Csütörtök, március 7.

Nagyon durván nosztalgikus estének nézünk elébe…

Egy kivétellel, ugyanis a Soul Kitchen (FEM3, 21.00) viszonylag friss film. Az általában komoly, társadalmi feszültségeket boncolgató témákat felvető filmjeivel fesztivál-kedvenccé vált Fateh Akin ezúttal picit lájtosabban tolja, bár a társadalmi érzékenysége azért most is szépen megmutatkozik. Török származású létére, egy görög kifőzdés kálváriáját mutatja meg a mai BerlinHamburg külvárosában: a címbéli helyen szerethető fazonok, piti stiklik, haverok, buli, ouzo és gyros “társaságában” tölthetjük az estét. Tényleg semmi különös, csak úgy egyszerűen jó a film. (Bővebben)

Az Éretlenek (m1, 20.15) viszont már az én nemzedékemnek megkerülhetetlen kultuszfilm, hiszen nagyjából akkoriban futott a magyar mozikban, amikor mi is éretlenek voltunk, illetve az érettségire készültünk (nyolcvanas évek eleje). Claude Zidi filmje azonban egy szabad, felelőtlen világ képét vetítette ki nekünk, a legérdekesebb (és legtanulságosabb) azonban az volt, hogy milyen leleményes módon puskáztak a film korunkbeli szereplői. Aztán olyan beszólásokra is emlékszem, amit aztán mi is variáltunk randi után, hogy “jaj, csak aztán nehogy epret kérjen!”… Biztosan poros lesz ma már az Éretlenek (mint amilyenek mi magunk is vagyunk már…), de azért megnézzük. Jó, belenézünk…

Egy picivel (egy-két évvel) későbbi korszak filmje az Eszkimó asszony fázik (Duna, 21.05), amely a késő Kádár-korszak budapesti alternatív kultúrájának, vagyis a nem támogatott, de (általában) be sem tiltott, csupán megtűrt underground rock egyik legfontosabb arcképcsarnoka (lásd pl. a képen). Néhány generációnak alapvető kultuszfilmje ez, mellyel viszont a tőlünk generációval fiatalabbak, illetve öregebbek egyaránt nem tudnak kezdeni semmit sem, legfeljebb a felszínt sejtik, ha egyáltalán érdemesnek tartják megtekintésre. (Bővebben)

A Mad Max (film+, 22.20) első, még “háború előtti” része szerintem “A tökéletes képregényfilm”. Plánozásában, ritmusában, narrációjában szinte tökéletes George Miller kultuszfilmje, tényleg mintha egy megelevenedett képregényt néznénk. Ennek megfelelően a sztori kellően bugyuta, viszont olyan fílingje van a filmnek, hogy arra a legjobb szó tényleg az, hogy: süt. Biztosan benne van a 20 kedvenc filmem között, az utána következő, már erősen disztópikus második résszel együtt.