Mit nézzünk ma a tévében?

Ezt a péntek estét (is) a bűn jegyben töltjük, akár az éjszakában, akár otthon, a tévé előtt.

Rögtön egy Pokoli leckével (Sleepers – Viasat3, 21.25) indítjuk az estét, Barry Levinson nagylélegzetű, igen komoly, ám megosztó drámájával, melyet én anno, elviselhetetlenül szájbarágós moralizálásnak érzem (éreztem?), ám sokan mások kifejezetten remek és felkavaró műnek tartják. Ma este lehet tesztelni. Robert De Niro, Dustin Hoffman, Kevin Bacon, Brad Pitt… Hmmm? (Bővebben)

A bűn üldözésének egy sajátos formáját űzi A zöld íjász, akinek múltheti indulása engem nem annyira győzött meg, az RTL Klub illetékesei azonban lelkendezve lubickolnak a nézettségi mutatókban. Ma este újabb két epizód (RTL Klub, 21.30, 22.35)

A Duna hullámai szokás szerint a mélyből erednek: ma este nekilátnak kedvenc, depressziós svéd nyomozós sorozatunknak, a Wallandernek, első évad, első rész (Duna, 22.10), utána pedig Dosztojevszkij a ma este témájában benyújtott, megkerülhetetlen nagydoktori dolgozatával fejezzük be a mai napot (itt): a Bűn és bűnhődést (Duna, 23.40) Maár Gyula állította színpadra 1978-ban, zeneszerzője Petrovics Emil, s a főbb szerepekben is operaénekeseket láthatunk, hallhatunk, így a műfaj valószínűleg opera. Ez kemény lesz, de messze nem érdektelen.

A bűn állomásai (Digi Film, 22.55), a remekük kasztingolt szereplőgárda (a képen Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg) ellenére, egyáltalán nem egy tipikus hollywoodi tucatfilm. Leginkább talán arról szól, hogy ha valaki egy alapvetően bűnöző életmódba szocializálódott családba születik, akkor onnan mennyire nehéz az ún. tisztességes, törvénytisztelő életet választani. Tovább gazdagítja James Gray annak idején Cannes-ban Arany Pálmára is jelölt filmjét az, hogy a tárgyául szolgáló család “bűnös életvitele” nem csak egyfajta sztereotipikus stigmaként, hanem alapos(nak tűnő), szinte szociografikus igényű háttértanulmányként jelenik meg. Emellett azonban a film meg tud maradni izgalmas, sőt néha érzelmes kriminek is.

A Halálkeringő (m1, 22.45) is a bűn körül pörög, méghozzá igen nagy mocsokban. A magyar thrillerbe (!) anno páros lábbal szállt bele szinte a teljes magyar filmes véleménynyilvánító, és -megmondó kontingens, nagynevű esztétától a kritikusokon és bloggereken át a legutolsó fingszagú kommenttrollig, és igen kevesen álltak ki e film mellett. Holott, szerintem talán üdvözölni kellett volna ezt a hazai fronton igen merész formai és műfaji kísérletet, amelyet alkotói (Köves Krisztián Károly rendező és “nem az a ” Szabó István forgatókönyvíró) az első “hivatalos” magyar horror-thrillernek szántak, még akkor is, ha nyilvánvalóan több sebből vérzik, mint amennyire stabilan áll a lábán. Lehet, hogy nem Dobó Katát, illetve Kern Andrást kellett volna főszereplőnek hívni, de akkor kit? Talán az alkotók részéről jobban kellett volna kommunikálni e filmet? Mindegy. Ma este csekkolható ez a droggal, vérrel, terhes nővel és alkesz ex-zsaruval súlyosbított mozi, erős gyomor és idegzet megléte mellett. (Bővebben)

Tulajdonképpen, akár mondhatnék “csütörtököt” is, ugyanis olyan hűde-hajde, kihagyhatatlan ajánlatom nincs mára. Csak amolyan “futottak még”…

Errol Flynn (a képen) a némafilm egyik nagyonnagyonnagy sztárja volt, hírhedten zűrös magánélettel. Egyszerre volt szívtipró, csaló, tolvaj, sőt, tán még gyilkos, és akár még háborús kém is. Ezt a mai Flynn című (Story4, 21.00), életéről készült filmet láttam már valamikor, sokra azonban nem emlékszem belőle. Így arra sem, hogy nézhetetlen lenne… Ajánlom, de én is nézem. Flynn szerepében Guy Pearce.

A Kémnők című francia dráma (FEM3, 21.00) furcsasága talán az, hogy ezúttal hölgyek rombolják háborús időkben az ellenség hátországát. Ettől függetlenül viszont egy teljesen “normális” háborús drámát láthatunk, főszerepben a bőven negyvenen túl is bombaformát futó Sophie Marceau-val.

Paczolay Béla 2008-ban bemutatott Kalandorok című filmje (Duna, 21.05), egy közepesen izgalmas road-movie, melyben egy defektes életű, erdélyi trombitás (Rudolf Péter) kézen fogja kisfiát, és felkerekedik, hogy megkeresse Magyarországon élő apját (Haumann Péter).

A Túszharc (RTL Klub, 21.30) valóságos eseményeken alapuló akciófilm, Meg Ryannel, Russel Crowe-val és David Morse-val. Egy amerikai olajmérnököt gerillák ejtenek túszul egy dél-amerikai országban, a cég hivatásos tárgyalót küld, közben azonban csődbe megy.

Biztonsági alternatívának pedig itt van az Alkonyattól pirkadatig (Digi Film, 21.40), Robert Rodriguez ellenállhatatlanul nevetséges, vámpírzombi-kaszabolós bad tripje, sokadszorra is akár.

A John Coltrane, McCoy Tyner, Jimmy Garrison, Elvin Jones összetételű kvartett a jazz történetének legnagyszerűbb, legtökéletesebb formációja evör. Ma este a mezzon a zongorista McCoy Tyner játszik, 21.30-tól például Coltrane fiával, Ravival, aki viszont utána saját együttesével bizonyítja, mennyire esett messze az alma a fájától. Valami ilyesmi lesz:

A Vidocq-kal (film+2, 21.00) nyitjuk a ma esti ajánlót, egyfajta krimi-fantasy-vel, melyet a képregényrajzolóból filmessé avanzsált Pitof művésznevű fickó rendezett féke- és eszevesztett fantáziával. E teljesítményt a srácnak azóta sem sikerült megismételnie és szépen beleszürkült a hollywoodi típusú filmcsinálók szürke masszájába, de azért amit itt művelt (az akkor még nagyon francia) Depardieu-vel, ahogyan megteremtette azt a züllött, bűzös fertőt, melyben Párizs (az idevágó művészettörténeti bizonyítékok garmadája szerint) leledzett a XIX. század közepén, az a rémisztő, borzongató aura mindenképpen megér egy (sőt, akár több) pillantást. (Bővebben)

Egészen biztos, hogy a rockzene csúcsát nem az osztrák Falco képviselte, de hát mégiscsak a szomszédunk?! A Falco – Az ördögbe is, még élünk! (Duna, 21.05) egy életrajzi film, bár valójában alig több egy portrénál, amit már eddig is jól ismertünk, s ami alapján elvileg kizárt, hogy bárki is rock(pop)sztár akarna lenni. Az ilyen filmek “hibája”, hogy mégis tele vagyunk kérészéletű popsztárokkal, celebekkel és a többivel, tehát valamiért vonzó ez a “szakma”. Érdekes pillanatképeket kaphatunk viszont e film által a nyolcvanas évek bécsi underground-kultúrájából, de hogy valójában ki volt Falco, arról nem sokat. Lehet, hogy nem is volt senki, csak egy alkoholista, drogos köcsög, aki véletlenül az egyik legnagyobb németül éneklő világsztárrá lett? Nem volt több, mint egy másodosztályú David Bowie-klón?

A pedagógusokra mostanában igencsak kijut a “jóból”, így nem igazán hiszem, hogy még késő este is pedagógiai, illetve iskolai témákkal kívánnának foglalkozni: márpedig Az osztály (m2, 22.30) című díjnyertes francia film éppen efféléket vet fel. nacionalizmus, rasszizmus, idegengyűlölet az iskolapadban. (Bővebben)

A 21 gramm (RTL Klub, 23.10) azt próbálja meg megfejteni, remek színészekkel és Alejandro González Iñárritu rendezésében, hogy miért válik éppen a címben jelzett mértékben könnyebbé egy ember teste a halál pillanatában?

A prémium-szegmensben Kika (Cinemax, 20.00), Almodóvartól, (lásd a képen Verónica Forqué, a címszerepben). Erről elég is ennyi, aki bújt, bújt, aki nem, nem. A Vaslady (HBO, 21.00) kapcsán sem kell többet szólni, minthogy Oscar-díj Meryl Streepnek, illetve a sminkesének, Margaret Thatcher megalkotásáért. (Bővebben)

Úgy tűnik, alig van nap Jane Austen nélkül. Ma egy önéletrajzi írásain, levelein alapuló életrajzi filmet nézhetnek meg a XIX. század vidéki Angliája iránt rajongó hölgyek, melyből kiderül, hogy az írónő élete semmivel nem volt regénytelenebb, mint hőseié. Miss Austen bánata (Film Café, 21.00) pont olyan, mintha egy Jane Austen-regény lenne, pedig valójában a saját élete.

Valamelyik műsorszerkesztő magára boríthatta a Hitchcock-polcot a királyi tévékonglomerátumban, ugyanis a Mester két különböző opusa kerül adásba két különböző csatornán, azonban majdnem tökéletes átfedésben. A Gazdag és különös (m2, 21.55) a gyengébbik, még 1932-ből, nem is krimi, inkább afféle romantikus tinglitangli csak. Ehhez képest az Észak-Északnyugat (Duna, 21.05) sokkal inkább hitchcockos mozi, azonban máshonnan, mondjuk a Szédülés vagy a Psycho felől nézve ez éppúgy rendhagyó alkotás életpályáján, mint az előbbi, csak másképpen. (Bővebben)

A múlt héten abbamaradt Castle helyett most visszatér A mentalista (RTL Klub, 21.35), a 4. évad 10. részével.

Nem ússzuk meg a napot klasszikus western nélkül sem, ugyanis A hét mesterlövész (Film Mánia, 23.00) éppen ilyen, olyan.

A klasszikusok ellenére, a mai este legérdekesebb filmje mégis a Nagy hal (Digi Film, 20.00). Tim Burtontől fekete, bizarr, groteszk figurákkal teli történeteket szoktunk meg, ez a film azonban messze nem ilyen. Inkább egy szellemes, édesbús mese egy szárnyaló fantáziájú utazó ügynökről (Ewan McGregor – a képen), aki apró hazugságokkal igyekszik színesebbé tenni az emberek életét. (Bővebben)

Minden bizonnyal a Rambo (film+, 21.00) című film lehet az egyik, amit legtöbbször láttam életemben, köszönhetően a nyolcvanas évek második felében dúló VHS-kalózok áldásos tevékenységének, valamint az akkori Néphadsereg egyik kreatív stúdiósának. Tényleg szinte naponta röhögtünk végig magunkon, általa, hiszen ha belegondoltunk, mit kezdtünk volna mi, a Varsói Szerződés legelbaszottabb katonái (81. számú Légvédelmi Zavarózászlóalj… már a nevünk is vicces) egy ilyen egyszemélyes hadsereggel szemben, azt a felismerést tényleg nehezen lehetett röhögés nélkül kibírni… A film amúgy klasszikus, mint a kirándulni szeretők számára, mind a hagyományos akciófilmek rajongóinak. Persze, tilos komolyan venni belőle bármit is.

Annál kevés nagyobb filmes közhely van jelenleg, mint hogy “Will Smith (a képen) megmenti a világot”… Van azonban a Legenda vagyokban (Cool, 21.15) egy olyan csavar, mellyel a film “kicsavarja” magát a közhelyek unalmas egyhangúságából, de a kezdő képsorok is igen “fílingesek”. Vírusos-zombis-negatívan utópikus a film.

A Zaklatás (Viasat3, 21.25) ma már egy elég viccesnek ható, némileg (sőt, nem kicsit) szexista és farokközpontú thriller, melyben Michael Douglast zaklatja szexuálisan a még frissen faragott Demi Moore. “Műfajilag” azonban nyilván ma is jól működik a mozi, hiszen értő kezek, szemek és agyak készítették.

Nagy klasszikus viszont a Vad banda (MGM, 22.00), melyet a filmtörténelem talán egyetlen indián származású, amúgy pedig életvitelébe és filmjei kapcsán is híres-hírhedt rendezője, Sam Peckinpah rendezett. Mocskosabb, rohadtabb, dekadensebb, mint a legmocskosabb, legrohadtabb, legdekadensebb spagetti-western, pedig ízig-vérig amerikai. (Bővebben)

A munkanélküliek pedig megnézhetik újra a Gladiátort (m2, 22.35), mivel az már olyan mélyen nyúlik az éjszakába, hogy normális, rendes ember miatta nem lesz képes frissen és kipihenten bemenni másnap reggel a munkahelyére.

A legjobb filmet estére már megint a Cinemax szállítja. A Kínai, elvitelre (kezdés: 20.25) egy lírai, szentimentális abszurd. Egy bizarr romantikus komédia. Egy érzelmes groteszk. Vagy valami ilyesmi… Az argentin Sebastián Borensztejn nagy találmánya e filmmel az, hogy vegyíti egymással a latin lélek két közismert sztereotípiáját, a néha talán már túl is áradó érzelmességet és az abszurd és a képtelenség iránti vonzódást. KÖTELEZŐ, már annak, aki meg tudja nézni. (Bővebben)

Azoknak sem kell a falat nézni azonban ma este, akik nem rendelkeznek prémium-előfizetésekkel. Két remek magyar film közül választhatunk az este kilences műsorsávban. Jelenleg igazándiból kevés magyar képviseli azt a régi közmondást, miszerint Hollywoodban nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned. Antal Nimród közülük a leghíresebb. Sajátos humorú BKV-reklámja, a Kontroll (film+2, 21.00), ma már konkrét kultuszfilm. (A képen a főszereplők)

Enyedi Ildikó finom szövésű, nőiesen bohókás humorú, mégis lírai látomása, Az én XX. századom (Duna, 21.00) sajnálatosan ritka vendég a tévéken, ezért különösen ajánlott megtekintése (még nekem is!). Különleges film, mely nem véletlenül aratott világsikert.

A kommersz alternatívát mára D.J Caruso “művészete” jelenti, hiszen két filmje versenyez egymással a két nagy kereskedelmi tévén. Az Életeken át (RTL Klub, 21.45) egy korrekt thriller, elhanyagolható bakikkal. Angelina Jolie egy ún. profilkészítőt játszik benne, aki egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja előzetesen lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is manapság (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie néni itt egy sorozatgyilkos nyomába ered, akinek az a specialitása, hogy egyfajta alakváltóként felvéve áldozatainak nevét, szinte belebújik személyiségükbe. Izgi lesz. Jolie mellett olyan arcokat látunk, mint Jack Bauer (vagyis itt Kiefer Sutherland), Ethan Hawke, Tchéky Karyo, valamint Cassavetesné Gena Rowlands vagy akin Betty Blue átgázolt: Jean-Hugues Anglade. A Sasszem (tv2, 22.10) viszont nekem nagyon nem jött be… (Bővebben)

Szerintem a tévézés egyik legneuralgikusabb pontja a megfelelő szombat esti program megválasztása. Ne legyen túl mély, de túl sekélyes sem, legyen izgalmas, de azért legyen benne tartalom is, egyszóval, adjon okot bőven arra, hogy ne vessük magunkat bele inkább a nyüzsgő, bűnös éjszakába… A XIII – Az összeesküvés (RTL Klub, 19.30-) című minisorozat talán ilyen lehet. Figyelem, minisorozat, melyet egyben ad le (igen okosan) az RTL, így már ma vége is, valamikor éjfél magasságában. Ahogy a címből is látszik, amolyan összeesküvéses, elnök elleni merényletes, üldözéses thrillerféle lesz ez, valahol félúton Jack Bauer és a Bourne-rejtély között, ismert színészekkel: Stephen Dorff, Val Kilmer, stb.

Alternatíva nem sok van. A Doktor Parnassust (Duna, 20.20) például, Terry Gilliam ide, ultrabrutál sztárparádé oda, csak kellő elvetemültséggel nézzük, mert nem jó film. (Bővebben)

A Ponyvaregény (Digi Film, 21.40) pedig már a könyökünkön jön ki, betéve tudjuk snittről snittre, benyögésről benyögésre az egész filmet – ettől persze, még könnyen lehet, hogy bevállaljuk százezredszerre is. Vagy nem? (Lásd a képen)

A másik nézhető alternatíva, illetve, inkább már késő esti “menedék”, a Jade (Viasat3, 22.55) című thriller William Friedkin munkája, aki -ugye- afféle kismester a műfajban. Rendezett alapfilmeket, de silány, lélektelen vackokat is – itt a félúton van ezek között. A történetet Joe Eszterhas jegyzi, ami lehet akár egy plusz pont is, gondoljunk csak az Elemi ösztönre. A képekért Andrzej Bartkowiak felel, ami szintén megnyugtató. A főszereplő, égővörös hajú David Caruso engem ugyan rettenetesen idegesít a mostanában futó/lefutott Miami helyszínelőkben, e filmben azonban még jóval fiatalabb és jóval kevésbé elviselhetetlenül modoros. Amúgy szexuális orgiák, rituális gyilkosságok, s mögöttük nyilván egy gonosz nő, ahogyan ezt Eszterhas történeteinél megszokhattuk…

A hölgyeknek ma este A Jane Austen könyvklub (FEM3, 21.00) nyújthat kellemes elfoglaltságot. E kellemes, romantikus film napjainkban játszódik Los Angelesben, ahol a címbéli klubban öt nő és egy férfi jön össze rendszeresen kedvenc írónőjük regényeinek megvitatásának céljából. Hamarosan rájönnek azonban, hogy saját sorsuk mennyire megegyezik Austen hőseinek kétszáz évvel ezelőtti sorsával – ez azonban csak még inkább elmélyíti a Austen iránti rajongásukat és egymás iránti barátságukat.

A férfiaknak Déja vu (AXN, 21.00). Nomen est omen, tehát láttuk már Tony Scott-Denzel Washington művek remek thrillerjét, még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, izgalmas, fordulatos, feszült film némi fantasztikummal.

Ma indul dupla epizóddal A zöld íjász (RTL Klub, 21.25) című fantasy-sorozat, mely a DC Comics Green Arrow-ján, afféle szuperhősös világmegmentős képregénysorozatán alapul. Nekem fogalmam sincs erről az egészről, most olvastam először erről a “ikonikus szuperhősről”, állítólag a sorozat jó (annak, aki szereti az ilyet). Meglátjuk.

Alternatívának jöhet a Felkoppintva (tv2, 21.30), Katherine Heigllel, a Grace klinika hajdani sztárjával. Szórakoztató kis limonádé, nincs benne semmilyen szájbarágós jellemfejlődés, erkölcsi szentbeszéd, meg hasonlók, mindenféle szentimentalizmustól mentes, friss és szórakoztató alkotás Judd Apatow filmje. (Bővebben)

Az igényesebb nézők felejtsék mindazt, amit eddig összehordtam, most jönnek az érdekesebb filmek: a Mombasába, retúrjegy nélkül (Duna, 22.10) címe nem értem, miért nem lehetett a jóval egyszerűbb Mombasába, csak oda, de végül is mindegy. Tehát a Menolippu Mombasaan amolyan nevessük szembe a halált típusú morbid komédia, melyben két halálosan beteg tinédzser, heves finn temperamentummal csap bele a lecsóba, abban a kis időben, ami még megadatik nekik. A filmet nem láttam, s bár igen hasonlít a témája egy néhány évvel korábbi német filmre (Családi ékszerek), attól még lehet ebben is valami.

Az este legjobb filmje viszont vitán felül A tengeralattjáró (Cinemax, 20.00), Wolfgang Petersen 1981-es háborús drámája, mely egy második világháborús német tengeralattjáró klausztrofób mindennapjait (lásd a képen) ábrázolja szenvtelen, mégis drámai hangon. A mai a  “mindössze” 145 perces moziverzió lesz, én a jóval hosszabb rendezői változatot láttam.