Péntek, január 18.

• efes
• 2013. január 18. péntek

Péntek. A médiaszociológusok, és azok ajánlásai nyomán a tévécsatornák műsorszerkesztői szerint az a nap, amelynek végén a munkásosztály leönti torkán az elmúlt munkahét összes gondját, baját – ergo, nem ül a tévé előtt. De talán vannak olyanok, akik ebben az össznépi gurgulázásban nem vesznek részt, illetve, egyéb okok miatt nem tagjai az említett társadalmi rétegnek. (És olvasni sincs kedvük.)

 

 

Egy régen látott remek filmmel, viszonylag korán indítjuk az estét. Ha a filmet nem is, de a Tűzszekerek (film+2, 18.45) zenéjét egészen biztosan mindenki hallotta már, hiszen annak idején még a madarak is Vangelis szélesen áradó dallamait csiripelték. Nagy Oscar-szivacs volt annak idején ez a filmdráma, melyben két angol futó küzdött meg egymással az 1924-es Olpimpián való részvétel jogáért: egy mélyen vallásos skót és egy ízig-vérig polgári, zsidó származású angol (lásd a képen).

Az eddig jobbára mérsékelt sikerű vígjátékokkal, illetve néhány drámával (köztük a Golden Globe-os Little Voice-al) jelentkező ír Mark Herman a holokauszt új nézőpontú feldolgozásával próbálkozik technikailag tökéletes kivitelezésű, ám olykor kissé érzelgős, máskor naiv, de a dráma súlyát megrázóan érzékeltető, A csíkos pizsamás fiú című filmjében (Digi Film, 20.00). A lágerparancsnok unatkozó fiacskája a szögesdrótkerítésen túl találja meg első, igazi barátját… (Bővebben)

A boldogság nyomában (FEM3, 21.00) című, teljes spektrumon megindító film főszereplőjét, Will Smith-t nem véletlenül jelölték Oscar-díjra, mert itt tényleg igen jól tolja. Ezúttal egy lecsúszott brókerként (Chris Gardner sztorija valós tényeken alapszik) nem a világot, csak saját és ötéves kisfia életét akarja megmenteni. Elszegényedés, tíz körömmel való kapaszkodás, küszködés. Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál – és lőn világosság.

A svéd szépség című svéd filmet (Duna, 22.10) nem láttam még, de minden bizonnyal van benne valami (szőke) hajazás az ismert amerikai alapesetre, különben nem erőltette volna rá a magyar forgalmazó e címet az amúgy eredetileg Dubbel-8-ra keresztelt drámára. A svéd filmek jók, manapság pedig igen jók, ezért nyilván nem lesz rossz ez sem… (Hogy ne tartsam magam ezúttal sem a szakmai minimumhoz.) Utána rögtön egy érdekesnek ígérkező doksi/portré várja a filmművészet szerelmeseit, Nem félünk Michael Gondrytól címmel (Duna, 23.35). Gondry persze, nem egy kifejezetten ijesztő fazon, viszont sokak szerint az egyik legeredetibb kortárs filmes: remek klipek, érdekes filmek… Meglátjuk.

Erikkel, a vikinggel (m1, 23.30) zárjuk az estét, ami ma, ha lehet, sokkal jobban mar, mint annak idején. Bizonyság erre a következő ismert, igen bájos jelenet is. Szorgalmi feladat, piros pontért: Mi jut erről eszünkbe? Íme: