A királyi tévé szokás szerint megnyomja a vasárnap estét filmekkel, a mai napra a romantikát rendelte ez a Kimondhatatlan. A Kegyetlen bánásmódban (m1, 20.15) Catherine Zeta-Jones részesíti kegyetlen bánásmódban George Clooney-t (illetve, fordítva, de hát erről szól a film). Az mindenesetre, nem rossz ómen, ha a Coen-testvérek állnak mögötte. Utána Zongoralecke (m1, 21.55) jön, Holly Hunter Oscar-díjával, amit a zongorájáért küzdő néma csaj megformálásáért érdemelt ki, teljesen jogosan. A filmben aztán lesz nagy szerelem Harvey Keitellel, a faragatlan ausztrál telepessel, aki zongorázni akar…
Alternatíva a minapi Oscar-ceremónia üdvöskéjének, Affleck Geyza Bennek 2007-es filmje, a Hideg nyomon (Digi Film, 20.00) lehet. (Bővebben)
A Törés (RTL Klub, 21.50) című csavaros krimiben Sir Anthony Hopkinst csodálhatjuk meg egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki a férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó.
Szegény Phil Collinsról (a képen) keveset beszélünk azóta, amióta sajnálatosan visszavonult súlyos gerincbetegségének “köszönhetően”, pedig amellett, hogy kiváló rockdobos, és nagyszerű popénekes volt, hasonlóan tehetségesnek bizonyult színészként is. A Szigorúan piszkos ügynök (Film Café, 23.05) című, igen sajátos humorú, ausztrál fekete komédiában például egy különc biztosítási ügynököt alakít, aki csavaros fondorlatokkal próbál kideríteni egy, valójában pofon egyszerű biztosítási ügyet.
Érdekel ma még valakit a kilencvenes évek közepének egyik nyomasztó közkérdése, miszerint ki a franc is az a Keyzer Söze (es-sel!), akire még House doktor is hivatkozott valamelyik részében? Ha igen, az megtudhatja a Közönséges bűnözőkből (tv2, 0.05). Óriási szereposztást láthatunk ebben a lassan húszéves kultuszfilmben: Kevin Spacey, Gabriel Byrne, Benicio del Toro, Stephen Baldwin, Chazz Palminteri, Pete Postlethwaite és még sokan mások.
Erős, értékes film a Flandria (Duna, 0,15), mely azonban közel sem nézőbarát tinglitangli, így éppen a megfelelő helyen és időben nézhető meg ma este (éjszaka). A film ereje és értéke nem az operatőri munkában (de ez is illő a témához és végiggondolt), az agyonbonyolított sztoriban és hasonlókban van, hanem abban, hogy ma Franciaországban és általában a nyugati, jóléti társadalmakban egyszerűen nem szokás beszélni a hétköznapokról, az emberi nyomorúságról, az emberi érzéketlenségről. Ez a film pedig éppen ezt teszi meg, kíméletlen igazmondással, ezért díjazták sok helyen, és ezért díjazom én is. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: