Vasárnap, december 30.

Igen bátor vállalás 2012 utolsó vasárnap estéjén, ráadásul pacekba’ a főműsoridőben bemutatni Nemes Gyula üde, friss és lendületes, de azért nem egészen a szélesebb nézőközönség vizuális befogadóképességére hangolt Egyetleneim című filmjét bemutatni (film+2, 21.00). A kétezres évek elejének budapesti szubkulturális, zenei és nemzedéki fílingjét igen pontosan megragadó film gyakorlatilag egy fiatal pár (Tóth Orsi és Kovács Krisztián) szerelmének története, vibráló képekben, vad ritmusban és adekvát zenei környezetben: DJ Palotai+Amb, Beatman, Ludmilla, Colorstar, Ez a divat, Kispál és a borz, Másfél, Membran, Modul, Neo, Quimby és Toy Division. A kérdés már csak az, hogy melyik szolgáltató melyik csomagjában van film+2? 🙂

Nem mintha Quentin Tarantino Kill Billje (film+, 21.00-től orrvérzésig) könnyedebb film lenne, sőt! Sokkal durvább, sokkal megosztóbb (milyen divatos szó lett ez a “megosztó” manapság…), sokkal másabb, mint az előbbi film. A legzseniálisabb videotékás egyszerre ommázsolja a japán kaszabolós szamurájfilmeket a mangákkal és a westernnel egy himnikus ívű bosszúfilmmé. Ma este egyben nézhetjük meg a két részt, ha eddig ezt nem tettük volna még meg. (Bővebben)

Ismeri a szandi-mandit? (Duna, 21.15) Na, az egy világszám. Főszerepben Schütz Ila (a képen). Az egyik legviccesebb magyar filmszatíra a békés, boldog kádárizmusból.

Robert Altman Gosford Park (m1, 22.25) című filmje a világ egyik legjobb filmje szerintem, még akkor is, ha tulajdonképpen nem történik benne semmi. Vagyis nem. Minden másodpercében történik valami, ami az első pillantásra tökéletesen banálisnak, lényegtelennek tűnik, és csak azután áll össze bennünk a teljes, részletgazdag, raszteres kép, miután már a hosszú végefőcím-stáblista is lefutott. Ez a kép az 1932-ik év novemberében érvényes angol társadalom modellje, a “pincétől a padlásig”, és vissza. Ha akarom, persze, lehet ez a film egy krimi is, mintha Agatha Christie állt volna elő egy furcsa, abszurd Csehov-adaptációval. De a filmbéli gyilkosság tényleg csak apropó, hogy Altman az egyik legátgondoltabb és legvirtuózabban megszerkesztett, frivolos társadalomrajzát megalkothassa – rengeteg kitűnő színésszel. Az biztos, hogy csak úgy “néha odapillantunk”-módra nem működik ez a film, folyamatos figyelmet kíván, de úgy gondolom, ezt aztán meg is hálálja, mert egy különleges, semmihez sem hasonlítható élménnyel leszünk gazdagabbak általa.

Tökéletes éjszakai film baglyoknak Fred Zinnemann 140 perces, ám mégis megkerülhetetlen klasszikusa, A Sakál napja (Film Mánia, 23.00). (Bővebben)