Mit nézzünk ma a tévében?

Vasárnap, december 23.

Igencsak elveszett annak idején a Gyűrűk ura, Harry Potter és a többi, óriási hírveréssel taroló fantasy-filmek öldöklő versenyében a Csillagpor című film (tv2, 20.05), mely e hendikepes pozíció ellenére, minden ízében, eresztékében felveszi a versenyt a “nagynevű” konkurenciával. (Bővebben)

 

 

A fülke című thriller (film+, 21.00) tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik egyetlen fő-, és néhány funkciójában fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, és átérzi-e azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed, ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó (a képen) felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.

A remény rabjai (Duna, 21.05) pedig egyenesen minden idők legjobb filmje, legalábbis az imdb olvasóinak jelen pillanatban 875417 darab (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. (Szerintem, pedig.)

Majdnem ilyen jó film a Vérző olaj is (Digi Film, 21.45). Két dolog vitán felül elsőrangú ebben a filmben: Daniel Day-Lewis és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is, bár az már nálam nem “oszkáros”. Az ellenfényes világítás eltúlzott használatával sokszor megfoszt minket DDL tényleg parádés játékának élvezetétől, így sokszor csak elképzeljük, milyen jól is játszik a csávó. Jó viszont a forgatókönyv. Járható útnak tartom egy nagyregény filmadaptációjánál, ha csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Azért kicsit nyúlik a film így is, mint az olajos takony (158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson viszont kitűnő rendező (sőt, az egyik legjobb manapság), és ahogy e filmmel a kapitalizmus egyik részletgazdag tablóját, egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, azért mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

Ismétlik a tegnapi Kiadatást is (m2, 22.00).

Ha viszont a karácsonyvárás bejglillatú, langymeleg békéjében már csak valami könnyed romantikára vágynánk, akkor ilyen is akad a tarsolyban: Szerelem a végzeten (Story4, 22.10), Kate Beckinsale-lel és John Cusackkel. (Bővebben)

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!