Mit nézzünk ma a tévében?

Meglehetősen borzongató estét kínál az MGM mára egy kevéssé, és egy jól ismert thriller-klasszikussal. Charles Laughton nagy színészsztárja volt a klasszikus Hollywoodnak a múlt század harmincas éveiben, ám mivel erősen korpulens termete eléggé behatárolta az általa eljátszható szerepeket, megpróbálkozott a rendezéssel is. Ennek köszönhető az igen remekül sikerült A vadász éjszakája című thriller (MGM, 20.00). Az ’55-ös fekete-fehér filmben az érdekes arcú Robert Mitchum egy olyan fickót játszik, aki egy halálraítélt cellatársa által eldugott pénz nyomába ered szabadulása után. Súlyos, balsejtelmekkel terhes film noirt látunk a film feléig, ami aztán akkor furcsa, sőt, meghökkentő fordulatot vesz…

Utána Stanley Kubrick zseniális Ragyogása jön (MGM, 21.45), a zseniális Jack Nicholsonnal (a képen éppen beköszön kedves családjának…), Stephen King zseniális regénye alapján, erős, meghatározó magyar vonatkozásokkal a hangzó vonalon (Bartók, Ligeti).

Latin alternatívákat tudok ajánlani, ha idegrendszerünket túl megtépázottnak ítéljük meg egy ilyen löketre, mint amit például Jack bevisz nekünk az elébbi filmben, bár a latin temperamentum sem tekinthető éppen langymeleg nyuginak. Pedro Almodóvar (amúgy szintén zseniális) Kika című  filmjében (Cinemax, 21.45) egy kíváncsi és tüzes természetű fodrásznő keresi a szerelmet a szokásos “almodóvari” forgatagban, s amellett, hogy meg is találja, furcsa, nyugtalanító titkokra is bukkan. Semmi komolyra ne gondoljunk azonban, mindössze néhány hulláról van szó, ám Almodóvar rikító színei és féktelen tempója inkább egy elementárisan szórakoztató szatírát tárnak elénk. Főszerepben Almodóvar kedvenc színésznői, Verónica Forqué és Victoria Abril. És Peter Coyote.

A Szerelem a kolera idején című drámáról (Duna, 21.00) éppen elég két nevet említeni: Gabriel García Márquez és Javier Bardem. Akinek ennyi nem elég, az tényleg nézze inkább a házasodni akaró parasztokat az RTL Klubon…

Tölthetjük szinte az egész estét egy vélhetően igen alapos angol drámával, a Felelős felnőttel (Cinemax, 20.00), mely az angol jogrend egyik jellegzetességéről moralizál két részben, összesen 180 percben. A felelős felnőtt afféle kirendelt felnőtt jogképviselő (nem ügyvéd!), aki a fiatalkorú bűnelkövetőket pártfogolja a nyomozati szakaszban, ha azoknak nincs, nem elérhető, illetve azt nem vállalja vér szerinti rokonuk. Főszerepben Emily Watson.

Vagy. Ha nem érdekel Castle újabb esete, akkor találkozhatunk Che Guevarával, a gerillával is (Filmbox HD, 21.00). Címszerepben Benicio Del Toro, a filmet rendezte Steven Soderbergh. (!) (Bővebben)

Fogalmam sincs, mi történhet a kormánymédia-monstrum műsorosztályán, de néha vagy nagyon mellényúlnak, vagy valami “gonosz aknamunka” zajlik ott. Vagy csupán ennyire cinikusak… A ma esti (Duna, 21.00) Kiálts szabadságot! című nagyhatású, katartikus történelmi dráma ugyanis minden ízében, gondolatában, másodpercében annak tökéletesen az ellenkezőjéről szól, mint amit ma a kormány képvisel, illetve amerre az ország halad. Richard Attenborough Steve Biko-ról, a dél-afrikai (akkor még hivatalosan is) fajüldöző rezsim ellen küzdő fekete polgárjogi harcosról forgatott életrajzi tablója nagyszerű embereket mutat be a nézőnek mindenféle túlzó pátosz nélkül, akik nem féltek ellenállni az agresszív hatalomnak és felemelni a szavukat az elnyomott, megalázott, nyomorgó tömeg érdekében. A megrázó erejű film középpontjában Biko (Denzel Washington – a képen középen) és egy fehér újságíró, Donald Woods (Kevin Kline) barátsága áll, ahogyan Woods szembeszáll a fehér apartheid rendszerrel, Biko és a feketéket megillető jogok védelme érdekében.

Mission: Impossible Egy(Viasat3, 21.25), Tom Cruise, Brian De Palma rendezése, láttuk már ezerszer, lapozzunk.

Úgy tűnik, szegény Sean Penn nem igazán tudott mit kezdeni Friedrich Dürrenmatt egyik zseniális kisregényével (Az Ígéret), hiszen bármennyire próbálta azt amerikanizálni, aktualizálni, bármennyire zsúfolta tele filmjét Jack Nicholsonnal súlyosbított kiváló szereplőgárdával; bármennyire egészen jó és teljesen formabontó krimi onnan nézve Az ígéret megszállottja. Tulajdonképpen minden benne van, csak éppen a lényeg nem jön le belőle, ahol a ‘lényeg’ az, amit Dürrenmatt a forgatókönyv alapjául szolgáló kisregénybe beleírt. Késő estére viszont talán megteszi ez, így is. (MGM, 21.55)

Ma esti angol-lecke Woody Allen legnagyobb filmje, a Manhattan (TCM, 21.00).

Szép csendesen sunnyogós hétfő. Sajnos, Dr. Lightman-től a múlt héten örökre elköszöntünk, de lett helyette magyar, saját pszichodokinak. Terápia minden hétköznap 21.00-től az HBO-n, előtte 20.30-től ismétlő. (Tegnap már szóltam, hogy milyen jó.) Ahogy vége, kapcsolhatunk az RTL Klubra, ahol azért Dr. Csont még ügyködik, Booth ügynök önzetlen segítségével, természetesen.

Alternatíva három film lehet. A Kőzápor (Cinemax, 20.00) Anglia élő lelkiismeretének, Ken Loach-nak (Szesztolvajok című kitűnő filmje épp’ mozikban!) szigorú és igazságos drámája, melyben egy igen szegény sorsú, napról napra tengődő család feje próbálja meg emberfeletti teljesítménnyel megszerezni kislányának első áldozására a “szép ruhát”. A valóság képei onnan, ahol “szoszidzsből van a kerítés”.

A másik nő (HBO2, 20.20) Natalie Portman felkészülése volt az Oscar-díjra, de még nem hasadt tovább. Ez a mozi “csak” egy romantikus dráma, melyben a Portman által alakított fiatal ügyvédnő harcol férjének volt feleségével, a másik nővel. Illetve, ő a másik nő, ha onnan nézzük. Kettejük között a “katalizátor” szerepét a koraérett mostohafiú tölti be (lásd a képen).

Az utolsó szamuráj (Cool, 20.20) Tom Cruise Edward Zwick nagyszabású, kosztümös-kardozós filmjében. (Bővebben)

A priori persze azon zsörtölődtem, hogy ez meg mi a jó francnak kell? Miért kell ától cettig, egy az egybe lemásolni egy máshol, más nyelven, más kultúrában már befutott tévésorozatot? Miért nem elég szinkronizálni, esetleg, urambocsá’, feliratozni és úgy műsorba küldeni, mint amúgy más, rendes tévésorozatoknál szokásos? Mert munkalehetőséghez kellett juttatni néhány színészt és náluk lényegesen több stábtagot, filmes és tévés szakembert?

Aztán rögtön az első, kevesebb mint félórás rész eloszlatott minden kételyt. Az összes kérdésemre választ kaptam: mert csak így lehet személyes és megfellebbezhetetlenül hiteles egy olyan sorozat, mely kizárólag apró, alig észrevehető gesztusokra, hangsúlyokra, a végletekig kiérlelt, döbbenetesen átélt színészi játékra épít. Nem láttam az izraeli eredetit, az amerikaiak által remake-elt verziót sem követtem, de azt hiszem, a Terápia adásba sem kerülhetett volna, ha nem üti meg színvonalában az elvárt szintet.

Az HBO magyar szekciója 40 részt forgatott le Dargay András pszichológus eseteiből, 40 darab 25 perces ülést, melyben a Mácsai Pál által alakított fickó öt különböző páciensének, valamint saját magának terápiáját követhetjük nyomon. A koncepció pofonegyszerű: a fotelben ül a terapeuta, vele szemben pedig a páciens, a problémáival. A terapeuta figyel, hallgat és finoman terelgeti páciensét a megoldás felé, olykor sikerrel, olykor nem igazán. Eddig ennyi, ami kiderült, vélhetően ez fog tovább gyűrűzni. Értelemszerűen, ez nem egy akciósorozat, hanem a lélek húrjain való hosszas, idegölő kötéltánc, ami nyilván halálosan kiborítja a “lelkizéstől”, “rinyálástól” kiakadó nézőket (mint a Szamosi Zsófi és Nagy Zsolt által alakított párt a negyedik részben…), ám akik érdeklődnek a pszichológia, a lelki utak és problémák mikéntjei iránt, azok minden bizonnyal megtalálják számításukat. Beleértve talán még az idevágó szakmák képviselőit is, ugyanis felületes ismereteim szerint különösebb szakmai problémát nem fedeztem fel az eddigiekben…

Semmilyen szemfényvesztő látvány nem terheli érzékeinket, mindössze a szereplőket látjuk általában szűk szekondban, az összes teher a sztori magyarításán dolgozó írókon, a két rendezőn, illetve a színészeken van. A Terápia azonban lenyűgözően profi munka (mikor ezt leírom, magam is megdöbbenek, milyen ritkán írhatjuk ezt le magyar filmmel, de főleg tévésorozattal kapcsolatban). A karakterek, és azok saját történeteik, mind maiak, átélhetőek és hétköznapiak, viszont olyan jól vannak megírva, hogy egy pillanatra sem válnak unalmassá és közhelyessé. Enyedi Ildikó és Gigor Attila tökéletesen tudja a szakmát, egyéni hangjukat is el tudják csitítani, amit itt erény. Mácsai zseniális. Tanulmányaim során tanított legalább 5 pszichológus, s mivel terápiára (még) nem jártam, kénytelen vagyunk az ő vonásaik alapján megrajzolni az én pszichológus-képemet, Mácsai karaktere viszont ebbe szinte hibátlanul beleillik, ráadásul úgy, hogy a filmek pszichológus-közhelyeit is megidézi, egyben idézőjelbe teszi. Finom, intellektuális, érzékeny és figyelmes, néha picit pikírt, de van mélysége is. Érezni háttértörténetét és azt is, ahogyan azt elrejti. De elképesztő az összes többi színész is: Marozsán Erika, Nagy Ervin, Sztarenki Dóra, Szamosi Zsófi és Nagy Zsolt, Csákányi Eszter (és nyilván Für Anikó is, akit eddig még nem láttunk) hibátlan teljesítményt nyújt. Néhányukat személyesen is ismerem, de egy pillanatra sem éreztem, hogy Nagy Zsoltot vagy Marozsánt nézem, hanem a karaktert láttam, akit játszanak. Ez ilyen intim, szinte fojtó környezetben még külön érdem. Az elmúlt öt rész alapján igen magasra testálom a Terápiát: asanisimasa szerint minimum 8/10.

Esik, ha éppen nem szakad… Sajnos, azonban vannak ennél komolyabb gondok is. Most tényleg, Garfieldet kell néznünk?! Vagy Adam Sandlert?! Merthogy nem nagyon van más választásunk… JJ Abrams (az a Lostos pasas) Super 8 című filmje azért erősen rétegműfaj, főleg vasárnap full-főműsoridőhöz (HBO, 20.00). Kvázi ET 2., bővebben itt.

Ha nem jön be az ilyen családi scifi, akkor 21.00-kor átkapcsolhatunk a Filmbox Plusra (ha tudunk ilyet), és ott (illetve itt, a képen) jól megnézhetjük Darren Aronofsky A pankrátor című drámájában a mára pizzaképűvé vált Mickey Rourke-ot, amint akkorát játszik, hogy a fal adja a másikat. Szikár, kemény, férfiasan szentimentális film ez, valódi katarzissal a végén, küzdelemről, szerelemről és szenvedélyről – bővebben itt.

Nem mondom, hogy hibátlan életrajz Ernőről a Hemingway és Gellhorn című mozi (HBO, 21.50), főleg, hogy elsősorban a saját macsóságába vetett hitbe végül belehaló író és a címben említett újságírónő bonyolult, igen hullámzó kapcsolatát próbálja tárgyalni mintegy 155, olykor igen pikáns percben, de azért vetül itt fény az író személyiségére és a korra is, melyben élt. Hemingwayt Clive Owen, Gellhorn kisasszonyt pedig Nicole Kidman alakítja a népes, és sok helyen igen ismerős szereplőgárdában.

Komoly konkurencia viszont egy másik életrajz, mely mind méretében (152 perc), mind minőségében hasonló súlyú. A Ray című film (Story4, 22.10) Ray Charles életéről szól, értelemszerűen, jó zenékkel, és az is biztatóan hathat, hogy Jamie Foxx -igen megérdemelten- Oscar-díjat kapott a világhírű, vak soul-jazz énekes-zongorista megformálásáért.

Színházi alternatíva a romkocsmák homályából épp hazatérő értelmiségnek, otthonülő, de sosem tévéző sznoboknak, kékharisnyáknak és irodalomfakultációs gimnazistáknak (van még ilyen?) Euripidész Médeiája, amit Zsámbéki Gábor rendezett a Katonában. A férje hűtlenségét brutális vérfürdővel megtorló Médeia szerepében Fullajtár Andrea remekel. Az előadás felvétele 2008-ban készült, és a Dunán lesz látható, 21.45-től.

Vigyázat! Rettenetesen rossz filmekbe is belefuthatunk a mai esős, randa napon! Ezeket, értelemszerűen nem is említem. Amúgy, alapvetően csajos-nap lesz a mai. A pasik megszívták, számukra alig akad valami nézhető, egy kivétellel, amit viszont majd jelzek is.

Kora este indulunk, a Kilenc című, nagyigényű musicallel (Viasat3, 18.45), amit én ugyan még nem láttam, de állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Viszont, ha ez így van, akkor is muszáj megemlíteni, mivel itten akkora elefántok szülték azt a bizonyos ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: rendezte Rob Marshall, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz, írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt világhírű filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen át Penélope Cruzig, akik megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és fél-jének egyfajta blaszfém variációja, azonban bár matematikailag több, művészi értelemben sokkal kevesebb annál – mondják a kritikusok.

Nicole Kidmant ezzel párhuzamosan is nézhetjük (pl. itt a képen), ráadásul hajdani férjével, Tom Cruise-zal párban. Nem, nem a Tágra zárt szemek jön, hanem Túl az Óperencián (Story4, 19.30). Ez már jóval biztonságosabb talaj, Ron Howard nem téved az ilyesmiben: parttalanul árad a kosztümös romantika, egy úri dáma és egy parasztfiú szerelme az Újvilágban, 140 percben.

Nincs vége a romantikus filmeknek, hiszen a Szerelem második látásra (m1, 20.15) már címében is jelzi, hogy nem afféle darabolós sorozatgyilkos vadászik benne áldozataira. Ezüstkorú szerelem a téma, persze hogy, Emma Thompson és Dustin Hoffman kerülgetik egymást ebben a szép, egyszerű, sallangoktól mentes, csendes nyugodtsággal hullámzó romantikus drámában.

Pedagógusoknak, oktatáspolitikusoknak és gyermekes szülőknek ajánlható a Film Café 21.00-től kezdődő olasz életrajza, mely Maria Montessoriról, a világhírű pedagógusról szól, minden bizonnyal rengeteg érzelemmel. Ma este a két részes verzió első része kerül adásba, holnap ugyanekkor a második.

Vissza a szerelemhez, hiszen A szerelem születése című francia dokumentum-játékfilm (Duna, 22.30) mi másról szólna, mint amit már a címében is jelez. Micsoda a szerelem, s ez hogyan jelentkezik a szerelmesek agyában, testében, érzékszerveiben? Érdekes, sajátos hangulatú, erősen ajánlott film ez, érintetteknek és “gyógyultaknak” egyaránt.

Na, és akkor jöjjenek a pasik, ugyanis a Shop-stop (Story4, 22.00) poénjai elsősorban nekik szólnak, bár ez nem jelenti azt, hogy a csajok nem fogják élvezni Kevin Smith kultikus filmjét. Függetlenfilmes alapvetés, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt és életművet építeni.

Ma este, mondjuk, választani lesz nehéz… A Cinema vérité (HBO, 19.30) elsősorban média(film-, tévé-)történeti témájából, valamint James Gandolfini miatt érdekes, az elvállalt ziccert azonban kihagyja és szimpla melodrámába fullad. (Bővebben)

A gonosz csábítása (Cinemax, 20.00) Stephen Frears veretes dolgozata a klasszikus Dr. Jekyll/Mr. Hide-sztoriról, John Malkovich leképezésében és Julia Roberts viszonylatában. Ezt szerintem el lehet tenni rosszabb időkre, lesz egy csomó ismétlése is.

Valahol a Gonosz csábításáról szól Darren Aronofsky pas de deux-je Natalie Portmannel,a Fekete hattyú (HBO2, 20.15) is, ezt azonban láttuk és tárgyaltuk már mostanában eleget. (Bővebben)

Az AXN-en (21.00-tól)most indul azonban a remek angol Sherlock második évada, ezúttal Botrány lesz Belgráviában. (A képen a két főszereplő)

A klasszikus krimihős modern adaptációjának két, közel klasszikus, oldszkúl krimi a vetélytársa: A Profi (Film Mánia, 21.00) természetesen még mindig Jean-Paul Belmondo Georges Lautner filmjében, míg a Fekete eső (Viasat3, 21.25) Michael Douglasra és Andy Garciára hull a Yakuza földjén, Ridley Scott 1989-es mozijában.

Ahogy egyre későbbre jutunk az estében, úgy jönnek elő a megosztóbb érdekességek. Például David Lynch excentrikus Twin Peaks-spin offja, a Tűz, jöjj velem! (Cinemax, 21.50), melyről bővebben itt. Vagy a Kannibál inferno, avagy mészárlás a Dinoszaurusz-völgyben (Viasat6, 22.55), amely címhez tényleg nem lehet semmit hozzátenni, legfeljebb annyit, hogy brazil termék. Muhahaha.

Aztán vagy egy komoly dráma arról, hogyan válik egy rendes ír srácból az IRA gyilkosa: Ima egy haldoklóért (MGM, 22.00), Mickey Rourke-kal, Bob Hoskinsszal, Alan Batesszel és Liam Neesonnal, vagy egy jóval kevésbé komoly Balhé (Cool, 23.10) Gérard Depardieu-val, Harvey Keitellel és Johnny Hallyday-jel (bővebben itt).

Angol nyelven Stanley Kubrick megkerülhetetlen, zseniális és brutális Acéllövedéke (Full Metal Jacket) a TCM-en, 21.00-tól.

Na, hát itt van megint az ősz, köd, nyálkás nyavalya. Lehet tévézni, ha lehetne… A híradó sztárjai (HBO Comedy, 20.25) mondjuk kedves kis darab, afféle antik hollywoodi mainstream romkom 1987-ből, melyben két híradós műsorvezető (William Hurt és Albert Brooks) küzd a fiatal, de kissé problémás kollegina (Holly Hunter) kegyéért. Láttuk már, ha elsőre most nem is ugrik be hirtelen…

Marc Foster sokféle díjjal és jelöléssel meghintett Szörnyek keringője című romantikus drámája (Filmbox, 21.00) viszont annak idején, amikor láttam, eléggé zavarba ejtett. (Bővebben) A képen a két főszereplő látható, Halle Berry (balról) Oscar-díjat kapott itteni teljesítményéért, Billy Bob Thornton pedig nem.

Aztán van ilyen, hogy 8 mérföld (Viasat3, 21.25), amiért Eminem (tudjuk, az a fehér csávó, aki jobban reppel, mint a leggangsztább feka gangszta) kapott Oscart, na nem a főszereplésért, hanem a betétdalért. Amúgy ez egy igen szigorú, kemény társadalmi problémákra fényt derítő dráma, Curtis Hanson műhelyéből és Eminem igen jó, és főleg hiteles benne.

A szállító 2. (RTL Klub, 21.30) nem kapott semmit sem, nem mintha járna neki. Jason Statham szállít benne valamit a maffiának, ahogy az első részben is, legalábbis gondolom. Piffpuff, dirrdurr, sittysutty és vége is.

A Julia című krimidráma (Filmbox HD, 21.55) egy alkoholista szingli nő története, akinek élete már régen szétcsúszott. Mikor utolsó állásából is kirúgják, kétségbeesésében elvállal egy őrült megbízást, melyet az anonim alkoholisták gyűlésén megismert szemlátomást őrült nő tesz neki… A filmet a pályáját Az élet, amiről az angyalok álmodnak című emlékezetes alkotással indító Erick Zonca rendezte, a címszerepben pedig a brutális teljesítményt nyújtó Tilda Swintont láthatjuk. (Bővebben)

A magyar színpadokon Ördöglakat címmel forog/forgott Anthony Shaffer A mesterdetektív (Sleuth) című krimidarabja, melynek ma este (20.00-tól) a Cinemax adja eredeti, klasszikus filmváltozatát. Ahogy a címből is következtethetünk, meglehetősen csavaros történettel lesz dolgunk, melyben egy furfangos krimiíró játszik ördögi játékot naiv vendégével. Sir Laurence Olivier adja a kütyükkel, elmés játékokkal és trükkökkel operáló történetben az írót, Michael Caine pedig a vendégét (lásd a képen), itt azonban érdekességként meg kell említeni, hogy a darabot később Kenneth Branagh is feldogozta, ahol Caine ismét játszik, de ezúttal már a krimiírót. Caine amúgy ugyanezt a trüvájt megcsinálta a Get Carterben is… Nem akármilyen fószer. És akkor Sir Oliverről nem szóltunk egy szót se…

Minap írtam a Híradósok című remek sorozatról, melynek egyik kulcskérdése az volt, miért az USA a Föld legcsodálatosabb állama? Nos, talán azért, mert olyan dolgok történhetnek meg ott, mint pl. a Zavaros vizeken című bírósági drámában (FEM3, 21.00). John Travolta egy amolyan közhelyesen nagyképű sztárügyvédet alakít ebben a valóságban is megtörtént esetet feldolgozó drámában, aki ezúttal igen nagy fába vágta fejszéjét: olyan családok védelmét vállalta el, akik két giga-megavállalatot pereltek be azzal, hogy az azok által szennyezett ivóvíztől kaptak halálos leukémiát gyermekeik… (Nézzük meg, hol tart nálunk a vörösiszap-ügy, pl.) Robert Duvallt az egyik mellékszerepért, Conrad L. Hallt pedig az operatőri munkáért jelölték Oscarra e filmben nyújtott teljesítményükért, de amúgy is igen súlyos a szereposztás ebben a katartikus filmben.

Konkrétan nem, de áttéttelesen mégis Amerika naaagyszerűségét firtató topikhoz vág mégis A Cég című Ridley  és Tom Scott által kreált minisorozat harmadik, befejező része (Duna, 21.15), mely itt arra bizonyság, hogy még a legtitkosabb szarkeverésről is lehet beszélni, úgy, hogy a CIA még mindig aktív, sőt. A filmben e szervezet tevékenységének izmos magyar vonatkozásaira is fény derül, magyar helyszíneken és népes magyar szereplőgárdával.

Szász János Csáth Géza írásaiból készült Ópium-Egy elmebeteg nő naplója című filmjében (RTL Klub, 23.30) a dán filmikon Ulrich Thomsen játssza Brenner doktort (ergo, az írót), a morfin- és szexfüggő elmeorvost, aki szerelmes lesz egyik páciensébe, akit a norvég Kirsti Stuboe alakít expresszív erővel. Szász adaptációja vitán felül míves munka, felkavaró és súlyos alkotás, talán csak éppen Csáth száraz, rezignált stílusához mérten esztétizáló és artisztikus egy picit.

A kormánymédia négy fronton támadó ’56-os megemlékezéseinek legjobb pillanata az lesz, amikor műsorra tűzik a világ egyik legszebb filmjét, ami történetesen magyar. Nem, még véletlenül sem Pozsgai perverz áltörténelmi fantáziájára, hanem Makk Károly örökbecsű szerelmesfilmjére, a Szerelemre gondolok (m2, 20.35). Déry Tibor fájdalmasan igaz történetét Makk mellett Tóth János operatőrzseni, valamint Törőcsik Mari, Darvas Lili (a képen) és Darvas Iván ihletett alkotómunkája teszi megismételhetetlenné.

Szintén az ünnep tematikájába vág, de már nem a hivatalos állami cécó része a Kolorádó Kid című film (Viasat3, 23.35), Vágvölgyi B. András messze nem hibátlan, de ettől függetlenül abszolút szerethető és főleg igen hiteles filmje. (Bővebben)

Előtte George Clooney rabol bankot Jennifer Lopezzel, Mint a kámfor (Viasat3, 21.00), Steven Soderbergh 1988-as olvasatában.

De felülírva minden eddigieket, választhatunk akár két monstre klasszikust is: Sergio Leone tablója, a Volt egyszer egy Vadnyugat (Cinemax, 20.00) akárhányszor, vagy Wagner Siegfriedje, nagy lélegzetvétel után, szintén (mezzo, 19.00, bár a port.hu szerint 18.00), Daniel Barenboim vezényletében.

A Kegyetlen játékok (FEM3, 21.00) lehet egyfajta alternatíva, melyben megnézhetjük, mivel töltik idejüket a dolgos milliomosok unatkozó csemetéi. Minden várakozáson felül izgalmas tini-thriller.

Késő este Antal Nimród sajátos humorú BKV-reklámja, a Kontroll (Cool, 23.10), konkrét kultuszfilmstátuszban.

Aki ma este is inkább angolozna egy picit, annak egy viszonylag ritkán látható érdekességet ad a TCM (23.05-től): What’s New, Pussycat?, azaz, Mi újság, cicamica?, Woody Allen korai író és színészi zsengéje Romy Schneiderrel, Ursula Andress-szel, Peter O’Toole-lal, Peter Sellersszel, sz’al így. Burt Bacharach!