Szombat, június 17.

2017 június 16. | Szerző:

2013 legjobb filmjének járó Oscarját kapta Az Argo-akció (RTL II, 20.00), Ben Affleck (a képen középen) filmje, mely az amerikai hírszerző ügynökség (CIA) belügyeibe avatja be a nézőt, egy közelmúltbéli mentőakció történetének elmesélésével. (Bővebben)

 

Amennyiben dögmeleg volt ma, jól fog esni a Kutyahideg (RTL Klub, 20.00) is. Ez egy izgalmas családi kalandfilm, sok hóval, jéggel és cuki kutyákkal. A való világban tragikus sorsú Paul Walker alakít a történetben egy tudóst, aki egy vihar miatt kitelepítendő antarktiszi bázison teljesít szolgálatot, aki inkább az ebek harmincadjára magukra hagyott szénhúzó kutyákat választja a biztonságos meleg menedék helyett.

16 utca (AMC, 20.00) nem távolság földrajzi értelemben, ám mégis végtelen hosszúságúnak tűnő tortúra Bruce Willisnek. A film ugyanis annak az amúgy rövidke utazásnak a története, amit a Willistől megszokott eszköztelenséggel alakított zsarunak kell megtennie egy komoly bűntény nagypofájú koronatanújával (Mos Def). Aztán persze, semmi nem olyan egyszerű, mint tűnik elsőre – Willis pedig zabos, mert kialvatlan, másnapos és amúgy is a töke tele van az egésszel. Amúgy a film nézhető, masszív középszer.

Az Angelina Jolie és Johnny Depp főszereplésével készült Az utazó (SuperTV2, 21.00) című akció-thriller ugyan elég gyenge film, ráadásul Depp is olyan alkoholtól felpüffedt pizzaképpel jelenik meg benne, hogy simán elhiszek róla bármilyen bulvárpletykát… De Velence, mint helyszín csodás. A film azonban így csak amolyan nosztalgikus képeslapként működik.

Egyszerű lenne lecsapni a legyet annyival, hogy ellopott idő megnézni ezt a mai Lopott idő (Mozi+, 21.00) című scifi-thrillert, de mint sokszor, a helyzet most sem ennyire szimpla. Az idő pénz, mint tudjuk, the time is money. A korábban is igen karakteres filmekkel előálló Andrew Niccol író-rendező e gondolat köré fűzte fel e történetet, melyben az az alapszituáció, hogy bizonyos genetikai hókuszpókuszoknak köszönhetően, a közeli jövőben az emberiség nem öregszik tovább 25 éves koránál, s az ezentúl megélendő perceket, órákat, éveket, optimális esetben akár évmilliókat, a mi általunk ismert pénzhez hasonlóan, egyfajta sajátos technikával adják-veszik. Akinek elfogyott az ideje, annak kampec. Akinek kevés van, az mindenhová rohan, aki pedig időmilliomos, az ráér mindenre. (Bővebben)

Picit később az Éberség (RTL II, 22.15) című thriller dúsgazdag főszereplője (Hayden Christensen) szívműtétje közben él meg egy elég kellemetlen élményt: a nem tökéletes altatás következtében tudata tiszta marad, csak látszólag alszik. Közben azonban mindent hall, mindent érzékel, ami körülötte zajlik, még azt is, hogy közben az operációt végző orvosok éppen az ő meggyilkolását tervezgetik… muhahaha. (Sajnos, számomra a főszerepet alakító srác olyan szinten ellenszenves karakter, hogy már szinte az orvosoknak drukkolok közben – de ez legyen az én bajom. Az ötlet viszont kiváló.)

Címkék:

Péntek, június 16.

2017 június 15. | Szerző:

Egy Kalandtúrával (AMC, 20.10) kezdhetjük a ma esti tévézést, ha nincs jobb dolgunk. Ez egy jó közepes akcióthriller lesz, de végig gyönyörű tájakon játszódik, amit Dante Spinotti le is tudott fényképezni. Sokat dob rajta a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman. Lúzer tornatanár és hülye fia véletlenül egy veszélyes bűnözőbe botlik a dzsungeltúrán – tét így fokozottan a túlélés.

 

Még ennél is kalandosabb lesz azonban a sokat látott Robin Hood, a tolvajok fejedelme (Duna, 20.55), jó hosszan, tokkal-vonóval, Kevin Costnerrel, Morgan Freemannel, Sir Sean Conneryvel, Bryan Adamsszel, bekamerázott repülő nyílvesszővel, egyebekkel.

Showtime – Végtelen és képtelenben (Viasat3, 21.00) viszont Robert De Nirót és Eddie Murphyt hozták össze egy filmbe a producerek. Ez egy szórakoztató krimi-vígjáték, leheletnyi médiakritikával. De Niro nyomozó amúgy a szokásos pofáit vágja és vérprofi, Murphy nyomozó pedig szintén tőle megszokott mennyiségben pofázik és bénázik, miközben egy oktondi tévéstáb műsort készít veszélyes munkájukról.

Persze, tölthetjük az estét Egy ágyban az ellenséggel (Filmcafe, 21.00) is, vagyis Julia Robertsszel, aki a boldog nász pillanataiban még nem sejthette, hogy leendő férje (Patrick Bergin) milyen vad érzelmeket táplál iránta. Thriller, nem romkom.

Romantikát az Árral szemben (Story4, 21.00) című, nem túl erős drámában fogunk találni, melyben Joseph Fiennes alakít egy írót, aki egy tragikus balesetben elvesztette a családját. Néhány évvel később, a filmbeli író megkeresi gyermekkori barátait, hogy régi tervüket felelevenítve, együtt ússzák végig a jeges, vad Hudson folyót. Az ötletet mindenki lelkesen fogadja, ám később egyikük észreveszi, hogy az úszás dátuma megegyezik az író családi tragédiájának dátumával és a háttérben a tragédiát feldolgozni nem képes író elkeseredett tervét sejti. Ajjaj.

Újra jön ma este Denzel Washington is, aki ezúttal egy balesetben szerzett sérülés következtében lebénult szuperzsaru A csontember (Film+, 21.00) című, amúgy igen izgalmas thrillerben, aki a kórházi ágyához kötve is elfogja (illetve, tehetséges tanulójával, Angelina Jolie-val elfogatja) a nagyon veszélyes sorozatgyilkost.

Hazárdjáték (SuperTV2, 21.00) című krimi viszont már ott megbukik nálam, hogy egész egyszerűen nem hiszem el Mark Wahlbergről, hogy egyetemi professzor. Mindenesetre, ebben a történetben egy ilyen figurát alakít, aki emellett beteges szerencsejáték-függő is. Ez utóbbi szenvedélye sodorja bajba – adósságai kezelésére kölcsönt vesz fel egy gengsztertől. nyilván ez az a pont, amiért Wahlberg kapta a szerepet, ugyanis neki, az ő fizimiskájának értelemszerűen jobban áll a kölcsön visszafizetésének menedzselése…

Van aztán mára a Körhinta (m5, 21.00), ami ugye, örök darab. Az obligát pörgős táncjelenet minden idők 10 legtöbbet idézett filmjelenete között van, nyilván nem véletlenül. Aztán Soós Imre, Törőcsik Mari, Szirtes Ádám, Fábri Zoltán.

Lényegesen könnyedebb “löket” a Nekem 8 (RTL Klub, 21.30) című megunhatatlan, habkönnyű krimikomédia, a teljesen hétköznapi családapából vérnősző gengszterré váló Tim Robbinsszal és a piti tolvajból jóbaráttá avanzsáló Martin Lawrence-szel (lásd a képen). Láttuk már, persze, fogjuk is még látni, azonban ma sem fog fájni – legfeljebb közben a röhögés.

Ugyanerre, mármint a röhögésre apellál a Nagy durranás (TV2, 21.55) is, amit… hadd ne ragozzam. Agyonnézett paródia a nyolcvanas évek nagy mozisikerei alapján, Charlie Sheennel.

Én általában szeretem James Mangold filmjeit, Meg Ryannal és Hugh Jackmannel sincs túl sok bajom, ám ez a Kate és Leopold (FOX, 21.55) annak idején azért eléggé aláment az én “magas” ízlésemnek. Szegény kis brooklyni lány egy nap időkaput talál volt pasijának lakásában, ahonnan egy igazi, XIX. századi úriember lép elő. Eh, mézédes baromság ez, de talán ma belefér.

Ezzel szemben Az ördög maga (Viasat3, 23.00Brad Pitt, persze, egy veszélyes IRA terroristát alakítva. Magát csendes, szerény és igyekvő ír vendégmunkásnak kiadva húzza meg magát a kissé tutyimutyi New York-i zsaru (Harrison Ford) családjánál, aki sokáig nem fog gyanút… Ez viszont megint húzósabb cucc lesz.

Jean-Paul Belmondo egyik legszórakoztatóbb szélhámos-filmje a Szabadlábon Velencében (SuperTV2, 23.25), amit minimum negyvenhétszer láttunk már, de ma éjszaka talán gond nélkül megnézhetünk negyvennyolcadszorra is.

Címkék:

Csütörtök, június 15.

2017 június 14. | Szerző:

Említsük meg A bombák földjént (AMC, 19.35) rögtön a ma esti litánia elején, hiszen bár sokat ment, sokat megy a tévében, azért mégiscsak nyert egy közepes vitrinre való díjat 2010-ben, rengeteg fontos Oscarral egyetemben; mégha a nézőket picit meg is osztja. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm ez, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. A film néhány egészen remekbe szabott jelenete többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron ex-nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)

 

Találkozhattunk aztán az Eladó a családom (Filmcafe, 21.00) kizárólag a külsőségeknek élő, újgazdag és sznob családjával is (lásd a képen). Ők állnak előttünk és utánunk is a sorban a szupermarket pénztáránál, ők foglalják el az utolsó mozgássérülteknek fenntartott parkolót is a hófehér BMW terepjáróval, és senki meg nem mondaná róluk, hogy. Amúgy ez egy elég okos komédia Demi Moore-ral és David Duchovnyval.

Simón Bolívar Dél-Amerika, de talán az egész világtörténelem egyik legnagyobb felszabadítója, illetve hódítója volt, akinek alakját a mai napig is óriási tisztelet, ország neve (Bolívia), államforma (bolivári köztársaság – Venezuela) és megszámlálhatatlan lovasszobor őrzi szerte a latin földrészen. Még mindig nincs fogalmam viszont arról, hogy az életéről készült Amerika embere (Film Mánia, 21.00) című, igen nagyszabásúnak tűnő venezuelai-spanyol koprodukció milyen film, éppen ezért még mindig megér egy pillantást…

A fülke (Viasat3, 21.00) című thriller tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, hogy képes-e még bárki átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.

A mai napra rendelt másik romkomban Chris O’Donnell lesz az Oltári vőlegény(Duna, 21.05), aki csak úgy juthat hozzá sokszázmilliós örökségéhez, ha gyorsan kerít magának egy menyasszonyt, akivel ráadásul még tíz évet együtt is kell élnie. Nos, jelentkező akad bőven (pl. Renée Zellweger, Brooke Shields, Mariah Carey és még sokan mások). Úgy rémlik, nézhető darab.

Az m5 nevű kulturális csatorna több alkotói sorozatot is futtat, melyek búvópatakszerűen bukkannak fel, majd tűnnek el, minden számomra nyilvánvaló koncepció nélkül. De legalább vannak. A márványember (m5, 21.10) például Andrzej Wajda klasszikus alkotása, melyben egy ötvenes években kitüntetett, sztahanovista élmunkás, később meghurcolt emlékű mártír, Birkut portréját rajzolja meg húsz évvel később Agnieszka, a filmrendezőnő – egy közelmúlt valóságáról szóló film forgatása a filmben, mely az akkori, 1977-es lengyel jelen valóságáról szól finom, de mégis maró éllel. Kötelező tananyag, hogy úgy mondjam.

Címkék:

Szerda, június 14.

2017 június 13. | Szerző:

A múlt század végének egyik meghatározó színházi guruja volt Peter Brook, aki mellesleg filmeket is rendezett – nem kisebb hatással, mint amilyenek színházi kísérletei voltak az üres tér kihasználását illetően. William Golding klasszikus regényéből, A legyek urából (Cinemax, 20.00) készített adaptációja is ilyen: alapmű, minden kétséget kizáróan. “Mi történik egy lakatlan szigeten egy magukra hagyott gyermeksereggel? Egykor Isten áldását kérték a kadétiskola növendékei és Shakespeare-t olvastak. “Nem vagyunk mi vademberek, angolok vagyunk” – hangzik el egy gyermekszájból. A gyermekek eleinte megpróbálnak valamiféle demokratikus rendet tartani: akinél a kagyló, az szólhat. A megpróbáltatások, az éhség, a magukra maradottság azonban hamarosan kikezdi a józan, s egyben játékos gyermeki gondolkodást. A rend felbomlik, s a fiúk két táborra szakadnak. Természetesen az a csapat népszerűbb, amelyikben nem kell semmilyen szabálynak megfelelni. A másik csapat parancsnoka, Ralph félelemmel tapasztalja, hogy már csak néhányan maradtak a fékezhetőbb gyermekek közül. A két tábor között végeláthatatlan küzdelem kezdődik.”

 

Ehhez képest sokkal nyugodtabb téma A hiúság vására (Story4, 21.00), ami egy szép, veretes romantikus dráma –William Makepeace Thackeray műve alapján- egy árva kislányról (Reese Whiterspoon), aki minden energiájával, tehetségével azon van, hogy nyomorúságos helyzetéből kiemelkedve az ujja köré csavarja Anglia felsőbb osztályait. Mira Nair rendezése míves, igényes, mondhatni, méltóságteljes munka, a szereposztás pedig itt is kiváló: Jonathan Rhys-Meyers, Gabriel Bryne, Rhys Ifans, Romola Garai, és még sokan mások.

A mai negyvenesek közül nyilván sokan eljátszadoztak a gondolattal a Kádár-korszak “vigyorgó barakkjának” alkonyán, milyen jó lenne egy este elkötni a szomszéd maszek zöldséges (gebines vendéglátós, maszek autószerelő, butikos, stb.) Mercédeszét (neadjisten, ezeröcsijét) és vagánykodni vele egyet a szomszéd városban. Ez persze, nem feltétlenül politikai rendszer-függő vágy, hiszen csóróbbak mindenhol vannak, inkább valami homályos köztes tudomány a szociológia és szexuálpszichológia határmezsgyéjéről. Matthew Broderick az akkor is gazdagnak számító USA-ban cseni el haverja faterjától a tűzpiros Ferrari slusszkulcsát, hogy aztán a haverokkal boldogan kiálthassa világgá: Meglógtam a Ferrarival! (Paramount Channel, 21.00). Ezzel persze csak azok a többé-kevésbé humoros bonyodalmak kezdődnek el, amiket már sokan láttak a nyolcvanas évek végén – és ma újra.

Mátyássy Áron 2009-ben bemutatott Átok (Duna, 21.25) című tévé-minisorozatát nyugodtan lehet nevezni a ma mai magyar sikersorozatok, az Aranyélet, a Terápia és mások elődjének, ugyanis talán ez az a széria, melyben először jelentek meg azok a stílusjegyek, melyekből az utána következők profitáltak: a feszes cselekmény, a markáns látványvilág és a remek, eltalált színészi játék. Egy napos, balatoni hétvégén játszódik a sztori egy család körében, akik ama szomorú esemény kapcsán gyűltek egybe, hogy a tóba szórják a hirtelen elhunyt családfő hamvait. Közben aztán kiderülnek dolgok… (Bővebben)

A Screamers – Az elhagyott bolygó (AMC, 21.55) Philip K. Dick regényének filmváltozata, Peter Wellerrel a főszerepben. A film első fele szerintem kifejezetten izgalmas, teljesen egyedi, markáns, apokaliptikus-üldözéses hangulatot teremt. Jellegzetes motívum a sivatag és a homok. A második fele sem rossz, bár itt azért már picit belecsúszunk a B-kategóriás, átlag akció sci-fik kliséhalmazába.

James Ivory mozija, a Napok romjai (Duna, 22.25) viszont pacekba’ remekmű. A szögletes komornyik (Sir Hopkins) és egy szúrós komorna (Emma Thompson) mérhetetlenül szomorú szerelmi történetében a múlt század elejének vidéki angol társadalmába nyerünk betekintést, méghozzá teljes keresztmetszetben, ahogyan például a Downton Abbeyban is már megszokhattuk. Hopkins és Thompson (lásd a képen) ráadásul irtózatosan nagyot játszanak…

Címkék:

Kedd, június 13.

2017 június 12. | Szerző:

Gyűrűződik befelé az uborkaszezon. Charlotte Rampling és Tom Courtenay (a képen) azért megérdemelten nyerte el a 2015-ös Berlini Filmfesztivál legjobb női, illetve férfi alakításáért járó szobrokait, hiszen valóban megejtő, őszinte, természetes és intim bájjal formálják meg Andrew Haigh gyakorlatilag kétszereplős kamararámájában a 45 évnyi házasságot megünnepelni készülő angol, vidéki házaspárt. A 45 év (Cinemax2, 20.30) című film által feltárt cselekmény a címszereplő, nevezetes nap előtti öt nap történéseit meséli el, melyben Kate, a feleség számot vet érzelmeivel, Geoffal való, hosszú házasságával, de legfőképpen végre végére jár férje hajdani nagy szerelmével való, előtte eltitkolt kapcsolatának, miközben Geoff is nagyjából ugyanezt az utat járja végig, csak a saját “ritmusában”. (Bővebben)

 

Maya, a tíz éves kislány, egy kissé lényegre törő iskolai szexuális felvilágosító óra hatására, meredek kérdést szegez éppen válófélben lévő apjának: “Papa! Akkor te is beledöfted merev péniszedet az anyuba, és így lettem én?!” Egy ilyen kérdésre rendes esetben piruló hebegés-habogás lenne a válasz, mivel azonban a Mindenképpen, talán (SuperTV2, 21.00) címet viselő romantikus filmvígjátékban vagyunk (valamint 2008-ban), és a papa amúgy egy reklámcég szövegírója, a válasz hosszabb lesz: maga a film. Will Hayes (Ryan Reynolds) is pirul kicsit, de utána rögtön zseniálisan kivágja magát a meglehetősen kényelmetlen helyzetből. Megegyezik kíváncsi lánykájával, hogy elmeséli élete történetét, az összes kacskaringóval, de úgy, hogy a neveket megváltoztatja, és a kislánynak magának kell rájönnie, ki lesz az ő mamája végül is. (Bővebben)

Szerintem.

Címkék:

Hétfő, június 12.

2017 június 11. | Szerző:

Kezdetnek a Férfibecsület (AMC, 19.40) nem több, mint egy patetikus, zászlólengető baromság – pont jó azoknak, akik szeretik a patetikus, zászlólengető baromságokat. Tamás bátya (Cuba Gooding Jr.) katonai búvár akar lenni, de ezt a Robert de Niro alakította szemét kiképzőtiszt mindenáron megakadályozná.

Julian Schnabel eredetileg élvonalbeli amerikai festőművész. Azonban filmesként is érdekes pályát fut, hiszen eddig kizárólag életrajzokat készített, tragikus sorsú művészekről. A graffiti királya Jean-Michel Basquiat, a new yorki suttyó graffitisből az elegáns kiállítótermek sztárjává vált heroinista művész portréja volt, ezzel mutatkozott be, mint elsőfilmes rendező, azonban elég csak egy pillantást vetni a stáblistára, rögtön láthatjuk, egy szimpla wannabe filmesnek azért viszonylag ritkán asszisztál ennyi ikonikus arc, mint ez esetben. A Mielőtt leszáll az éjben (Cinemax2, 20.30) is cameózik két nagy sztár: Sean Penn és Johnny Depp. Jelenlétük ugyan alig észrevehető, azonban a gesztus mindenképpen értékelendő – nyilván nem pénzért vesznek részt egy ilyen filmben, hanem azért, mert fontosnak tartják annak ügyét. Az ügy pedig Reynaldo Arenas, kubai homoszexuális író élete és halála, illetve, az ezen keresztül kifejezhető vágy a megértésre, a szabadságra. A szexuális irányultsága miatt meghurcolt író alakjában Javier Bardem (lásd a képen) remekel, amiért jelölték is a legjobb férfi alakítás Oscarjára. (Bővebben)

Clint Eastwood ma este egy nyugdíjas betörőt játszik az Államérdek (SuperTV2, 21.00) című ’97-es thrillerben, aki utolsó balhéjának egy helyes, gazdag házat néz ki magának – nem tudja azonban, hogy a villa az amerikai elnök titkos légyottjainak helyszíne. Öreg rabló, nem vén rabló, de ha már a rendőrség mellett az egész titkosszolgálat is a nyomában van, akkor az már könnyen megfekszi az ember gyomrát. Laza a szereposztás: Clint bácsi rendez és főszerepel, mellette Gene Hackman az elnök, Ed Harris pedig zsaru. Jó film.

A világhírű sztárok világhírű fotósának, Anton Corbijnnak nyilvánvalóan nagyon jó szeme van, amit bizonyít eddigi életműve is. Talán ezért is bízta a deres halántékú, manöken alkatú George Clooney-ra első igazi mozifilmjének, a munkáját éppen abbahagyni készülő bérgyilkos történetét feldolgozó Az amerikainak (Filmcafe, 21.00) abszolút főszerepét. (Bővebben)

Darren Aronofsky filmjét, A forrást (Prime, 21.00) rengetegen szeretik, én nem. Szerintem egy bombasztikus és fellengzős, émelyítően ragacsos giccs, mások szerint viszont a zsenialitás határán egyensúlyozó, cselekményében ezer évet átölelő, filozofikus himnusz (a szeretetről)… Aki kíváncsi, (számára) mi az igazság, ma tesztelheti.

Alternatíva lehet például J.J. Abrams (és Matt Reeves) régen látott zseniális szörny-reality showja, a Cloverfield (Paramount Channel, 21.00). (Bővebben)

Újabban már támadják, sőt, egyesek kifejezetten rasszista felhangokat tulajdonítanak Giacomo Puccini operájának, a Pillangókisasszonynak (m5, 21.05). Én már nem csodálkozom semmin sem, szerintem ez egy klasszikus darab – ezúttal egy jó előadásban, mely 2016-ban történt, a milánói Scalában.

Egészen más jellegű legenda az X Polgártárs (Cinemax, 21.40) című 1995-ös dráma. Nagy titkolózás övezte a “rosztovi rém” ténykedését a Szovjetunióban. A kommunista embereszménnyel ugyanis összeegyeztethetetlen volt, hogy a szocialista világ vezető államában kannibál sorozatgyilkos garázdálkodjon. Andrej Romanovics Csikatilo több mint ötven áldozatot hagyott maga után. Burakov nyomozó mindent megtett annak érdekében, hogy elkapja. Miközben a –Stephen Rea és Donald Sutherland főszereplésével, valamint rengeteg ismert magyar színésszel a mellékszerepekben készült- film bemutatja a Csikatilo utáni hajszát, lerántja a leplet a bürokratikus és korrupt szovjet rendőrségről és igazságszolgáltatásról, amely másfél évtizeden keresztül lehetővé tette az elvetemült gyilkos garázdálkodását.

Címkék:

Vasárnap, június 11.

2017 június 10. | Szerző:

Mivel lassan mindenki elmegy nyaralni, ki csak ide, a kies Járdaszigetekre, ki viszont messzebbre, Egzotikába… Juan Antonio Bayona A lehetetlen (Film+2, 20.10) című filmje szinte hempereg és lubickol a 2004-es Andamán-tengeri nagy cunamiban, a zombikként dülöngélő, elveszett családtagjaikat kereső áldozatok között (Naomi Watts, Ewan McGregor), a végtagokon szakadó hús, reccsenő csontok és szétspriccenő vér, rothadó mocsok és a pusztulás képeiben. Igen rossz film ez, de gondoltam, szólok… (Bővebben)

 

Üdvözöljük inkább Sir Anthony Hopkins-t Hannibal Lecter ikonikus szerepében, bár A vörös sárkányban (Viasat3, 21.00) inkább csak “szakmai” tanácsokat ad az őt börtönbe juttató fiatal zsarunak (Edward Norton), hogyan teljesítse soron következő munkáját – természetesen egy őrült sorozatgyilkos elfogását.

Nézhetjük azonban azt is, ahogyan John  Malkovich “a nagy Buck Howardként”, amolyan utazó hakni-ripacsként, bemutatja A tökéletlen trükköt (Film Mánia, 21.00), Tom Hanks és fia, Colin, valamint Emily Blunt őszinte ámulatára… Nevek vannak, hogy aztán film van-e, az egy másik kérdés… (Jelentem, van: bővebben)

Az Alul semmi (FOX, 21.00) főszereplőjét (Robert Carlyle) kirúgják a gyárból, miközben munkahely sehol. Munkanélküliség, pénztelenség, kilátástalanság – helyett a haverokkal megdöbbentő tervet eszelnek ki: a helyi kocsmában kezdenek el csippendélezni, pénzért. A szolid sörhasak, a kemény fizikai munkában meggyötört végtagok és egyéb hétköznapi férfibájak azonban nem várt sikert okoznak… Peter Cattaneo drámai komédiáját nem véletlenül jelölték egy rakás díjra (amiből sokat meg is nyert), hiszen az egyszerű, átlagos kisember hétköznapi hősiessége, a bajokon való felülemelkedés az egyik legnagyszerűbb toposz a filmművészetben. Üzenete példaértékű, hatása pedig katartikus.

Hétköznapi titkaink (m5, 21.05) családi dráma. Főszereplője egy család, amely néhány évvel az fotóriporter anya (Isabelle Huppert) tragikus halála után jön össze újra, annak retrospektív kiállítása kapcsán. A gimnáziumi tanár apa (Gabriel Byrne) immár egyedül neveli nagykamasz fiát (Devin Druid), akivel fénysebességgel távolodnak el egymástól. Bár az apa mindent elkövet, a fiú annál is magasabbra húzza közöttük a kommunikációs falat. Minden próbálkozásra kitörő düh a válasz, de legalábbis séróból megküldött hazugság. A nagyobbik fiú (Jesse Eisenberg) már régen külön él tőlük, sőt, a kezdő képkockákon éppen újszülött gyermekével ismerkedik. Az apának már félszegen titkolt új kapcsolata is van egyik kollégájával, a kisebbik fiú azonban éppúgy nem találja meg a hangot a lányokkal, mint ahogyan az apjával sem. Élénken pörgő agyában sajátos világlátása interaktív videojátékokban, illetve saját életét megörökítő naplójában kap kiteljesedést. A nagyobbik fiút régi szerelme kísérti meg. Közben kiderül, az anya régi munkatársa, a mostani kiállítás kurátora (David Strathairn) a szakmai barátságnál mélyebb érzelmeket is táplált a nő irányában. (Bővebben)

Ehhez képest nyilván súlytalan baromságnak tűnik a Csak szexre kellesz (TV2, 21.05) című romantikus komédia, aminek lényege kiolvasható már a címéből is. Nyilván az is, Natalie Portman ide, Ashton Kutcher oda (lásd a képen), de legalább szórakoztató.

Az Éjjeli féreg (m2, 21.10) viszont még mindig az utóbbi évek egyik legjobb, legfrissebb thrillere, melyben Jake Gyllenhaal ámokfutását élvezhetjük. Az izgalmas történet egy olyan híradó-operatőrről szól, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy minden reggel használható anyagot tegyen le szerkesztője asztalára… (Bővebben)

A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (Duna, 22.10). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

Ismét láthatjuk a Desperadoban (Film+, 22.55Antonio Banderast bús képű, titokzatos vándormuzsikusként, aki mégis igen viccesen balettozva lő halomra mindenkit, így nyerve el a szépséges Salma Hayek kacsóját. Robert Rodriguez ezúttal nem vacakol, padlógázon nyomja az ipart, annyira, hogy még haverja, Quentin Tarantinofejét is szétlöveti…

Baz Luhrmann pimasz, szemtelen, sodró lendületű, ám mégis elbűvölő Rómeó+Júliája (TV2, 23.15) szerintem minden idők egyik legjobb filmes Shakespeare-feldolgozása, melynek láttán tán még maga, a halhatatlan William is elégedetten csettintene, ha képes lenne erre. Ezerszer jobb film ez, és minden anakronizmusa dacára autentikusabb is, mint a széleskörűen körbeájult Zeffirelli-féle, mézes-cukros verzió. Claire Danes és Leonardo di Caprio pedig egyenesen zabálnivaló.

Címkék:

Szombat, június 10.

2017 június 9. | Szerző:

Jodie Fosterrel kezdhetjük az estét, a tévé előtt. A Kapcsolat (RTL II, 20.00) című, amúgy igen remek történetben egy rádiócsillagászt alakít, aki óriási rádióteleszkópjain keresztül fürkészi a világűrt, esetleges Földön kívüli intelligenciáktól érkező rádiójelek után kutatva. A Robert Zemeckis által rendezett film azzal a feltételezett esettel játszik el, hogy mi van, ha ezek a jelek megérkeznek? Felismerjük-e őket egyáltalán, s ha ezek a jelek tényleg azok, aminek hisszük őket, akkor képesek leszünk-e egyáltalán felvenni a kapcsolatot az idegenekkel, s ha igen, az milyen hatással lesz az emberiségre? A film műfajilag természetesen sci-fi, de annak a filozofikus, ám izgalmas cselekménnyel is bíró válfajából, a végén nem kevés érzelmi ki- és lecsapódással.

 

Ellentétben azzal, ahogyan sejthetnők, nem tárgyalási dráma Az állam Fritz Bauer ellen (Cinemax2, 20.30), hanem életrajz, melyben az “ellen”, még ha alapvetően jogász-környezetben is játszódik, nem pert, hanem attitűdöt jelent elsősorban. Valós személy volt a zsidó származású, harcos szociáldemokrata Bauer, aki az ötvenes-hatvanas években végzett tevékenységével fontos figurájává vált a második világháború náci bűneit megtorló hosszú harcnak. Lars Kraume szinte John le Carré-i sűrűségű drámája elsősorban arra az ötvenes évek eleji időszakra koncentrál, amikor Bauer (Burghart Klaußner igen erős alakításában), Essen tartomány főügyészeként, Adolf Eichmann náci háborús bűnös tartózkodási helyének felderítésével, illetve az elfogásához nyújtott segítségével szembekerült saját országának alkotmányával, valamint a Német Szövetségi Köztársaságban továbbra is fontos posztokat betöltő, hajdani nácikkal, és a német nép érintett csoportjaiban az akkori napokban is mélyen élő náci szimpátiával. (Bővebben)

A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) viszont az előbbi film szöges ellentéte. A mézédes, ám helyenként kissé csípős humorú komédia remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel természetesen Ashley JuddGreg Kinnear (a képen), Ellen Barkin vagy Hugh “Kockahas” Jackson él is. (Bővebben)

Az Életem értelme (Story5, 21.00) című drámában viszont Meryl Streep alakít egy rákban haldokló anyát, akit lánya (Renée Zellweger) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes viszont az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

Borotvaélen (Film+2, 21.00) című, kissé alulértékelt krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben egy amolyan szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve, a végén pedig csattan a csattanó.

Az elsősorban színészként ismert Alan Rickman rendezésében, A virág románcában (Duna, 22.10) Sabine De Barra (Kate Winslet), a kertész és tájrendező hatalmas megbízást kap. Rendhagyó – mondhatni kaotikus – tájrendezési felfogásának és módszerének köszönhetően ő nyeri a megtiszteltetést, hogy megalkossa az épülő versailles-i kastély parkjának egyik fontos részletét. A megbízó nem más, mint maga a Napkirály, XIV. Lajos (akit Rickman alakít). Természetesen, egy nő számára egy ilyen világban egy ilyen munka konfliktusok ezreivel van sújtva, főleg, amikor közvetlen főnöke (Matthias Schoenaerts) egy sármos férfi, szabadjára engedett feleséggel. A téma érdekes, sok szempontból -pl. a nők szerepe a Napkirály udvarában- izgalmas is, azonban Rickman rendezői rutintalansága érződik a filmen olykor. A szerelmespár közti kémia is inkább csak színészi technika, a zenei kíséret pedig (amikor XVI. Lajos udvarában nem kisebb személyiség, mint Jean-Baptiste Lully zenélt!) fájdalmasan jellegtelen maszatolás.

Címkék:

Péntek, június 9.

2017 június 8. | Szerző:

Semmi különös nincs mára. Esetleg egy kedves vígjáték Susan Sarandonnal és Goldie Hawnnal (lásd a képen)? Az Örök lányok (Filmcafe, 21.00) annak idején, ’69 nyarán rendesen belehúztak, ma azonban egyikük megmaradt vénylányként is hippinek, míg másikuk már rendes tagja a társadalomnak. Harminc év utáni találkozásuk így különös izgalmakat tartogat számukra…

 

Serenity (AXN, 21.00) sokadszori levetítésének viszont semmi értelme nincs a hozzá szervesen rögzülő Firefly című sorozat nélkül – ráadásul, a film sci-fi rajongó célközönségének úgyis ott van a polc egyik kitüntetett zugában az egész cucc, tokkal-vonóval, így az átlagnézőnek legfeljebb annyiba lehet érdekes, hogy láthatja Richard Castle-t (azaz Nathan Filliont) sok kilóval könnyebben és sok évvel fiatalabban.

Bár alapvetően utálom a repülőgép-katasztrófás filmeket, Paul Greengrass A United 93-as (Story4, 21.00) járat történetét feldolgozó filmjét mégis elég érdekesnek találom ahhoz, hogy ajánljam. Arról a repülőről van szó, amit nem sikerült “célba juttatni” 2001 szeptember 11-én. Greengrass az utasok rokonaival való interjúk, a légi irányítás és a biztonsági szolgálatok ügyeletben lévő tagjainak visszaemlékezései és más dokumentumok alapján rekonstruálja a United 93-as járat utolsó repülését – az eredmény igen hitelesnek tűnik, amellett, hogy mint film, megdöbbentő és torokszorító.

Viszont a tegnap szülinapos Liam Neeson lányát is elrabolják újra Párizsban, az Elrabolva (Viasat3, 21.00) című, s ha nem láttuk még, akár izgalmasnak is tekinthető thrillerben. Az emberrablók pechjére Liam egy szuperkiképzett hajdani szupertitkosügynök, tehát a végkifejlet nem sok jót tartogat a rosszfiúk számára.

Kevéssé ismert filmje Elek Juditnak a Sziget a szárazföldön (m5, 21.05), mely 1969-ben készült Mándy Iván novellája és forgatókönyve alapján. Egy kedves, de nagyon magányos öregasszonyról szól a történet, aki emlékei, kedvenc tárgyai között éldegél magányosan. Hiába költözik el, a magány mindig vele jár. Kiss Manyi tünemény a főszerepben.

Az Álmomban már láttalak (RTL Klub, 21.25) amolyan Hamupipőke-sztori, tündérmese lusta felnőtteknek. Jennifer Lopez szobalány egy decens szállodában, ahol véletlenül egy jóképű politikus (Ralph Fiennes) összetéveszti őt egy helyi menő csajjal – és beleszeret. A szegény J-Lo kapva kap az alkalmon, azonban retteg attól, hogy kiderül, kicsoda valójában. A hazugságerdő aztán egészen odáig gyűrűzik, hogy még mi, nézők is azt hisszük, ez egy jó film… Holott csak hazugság. Mikor jön össze, mondjuk, Lézer Janó egy szobalánnyal, valamelyik jaj-de-fontos útján? Mikor? Viszi magával közpénzen a saját luxusmacáját és azt birizgálja. EZ az igazság. (Másrészt, ki a francnak kell a mi Janónk, ugyebár.)

Lesz a Blöff is (TV2, 21.55). Gájricsi.

Címkék:

Csütörtök, június 8.

2017 június 7. | Szerző:

Nem fogunk rosszul járni az Egerek és emberekel (Film Mánia, 18.50), hiszen ez a ma kora esti darab John Steinbeck művének minden bizonnyal az egyik legjobb filmes feldolgozása, Gary Sinise (az a szúrós tekintetű pasi a hajdani New York-i helyszínelőkből) rendezésében. Lennie-t, a bivalyerős, ám végtelenül szelíd szellemi fogyatékos csavargót John Malkovich, míg az őt féltve óvó barátját, George-ot maga Sinise alakítja (a képen ők láthatók).

 

 

Megmondom őszintén, előzetesen engem sem hozott igazán lázba egy olyan történet, amely arról szól, hogyan győzi meg Walt Disney (Tom Hanks) a Mary Poppins-lányregények írónőjét, P. L. Traverst (Emma Thompson), hogy adja oda neki a regény-sorozat filmjogait, tudván, hogy valahogyan sikerült neki, hiszen a Mary Poppins című film világsiker volt a hatvanas évek közepén, és a belőle készült musicalt sem lehet kiirtani a világ zenés színpadairól. Szerencsére, a kíváncsiságom erősebb volt a rossz előérzetnél, mert a Banks úr megmentése (Viasat3, 21.00) kifejezetten szórakoztató film lett, amellett, hogy egy igen érdekes páros életrajz/portré is. (Bővebben)

Az izlandi film világhírű reprezentánsaként ismert Baltasar Kormákur (pl.: 101 Reykjavík, Dermesztő mélység) hollywoodi bérmunkája a Csempészek (Mozi+, 21.00), mely -meglepetésre- a csempészekről mesél. Sajnos, a filmbeli csempészek benne nem Izland lélegzetelállító tájak látványának tömkelegét nyújtó, izgalmas és egzotikus tájaira hozzák-viszik a drogot, hanem az uncsi Amerikába, de azért a film simán elmegy a két lábán így is. A sztori amúgy az ismert klisé: egy hajdani kábítószercsempész (Mark Wahlberg) már régen felhagyott “hivatásával”, azonban az üzletben rekedt rokona balfékeskedésének hála, hajdani főnöke (Giovanni Ribisi) egy utolsó, ám visszautasíthatatlan ajánlattal keresi meg. Satöbbi.

A Julie és Julia – Két nő, egy recept (Filmcafe, 21.00) viszont egy jó kis bájzli, az összecsapott végétől eltekintve, kifejezetten szórakoztató, ide most nagyon passzoló kifejezéssel élve, habkönnyű mozi. Amúgy, ez is egy kettős életrajz, melyben a címszereplő két nő Julia Child, a híres szakácskönyv-szerző (Meryl Streep) és Julie Powell (Amy Adams), egy ihlethiányban szenvedő blogger, aki jobb híján azt találja ki, hogy végigfőzi Child legendás francia szakácskönyvét. (Bővebben)

A Derült égből szerelemben (SuperTV2, 21.00) viszont Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit Aaron Eckhartra… Vagyis nem. Aaron egy sikeres írót alakít, aki saját példáján okulva írta meg legfrissebb bestsellerét, mely a gyászról szól. Értelemszerűen, gondolni sem tud a szerelemre… Jennifernek eközben elege van a férfiakból (nyilván saját példájából építkezve), és itt kezdődik a történet…

Megnézhetjük azonban újra Blue Jasmine-t (m5, 21.10) is. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Annak a srácnak a hajdani Jóbarátokból (Matthew Perry) gondja vannak az élettel, a pénzéhes feleséggel (Rosanna Arquette), de szerencsére akad egy szomszédja (Bruce Willis), aki hajlandó, sőt képes is hathatós változásokat eszközölni ezekben a kérdésekben. Bérgyilkos a szomszédom (Duna, 22.25).

Az ötödik pecsét (Duna, 00.05), Fábri Zoltán (és Sánta Ferenc) méltatlanul alulértékelt -és ma is nézhetetlen időpontra száműzött- filmje a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak fütyül. A filmben látható zseniális színészi teljesítmények (pl. Őze Lajos, Márkus László, Horváth Sándor, Bencze Ferenc), a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná. Ma este tán az is kiderül számunkra ebből a mai is fájón aktuális mesterműből, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen: Timóteusz Takatiki, vagy éppen Gyugyu.

Címkék:
CafeblogVIP Tag

Mi ez?

Több mint 100 magyar nyelven sugárzó tévécsatornát tudunk nézni a legkülönfélébb módokon: antennával, kábelen, műholdról és még az internetről is. Esténként nem egyszerű rendet vágni ebben a káoszban, és megtalálni a pillanatnyi hangulatunknak megfelelő műsort. Ebben szeretne segítséget nyújtani ez a blog, elsősorban igényes filmek ajánlatával, sajátos, szubjektív szempontok alapján. Figyelem! Nem tévéműsor, csakis ajánló!

asanisimasa



Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!