtartalommal bíró attitűdjére épül. Őt koppintotta Csiszár Jenő (aki a film bemutatásakor szinkronhangja is volt, lehet, hogy most is az), Villám Géza (aki ma a Párizs-Bamako rallyt rendezi), vagy Bocsi és Lajos a Kappucsínóból (vagy mi volt az ő műsoruk címe…), vagy éppen a minap, Balázs, Vadon Jani és Rákóczi Feri a bezárt bazárból. Stern a világ egyik leghíresebb rádiós DJ-je, aki mára már ugyanúgy masszív része a rocktörténelemnek, mint a Black Sabbath, a Guns’n’Roses vagy az Aerosmith, ez a film pedig róla szól, természetesen saját maga főszereplésével.

 

A Szerencse dolga (Story4, 21.00) viszont elsősorban azokhoz szól, akik lelkesednek a pókerért, ugyanis a kártyaasztal mellett folyik a cselekmény érdemi része. Apa-fiú konfliktus kerül napfényre a leosztásban, melyben az ész csap össze a szerencsével, az érzelmek a logikával. Jó a rendező, Curtis Hanson, jó a szereposztás, bár Eric Banát én nem tartom sokra, viszont Robert Duvall, Drew Barrymore vagy Robert Downey Jr. azért mindig nyújt értékelhetőt. A filmet még nem láttam.

Michael Chrichton könyvéből készült remek kis oldszkúl akció-krimi-thriller a Gyilkos nap (Viasat3, 21.00), melyben ezúttal nem a mikrobiológia, vagy a sejtgenetika tudományos-fantasztikus mélységeibe, hanem az amerikaitól gyökeresen eltérő Japán kifinomult és a beavatatlanok számára életveszélyes hagyományaiba vezeti el a nézőt. Sir Sean Connery egy nyugdíjas nyomozó, aki hobbiszinten igen otthon van a japán kultúrában és ezért kéri fel fiatal, faragatlan ifjú kollégája (Wesley Snipes), hogy segítségére legyen a japán yakuzák zaibatsuk világába kanyarodó ügy megoldásában.

Ugyanekkor a Filofax, avagy a sors könyve (TV2, 21.25) című komédiában James Belushi alakít egy szökött fegyencet, aki egy nap megtalálja a menő reklámguru (Charles Grodin) határidőnaplóját (oké, mi az a határidőnapló…), személyes iratait, bankkártyáját és kapva az alkalmon, adait, információit felhasználva helyettesíteni kezdi az illető személyiségét, ellátja munkáját, randizik a csajával, satöbbi, satöbbi.

Az ötödik pecsét (m5, 22.30), Fábri Zoltán (és Sánta Ferenc) méltatlanul alulértékelt filmje a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak fütyül. A filmben látható zseniális színészi teljesítmények (pl. Őze Lajos, Márkus László, Horváth Sándor, Bencze Ferenc – a képen), a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná. Ma este tán az is kiderül számunkra ebből a mai is fájón aktuális mesterműből, hogy mik vagyunk tulajdonképpen: Timóteusz Takatiki, vagy éppen Gyugyu.

A Cannesban Arany Pálmára jelölt Az újságos fiú (Film+2, 22.50), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmje, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Matthew McConaughey, vagy éppen Zac Ephron, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

Címkék:

Hétfő, január 23.

2017 január 22. | Szerző:

A Sils Maria felhői (Filmcafe, 18.45) cím egy magas hegyek között tapasztalható meteorológiai jelenségre utal, amikor a déli, melegebb tavak felől megindul a pára a hűvösebb észak felé, a völgybe, melyen felhőkígyóként kúszik végig, mintegy körbefonva az égbe szökő hegyek lábait. Maloja kígyójának is hívják a jelenséget, film is készült róla 1924-ben, melynek részletét e film is felhasználja egy fontos jelenetben. A hagyomány szerint, ha Maloja kígyója megjelenik, akkor rossz időre lehet számítani – ez a borongós érzet határozza meg e különös szépségű, érzékeny történet hangulatát, de a cselekményét is. Juliette Binoche kereste meg a film ötletével Olivier Assayast, a neves francia -édesanyja révén magyar származású- művészfilmest, hogy készítse el a középkorú színésznő önvallomását a színészetről, a szereppel, a szöveggel, az egyre gyarapodó évek okozta nyomokkal, a médiával, valamint a fiatal, a mai médiát készségszinten kezelő riválisokkal való, egyre reménytelenebb küzdelemről. (Bővebben)

tavol-a-mennyorszagtol-julianne-moore

 

Sajnos, csak a Cinemax2-n látható Andrej Tarkovszkij remekműve, az Andrej Rubljov (20.35-től).

Akár a Lisbeth Salander ikonikus alakjának vezérletével hengerlő, skandináv típusú feminista hullám egyik újabb fegyverhordozójaként is ünnepelhetjük a Menekülés (AMC, 20.35) című norvég filmet, hiszen tulajdonképpen ebben is egy erős, fiatal lány harcolja ki a maga igazát, a családját elpusztító és őt is halálosan fenyegető, többségében durva férfiakból álló világban. A bibi csupán annyi, hogy ezt a fenyegető mikrovilágot egy másik nő vezeti… (Bővebben)

A Távol a mennyországtól (Filmcafe, 21.00) egy rendkívül erős színészi alakításokkal és valóban éles morális kérdésfeltevéssel dúsított melodráma, melyben egy jól szituált, tipikusan középosztálybeli, a kifelé minden körülmények között boldogságot, kielégültséget és problémáktól mentességet mutató nő (Julianne Moore – a képen) egy nap rádöbben, hogy sikeres férje (Dennis Quaid) meleg, ezért első felindulásában összeszűri a levet a család fekete kertészével (Dennis Haysbert). Todd Haynes filmje nem véletlenül ért el komoly fesztiválsikereket szerte a világon 2002-2003-ban, ugyanis érvényes, reális és fájó igazságokat mond ki.

Chery Strayed valós, 1800 kilométeres, magányos zarándokútját elmesélő bestselleréből készült a Vadon (Prime, 21.00) című film, mely azt mutatja be igen jól szerkesztett narrációban és szép, látványos képekben, hogy egy vad lány hogyan tud megszabadulni a vad természet kihívásai által korábbi szex- és drogfüggésétől, szeretett édesanyja elvesztéséből, illetve korábbi, félresikerült szerelmeiből. Reese Whiterspoon egyszemélyes show-ja a film, aminek erős, dráma jelenléttel adja meg a súlyát. Műkedvelő, illetve kezdő túrázóknak is erősen ajánlott a megtekintése, oktatási, de akár szórakoztatási céllal is.

Megpróbálkozhatunk a Paranoia (Cool, 21.00) című thrillerrel is, mely az eléggé közismert Microsoft/Apple, Adidas/Puma, vagy Lidl/Aldi mese internetes start up-környezetben történő variációja. Harrison Ford kétarcú, kopasz öregember, Gary Oldman meghízott, de ettől még egydimenziós, Liam Hemsworth pedig nem tudja elhitetni velem, hogy ilyen kockahassal lehet valakinek agya is… (Tudom, hogy lehet, de nem tudja elhitetni velem.) Szóval, ha nem figyelünk nagyon, akkor elmegy két szendviccsel meg egy sörrel.

Majdnem húsz éves már Az utolsó esély (Viasat3, 21.00) Tony Scott tengeralattjárós akció-dolgozata, melyben Gene Hackman adja a fafejű, konzervatív parancsnokot, aki -miközben Oroszországban katonai puccs zajlik – atomtengeralattjáróját orosz vizekre kormányozva majdnem kirobbantja a harmadik világháborút, szerencsére, eközben észnél fiatal másodtisztje, Denzel Washington.

Ma ismétel a tegnap már ajánlott maori film, az Egykoron harcosok voltak (m5, 22.55) is – (bővebben).

A veterán John Sturges nyilván unalmában, de száraz rutinból forgatta le ezt az Joe Kidd (Duna, 23.10) című, akció felé kacsingató klasszik westernt, a Dirty Harry korszakát játszó Clint Eastwooddal és a már fiatalon is kopasz Robert Duvall-lal. Kicsit nyögvenyelős, kicsit unalmas.

Címkék:
CafeblogVIP Tag

Mi ez?

Több mint 100 magyar nyelven sugárzó tévécsatornát tudunk nézni a legkülönfélébb módokon: antennával, kábelen, műholdról és még az internetről is. Esténként nem egyszerű rendet vágni ebben a káoszban, és megtalálni a pillanatnyi hangulatunknak megfelelő műsort. Ebben szeretne segítséget nyújtani ez a blog, elsősorban igényes filmek ajánlatával, sajátos, szubjektív szempontok alapján. Figyelem! Nem tévéműsor, csakis ajánló!

asanisimasa



Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!