Egy francia-magyar holocaust-dráma, egy lilásrózsaszín, misztikus scifi, egy történelmi film, valamint egy óklasszikus zsaru-havermozi akadhat ma este horogra.
Darren Aronofsky A forrás című filmjét (FEM3, 21.00) rengetegen szeretik, én nem. Szerintem egy bombasztikus és fellengzős, émelyítően ragacsos giccs, mások szerint viszont a zsenialitás határán egyensúlyozó, cselekményében ezer évet átölelő, filozofikus himnusz (a szeretetről)… Aki kíváncsi, (számára) mi az igazság, ma tesztelheti.
A ma esti igazi film viszont Szabó István első korszakából az Álmodozások kora lesz (Duna, 21.10), melyben akkori emblematikus figurája, a Bálint András (a képen Gábor Miklóssal) által megformált fiatal értelmiségi keresi járható útjait (hisz’ állása akkor még biztosan volt) a társadalomban, miközben megismeri annak kérlelhetetlen valódi természetét. Részben korosztályi a film, hiszen a mai hatvanasok ifjúkoráról, annak problémáiról szól, azonban érvényes meglátásokkal rendelkezik más, későbbi generációkra nézve is. Másrészt tisztelgés ez a film a francia új hullám, jelesül Francois Truffaut előtt. Amúgy pedig ballonkabátok, hatvanas évekbeli pesti hangulatok, presszók, cigarettafüst, Moszkvics-taxik és csodás fiatal csajok: Esztergályos Cili, Béres Ila és természetesen Halász Juci.
Andrej Koncsalovszkij remek zsaruhaver-filmje a Tango és Cash (RTL Klub, 21.25), amit szerintem még VHS-en láttam. A szakadt, laza Cash (Kurt Russell) és az állítólag mellékes tőzsdézésből igen jól élő, piperkőc Tangó (Sylvester Stallone) egymás vetélytársai, ennek megfelelően folyamatosan szívatják is egymást. De amikor komoly ügyről van szó, mondjuk, a gonosz fegyver- és kábszerkereskedőt kell rabosítani, akkor mégis igen jól működnek együtt. Jó páros Tango és Cash, megérhettek volna ők is néhány folytatást, ahogyan a Halálos fegyver hasonló furcsa párja is szép sikerrel baromkodott a filmvásznon négy folytatáson át… (Stallone önreflektív benyögése a filmből ma már filmtörténelem: Rambo? Az egy buzi.)