Vasárnap, augusztus 6.

2017 augusztus 5. | Szerző:

James Cameron obligát Titanic (TV2, 18.55) című sok-sok Oscar-díjas meséje ma az első ajánlat a forróságban megfőtt uborkaszezon-salátában, Céline Dion mézédesen szárnyaló dallamaival, a magyar vonósnégyessel, akik még akkor is játszottak, amikor a címszereplőnek megreccsent a gerince, valamint Kate Winslet és Leonardo diCaprio kitárt karú szárnyalásával a hajóorrban – amit azóta minden szerelmespár eljátszik, ha nyaralás közben egy hajóra téved és azon a hajón ki lehet menni a hajóorrba…

 

 

Roland Emmerich nem sokkal később kezdődő 2012-jében (RTL Klub, 19.55) viszont a középkori maja naptár által megjósolt világvége következik be, John Cusack főszereplésével. Nem jött be. (Bővebben)

Varázslatos film azonban A mágus (AMC, 19.55). A nem kevés hazai (értsd: Osztrák-Magyar Monarchia-beli) vonatkozásokat is felvillantó történetben Edward Norton alakít egy delejes képességű illuzionistát, aki valahogyan (mondjuk, meglehetősen romantikusan) bezavar egy főrangú pár kapcsolatába. A film nem történelmi, nem életrajzi film, de a figurákban könnyen ráismerhetünk a Szabó István által is megfilmesített Hanussenre, de akár Harry Houdini alakjára, valamint Vetsera Mária és Rudolf koronaherceg románcára is. (Bővebben)

Ben Stiller ma este a Walter Mitty titkos életében (Prime, 21.00) köszön be az ablakon. Ben a történetben egy, a való világ kihívásai elől a fantáziavilágba menekülő fiatalembert alakít, aki egy nap kénytelen feladni titkos életét, és a valóságban is teljesíteni azokat a hősies küldetéseket, melyeket eddig már mind megtett – gondolatban. Szerintem okos film, szórakoztató, ám mégsem tartalmatlan.

III. Richárd (Film Mánia, 21.00) Shakespeare klasszikus, méltán sokszor játszott és sokszor átgondolt királydrámájának egyik leghatásosabb adaptációja. A filmet rendező Richard Loncraine és az adaptáció írásában is közreműködő, valamint a címszerepben zseniálisat alkotó Ian McKellen a hatalomra törő gonosz, púpos királyfi történetét a múlt század harmincas éveibe helyezi át, mely ebben az olvasatban döbbenetesen klappol Hitler hatalomra kerülésének eseményeire. Szerencsére, illetve a sok millió áldozat szerencsétlenségére, a főszereplők sorsa is hasonló…

A héten egyszer már vetített Danny Collins (Filmcafe, 21.00) ma este sem valós személy, ám Al Pacino gond nélkül elhiteti velünk, hogy egy általunk éppen nem ismert, ám igenis valódi, hús-vér világsztárról van szó… Sőt, még azt is képes elhitetni, hogy a maga alig több mint másfél méteres termetével, hasig kigombolt ingével, a nyakában lógó – természetesen a napi kokainadagját rejtő- gigantikus kereszttel és ráncokkal szabdalt arca felett ülő olajos tekintetével, így hetven körül is döglenek utána a csajok. Ali bácsi kiba**ott nagy színész, bár ezzel nem mondok nagy újságot. (Bővebben)

Tessa (Dakota Fanning – a képen), a Most jó (m2, 21.10) című angol dráma a leukémiának egyik különösen agresszív fajtájában szenvedő, 16 éves főhőse egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. Naná, hogy csókolózni, sőt, szexelni szeretne, kipróbálni a varázsgombát, berúgni, lopni a plázában – ilyen és efféle dolgok járnak az ő fejében is, mint minden normális tinédzsernek. (Bővebben)

A Duna tévé tegnap újra elkezdett maffiatörténeti sorozatában ezúttal Robert de Niro játssza Marlon Brandót, Al Pacino apukáját, annak fiatal korában. A Keresztapa 2. (Duna, 21.15) nem véletlenül kapott meg hatot a legfontosabb Oscar-díjak közül 1975-ben: ez lett a Legjobb film,Coppola a Legjobb rendező, de Niro a Legjobb mellékszereplő, Nino Rota a Legjobb zene, valamint ide esett le még a Legjobb forgatókönyvnek, illetve a Legjobb látványnak járó szobor is.

Csak erős művészettörténeti érdeklődéssel megvert nézőknek, illetve csak óriási idézőjelek között ajánlanám a görög El Greco (m5, 21.20) életrajzát, mely, témáját kissé meghazudtolva, nem több szentimentális görög nemzeti érzülettel átitatott, igen tömény giccsnél. (Bővebben)

Hollywood aranykora idéződik meg Billy Wilder igen cuki romantikus komédiájában, a Sabrinában (m3, 21.25), melyben Audrey Hepburn adja a gazdag család sofőrjének lányát, akinek szívéért a család két aranyifja (Humphrey Bogart és William Holden) vetélkedik.

Jön azonban a Casino (Filmcafe, 23.00) című igen remek mozi is, melyben arról lesz szó, hogyan működtet a maffia egy kaszinóvárost, ami úgy tejel legálisan milliárdokat, hogy közben tisztára is mos egyéb, közel sem legális eredetű, további milliárdokat. Martin Scorsese közel háromórás (a ma is vetített, egyébként szintén igen aktuális Keresztapához mérhető) filmeposzában Las Vegas hétköznapjaiba tekinthetünk bele, olyan remek színészek által, mint Joe Pesci és Robert De Niro, valamint Sharon Stone.

Az Egek ura (SuperTV2, 23.05) viszont maga George“Miszter Szexis Ősz Halánték” Clooney. Pöpec öltönyben sármőrködik, szabad jeggyel, első osztályon repked ide-oda az Államokban, miközben női szívek facsarodnak utána. Ryan, a Clooney által alakított figura azonban sötét alak: az a dolga, hogy kirúgja a kirúgásra ítélt munkavállalókat a munkahelyükről. Gazdasági válság idején hiányszakma a munkaügyi hóhér… A film viszont, inkább romantikus. (Bővebben)

Van azonban még éjszakára A remény rabjai (Mozi+, 23.10) is, ami még mindig minden idők legjobb filmje, legalábbis az imdb olvasóinak jelen pillanatban 1 839 242 darab (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. Frank Darabont rendezése Stephen King könyvéből, Morgan Freeman és Tim Robbins főszereplésével. (Bővebben)

Címkék:

Szombat, augusztus 5.

2017 augusztus 4. | Szerző:

Amennyiben túléltük (eddig) a mai napot, nem fog talán fájni Az esemény (AMC, 20.20) sem, a ködös, misztikus filmjeiről ismert M. Night Shyamalan 2008-as “alkotása”, melynek alapötlete az, hogy egy titokzatos kór (űrlények, isteni csapás, stb.) következtében egy pillanat alatt megváltozik az emberek viselkedése a Földön. Vannak azonban (pl. a Mark Wahlberg alakította pszichológus és felbomlófélben lévő családja), akiknek nem.

 

Nem sokkal vagyunk beljebb Ivan Reitman amúgy helyenként kifejezetten vicces sci-fijével, az Evolúcióval (TV2, 20.35) sem, mely bár komoly, de főleg komolyan veendő, ökológiai természetű tanulságokkal támad, valamint David Duchovny-val, aki most tűzoltó, nem pedig Mulder, és Julianne Moore-ral, aki még véletlenül sem Scully.

Maxicukiság lesz viszont a Két testvér (Galaxy, 21.00), akik két tigriskölyök Jean-Jacques Annaud szívhez szóló kalandfilmjében, és a thaiföldi dzsungelben születtek. Az egyik vagány, merész, a másik szende, álmatag. A vadabb cirkuszba kerül, ahol gonosz emberek megtörik, a másik viszont gazdag, de szintén nem jó emberek játékszerévé válik. Felnőve aztán újra találkoznak, hogy az emberek szórakoztatására viadalon marcangolják szét egymást – a két testvér azonban megszökik, hogy együtt visszataláljanak a dzsungelbe. Jajjistenem.

Harcosabb opciónak természetesen ma is jöhet Erin Brokovich zűrös természete (Filmcafe, 21.00), amitől az Isten mentsen meg titeket, hogy a való életben is rátok találjon, mert okot adtok erre bőven (üzenet a “gépházba”). A filmben kitűnően alakítja a tenyeres-talpas, nagypofájú tramplit Julia Roberts, aki karján ülő gyermekeivel száll szembe a gaz, gátlástalan, kizsákmányoló és hazug kapitalistákkal, és ráadásul a végén még jól tökön is rúgja őket. Álom, álom itthon, de egyelőre ez van. Én még mindig kifejezetten imádom a filmet.

Mivel urunk s királyunk is szabadságot engedélyez magának, egyfajta hatalommegszerzési- és megtartási kurzus részeként, mintegy beavatásként a nemzeti együttműködés valódi természetébe, újranézhetjük (azt is), hogyan hal bele szegény Vito bácsi (Marlon Brando) a háztáji paradicsomtermesztés gyönyöreibe A Keresztapa (Duna, 22.25) című, meglehetősen nagy hatású filmben. Úgy legyen!

Természetesen, az előbbi filmajánlatban említetthez hasonlóan Danny Collins (m2, 22.40) sem valós figura, ám (az ott is jelentékeny szerepet alakító) Al Pacino (itt is) gond nélkül elhiteti velünk, hogy egy általunk éppen nem ismert, ám igenis valódi, hús-vér világsztárról van szó… Sőt, még azt is képes elhitetni, hogy a maga alig több mint másfél méteres termetével, hasig kigombolt ingével, a nyakában lógó – természetesen a napi kokainadagját rejtő- gigantikus kereszttel és ráncokkal szabdalt arca felett ülő olajos tekintetével, így hetven körül is döglenek utána a csajok. Ali bácsi kiba**ott nagy színész, bár ezzel nem mondok nagy újságot. (Bővebben)

Lesz a Ponyvaregény (Paramount Channel, 22.50) is. Örülünk, Vincent? (Lásd a képen)

Halálkanyar (Filmcafe, 23.25) egy igen furcsa -ám a Ponyvaregényhez azért olykor igen nagyon hasonlító- hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel, Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy igencsak alulértékelt, egyszerre Coen-i, mint említém, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).

Címkék:

Péntek, augusztus 4.

2017 augusztus 3. | Szerző:

Először természetesen csobbanunk egyet, ahogyan Tom Hanks is csobban a Csobbanásban (Duna, 20.25), és remélhetőleg nem éppen az alattunk úszó aranyhalat nyomjunk kókon a vizesvébé élményei kapcsán abszolvált suszterpicsással. Tomi ráadásul nem is aranyhalat fog ki a filmbeli esetben, hanem egy igazi sellőt (Darryl Hannah), aki naná, hogy álmai nője. Régi film ez, láttuk már és olyan nagyon nyálkás, romantikus izé… Pont jó lehet például mára.

 

Az esti kilences sávban viszont ultrabrutál a kínálat, persze, láttuk már mindent, de ezek közül bármikor, szinte bármelyiket. A Halálsoron (Viasat3, 21.00) című remekmű egy komoly, nagy lélegzetű kaland, az ehhez méltó tekintélyes hosszal: 188 perc a film játékideje. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből, mely megtisztító, méregtelenítő kúra lehet ma estére, amellett, hogy közérthető, populáris transzcendencia, valamint egy mélyen emberi üdvtörténet.

Egy rámenős, dörzsölt liberális újságírónő (Meryl Streep) az új afganisztáni katonai stratégiáról faggatja a feltörekvő, sima modorú és gátlástalan republikánus szenátort (Tom Cruise). Az újságírónő szélesen lendített szívlapáttal megy neki a vakítóan fehér porcelánfogsornak, azonban úgy pattan le róla, mint nem kormánypárti újságíró bármelyik kormánypárti potentátról a gránitszikláról. Eközben egy politikatudomány-professzor (Robert Redford) arra próbálja rávezetni tehetséges diákját, aki tanulmányait abbahagyva önkéntesnek jelentkezik Afganisztánba, hogy vannak, akiknek egyetlen lehetősége a kiemelkedésre a katonai szolgálat, ám akinek kitűnő agya van, aki tehetséges, annak más utakon kell járnia. Gyávák és hősök (Filmcafe, 21.00) kavarognak Robert Redford három szálon futó politikai drámájában. (Bővebben)

Azt szoktuk mondani A tégla (Story4, 21.00) című moziról, hogy ez a film Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki azért bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Persze, nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, másolat, utánzat, vagy mondjuk azt finomabban, hogy adaptáció, mégpedig a nemrégiben látott és sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek (nagyjából az első részének) amerikanizált változata, jónéhány gigasztárral (például Leonardo DiCaprio vagy Jack Nicholson – az utóbbi a képen) és Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet.

A Django elszabadul (SuperTV2, 21.00) valójában szerves és logikus folytatása egy rendhagyó, és a kortárs filmművészetben irányt mutató, meghatározó filmes életműnek. Quentin Tarantino mindig is a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek B-kategóriás és más rétegfilm-termését tekintette kiindulási és hivatkozási alapnak, még akkor is, ha itt, Európában kicsit nehezen fogjuk fel, hogy az európai művészfilmek (Godard, Truffaut, Antonioni, stb.) Amerikában ugyanolyan rétegműfajnak számítanak, mint Russ Meyer sexploitation-filmjei vagy Ed Wood életműve. Eddigi filmjei is mindig valamiféle hommage-ok voltak egy, illetve alkalmanként több műfajnak, filmtípusnak, így ez a mostani, az olasz spagetti-westernek előttt tisztelgés csak egy újabb fejezet. Ilyen még nem volt. Mindazonáltal, olyan western sem készült még Hollywoodban, melynek főszereplőpárosát egy német vándorfogorvosból (Christoph Waltz) lett villámkezű fejvadász és egy revolverhőssé avanzsált szökött fekete rabszolga (Jamie Foxx) alkotná, akik halálmegvető bátorsággal szállnak szembe (még jóval a polgárháború előtt) a déli rabszolgatartókkal (pl. Leonardo DiCaprio), személyes okoktól vezérelve, de végül mégis forradalmi módon. (Bővebben)

A mai negyvenesek közül nyilván sokan eljátszadoztak a gondolattal a Kádár-korszak “vigyorgó barakkjának” alkonyán, milyen jó lenne egy este elkötni a szomszéd maszek zöldséges (gebines vendéglátós, maszek autószerelő, butikos, stb.) Mercédeszét (neadjisten, ezeröcsijét) és vagánykodni vele egyet a szomszéd városban. Ez persze, nem feltétlenül politikai rendszer-függő vágy, hiszen csóróbbak mindenhol vannak, inkább valami homályos köztes tudomány a szociológia és szexuálpszichológia határmezsgyéjéről. Matthew Broderick az akkor is gazdagnak számító USA-ban cseni el haverja faterjától a tűzpiros Ferrari slusszkulcsát, hogy aztán a haverokkal boldogan kiálthassa világgá: Meglógtam a Ferrarival! (Paramount Channel, 21.00). Ezzel persze csak azok a többé-kevésbé humoros bonyodalmak kezdődnek el, amiket már sokan láttak a nyolcvanas évek végén – és talán ma újra.

Szabó István első korszakából való az Álmodozások kora (m5, 21.15), melyben akkori emblematikus figurája, a Bálint András által megformált fiatal értelmiségi keresi járható útjait (hisz’ állása akkor még biztosan volt) a társadalomban, miközben megismeri annak kérlelhetetlen valódi természetét. Részben korosztályi a film, hiszen a mai hatvanasok ifjúkoráról, annak problémáiról szól, azonban érvényes meglátásokkal rendelkezik más, későbbi generációkra nézve is. Másrészt tisztelgés ez a film a francia új hullám, jelesül Francois Truffaut előtt. Amúgy pedig ballonkabátok, hatvanas évekbeli pesti hangulatok, presszók, cigarettafüst, Moszkvics-taxik és csodás fiatal csajok: Esztergályos Cili, Béres Ila és természetesen Halász Juci.

Később Egy becsületbeli ügyben (Duna, 22.23) is láthatjuk (újra) Jack Nicholsont, ezúttal egy nagymenő tábornok, egy igazi pökhendi, arrogáns köcsög szerepében. Szerencsére, jön Demi Moore és Tom Cruise, akik jól letörik az arcát. Az amerikai tengerészgyalogosok között játszódó izgalmas, ám komoly, mély gondolatokat is felvető bírósági drámát Aaron Sorkin (lásd pl.: Az elnök emberei című sorozat) írta – nyilván ezért is remek ez a mozi.

Meg fog viszont szakadni a szív a Ments meg, Uram! (Filmcafe, 22.40) című drámát nézve. A filmben Sean Penn egy halálra ítélt gyilkost és szexuális erőszaktevőt alakít, aki az ítélet végrehajtására várva egy apácát kér meg arra, hogy legyen a lelki gondozója. Az igaz történetet elmesélő filmet Tim Robbins rendezte, melyben akkori felesége, Susan Sarandon Helen Prejean, az apáca megformálásáért Oscar-díjat kapott. Operatőr Roger Deakins, zene Bruce Springsteen és Tom Waits.

Címkék:

Csütörtök, augusztus 3.

2017 augusztus 2. | Szerző:

Először A hírek szerelmesei (SuperTV2, 21.00) című romantikus komédiában adja Robert Redford az öreg, rutinos híradóst, aki felkarolja a Michelle Pfeiffer alakította pincérnőcskét, akinek viszont az a leghőbb vágya, hogy híreket olvasson fel a híradóban. Jó kis papás-mamás mese lesz. (A képen Michelle és Robert.)

 

A Fék nélkül (Filmcafe, 21.00) című mozi viszont a nagyvárosok utcai gerillái, a fék nélküli fixikkel végrehajtott hajmeresztő mutatványokkal járó munkájukat végző biciklis futárok világában játszódik. Az életveszélyes sport/munka/életforma lényege, hogy a kézbesítendő küldemény minél gyorsabban érjen célba a permanens közlekedési dugóban fuldokló nagyvárosban. Nem mellesleg azonban a virtus is csábítja ezeket a hiperlaza adrenalin-junkie-kat. Joseph Gordon-Lewitt alakítja az amúgy elég egyszerű történet főszereplőjét, akinek egy alkalommal olyan csomagot kell kézbesítenie, amire olyanoknak is fáj a foguk, akik nincsenek feltüntetve címzettként. Az üldözési jelenetek azonban frenetikusak.

Egyetlen ajánlóból sem maradhat ki adott esetben A sebhelyesarcú (Viasat3, 23.20), a kitűnőbbnél is kitűnőbb Al Pacino kokós orrával, a szintén igen kitűnő Brian de Palma mértékadó rendezésében.

Címkék:

Szerda, augusztus 2.

2017 augusztus 1. | Szerző:

Könnyű dolgom van. Egyrészt, mindenki nyaral, másrészt ilyenkor, esténként senki sincs otthon, hiszen csak akkor lehet kimenni a hűvös (már ha hűvös…) lakásból, ha már lement a nap. Egy, csak egy film érdemel figyelmet ma este.

 

 

Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói újra megmutatják, hogy még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is – ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Film Mánia, 21.00) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy – a képen balra) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a fekete-mosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg – a képen jobbra) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)

Címkék:

Kedd, augusztus 1.

2017 július 31. | Szerző:

Meneküljön, ki merre lát – valami hűvöset. A tévében addig megnézhetjük, hogyan kapott Tommy Lee Jones majdnem Oscar-díjat ’94-ben A szökevény (Film+, 20.55) című, üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-krimiben nyújtott alakításáért… A címszereplő azonban nem ő, hanem a Harrison Ford által alakított orvos, akit minden cáfoló bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt ítélt halálra a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee által játszott rendőrbíróval, az életéért és az igazságért fut.

 

Ugyanekkor a Halálos terápia (Viasat3, 21.00) viszont egy amolyan igazi, Robin Cook-stílusú orvoskrimi, melynek a szokásos bűnügyi felületét egy igen markáns generációs-szakmai ellentét is cizellálja. A kissé gagyi, B-kategóriás mozit sejtető cím valójában egy erős közepes, igen tisztességes filmet takar, amire következtethetünk az első vonalbéli (1996-ot írunk!) szereposztásból is: Hugh Grant (a képen középen), Gene Hackman, Sarah Jessica Parker, David Morse.

Denzel Washington a főszereplője A tűzben edzett férfi (Mozi+, 21.00) című következő ajánlatnak, mégpedig egy kiégett (bocsánat!), hajdani CIA-ügynök szerepében, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét (Dakota Fanning) védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Megnézhetjük azonban A háború császárát (Film Mánia, 21.00) is újra. A Shiro Okamoto könyvéből íródott történet minden bizonnyal eléggé hitelesen mutatja be Hirohito császár II. világháború végnapjaiban, illetve Japán újjáépítésében játszott szerepét, a hódító/felszabadító kettős szerepében tetszelgő MacArthur tábornokkal (Tommy Lee Jones) folytatott kiegyezését, különös tekintettel a merev japán hagyományok és etikett dinamikus szembeállítására az amerikai győzők szabados (japán szempontból barbár) arroganciájával. Ez azonban nagyjából annyira érdekes sztori, mint egy dokumentumfilm valamelyik történelmi “okoscsatornán”, de mozifilmnek, drámai alkotásnak talán kissé unalmasnak tűnik. A film alkotói (Shiro könyve alapján, Peter Webber rendező vezérletével) ezért ezt a kultúr- és politikatörténeti (film)esszét egy furcsa, fordított Pillangókisasszony-sztorival ütötték fel. (Bővebben)

Michelle Pfeiffer egy 40 éves producert alakít az Anyád lehetnék (Filmcafe, 21.10) című romantikus komédiában, aki egyedül neveli tini lányát (Saoirse Ronan). Egy castingon megtetszik neki egy fiatal színész (Paul Rudd), aki kapva kap az alkalmon és minden vágya, hogy befeküdjön a “szereposztó díványra”. A nő azonban hárítja a nagy korkülönbség miatt a közeledést, azonban az ostrom kitartó és leleményes. Hogy mit meg nem tesznek az emberek egy szerepért…

Az Owen Wilsonnal súlyosbított Eddie Murphy-film, az Én, a kém (RTL Klub, 21.30) legfőbb érdekessége, hogy a banális-bugyuta cselekmény háttere szinte teljes egészében Budapest.

Címkék:

Hétfő, július 31.

2017 július 30. | Szerző:

Gene Hackman, a műszaki bolti eladó külsejű remek színész lesz ma a barátunk. Majdnem húsz éves már Az utolsó esély (Film+, 20.55), Tony Scott tengeralattjárós akció-dolgozata, melyben Gene bácsi adja a fafejű, konzervatív parancsnokot, aki -miközben Oroszországban katonai puccs zajlik – atomtengeralattjáróját orosz vizekre kormányozva majdnem kirobbantja a harmadik világháborút, szerencsére, eközben észnél fiatal másodtisztje, Denzel Washington. (Jut eszembe, Trump tegnap az atomrakétáival hencegő Észak-Korea felett reptette bombázóit…)

 

A Nincs kiút (Film Mánia, 21.00) című -izgalmas- thrillerben viszont az amerikai hadügyminisztérium belső köreibe merülhetünk el. Tom Farrell (Kevin Costner), az új összekötő tiszt a hírhedten keménykezű hadügyminiszter, David Brice (Gene bácsi) mellett, a Pentagon fogadásán ismerkedik meg a csodaszép Susannel (Sean Young). Szinte azonnal szerelmi viszony szövődik közöttük, pedig a lány a miniszter titkos szeretője. Egy intim együttlétet követően – alighogy Tom távozott – a féltékeny Brice ront be az ajtón, s felelősségre vonja szerinte hűtlen barátnőjét. Az indulatok elszabadulnak, s a lány holtan marad a helyszínen. A hadügyminiszter a gyilkosságot ismeretlen vetélytársára akarja kenni, s a vizsgálat felügyeletét Tomra bízza. Farrellnek 48 órája van, hogy igazolja ártatlanságát, miközben saját maga ellen vezeti a nyomozást, s a főnöke a tettes… Tehát, mondhatjuk azt is akár, hogy több mint tettes.🙂

A Charlie Wilson háborúja (AXN, 21.00) eközben egy közelmúltban megtörtént eseményt dolgoz fel, melynek lényege, hogy hogyan veressük meg (mármint mi, amerikaiak) az oroszokat az afgánokkal? A sztori hitelességét (de legalábbis lendületét) elsősorban az Elnök emberei című tévésorozattal is bizonyított Aaron Sorkin jelenti. Onnan már ismert recept szerint peregnek a párbeszédek, a séróból megküldött, fanyar replikák, melyeket elsőrangú sztárok vezetnek elő virtuóz módon: Tom Hanks, Julia Roberts és Philip Seymour Hoffman, Mike Nichols pedig laza profizmussal rendezi ezt a politikai komédiát.

A hajdan híres Fojtogatók nevű zenekar Nincsenek hősök többé című slágere, vagyis inkább e slágert tartalmazó lemez borítója járt az eszemben, miközben néztem ezt a Piszkos pénz (Prime, 21.00) című -igen remek- mozit. A borítóképen egy gyönyörű, égővörös rózsacsokor közepében egy randa patkány terpeszkedett, valahogy úgy, ahogy e film (ritka szövetű) cselekményének vezérfonalát amolyan búvópatakként jelképező kiskutya is csücsült abban a külvárosi kukában, ahol Tom Hardy, vagyis az általa alakított karakter (Bob Saginowski) megtalálta. (Bővebben)

Hogy valóban a Hazugságok mágusa (HBO2, 21.05) volt-e Bernie Madoff, aki valószínűleg minden idők napfényre derült legnagyobb csalássorozatát vitte végig Amerikában, arra tulajdonképpen nem ad választ Barry Levinson HBO-gyártásban készült tévéfilmje, ezt csak sejthetjük. Ezzel szemben elég alaposan feltárja Madoff birodalma, valamint ennek következtében családja széthullását, amolyan oknyomozó riport-szerűen, amely a film cselekményének narratív vázát is adja. Arról azonban, hogy ez az egész hogyan jöhetett létre, már nem tud választ adni – csak sejthetjük, hogy ebben azért nagy része van a rászedett befektetők kapzsiságának, ami természetesen nem menti fel Madoffot. Igazán izgalmas viszont éppen ennek az évtizedek alatt felépített csaláspiramisnak a létrejötte lett volna, nem a bukása… Igazán drámaian jelenik meg viszont az, hogy a családra milyen hatást gyakorolt a botrány, és ennek tükrében mutatkozik meg valamennyire Madoff személyisége (Robert de Niro visszafogottságában perfekt alakításában – lásd a képen). Nem véletlen tehát a film végi kérdésfelvétel… (Szerintem a válasz inkább az, hogy az autizmus valamiféle enyhe változatában szenved.)

Igazi, hamisítatlan, békebeli kalandfilm aztán az Egy kínai viszontagságai Kínában (Duna, 23.10) című 1965-ös mozi, melyben Jean-Paul Belmondo alakítja a depressziós, unatkozó milliomost, aki egy pillanat alatt veszíti el minden vagyonát a tőzsdén, azonban e sajnálatos tény, több furcsa, morbid és meghökkentő fordulat után, éppen az életbe hozza vissza hősünket.

Címkék:

Vasárnap, július 30.

2017 július 29. | Szerző:

Hibátlanok (Film Mánia, 21.00) című moziban Robert De Niro játssza Walt Koontz-ot, az ex-biztonsági őrt. Magányosan él, büszke konzervatív nézeteire, amerikaiságára, valamint arra, hogy valaha hős volt. Meghiúsított egy bankrablást, és megmentette két társa életét. A heteroszexuális és férfias Walt nehezen viseli a szomszédban élő transzvesztiták néha valóban elképesztő viselkedését: oda-vissza repkednek a nemi irányultságot és érintkezést igen zaftosan megfogalmazott szidalmak. Egy késő éjszakai órán, miközben Walt egy bajba jutott szomszédon próbál segíteni, szélütés éri, bal oldala lebénul, beszéde érthetetlenné válik. Elkeseredésében és büszkeségében nem hajlandó kimozdulni lakásából, hogy terápiás kezelésekre járjon, megszakít szinte minden kapcsolatot a külvilággal. Úgy tűnik, remeteként éli le élete hátralévő részét, gyógytornásza azonban énekterápiát javasol neki. A sors keserű fintora: énektanárja a szemben lakó transzvesztiták vezéregyénisége, a (napokban 50-ik szülinapját sajnos már megünnepelni nem tudó) Philip Seymour Hoffman (a képen Robert De Niróval) által zseniálisan alakított Rusty lesz. (Bővebben)

 

Nem szabad elmenni azonban szó nélkül a Gilbert Grape (Filmcafe, 21.00) című mozi mellett sem. Gilbert (Johnny Depp) és csökkent értelmű öccse (Leonardo diCaprio) egy poros amerikai kisvárosban laknak, mozgásképtelen anyjukkal. A jövő reménytelen. Egy nap azonban egy furcsa, idegen, féktelen vadóc (Juliette Lewis) toppan be látókörükbe, aki fenekestül forgatja fel eddigi életüket. A film alkotói a skandináv film világhírű alakjai, Lasse Hallström és Sven Nykvist, ami önmagában is épp elég az ajánlásra, viszont még ennél fontosabb, hogy Leo e filmben nyújtott alakításáért kapta meg első Oscar-jelölését. És hol vannak még a későbbi híres filmjei!

Alfonso Cuarón filmdrámája, Az ember gyermeke (Galaxy, 21.00) sem könnyű darab. Ez egy disztópia (negatív utópia) a nem túl távoli jövőről, amikor a Föld tartalékai kimerültek és a társadalmi rendszerek széthullottak. Egyedül Anglia teljesít jobban -hangban és propagandában- mindenkinél egy erős kezű diktátor irányításával. (Mondom: Anglia!) A szinte élhetetlen világban már 19 éve nem született gyermek (…fogy az angol!), mígnem… Minőségi film, komoly elmélkedésre okot adó magvas mondanivalóval, Clive Owennel, Julianne Moore-ral és Michael Caine-nel.

Van aztán megint 88 perce (Viasat6, 21.00) az Al Pacino által alakított pszichiáternek, hogy megmentse saját életét, amit Jon Avnet rendező real time kíván nekünk elmesélni. Valahol azonban valami bibi csúszhatott a fogaskerekek közé, mert a film 107 perces… Egyszer persze, simán meg lehet nézni ezt a filmet is, de egészen biztosan nem ez az alkotás Alfredo életének fő műve…

Az Eastwick-i boszorkányokat (m2, 21.10John Updike regényéből készítette George Miller, melyben az ördögi Jack Nicholson próbál rendet vágni a három különös módon özvegyen maradt szépség, Susan Sarandon, Cher és Michelle Pfeiffer között. Vagy fordítva.

Robert De Niro meggyőzően teljesít a Mindenki megvan (FOX, 21.55) című drámában is, egy afféle életösszegző, életigenlő, bölcs és barátságos Bakancslista-szerű történetben. (Bővebben)

Robert de Niro megkerülhetetlen ma este, ugyanis Martin Scorsese filmtörténeti jelentőségű Taxisofőrjeként (m3, 22.05) is hozzáfog újra, hogy kitakarítsa New Yorkból a mocskot.

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Film Mánia, 23.05) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Akiknek bejött a Dunkirk, nézzék meg Fjodor Bondarcsuk 2013-as Sztálingrád (Mozi+, 23.25) című filmjét is, mely pont olyan, mintha édesapja rendezte volna Sztálin megrendelésére. Csakhogy ezt a fiú rendezte, Putyin megrendelésére. Szégyentelen, gátlástalan, kétdimenziós propagandafilm, rendkívül látványos csatajelenetekkel és rettenthetetlen orosz katona-és polgárhősökkel – pozitívum, hogy a nácikat azért meghagyták vesztes pozícióban.

Címkék:

Szombat, július 29.

2017 július 28. | Szerző:

Kódfejtéssel is tölthetjük az estét. Először Morgan Freeman játszik a tőle megszokott módon és színvonalon egy dörzsölt, vén (műkincs-tolvaj) rókát A kód (RTL II, 20.00) című, igen szórakoztató szajréfilmben, aki szívesen szívatja feltörekvő, ambiciózus riválisát (Antonio Banderas) egy igen bonyolult és veszélyes ügyben. Utána Duncan Jones Forráskód (RTL II, 22.00) című scifije jöhet szóba, melyről egyszerre juthat eszünkbe Jack Bauer összes szar napja a Mátrix három részével, aztán egy kicsit Eredet, egy kicsit mittudoménmi. Úgy kezdődik, mint egy nervőz és paranoid, üldözéses thriller, úgy folytatódik, mint egy akciófilm, a vége viszont, ha jó kedvem van, akkor melankolikus, ha rossz, akkor nyálas, de mindenképpen érzelmes. Tehát érdekes, mint ahogy Michelle Monaghan és Jake Gyllenhaal is általában érdekes. (Bővebben)

 

Viszont az ausztrál Egyenesbe jövünk (Galaxy, 21.00) sem érdektelen darab, bár a sztori első blikkre nem tűnik valami nagy etwasnak: egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Életszag, igazság, vagányság.

Akit érint: Szigorúan piszkos ügyek 3. (Film Mánia, 21.00). (Bővebben)

Soha nem voltam Amy Winehouse (a képen) rajongója, de az biztos, hogy amit a popszakmában produkált, ahogyan a manapság nem igazán divatos jazzt becsempészte a slágerlisták világába, az valóban nagy tett. Volt tűz is a csajban, s benne volt az a vaskos “zsír” is, ami olyan izgalmassá teszi a jazzt jól éneklő énekeseket. Tragikus élete is hitelesítette őt, és ma már simán mondom, hogy ott a helye a Billie Holiday és Janis Joplin között húzódó csillaghídon, valahol középen. Asif Kapadia remek és alapos portréfilmje, az Amy – Az Amy Winehouse-sztori (m2, 22.40) nem hízeleg, de nem is rejt véka alá semmit Amyvel kapcsolatban. Végigkíséri életét egészen a kisgyermek korától a drogokon át a mértéktelen alkoholig, s az utolsó, botrányos koncertekig. Izgalmas, érzelmileg is megérintő élmény a film, az pedig kifejezetten meglepett, ahogyan közvetve bár, de mégis meglehetős határozottsággal megállapítja Amy tragikus halálának felelőseit.

Akár hiánypótló mű is lehetne az eddig inkább színészként ismert Joseph Gordon-Lewitt all-round szerzői bemutatkozása, a Don Jon (Cool, 23.15). Nem sok filmes megjelenése van ugyanis a társadalom elég széles (elsősorban hímnemű) szegmensét sújtó szenvedélybetegségnek, a szex-, illetve pornófüggésnek. (Bővebben)

Szemtől szemben (RTL Klub, 23.30) manapság leginkább arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (nettó 173 percnyi) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

Címkék:

Péntek, július 28.

2017 július 27. | Szerző:

Első ajánlatként az Üres városban (Paramount Channel, 21.00) láthatjuk Adam Sandlert, a puki-kakifilmek koronázatlan császárát, ám meglepetésre egy egészen tisztességes, majdhogynem igényes drámában. Egy barátság (Don Cheadle) történetét meséli el a film a 2001. szeptember 11-i terrortámadás árnyékában. No persze, nem merülünk bergmani mélységekbe, de egy hollywoodi melodrámától elvárható korrekt, szerethető film azért bőven kikeveredik a végén. (Bővebben)

 

De lesz a Fekete Dália (Filmcafe, 21.00) is, Brian De Palma remek film noir hommage-a, melyet Zsigmond Vilmos fotografált decens pompával. (Bővebben)

Vörös szikla (Film Mánia, 21.00) című nagyszabású, kosztümös történelmi kalandfilm viszont egy teljesen más világ, hiszen a történet a III. századi Kínában játszódik: különböző hadurak csatáznak egymással az ország egyesítése, illetve újraosztása érdekében. A minden idők legdrágább ázsiai filmjeként emlegetett, tényleg elképesztő, bombasztikus, szemkápráztató mozit a Hollywoodból hazatérő John Woo rendezte és el is lőtte benne összes patronját, de a szó legszorosabb értelmében. (Bővebben)

Kingsman: A titkos szolgálat (SuperTV2, 21.00) című kémfilm/kémfilmparódia egy igen friss (humorú), lendületes, olykor kifejezetten, és pimasz módon szórakoztató alkotás, Matthew Vaughn munkája. Nyilván, “ez a műsor sem jöhetett volna létre” a James Bond-legendárium nélkül, amire nagyban támaszkodik, más részeiben pedig reflektál a mű, úgy, hogy közben a néző mindvégig zavarban is van amiatt, hogy nem tudja, amit lát az paródia-e vagy “igazi” (Colin Firth a címszerepben). Néha szemérmetlenül gagyi megoldásokat látunk, melyek azonban igen profi hommage-ai a korai Bond-filmek primitív trükkjeinek, vagy akár azok didaktikus cselekményszervezésének. A frenetikus head-exploding finálé (Edward Elgar Pomp and Circumstance indulójának dicsőséges dallamaira) viszont egy teljesen új dimenziót nyit a szuperhősös/szuperkémes klisék horizontján. A főhős fiatalember történetének keserű, savanyú sörszagú, mocskosszájú angol társadalmi drámáit és Guy Ritchie hasonló körben játszósó krimikomédiáit egyszerre idéző környezetábrázolása is üdítő erővel hat, a Mátrix, illetve a modern, távol-keleti kungfufilmek akciókoreográfiáira hajazó verekedési jelenetekkel együtt. Jókat röhögtem, na. (Jön, jön, jön a 2.)

Az általam eddig ismeretlen Vékony jég (Story4, 21.00) sztorija annyira hogyismondjamcsakmilyenizé, hogy kifejezetten érdekel: “Mickey Prohaska (Greg Kinnear), a kispályás biztosítási ügynök a nagy fogásról álmodozik, amely végre megadná neki a kezdőlökést ahhoz, hogy háta mögött hagyja a fagyos Wisconsint. Azonban Mickey ravasz terve egyik pillanatról a másikra dől dugába, mikor egy lobbanékony lakatos (Billy Crudup) kiveszi a kezéből az irányítást, és ezzel a tét is sokkal magasabb lesz, mint valaha is gondolta volna.” Ott van azonban még valahol Alan Arkin is, tehát – a színészek jók. Ennyi biztos.

Antal Nimród (ha jól számolom) harmadik hollywoodi alkotása A szállítmány (AXN, 21.00) egy könnyed szajréfilm-variáció Jean Renóval, Laurence Fishburne-nel, és Matt Dillonnal. Nincs vele semmi gond, működik és ennyi. (Bővebben)

Üdítőbb, frissebb fuvallat lehet a mai estében egy ízig-vérig mai Könnyű nőcske (Cool, 21.00), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Naná, hogy szerelem lesz a vége…

Jon Favreau gusztusos és frenetikusan szórakoztató bulifilmje, A séf (Viasat3, 21.00) viszont tökéletes kikapcsolódás. Szerintem akárhányszor meg lehet nézni. Nem nagy történet, nem nagy film, egyszerűen csak egy jó kis film. Egy híres séf a szakmájának szentelte egész életét. Amikor egy nap mégis munkanélkülivé válik, rájön, hogy van egy családja is – akiket, mintegy család-egyesítésileg,  belezsuppol egy mozgó kifőzdébe és nyakukba veszik Amerikát. Ennyi. Meg egy sor világsztár, Dustin Hoffmantól Robert Downey Jr.-ig, Scarlett Johanssontól John Leguizamóig. Nem érdekel, hogy kiveri a szemem a Twitter-reklám, hogy az internettanóra kőkorszaki konzik szintjén mozog, hogy ezt a történetet százan százszor elmesélték már (és ezt még nem is adtad hozzá), ha egyszer működik a film.

Egyik kedvenc magyar filmem Gárdos Péter Uramisten (m5, 21.20) című mozija, mely szerintem simán méltó lett volna akár Oscar-díjra is. Egy fiatal, törekvő artista, Sajek (Eperjes Károly), miután egy balesetben eltörte a lábát, már nem tudja saját számát tovább játszani, ezért fejébe veszi, hogy megszerzi az öreg, már visszavonult szabadulóművész, Binder Lipót (Feleki Kamill) világszámát, a “jégbe zárt ember” trükkjét. A magányos öreg azonban nem adja könnyen magát, Sajek viszont minden létező furmányt bevet: a titkot azonban csak nem tudja megszerezni. Lipi bácsi egyre csak azt hajtogatja, hogy a trükk maga Binder Lipót! Úgy tűnik, magával is viszi a sírba… A film a régi és az új, a hit és az akarat, a hagyomány és az újszerű, a barátság és rivalizálás közti örök dialektikáról mesél el egy szórakoztató, megható, igen szerethető történetet. Két iskola, a Feleki által képviselt régi, aprólékos szakmai tudáson alapuló, berögzített, és a modern, sztanyiszlavszkiji alapokról elrugaszkodó, ösztönös, improvizatív színészi játék, amit a fiatal Eperjes képvisel. Ez a dinamika aztán egy ritkán láthatóan erőteljes, mélyen emberi, érzelmes és szenvedélyes, mindemellett helyenként kifejezetten humoros, de mindenképpen tanulságos filmet eredményez. (A képen Feleki Kamill és Eperjes Károly.)

Az amerikai jogrendszer egyik jellegzetes eleme, az esküdtszék intézménye áll Az esküdt (Duna, 22.16) című izgalmas dráma középpontjában. Egy maffiózó vár bírósági tárgyalására, aki úgy szeretné a dolgok állását a maga javára fordítani, hogy megbíz egy bírósági és jogi ügyekben járatos személyt (Alec Baldwin), hogy próbálja meg kipuhatolni, ki az az esküdtszékben, akit “meg lehet győzni” a maffiózó ártatlanságáról, hogy aztán az az illető befolyásolja az egész esküdtszék ítéletét. A gyermekét egyedül nevelő, gyengének tűnő Annie (Demi Moore) lesz kipécézve erre a célra, aki azonban -meglepetésre- hamarosan saját kezébe veszi az irányítást.

Éjszakára pedig jöjjön A vikingek felemelkedése (Film Mánia, 23.55), a később is érdekes filmekkel (pl. Bronson, a Drive!, vagy a minapi Neon Démon) jelentkező, dán Nicolas Winding Refn alkotása. A nagyjából ugyanebben a korban (uszkve i.sz. 8-10. század) nyugaton portyázó szittya eleink problémamegoldó készségeinél semmivel sem finomabb képességű címszereplők ultraerőszakos hétköznapjaira derül fény ebből a fagyos, kemény, vértől iszamos filmből, az ezúttal félszemű viking harcost alakító Mads Mikkelsen főszereplésével. (Bővebben)

Címkék:
CafeblogVIP Tag

Mi ez?

Több mint 100 magyar nyelven sugárzó tévécsatornát tudunk nézni a legkülönfélébb módokon: antennával, kábelen, műholdról és még az internetről is. Esténként nem egyszerű rendet vágni ebben a káoszban, és megtalálni a pillanatnyi hangulatunknak megfelelő műsort. Ebben szeretne segítséget nyújtani ez a blog, elsősorban igényes filmek ajánlatával, sajátos, szubjektív szempontok alapján. Figyelem! Nem tévéműsor, csakis ajánló!

asanisimasa



Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!