Vasárnap, március 17.

A legizgalmasabb programot az MGM adja ma este, ám itt az a bibi, hogy ez a csatorna olykor olyan minősíthetetlenül szar szinkronokkal is lead komoly filmeket, hogy az agyunk hasad ketté tőle. Ma mindenesetre, talán érdemes megpróbálkozni a Júlia néni és a tollnok (MGM, 20.00) című 1990-es Maria Vargas Llosa-adaptációval, melyben az ifjú Keanu Reevest csodálhatjuk pengebajusszal (vagy anélkül), Peter Falkot ballon nélkül, valamint Barbara Hershey-t a címszerepben. Vicces, szórakoztató és romantikus film. Folytatjuk Keanuval, aki ezúttal a méltatlanul fiatalon elhunyt River Phoenix-szel együtt emblematikus főszereplője Gus Van Sant kultikus Otthonom, Idaho (MGM, 22.00) című filmjének. Van Sant ezúttal Shakespeare IV., és V.Henrik című drámáinak motívumait szőtte össze itt egy igazi, hamisítatlan, mai (tegnapi…) roadmovie-ba, melyben a mára már legendává vált páros egy furcsa, zavarba ejtő, légiesen könnyed és angyalian érzéki barátság történetét játssza el.

Megnézhetjük aztán, milyen mókás képeket is tud vágni Robert De Niro, ha azt mondják neki, ez itt most vígjáték. Showtime – Végtelen és képtelen (Cool, 19.05).

Vagy van ilyen, hogy gyerekkorunk összes hőse egy kupacban, avagy rendkívüli emberek szövetsége a világ megmentéséért, Némó kapitánytól Tom Sawyeren át Dr. Jekyllig, akik viszont nem olyanok, mint amilyennek olvastuk őket anno… A szövetség (film+, 20.00) egy látványos képregény-mesefilm, olyan arcokkal, mint pl. Sir Sean Connery.

Paul Haggis agyondíjazott Ütközések (m1, 21.40) című filmjéhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egy kiválóan és körültekintően szerkesztett filmkaleidoszkóp az ún.”hétköznapi rasszizmusról”, amelyet kötelező tananyaggá kellene tenni a középiskolákban (persze megtekintésre és vitaalapként, nem pedig feleltetni belőle!!!). Műalkotásként azonban (mintegy megkérdőjelezve a díjeső jogosságát) képtelenség értelmezni, hiszen a különböző rasszhoz, társadalmi osztályhoz, akármihez tartozó karakterek jelleme, motivációi műviek, sematikusak, ahogyan sorsaik egymásba “ütköztetése” is inkább csak egy hipotézis, vagy egy társadalmi szituáció modellálásának didaktikus, tanári tálalása. Minden alaposan kicentizve, kiporciózva kerül tálalásra, felhasználva a hollywoodi zsánerfilmek teljes hatásvadász eszköztárát is, hogy a mondanivaló mindenképpen eljusson a nézőhöz, mégpedig pontosan érthetően, lassan, artikuláltan formálva a szavakat. Az idegesítően precíz didaktika miatt Haggis műve oktatófilmnek, politikai propagandának, önvizsgálatra késztető provokációnak éppen ezért csillagos ötös (és még láthatunk egy csomó jó színészt, amúgy ötletesen kitalált és ügyesen megvalósított jelenetekben), azonban (művész)filmként, valamint bármiféle zsánerként is, éppen a fentiek miatt szerintem nem igazán jó film.

Nyomokban Tarantinós és Guy Ritchie-s hatásokat tükröző, közepesen érdekes bosszúfilm az Alvilági játékok (AXN, 22.00). Néger keresztapa (Morgan Freeman) a zsidó keresztapa (Ben Kingsley) ellen, kereszttűzben Bruce Willis (helyett Josh Hartnett). (Bővebben)

Nagyjából ugyanez a zsáner, azonban lényegesen viccesebb a Golyózápor (RTL Klub, 22.05). Nagyon beteg rajzfilmhumorú akciófilm-paródia, egy elképesztő kreativitással megkoreografált golyózápor és szinte semmi más. Ilyen jelenetek például: Clive Owen levezett egy szülést, közben halomra lövi a rátámadó gonoszokat, majd ugyanezt megismétli Monica Bellucci megdugása közben is (lásd a képen). Ha nem görcsölünk rá túlzottan az intellektuálisan többsíkú műélvezetre, akkor frenetikus élmény a film.