Szerda, május 24.

2017 május 23. | Szerző:

Ismét láthatjuk Denzel WashingtonIdőzavarban (AMC, 20.00), aki még mindig egy floridai kisváros seriffje. Ez a film ugyanaz a film, ami egy időben majd minden héten lement, de amit lehet, hogy éppen ezért nem néztük meg sohasem… Viszont a mai talán pont alkalmas időpont erre a tisztességes, becsületes, középszerű, de azért még bőven nézhető, izgalmas krimire. Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.

 

Micsoda csapat (Paramount Channel, 21.00) tulajdonképpen egy feminista sportkomédia, melyben bevállalós hölgyek (pl. Geena Davis, Madonna, Lori Petty, és még sokan mások) csapnak bele a lecsóba. Bizonyos világháborús okok miatt elfogytak a férfiak az amerikai baseball-bajnokság csapataiból, ám the game must go on, és az otthon maradt sánta, béna, nyomorék, alkalmatlan, tápos, hadirokkant stb. férfiaknak baseball nélkül nincs életük. Egy vad ötlettől vezérelve azonban azt találják ki, hogy a hiányzó posztokat vállalkozó kedvű, ám a baseballhoz semmit nem konyító csajokkal töltik fel, ami értelemszerűen bőven tartalmaz előre nem látható buktatókat. Vicces lesz a film, egyben megható.

Korrekt film A Lyon-i banda (Film+2, 21.00) is, mely a Lyoniak nevű, a hetvenes években tevékenykedő francia bűnbandának “igaz” története, tekintve, hogy nem akárki, hanem Edmond ‘Momon’ Vidal, a banda fő szervezője és vezetője által megírt regény alapján készült, Olivier Marchal -szintén korrekt- rendezésében. A film és a regény hitelességét csak kevéssé árnyalja, hogy a valóságban Momon nem a vezetője, csupán utolsó, egyedül életben maradt tagja volt, így viszont már azt mond el róla, amit és ahogy akar… A film azonban, Gérard Lanvin (Momon) és Tchéky Karyo (Serge, Momon barátja, a banda másik vezetője a filmben) főszereplésével tudja mindazt, amit a nagy hollywoodi gengsztertörténetek tudnak. (Bővebben)

Victor Hugo klasszikusát, A Notre Dame-i toronyőrt (Story4, 21.00), pontosabban, annak 1995-ös filmváltozatát nem emlegetjük túl sokat mostanság. Amióta írom ezeket a tévéajánlókat (tehát vagy 7-8 éve éve), szerintem még nem láttam műsorban Michael Tuchner 150 perces (minisorozat-formátumban is fellelhető) dolgozatát, pedig Quasimodót, a torz arcú, púpos, ám menthetetlenül szerelmes toronyőrt Anthony Hopkins alakítja (lásd a képen), nyilván a tőle megszokott intenzitással. Természetesen, a tragikus szerelmi történet mindenképpen ajánlandó penzum, már csak a benne kulcsmomentumként megbúvó a másság kontra csőcselék aktualitása miatt is.

Gyakorolhatjuk azonban a helyes ritmusú szívmasszázst is, hiszen jön az Életben maradni (Stayin’ Alive) (m3, 21.20), az ezért Oscar-jelölést begyűjtő John Travoltával, valamint Cynthia Rhodesszal és Finola Hughuesszal.

Késő estére elképzelhető még az Ízek, imák, szerelmek (TV2, 22.10), egy alapvetően csajos film, mely szinte érzéki módon nyúl az inkább negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre, s hogyan tovább?” problémához. Julia Roberts ezúttal elviselhető, Javier Bardem viszont félisten, punktum, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.

Címkék:

Kedd, május 23.

2017 május 22. | Szerző:

Semmi… Ha mindenáron tévében szeretnénk filmet nézni, és sóherek vagyunk előfizetni valamelyik fizetős filmcsatornára, akkor ma este nézzük meg A mandzsúriai jelöltet (Paramount Channel, 21.00), a napokban elhunyt, komoly szakmai tekintélyű Jonathan Demme 2004-es drámáját, mely az utóbbi években nem igazán fordult elő magyar csatornákon. Én sem láttam még ezt a remek szereposztásban készült filmet, mely Richard Condon regénye alapján készült, illetve annak 1962-es filmes adaptációjának a remake-je. Az ismertető szerint “Bennett Marco kapitány (Denzel Washington) és Raymond Shaw őrmester (Liev Schreiber) együtt szolgált az Öböl-háborúban. A kuvaiti sivatagban támadás érte a szakaszukat és csak Shaw őrmesternek köszönhetik, hogy életben maradtak, akit hőstettéért Becsületrenddel tüntettek ki. Tíz évvel később Shaw elképesztő gyorsasággal halad felfelé a politikai ranglétrán anyjának, a nagyhatalmú szenátornak (Meryl Streep – a képen Denzel Washingtonnal) a közbenjárásával. Marcót viszont rémálmok gyötrik, amelyek a kuvaiti akcióval állnak kapcsolatban. Azon töpreng, hogy Shaw talán nem is az a dicsőséges hős, akinek mindenki hiszi. Megpróbál kapcsolatba lépni vele.” Meglátjuk, ha még nem láttuk.

 

Elsősorban azok figyelmébe ajánlanám Scarlett Johansson mai tanácsait, amit az Egy bébiszitter naplója (SuperTV2, 21.00) című romantikus komédiában hoz tudtunkra, akik vagy akiknek hozzátartozói éppen nem találnak munkát friss diplomásként, viszont irigykedve nézik azokat, akiknek viszont látszólag sikerült az élet.

A Nincs alku (Mozi+, 21.00) című, igen feszült túsztárgyalós drámában viszont a Samuel L. Jackson által alakított zsarut vádolják gyilkossággal és sikkasztással, természetesen igaztalanul, aki emiatt érzett jogos felháborodásában túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot. Ez viszont biztosan egy húzósabb darab.

Éjszaka nézhetjük például John Madden kissé döcögős, de azért még bőven érdekes MOSZAD-os kémkrimijét, Az adósságot (SuperTV2, 23.20) is, mely nagy részben Budapesten forgott rengeteg hazai (magyar) színész statisztálásával és Helen Mirren főszereplésével. (Bővebben)

Címkék:

Hétfő, május 22.

2017 május 21. | Szerző:

Nézhetjük Az árulót (AMC, 19.55), egy amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thrillert (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle és Jeff Daniels.

 

A romantikus alternatíva A szerelem üstököse (Film Mánia, 21.00), mely “egy kozmikus szerelem párhuzamos univerzumokon átívelő történetét meséli el. Dell (Justin Long) és Stephanie (Emmy Rossum) különös kapcsolatában a tér is az idő relatív, egymás iránti érzéseik azonban erősebbek a fizika bármely törvényénél.” Passzolom amúgy, nem láttam.

Eközben a Fogadom (Prime, 21.00) című romantikus dráma arról szól, hogy van egy szerelmespár, melynek női része (Rachel McAdams) egy autóbaleset következtében kómába esik, s amikor magához tér, olyan amnéziában szenved, hogy nem ismer meg senkit, még szerelmét sem. A férj (Channing Tatum) azonban keményen küzd, hogy újra megismertesse, megszerettesse magát hajdani szerelmével. Jaj nekem. Nekünk.

Minden idők legilyenebb, legolyanabb, sőt, legamolyanabb tévésorozata volt David Lynch és Mark Frost Twin Peaks című szériája. Hisztérikus reakciókat váltott ki a nézőkből annak a bizonyos Laura Palmer meggyilkolásának körülményeit feltáró történet, egyesek rajongtak érte, míg mások akár az alkotók likvidálására is hajlandóak lettek volna: egy biztos, hogy keddenként (vagy csütörtökönként) az utcák kiürültek, amikor felhangzottak Angelo Badalamenti emblematikus harmóniái. Ma kezdődik a harmadik évad (lásd a képen), egyből két résszel: Twin Peaks 2017 (HBO, 22.00/23.00)

Persze, ugyanilyen szuperlatívuszokban lehet beszélni a Játszd újra, Sam!-ről is (Duna, 23.10), melyben Allan Felix filmkritikus (Woody Allen) betegesen rajong Humphrey Bogartért, miközben felesége (Diane Keaton) válni akar tőle. Szintén klasszikus.

Címkék:

Vasárnap, május 21.

2017 május 20. | Szerző:

Martin Scorsese gyerekfilmjének, A leleményes Hugónak (Paramount Channel, 19.25) címszereplőjét órásmester édesapja már kisgyerek korában megtanította a szakma összes rejtelmére. Mikor Hugo megárvul, részeges bácsikája veszi magához, aki az egyik pályaudvar mindenese. Bezárja Hugót a pályaudvar óriási óraszekrényébe, hogy ő tartsa karban az órákat, amíg ő nyugodtan piál. Egy nap a pályaudvar egyik játékbutikjának morózus, öreg tulaja fülön csípi, mivel azt hiszi, Hugo elcsent tőle valamit. Hugo hiába bizonygatja ennek ellenkezőjét, az öreg elveszi zsebeinek összes tartalmát, csipeszeket, műszerész-csavarhúzókat, nagyszámú rugót és fogaskereket, valamint azt a noteszt, amit apja hagyott rá, tele műszaki rajzaival és működési ábráival egy csodálatos szerkezetnek… (Bővebben)

 

A főműsoridőben aztán például a John Grisham regényéből készült Siralomházban (Galaxy, 21.00) nézhetünk két akkora színészt, mint Faye Dunaway és Gene Hackman. Ez önmagában is elég sokszor, ám rajtuk kívül, pontosabban rajtuk keresztül, itt még egy izgalmas családi dráma is kibontakozni látszik, méghozzá tárgyalótermi thriller-köntösben. Egy ambiciózus, fiatal ügyvéd (Chris O’Donnell) saját nagyapját (Hackman) készül megmenteni a halálbüntetéstől, de ahogy készül a perre, egyre zavarba ejtőbb dolgokra bukkan családja múltjából…

Az Életem értelme (Story5, 21.00) című drámában viszont Meryl Streep alakít egy rákban haldokló anyát, akit lánya (Renée Zellweger) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes viszont az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

Ugyanekkor a Későnérők (Film+2, 21.10) egy közepes romantikus komédia, melyben a Keira Knightley által alakított huszonéves, túlképzett, ám alul-foglalkoztatott hölgy bepánikol egy házassági ajánlat hallatán és világgá szalad. Egy furcsa családban köt ki, ahol egy életrevaló tinédzser (Chloe Grace Moretz), valamint életunt apukája (Sam Rockwell) tanítja meg az életet élni és élvezni.

Azonban A 22-es csapdájának (m3, 21.05) 1971-es, Mike Nichols-féle feldolgozása szerintem az egyik legjobb irodalmi filmadaptáció, mely valaha készült. Joseph Heller frivol, groteszk szövege, kíméletlen iróniája tűpontosan jelenik meg a mára már kissé karcos képeken, de az illúzió tökéletes. Minden, amit tudni muszáj a háború természetéről, az itt van benne, ebben a filmben. (Yossarian szerepében Alan Arkin – a képen)

A dán Tobias Lindholm Egy háború (m5, 21.10) című alkotása a Saul fia vetélytársa volt a 2016-os Oscar-díj ceremónián, a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Elég erős versenyző ez a film is, hogy úgy mondjam, a lényeget a velejénél megragadó, elgondolkodtató filmdráma, még ha nem is teljesen hibátlan. (Bővebben)

Miközben nemsokára nyakunkon a lángsugarú nyár, a borzongató télbe ruccanhatunk vissza a Fehér pokol (Duna, 22.20) című kalandfilmben, melyben Liam Neeson a sarkvidéken küzd meg egy misztikus farkasfalkával. Sztrogoff Mihály, a klasszikus Delta-főcím, Életben maradtak 2. – effélékre asszociálhatunk közben…

Az Augusztus Oklahomábant (Prime, 23.30) pedig láthattuk már színpadon is, Eszenyi rendezte a Vígszínházban. Ott szegény Pap Vera játszotta azt a gyógyszerfüggő, szájrákkal küzdő nőt, akit most Meryl Streep hoz: remek volt ő is, remek Streep is. Igazi ziccerdarab ez jó színészeknek (Streep mellett például Sam Shephard, Julia Roberts, Juliette Lewis és Benedict Cumberbatch játszik a filmben), vígjátéknak mondják, fekete komédiának, ám lássuk jól, hogy valójában kőkemény dráma ez egy élhetetlen, boldogtalan családról… (Bővebben)

Címkék:

Szombat, május 20.

2017 május 19. | Szerző:

Rendkívül jó filmek a mai ajánlatban, de csak a későbbi időpontokban. Kora esti mesefilmnek érdekesnek tűnhet az amúgy misztikus horrorokról és scifikről ismert Sam Raimi 2013-as mozija, az Óz, a hatalmas (RTL Klub, 19.20). A sztori ugyan nem teljesen fedi a klasszikus eredetit, itt egy pitiáner vándorbűvész (James Franco) a főszereplő, aki a csodás Óz birodalmába kerülve saját magát adja ki a nagy varázslónak, Óznak. Az útközben, a sárga köves úton elébe kerülő három csinos kis boszorka (Michelle Williams, Mila Kunis és Rachel Weisz) azonban nem hiszi el a mesét… (A baj az, hogy én sem: bővebben)

 

Már a felnőttekhez szól Az utolsó vakáció (Duna, 20.30) című mézédes, egyben halálos betegséges-film (tényleg ilyen lesz…), melyben Queen Latifah és Gerard Depardieu főzi meg a könnyed romantikus történetekre vevő nézők szívét.

A hírek szerelmesei (Prime, 21.00) című romantikus komédiában viszont Robert Redford adja az öreg, rutinos híradóst, aki felkarolja a Michelle Pfeiffer alakította pincérnőcskét, akinek viszont leghőbb vágya, hogy híreket olvasson fel a híradóban. Ez papás-mamás lesz.

Nézhetünk azonban Átkozott boszorkákat (Viasat3, 21.00), azaz Nicole Kidmant és Sandra Bullockot is. A két hölgy testvérpár, akik családi örökségként boszorkányok, ám két teljesen különböző vérmérséklet, jellem és habitus. Ám vége a családi békének, amikor egyikük megtalálni véli álmai hercegét… Ez is papás-mamás.

Az igen pergő ritmusú, meglehetősen friss humorú Érzéki csalódásban (Galaxy, 21.00) viszont a Liv Tyler (aki az Aerosmith harcsaszájú Jagger-klón énekesének a lánya, mellesleg tündehercegnő, Aragorn csaja – a képen) által alakított szexbomba őrjíti meg az elébe kerülő pasikat, legyenek azok fáradt bárpincérek (Matt Dillon), szatírok, kopott zugügyvédek, túlsúlyos detektívek (John Goodman), de akár maga, Michael Douglas is. Na, ez lesz aztán a papás-mamás… 🙂

A Kecskebűvölők (Viasat6, 21.00) ezekkel szemben egy érdekesen bizarr háborús abszurd, amiben rengeteg sztárt (George Clooney, Ewan McGregor, Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-doksiként érdemes nézni… (Bővebben)

Negyvenhetedszerre is végignézve a Volt egyszer egy Vadnyugatot (m3, 21.20), Sergio Leone alkotását, meg kellett állapítanom, hogy tökéletes film. Akkor is felismerjük, hogy mit nézünk, ha mindössze egyetlen másodpercnyi jelenetét látjuk, nem is valamelyik jellegzetes “nagyjelenetből”, hanem bármelyik átkötő közjátékból. Szerkezete a klasszikus olasz operáé, képei már régen a retinánkba égtek, a fazonok, a nézések (például a nyitójelenetben), azok a némajátékok… Hibátlan mind. Azon röhögtem a végén, hogy elsők között írták ki a párbeszédek íróját: ha húsz oldal volt összesen a majd’ három órás film szövegkönyve, akkor sokat mondok. Zseniális mű.

Zseniális mű azonban Shakespeare William jól ismert tragédiája, a veronai szerelemesek meséjét feldolgozó Rómeó és Júlia (m5, 21.50), melyet ma este a londoni Shakespeare’s Globe Theatre előadásában nézhetünk meg.

A skandináv krimi egyik kultikus alakjának, Stieg Larssonnnak tetovált lánya elért Hollywoodba is, ahol David Fincher csinálta meg belőle saját verzióját, melyben Rooney Mara helyettesítette Noomi Rapace-t, Daniel Craig pedig Larsson alteregóját játssza. Nem rossz ez A tetovált lány (RTL Klub, 22.00), én azonban az eredeti svédet szeretem: bővebben.

Nagyon sokáig negligáltam a Forrest Gumpot (Duna, 22.25). Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy már megint egy olyan film, amely valamilyen defektusos emberből csinál cirkuszi majmot, és ez engem nem érdekel, az Oscar-erdőtől (6 db.!) függetlenül. Aztán persze, csak megnéztem, azóta többször is. Azt mondom, hogy ez az egyik legtökéletesebb, legszebb film az amerikai álomról, ami mostanában, a magamfajtáknak már megint csak egy egyre távolibb álom. Egy elragadó tündérmese a hitről, a barátságról, a szeretetről és a kitartásról, ami nélkül semmilyen normális dolog nem létezhet ezen a világon. Egy igazi, hamisítatlan giccs, amit minden igényes, értelmes embernek látnia kell (és a legtöbben nyilván látták is már Tom Hankset a címszerepben).

Finom lelkű, romantikára fogékony nézőkhöz szól Jane Eyre (Cool, 23.00) története, Charlotte Bronte kosztümös, romantikus klasszikusának pasztellszín adaptációja, Michael Fassbenderrel és a csinosan csúnyácska Mia Wasikowskával a főszerepekben. (Bővebben)

Jó nagyot markolt Kenneth Lonergan a Margaret (SuperTV2, 23.15) című drámájával, s amit markolt, azt a maga teljességében, szép komótosan, ki is szerette volna teregetni a közönség elé – nem is csoda, hogy a gyártó stúdió felelős döntéshozói páni rémületükben tömpe ujjacskáikban megremegő szivarkáikról rögtön az ölükbe hamuztak. A film eredeti változata bőven túlnyúl a három órán, amit (állítólag) a nézők csak igen kiváltságos esetekben hajlandóak tolerálni, és hát ki a franc is (who the fuck is…) ez a Lonergan? Ismeri valaki ezt a fazont? Mit képzel ez? Azonban olyan komoly arcok (pl. Sidney Pollack, Anthony Minghella, Martin Scrosese) álltak a projekt mögé, hogy mégis elkészülhessen ez az igen kitűnő film, hogy aztán -ugyan lényegesen rövidebbre, mintegy 150 percre húzva- hasonló jelentőséggel bírjon, mint annak idején például Sam Mendes Amerikai szépsége. (Bővebben)

Címkék:

Péntek, május 19.

2017 május 18. | Szerző:

Lesz ma egy csomó ismétlés, ha esetleg valami kimaradt volna valamikor… 🙂 Érdekes film például az Éli könyve (AMC, 19.50). A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

 

 

Denzel Washington a főszereplője az előbbi filmnek, és ő lesz ma este (is) A tűzben edzett férfi (Mozi+, 21.00), mégpedig egy kiégett (bocsánat!), hajdani CIA-ügynök szerepében, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét (Dakota Fanning) védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól (A képen Denzel és Dakota). Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Mr. Jones – Jogában áll meghalni (Story4, 21.00) nem igazán azért lehet érdekes választás, mert műfajilag romantikus és dráma, valamint a főszerepben a sármőr ősz herceget, Richard Gere-t láthatjuk (Lena Olin társaságában), hanem inkább azért, mert Mike Figgis elég jó rendező ahhoz, hogy ne hibázzon túl nagyot Eric Roth történetével. Gere (filmbéli karaktere) mániás depresszióban szenved (vagy tán mégse), és Olin, a pszichológusnő ezen majd segít (vagy nem).

Spíler (Viasat3, 21.00) viszont egy krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő “vállalkozósos” történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)

Megnézhetjük a Jack Reachert (TV2, 21.00) is, főleg, hogy már mozikban a második rész is, mely az utóbbi évek egyik legérdekesebb, legegyedibb darabja a saját műfajában, ami azért elég komoly tett, tekintve, hogy az akció-krimi lehetőségeiben egy meglehetősen behatárolt zsáner (értsd: ha valahová, akkor ehhez kell tán e legtöbb kreativitás, ha nem akarunk olyan fordulatokkal, karakterekkel, egyebekkel operálni, amit még előttünk nem lőtt el senki…). Ez a film azonban egészen a végkifejletig friss és ropogós benyomást kelt. A finálé sem rossz, bár azon eléggé felröhögtem, hogy Cruise Tomi kapásból értette a ruszkit, miközben erre korábban nem utalt sehol senki… A mellékszerepekben az ördögi Werner Herzog (!) és Robert Duvall remek, Rosamund Pike pedig szexi.

A bűn árfolyama (Filmcafe, 21.00) című nemzetközi mozi viszont azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

A mai este legfontosabb filmje a Hideg napok (m5, 21.10), mely egy szégyenletes történelmi esemény rideg, egzakt és egyenes feldolgozása. 1942-ben a magyar hadsereg, egy Bácskában lezajlott razzia során, 2500 szerbet és 800 zsidót öltek meg, jobbára ártatlan civileket. A filmet Kovács András rendezte még 1966-ban, főbb szerepekben Latinovits Zoltánnal, Szirtes Ádámmal és Darvas Ivánnal. (Bővebben)

Az utóbbi idők öregkori kisiklásai, betegségek, egyéb córesz után Robert De Niro végre ismét meggyőzően teljesít a Mindenki megvan (FOX, 21.55) című drámában, egy afféle életösszegző, életigenlő, bölcs és barátságos Bakancslista-szerű történetben. (Bővebben)

Túszjátszma (AMC, 22.00) című túszdrámában, Joel Schumacher precíz, de kissé lélektelen, szűk terekben játszódó túszejtős thrillerjében, Nicole Kidman és Nicolas Cage próbálja fotelbe tapasztani a nézőt – több, kevesebb sikerrel. (Bővebben)

New York bandái (Film+, 23.00) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról mesél, két színész-gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszem-nézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

Címkék:

Csütörtök, május 18.

2017 május 17. | Szerző:

Kezdésnek a Fújd szárazra, édes! (Filmcafe, 21.00) például egy hamisítatlan, ember- és életszagú angol komédia, ami egy vidéki fodrászverseny történetét meséli el imponáló szereposztásban, Alan Rickmannel, Natasha Richardsonnal, Hugh Bonneville-lel és Bill Nighyvel.

 

Nem annyira a tőle megszokott módon, hanem inkább a romantikában erős Ridley Scott Bor, mámor, Provance (SuperTV2, 21.00) című alkotása, mely ha akarom, szerelmeslevél az aranysárgában, bíbor-bordóban, rozsdanarancsban és üde zöldben úszó Provence-i tájhoz és terményeihez, a zöldségekhez és a borhoz; ha akarom, képeslapesztétikában fényképezett puccos turisztikai reklám; ha akarom, egy enyhén giccses, de bőven fogyasztható történet – azonban mindháromnak jó. Russel Crowe valamiért nekem mindig valamilyen harcos, esetleg kubikos, bányász és más, efféle kétkezi melós, romantikus történet hősének -mégha az azért sarkosan cinikus is- viszont kissé fura. Ez viszont legyen az én bajom. Marion Cotillard azonban csini, Albert Finney pedig szuper, mint mindig.

Woody Allen (a képen Téa Leonival) úgy készíti a filmjeit, mintha egy enciklopédiát írna. Woody Allen szerint a világ… Egy film, egy címszó, a mindig ugyanolyan egyszerű, ám elegáns fekete-fehér főcím után egy humoros-fanyar, nemritkán gúnyos, gunyoros, önmagát sem kímélő esszé, vagy inkább tanulmány egy jellemző jelenségről -például a most levetítendő Hollywoodi történetben (m5, 21.10) a siker-, de általában mégis önmagáról, az általa megtestesített embertípusról, az értelmiségiről, annak útkereséséről, problémáiról, mindennapjairól. Nem astruc-i értelemben, de töltőtollnak használja a kamerát, amellyel írja élete regényét. Sok fejezet már készen van, de a vége még messze (bár a film eredeti címe Hollywood ending). (Bővebben)

Neil Simon írta a Hárman a slamasztikában (Duna, 22.05) történetét, ami kvázi garancia is a könnyed, szórakoztató másfél-két órára. Chevy Chase adja azt az egyszeri krimiírót, aki éppen egy bankrablásról ír, amikor bankrablók rabolják el. A fifikás firkász azonban megszökik tőlük, egyenesen csélcsap ex-feleségéhez (Goldie Hawn), akit azonban szögletesen kocka ügyész-férje (Charles Grodin) próbál kordában tartani. A filmet 1980-ban mutatták be a magyar mozik, és minden bizonnyal műsoron is volt néhány évig.

Egy elhagyott, vad tengerparton magányosan álló kastélyban játszódik a napi betevő rémálomra vágyóknak az Árvaház (Filmcafe, 22.45) című kissé közhelyes, de azért igen jól működő mexikói-spanyol thriller. A kastélyban árvák élnek, akiknek nincs hova menekülniük, és jól magukra tudnak maradni azzal a bizonyosan eljövő rettenettel. (Bővebben)

A baglyok és éjjeli őrök számára egy napjainkban megtörtént (és történő), véresen valódi kalóztámadás megrázó történetét meséli el Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (SuperTV2, 23.30) című filmjében, melynek címszerepében a szintén igen komoly teljesítményt nyújtó Tom Hankset láthatjuk. (Bővebben)

Címkék:

Szerda, május 17.

2017 május 16. | Szerző:

A Gomorra című igen jó visszhangokat keltő tévésorozatot is jegyző olasz Stefano Solima az olasz új hullámnak is nevezhető, immár filmtörténeti jelentőségű irányzat egyik fontos figurája, aki ezzel a Suburra (Cinemax, 20.00) című, masszív mozifilmmel is elég szépet gurít, hogy úgy mondjam. A téma első blikkre közhely, ugyanis a maffia, az egyház és a politika bűnös összefonódásának megállapítása önmagában ma már nemhogy nem újság Olaszországban, de nálunk sem az. Ahogyan azonban ezt a mocsadék córeszt körkörös szerkezetű, hangsúlyozottan apokaliptikus hangulatú, szinte gótikus mondaként tálalja, az azonban lenyűgöző. A dramaturgia, a cselekmény precíz, logikus, a látvány szinte Sorrentót (az új olasz hullám “pápáját”) idézi, a film azonban megmarad a zsáner szintjén – jó értelemben. Szókimondó, explicit jelenetek, erős, horgas kapcsokkal aktuális történésekhez (XVI. Benedek pápa, illetve a Berlusconi-kormány lemondása). Egy szál pozitív karakter nincs a filmben, és ez így is van jól, mert egy ilyen ügynek nincsenek, nem lehetnek jó arcai. Rohadt az egész, úgy ahogy van. Állítólag ebből is lesz tévésorozat. Alig várom.

 

Egy utópikus, szép és kényelmes világban találjuk magunkat Spike Jonze filmjében, a 2014-ben 5 Oscarra jelölt (s a legjobb forgatókönyvért egyet is be is gyűjtő) A nőben (Filmcafe, 21.00). Az élet békésen és jólétben folydogál, minden mosolygós, idillien pasztellszínű. Theodore (Joaquin Phoenix – a képen) is jól megél munkájából, kézzel ír és leveleket fogalmaz, majd nyomtat számítógépén mások helyett, akiknek imponál, ha ilyeneket kapnak, ilyeneket küldenek, de ők maguknak ehhez már nincs meg a “hozzáférésük”. Theodore azonban boldogtalan, hiszen a közelmúltban szakított kedvesével, hiába, békés jólét még nem garantálja önmagában a biztos, boldog és kielégítő párkapcsolatot – eddig, ugyanis kijött egy új operációs rendszer, amelynek mesterséges intelligenciája képes tanulni, képes érzelmeket megélni, valódi virtuális társként működni. Képes egy test nélküli, önálló, érző, szerető és szeretetre vágyó személyként létezni – aki alkalomadtán ugyanúgy faképnél tud hagyni, mint egy élő, hús-vér nő… (Bővebben)

Egy széthullott magánéletű író (Albert Brooks) és kotnyeles, szabadságot özvegy korában megtapasztaló édesanyja (Debbie Reynolds) zűrös kapcsolatát ismerhetjük meg Az anya (Paramount Channel, 21.00) című nem éppen friss, de azért még bőven szórakoztató filmben, amit Brooks írt és rendezett is.

Ma már inkább csak Az olasz meló című remake-jét ismerjük a Michael Caine és például Benny Hill főszereplésével 1969-ben készült Az olasz munka (m3, 21.20) című szajréfilmnek, ami azonban így majd’ fél évszázadosan is remek kis mozi a maga műfajában.

Annette Bening a First Lady és Michael Douglas az elnök az Aaron Sorkin (Az elnök emberei-sorozat) tollából született Szerelem a Fehér Házban (TV2, 22.10) című romantikus komédiában, amibe értelemszerűen bármikor újra belefeledkezhetünk (legutóbb egy hete tehettük ezt). Martin Sheen itt még csak samesz.

A Fridában (Cinemax, 22.15) Salma Hayek kelti életre Frida Kahlót, a híres-hírhedt mexikói festőművésznőt. A film tökéletesen idézi meg a festőnő alakját, művészetét, de az adott kor és ország társadalmi, politikai körülményeit is, Hayek pedig e filmmel lett igazi színésznő (legalábbis a szememben). De ami még fontosabb, hogy a film képi világa is Frida Kahlo látásmódján alapszik, méghozzá szinte kockáról kockára. Elliot Goldenthal pedig minden idők egyik legerősebb, legszuggesztívebb filmzenéjét követte el e filmben…

Minden kisgyermekes szülő legszörnyűbb rémálmát filmesíti meg a kilencvenes évek elején bemutatott, ám a mai napig is hatásos thriller, mely A kéz, amely a bölcsőt ringatja (Duna, 22.25) címet viseli. Biztosan tudjuk, hogy a kedves, megbízhatónak tűnő bébiszitter, akire gyermekünket bízzuk, valóban olyan kedves és megbízható, mint amilyennek mutatja magát?

A Cannesban Arany Pálmára jelölt Az újságos fiú (Film+2, 23.05), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmje, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Matthew McConaughey, vagy éppen Zac Ephron, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

Címkék:

Kedd, május 16.

2017 május 15. | Szerző:

Szerelmes Shakespeare (Story4, 21.00) címéből tulajdonképpen kiolvasható az egész film: egy kosztümös, romantikus komédia a szerelmes, de ekkor még csak közepesen híres drámaíróról. Nincs benne semmilyen ördöglakat, nincs titok, nincs rejtély… Ellenben van benne rendes adag romantika, valamint rengeteg sztár (címszerepben Joseph Fiennes – a képen) egy rengeteg Oscar- és egyéb díjjal jutalmazott -jó erős közepes- filmben.

 

A “férfiszakaszban” három figurát (Mark Wahlberg, Dwayne “The Rock” Johnson és Anthony Mackie) ismerhetünk meg. A nem túl szerencsés életű, de az edzőtermek világában kifejezetten éles eszűnek tűnő bodybuilderek egy nap mernek nagyot álmodni és begyűjteni mindent, amit szemük, szájuk és bankszámlájuk kíván és igényel. Bár a rendező Michael Bay neve mára egybeforrt a kifejezetten ostoba, ám rendkívül látványos nyári kasszasikerekkel, melyekben rendszerint kétdimenziós, durván faragott hősök lengetik magasan a csillagsávos lobogót, miután előtte azért jól kiszámíthatóan megmentették a világát (ergo Amerikát) – mégis meglepetés tőle ez a Pain & Gain (Mozi+, 21.00) című film, ami helyenként ugyan Guy Ritchie stílusát idézi, de Bay-től tényleg meglepően szórakoztató krimikomédia, mely ráadásul a valóságban is megtörtént eseményeket mesél el.

Igen mély, felkavaró és sajnos sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a határba (Filmcafe, 21.50). Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, ám az áldozatok száma egyre nő. Évek múlva egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez rendszerint igen jól teljesít az efféle komoly érzelmeket kiváltó történetekben) ered az események nyomába, nyomozásának szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, de még annál is magasabbra vezetnek.

Meglehetősen rendhagyó film a Túl a fenyvesen (Film+2, 22.55), a Blue Valentine-nel névjegyét arra a bizonyos asztalra koppanósan letevő Derek Cianfrance második műve. Szerkezetében, “narratív struktúrájában” mindenképpen, de hangvételében, igényében is, azonban úgy, hogy témája pontosan belepasszol az amerikai (sőt, akár a zsidó-keresztény) kultúrkör egyik legnagyobb toposzába, az apa-fiú kapcsolat szerteágazó szimbólumrendszerébe. Természetesen, az amerikai független filmes szcénában sem meglepetés, ha egy alkotó netán mélyebbre kíván ásni bizonyos kérdésekben a világmegmentő, gumigatyás szuperhősök dedós szintű moralitásánál, az azonban messze nem szokványos, hogy egy alkotó már második filmjében egy komplett, nagyívű tézisfilmmel álljon elő, ami nem kisebb kérdést, mint a tetteink iránti felelősség vállalásának összetett problematikáját járja körül, nagyjából a teljesség igényével. Avagy, meddig gurulhat az alma a fájától? Komoly a szereposztás is: Ryan Gosling, Bradley Cooper, Eva Mendes, Ray Liotta, stb. (Bővebben)

Címkék:

Hétfő, május 15.

2017 május 14. | Szerző:

Akik már voltak valamilyenek 1973-ban, ma este újranézhetik, milyen volt az, amikor Ilyenek voltunk (Filmcafe, 21.00). A konzervatív és könnyelmű gazdag szépfiút (Robert Redford) megragadja a folyton agitáló, baloldali csoporttársnőjének, Katie-nek (Barbra Streisand) temperamentuma az egyetemen. Egymásba szeretnek, összeköltöznek, de eltérő természetük és társadalmi státuszuk szétválasztja őket, noha mélyen, legbelül örökké egymáséi maradnak. Jaj, istenem. (A képen Redford és Streisand)

 

Kínzó közelségben (AXN, 21.00) ezalatt egy boldog, fiatal házaspár életét zilálja szét egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, mélyen zakkant zsaru. Ez így önmagában még egy eléggé középszerű, közhelyes, melodramatikus történet rémképét is sejtetheti, ám a sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

Viszont Egy jó házasság (Film Mánia, 21.00) titka mindig az őszinteség. Ha azonban egy történet Stephen King laptopjában született, akkor sejthetjük, hogy még abban sem lehetünk biztosak, hogy az a címbeli házasság valóban jó-e. De hogy őszinte nem, az egészen biztos. Hogy aztán ebből mi fog kisülni, az kiderül a Joan Allen és Anthony LaPaglia főszerepélésével bemutatandó thrillerből.

Madonna rendezte és forgatókönyvíróként is jegyzi a 2011-ben bemutatott W.E. – Országomat egy nőért (Film Mánia, 23.00) című filmet, melyben két romantikus történet szövődik össze: az egyik a híres, dadogós VI. György király bátyjának, a VIII. “trónról lemondott” Edwárdnak a sztorija, aki szerelmes lett egy elvált amerikai nőbe, a másik pedig évtizedekkel később történik meg, egy férjezett asszony és egy orosz biztonsági őr között. Megoszló, de néha egészen lelkes véleményeket olvasni a filmről (én még mindig nem láttam)… tehát lehet még érdekes is.

Címkék:
CafeblogVIP Tag

Mi ez?

Több mint 100 magyar nyelven sugárzó tévécsatornát tudunk nézni a legkülönfélébb módokon: antennával, kábelen, műholdról és még az internetről is. Esténként nem egyszerű rendet vágni ebben a káoszban, és megtalálni a pillanatnyi hangulatunknak megfelelő műsort. Ebben szeretne segítséget nyújtani ez a blog, elsősorban igényes filmek ajánlatával, sajátos, szubjektív szempontok alapján. Figyelem! Nem tévéműsor, csakis ajánló!

asanisimasa



Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!