Mit nézzünk ma a tévében?

A tegnap esti Zongoralecke ismétlésén (m2, 22.00), és a fizetős, ráadásul igen korlátozott elérhetőségű Digi Film egész estés, ám egészen remek programján – Brad Pitt, mint Az ördög maga, vagyis egy jó kis IRA-terroristás thriller (20.00), Christian Bale háborús traumás, igen kiváló Nehéz időkje (21.50, bővebben), valamint a béna magyar címe ellenére, szintén figyelemreméltó On-lány (23.40, bővebben) – túl, mindössze a szintén prémiumcsomagban szereplő Az élet fáját (HBO, 21.00) tudom ajánlani, Terrence Malicktól. A film sztoriját el lehetne mondani két tőmondatban, azonban ezt nem tenném meg, mivel a film ennél azért jóval többről szól. A nézőtől odafigyelést, együttgondolkodást és erős asszociációs készséget igénylő, sokrétű alkotás, szóval nagyon nem az a “dőljünk hátra és zsibbadjunk” típusú litty-lötty mozi. (Bővebben)

Vagy nézzük meg azt a filmet, melyben a Hillary Swank (a képen) által alakított, fiatal, ambiciózus tanárnő azt próbálja elérni renitens diákjaival, hogy azok Saját szavakkal (FEM3, 21.00) fogalmazzák meg, mit jelent számukra, ma, az ő világukban, az ő értékrendszerükben a holokauszt. A kissé didaktikus zötykölődés ellenére a film szépen, egyszerűen és közérthetően beszél erről a mai, vastagon jelenlévő problémacsomagról és talán közelebb hozza annak megértését is, vajon miért olyan népszerűek ezek az ordas eszmék a mai napig, például az ifjúság körében is.

Vagy elmerülhetünk Quentin Tarantino országos spanjának, Robert Rodrigueznek személyes chicano univerzumában, a szerintem igen gyenge Volt egyszer egy Mexikó (PRO 4, 21.00) című opusszal (bővebben), majd utána az ennél jóval szellemesebb, igen kreatív és látványos előzménnyel, a Desperadóval (PRO4, 23.00).

A királyi tévé szokás szerint megnyomja a vasárnap estét filmekkel, a mai napra a romantikát rendelte ez a Kimondhatatlan. A Kegyetlen bánásmódban (m1, 20.15) Catherine Zeta-Jones részesíti kegyetlen bánásmódban George Clooney-t (illetve, fordítva, de hát erről szól a film). Az mindenesetre, nem rossz ómen, ha a Coen-testvérek állnak mögötte. Utána Zongoralecke (m1, 21.55) jön, Holly Hunter Oscar-díjával, amit a zongorájáért küzdő néma csaj megformálásáért érdemelt ki, teljesen jogosan. A filmben aztán lesz nagy szerelem Harvey Keitellel, a faragatlan ausztrál telepessel, aki zongorázni akar…

Alternatíva a minapi Oscar-ceremónia üdvöskéjének, Affleck Geyza Bennek 2007-es filmje, a Hideg nyomon (Digi Film, 20.00) lehet. (Bővebben)

A Törés (RTL Klub, 21.50) című csavaros krimiben Sir Anthony Hopkinst csodálhatjuk meg egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki a férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó.

Szegény Phil Collinsról (a képen) keveset beszélünk azóta, amióta sajnálatosan visszavonult súlyos gerincbetegségének “köszönhetően”, pedig amellett, hogy kiváló rockdobos, és nagyszerű popénekes volt, hasonlóan tehetségesnek bizonyult színészként is. A Szigorúan piszkos ügynök (Film Café, 23.05) című, igen sajátos humorú, ausztrál fekete komédiában például egy különc biztosítási ügynököt alakít, aki csavaros fondorlatokkal próbál kideríteni egy, valójában pofon egyszerű biztosítási ügyet.

Érdekel ma még valakit a kilencvenes évek közepének egyik nyomasztó közkérdése, miszerint ki a franc is az a Keyzer Söze (es-sel!), akire még House doktor is hivatkozott valamelyik részében? Ha igen, az megtudhatja a Közönséges bűnözőkből (tv2, 0.05). Óriási szereposztást láthatunk ebben a lassan húszéves kultuszfilmben: Kevin Spacey, Gabriel Byrne, Benicio del Toro, Stephen Baldwin, Chazz Palminteri, Pete Postlethwaite és még sokan mások.

Erős, értékes film a Flandria (Duna, 0,15), mely azonban közel sem nézőbarát tinglitangli, így éppen a megfelelő helyen és időben nézhető meg ma este (éjszaka). A film ereje és értéke nem az operatőri munkában (de ez is illő a témához és végiggondolt), az agyonbonyolított sztoriban és hasonlókban van, hanem abban, hogy ma Franciaországban és általában a nyugati, jóléti társadalmakban egyszerűen nem szokás beszélni a hétköznapokról, az emberi nyomorúságról, az emberi érzéketlenségről. Ez a film pedig éppen ezt teszi meg, kíméletlen igazmondással, ezért díjazták sok helyen, és ezért díjazom én is. (Bővebben)

Kemény szombat este vár ránk, ami aztán 11 magasságában kataklizmaként robban szanaszét.

Nagyon mai problémát vet fel a Martha Marcy May Marlene (HBO, 20.00), amely egy fiatal lányról szól, aki minden jóval ellátott, gondtalan életét, s annak tétlen unalmát rúgja fel azzal, hogy világgá megy. Világgá megy, és meg sem áll egy aktív, tevékeny és boldog élet ígéretét zengő, gyanús szektáig. A több fontos díjat is elnyert remek filmből látni fogjuk a valóság szépséges szivárványát, valamint Elizabeth Olsen (a nyálas kislányfilmekből ismert Olsen-nővérek nővére) parádés alakítását. (Bővebben)

Csütörtöktől megy a mozikban Al Pacino önironikus alakításával fémjelzett Született gengszterek, ennek örömére ma este két, jóval régebbi Pacino-filmmel ünneplünk. A Kánikulai délután (Universal Channel, 21.00) tulajdonképpen műfaji klasszikus, amolyan túszejtős-bankrablós kamaradráma, bunkó, korlátolt zsarukkal és némi robinhoodizmussal megspékelve. Sidney Lumet ’75-ös kitűnő filmje a még fiatal, de már remek Al Pacino (a képen) főszereplésével készült és megtörtént eseményeket dolgoz fel.

A Szemtől szemben (RTL Klub, 23.15) majd’ 20 évvel későbbi film, mely leginkább ma arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval. Michael Mann nagylélegzetű (173 perc+reklám!) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, Pacino a zsaru, De Niro a bankrabló, melynek koronája a két, még igen jó formában lévő, zseniális színész párharca.

A Ponyvaregény (Digi Film, 23.20) lehet az egyik alternatíva, ha nem akarjuk Al Pacinót (se De Nirót).

Vagy választhatjuk a közönséget általában eléggé megosztó Erőszakikat (film+, 23.00). Afféle független vállalkozás az amúgy komoly drámaíróként (Vaklárma, Kripli) is számon tartott Martin McDonagh belga-angol filmje, mely itt villant néhány komoly nevet is (Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy Jérémie Renier, a teljesen más vizeken evező Dardennes-testvérek emblematikus figurája). Ha elkap, akkor repít, ha nem, akkor untat, ez a morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült, groteszk és bizarr gengszterfilm.

Annak idején, még réges-régen, egy távoli galaxisban bírtam Brian De Palma Halál a hídon (MGM, 20.00) című krimijét, melyben még az első virágzását élő, még karcsú John Travolta egy filmes hangmérnököt játszik, aki “hangvadászat” közben tanúja lesz egy közlekedési balesetnek. Csak később, már a stúdióban, a felvett hanganyagot elemezve derül ki, hogy a baleset (melynek halálosa áldozata egy igen fontos személy) valószínűleg inkább volt gyilkosság, mint egyszerű szerencsétlenség… Az 1981-es film Antonioni híres Nagyítás című filmjének újraértelmezése, szigorú műfaji szabályok szerint. A film operatőre Zsigmond Vilmos.

Nőnapi ajánlatunk következik. Persze, nem tudom, szabad-e a mai népnemzeti fütyfürüttyös, bütykösfaszú őrületben ilyen ótvar komcsi emléknapot egyáltalán szóba hozni? Nem érdekel, lesz, ami lesz. Vessetek a turul elé, de akkor is: ÉLJENEK A NŐK!

Nagyjából tíz évvel későbbi nagy siker volt a Ghost (FEM3, 21.00) című szellemes, ám igen vastagon romantikus filmdráma, Demi Moore-ral, Patrick Swayze-val és Whoopi Goldberg Oscar-díjával (a képen Goldberg Moore-ral). A forgatókönyv is Oscaros. Ezenkívül az égadta világon semmire nem emlékszem belőle, úgyhogy valószínűleg ez lesz az én választásom is ma estére.

Pedagógusoknak, oktatáspolitikusoknak és gyermekes szülőknek ajánlható a Maria Montessori – Egy élet a gyermekekért (Film Café, 21.00) című, meglehetősen alapos (200 perces) életrajzi dráma, mely Montessori életéről és pedagógiájáról szól (túlsúlyban persze az életének részletezésével). Szép kiállítású, bár kissé melodramatikus minisorozat.

A nőmentes pasiknak Kill Bill 1-2, Predator 1-2, Zöld íjász, kocsma, stb.

Nagyon durván nosztalgikus estének nézünk elébe…

Egy kivétellel, ugyanis a Soul Kitchen (FEM3, 21.00) viszonylag friss film. Az általában komoly, társadalmi feszültségeket boncolgató témákat felvető filmjeivel fesztivál-kedvenccé vált Fateh Akin ezúttal picit lájtosabban tolja, bár a társadalmi érzékenysége azért most is szépen megmutatkozik. Török származású létére, egy görög kifőzdés kálváriáját mutatja meg a mai BerlinHamburg külvárosában: a címbéli helyen szerethető fazonok, piti stiklik, haverok, buli, ouzo és gyros “társaságában” tölthetjük az estét. Tényleg semmi különös, csak úgy egyszerűen jó a film. (Bővebben)

Az Éretlenek (m1, 20.15) viszont már az én nemzedékemnek megkerülhetetlen kultuszfilm, hiszen nagyjából akkoriban futott a magyar mozikban, amikor mi is éretlenek voltunk, illetve az érettségire készültünk (nyolcvanas évek eleje). Claude Zidi filmje azonban egy szabad, felelőtlen világ képét vetítette ki nekünk, a legérdekesebb (és legtanulságosabb) azonban az volt, hogy milyen leleményes módon puskáztak a film korunkbeli szereplői. Aztán olyan beszólásokra is emlékszem, amit aztán mi is variáltunk randi után, hogy “jaj, csak aztán nehogy epret kérjen!”… Biztosan poros lesz ma már az Éretlenek (mint amilyenek mi magunk is vagyunk már…), de azért megnézzük. Jó, belenézünk…

Egy picivel (egy-két évvel) későbbi korszak filmje az Eszkimó asszony fázik (Duna, 21.05), amely a késő Kádár-korszak budapesti alternatív kultúrájának, vagyis a nem támogatott, de (általában) be sem tiltott, csupán megtűrt underground rock egyik legfontosabb arcképcsarnoka (lásd pl. a képen). Néhány generációnak alapvető kultuszfilmje ez, mellyel viszont a tőlünk generációval fiatalabbak, illetve öregebbek egyaránt nem tudnak kezdeni semmit sem, legfeljebb a felszínt sejtik, ha egyáltalán érdemesnek tartják megtekintésre. (Bővebben)

A Mad Max (film+, 22.20) első, még “háború előtti” része szerintem “A tökéletes képregényfilm”. Plánozásában, ritmusában, narrációjában szinte tökéletes George Miller kultuszfilmje, tényleg mintha egy megelevenedett képregényt néznénk. Ennek megfelelően a sztori kellően bugyuta, viszont olyan fílingje van a filmnek, hogy arra a legjobb szó tényleg az, hogy: süt. Biztosan benne van a 20 kedvenc filmem között, az utána következő, már erősen disztópikus második résszel együtt.

Eljátszhatunk például azzal a bizsergető gondolattal, hogy mi lenne, ha megnyernénk a lottó főnyereményt. Persze, sohasem dolgoznánk többet, elutaznánk Mau-maura, vennénk egy új cipőt… Vagy úgy járnánk, mint a Lottózsonglőrök (Duna, 21.05) című angol filmben, abban a pillanatban szívrohamot kapnánk, és kampec. Fogalmunk sem lenne arról, milyen marakodás, milyen intrikák és cselszövések indulnának meg a nyereményért (itt a filmben hét millió fontért), de még jó, hogy Kirk Jones itt szépen felvázolta nekünk a lehetséges forgatókönyvet. Kedves, szerethető, édesbús kis történet lesz ez, vicces fazonokkal és még viccesebb fordulatokkal.

Alternatíva az akkor még frissen faragott Demi Moore lehet a Sztriptízben (Viasat3, 21.25).

Tipikusan hollywoodi-típusú életrajzi film az Októberi égbolt (m2, 22.30), a céljainkért való szakadatlan küzdelem értelméről, a család fontosságáról, a tökösségről, valós események (Homer Hickam élete) alapján. Bemutatkozik Jake Gyllenhaal (“Márpedig fiam, belőled akkor is bányász lesz, ha a fene fenét eszik is!” – Jake a képen jobbról). A végén győzünk, a bánya marad a bányászoknak, tűzijáték, összeborulás, elszoruló torkok, könnycseppek.

Diane Arbus világhírű fotós volt, aki meglehetősen bizarr hangulatú fényképeivel vált ismertté. Életéről szól A Szépség és a szőr (RTL Klub, 23.20) című film: Arbus szerepében Nicole Kidman, partnere pedig Robert Downey Jr. (Bővebben)

Vagy Aljas utcák (MGM, 23.40). Scorsese-vel korzózunk New York címbéli utcáin. Szembejön Harvey Keitel, Robert De Niróval.

Az erős hétfő után lényegesen gyengébb kedd következik. Hasonlóan a múlt héthez, remélem ez nem egy tendencia kezdete.

A múlt heti nihilben teljesen elfelejtkeztem a Homeland című remek sorozatról (bővebben itt), mely keddenként fut az RTL II-n, 21.30-tól. Ma este a harmadik résznél tartunk, remélem nem maradt ki a múlt heti második rész…

Ezenkívül két film akadhat ma este horogra, egy a csajoknak, egy meg a pasiknak – természetesen egy időpontban. A Női vonalak (FEM3, 21.00) egy számomra tök ismeretlen film, mely arról szól, hogy van három nővér, akiknek fülére rá van gyógyulva a telefon. Ez mondjuk, ismerős képlet. Ami érdekes viszont, hogy a három nővért Diane Keaton, Meg Ryan és Lisa Kudrow alakítja, emellett a filmet Diane Keaton rendezte… A sztori szerint a három csaj teszi a dolgát háromfelé, fülén telefonnal, miközben édesapjuk (Walter Matthau – a képen középen, az éppen telefonmentes Ryan és Kudrow között) egyre jobban belesüllyed az öregkori szenilitásba.

Értelemszerűen, ez volt a csajos film, a pasiknak (a meccsen kívül) Screamers – Az elhagyott bolygó (Film Mánia, 21.00) jöhet szóba. Philip K. Dick regényének filmváltozata ez a remek kis mozi, Peter Wellerrel a főszerepben. A film első fele szerintem kifejezetten izgalmas, egy teljesen egyedi, markáns, apokaliptikus-üldözéses hangulatot teremt. Jellegzetes motívuma a sivatag és a homok. A második fele sem rossz, bár itt azért már picit belecsúszunk a B-kategóriás, átlag akció sci-fik kliséhalmazába.

Annak idején, az átkos boldog békeidőkben a hétfő adásszünet volt. Ehhez képest, ma este igen szép filmfelhozatal vár ránk…

Például, ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film mindenképpen hozza a maximumot. A belga Geoffrey Enthoven Hasta la Vista! (Cinemax, 20.00) című tragikomédiája lazán megüti ezt a szintet. 10/10-es, sírva röhögős, szuperpozitív, kihagyhatatlan mozi! (Bővebben)

A sárkány közbelép (film+, 20.35) Bruce Lee halhatatlan klasszikusa, manapság már ritkán látható film, ezért kötelező az igazi kungfu-filmek szerelmeseinek.

A Vaslady (HBO, 21.00) Meryl Streep (valamint fodrászának és sminkesének) legújabb Oscar-díja, ahogyan megmutatja/megmutatják nekünk (lásd a képen), milyen volt valójában Maggie Thatcher angol miniszterelnök(nő). (Bővebben)

A Tű a szénakazalban (Film Mánia, 21.00) Ken Follett remek második világháborús kémregényének hasonlóan remek filmváltozata, a még ifjú Donald Sutherlanddel a címszerepben.

Egressy Zoltán nemcsak az egyik legjobban focizó kortárs magyar író, hanem akkor is jól ír, ha fociról nem sok szó esik (csak tényleg egy pici). A Nyár utca, nem megy tovább (Duna World, 21.05) tömör, csattanós kis története egy helyszínen, a 74-es trolibusz egyik esős vasárnap hajnali járatán játszódik. Szereplői, egy túloktatottsága miatt enyhén frusztrált trolivezetőnő (Kerekes Éva), egy bukott labdarúgó-játékvezetőből BKV-ellenőrré deklasszált hatalmi túltengéses, Szappan nevű kopasz egyén (Lengyel Ferenc), egy kleptomániás színésznő (Bartsch Kata), egy agresszív vendégcsalogató lány (Sipos Veronika), egy beszédes tanár (Haumann Péter), egy kötött pályás járművet szexuális együttlét kikényszerítése céljából eltéríteni szándékozó zakkant fazon (Keresztes Tamás), és még néhány, csak a film végére kiderülő funkciójú egyén – akár egy valóságos 74-es utasai, a hétker utánozhatatlanul színes populációja, melyből Karinthytől és Rejtőtől kezdve, a magyar irodalom jelentős részei építkezik, mind a mai napig. Pestieknek kötelező, mert tudják, vidékieknek pedig azért, hogy tudják, miről van szó.

Sofía Coppola nevében ott van, honnan jött, de lassan már saját maga jogán is legendává válik. Made in Hollywood (Somewhere) című filmje (Digi Film, 21.30) egy önreflexiókkal teli furcsa, szabálytalan “látomás”, melyet bővebben itt boncolgatok.

Végül, lesz még a tegnapi Milk (m2, 21.55) című film ismétlése, amit semmi szín alatt nem hagyhatok ki az ajánlóból. (Itt bővebben, hogy miért…)

Sok jó film lesz az este, köztük jónéhány igen fontos alkotás is a műsorra kerül.

Kötelező penzum a Downton Abbey negyedik része (Story4, 20.00), ha már elkezdtük és amúgy is. Utána maradhatunk akár itt is, hiszen Egy fiúról (Story4, 21.05) nézhetünk meg egy nevetős-sírós történetet. Nick Hornby bestsellerének 2002-es filmváltozatában Toni Colette, Rachel Weisz és még sokan mások dongják körül Hugh Grantet, mint húst a légy, mígnem.

Régen láthattuk a Vanília égboltot (FEM3, 21.00), mely Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed című filmjének hollywoodi remake-je, ami véletlenül egészen jól sikerült. Köszönhető ez persze, a feldolgozó Cameron Crowe nyilvánvaló tehetségének is, Amenábar aktív közreműködésének is, valamint a részben azonos, szemrevaló és tehetséges szereplőgárdának is: Pénelope Cruz mindkét film egyik női főszereplője, mellette ez alkalommal Cameron Diaz domborít, Tom Cruise őszinte csodálatára. (Bővebben)

Erős programmal nyomul a királyi tévé zászlóshajója is. Az Egy nap (m1, 20.15) még csak egy megható, könnyes, zsebkendőszorongatós romantikus történet a Nyomorultak kapcsán friss Oscar-díjas Anne Hathaway-jel, az utána következő “meleg, de nem cukros” Milk (m1, 22.00) azonban egy igen fontos film. Harvey Milkről, a homoszexualitását először nyíltan vállaló amerikai kongresszusi képviselőről, illetve az ő életéről szól Gus Van Sant filmje, mely nemcsak a melegeknek, de minden, őket megillető jogokért küzdő kisebbségnek is erőt, biztatást adhat és pozitív példát mutat. Sean Penn (lásd a képen) óriásit alakít a címszerepben. (Bővebben)

Jancsó Miklós Szegénylegények (Duna, 21.00) című alkotása az egyik legismertebb magyar film külföldön. Megkerülhetetlen, egyetemes klasszikus, melyet olyan markáns, egyedi, első pillantásra felismerhető művészi jegyek jellemeznek, hogy ma már a filmet – kicsi cinizmussal – akár önmaga paródiájaként is szemlélhetjük. Persze, ha a pusztába tántorgó bús magyar sorson, a történelmi kiszolgáltatottságon és kiszolgáltatáson akarunk elmélkedni, akkor mindenképpen az egyik legfontosabb kulcsdarabja ez a film a magyar kultúrának.

Kőkemény és felkavaró erejű, mindamellett tökéletesen aktuális filmdráma az Amerikai história X (Viasat3, 21.55) arról, hogyan válhat szinte bárkiből szélsőséges, ordas eszméket hirdető “igazság bajnoka”… És hogy hogyan bukik el. Rendezte Tony Kaye, a két főszerepben Edward Norton és Edward Furlong. Szintén kihagyhatatlan, igen fontos film ez is.

Ma elég változatos a felhozatal, bár itt a tavasz, és hát dagad a fasz. Is. Bocsánat.

Az utolsó akcióhős (tv2, 19.30) pompás, egyben enciklopédikus összefoglalása az akciófilm kb. a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig tartó hőskorszakának, értelemszerűen azonban inkább azoknak ajánlható, akik képben vannak a műfaj alapvetéseivel. Ők viszont látták már e filmet egy csomószor.

A második világháború előestéjén játszódik a John Irving lebilincselő regényéből készült Árvák hercege (Digi Film, 20.00) című film, amely a felnőtté válás, a szerelem és a család, az ármány és a becsület megindító története. Lasse Hallström, gondolom, szokásához híven szépen, méltósággal hömpölygő, nagyívű és érzelmes drámát kreált belőle – nem tudom, mert nem láttam e filmet. Michael Caine mindenesetre Oscar-díjat kapott a kisvárosi árvaház igazgatójának szerepéért, csakúgy, mint Irving is a könyvért. Mindkettőt bírom, így ajánlom e filmet is.

Egy bájos, teljesen nézhető és szerethető ausztrál romantikus film a Muriel esküvője (Duna, 21.00) a csúnya Murielről, hogyan lesz neki esküvője.

A Hideghegy (Universal Channel, 21.00) az alternatíva, bár mostanában igen sokszor került adásba itt-ott. A sajnos korán elhunyt Anthony Minghella (pl. A felolvasó, Az angol beteg) nagyívű és nagyszerű történelmi családdrámája ez a film, igen parádés szereposztásban: Nicole Kidman, Jude Law, Natalie Portman vagy Philip Seymour Hoffman “árnyékában” méltán kapott Oscart Renée Zellweger a zseniálisan megformált szabadszájú, karakán Ruby mellékszerepéért (lásd a képen). (Bővebben)

Denzel Washington egy lebénult szuperzsarut játszik A csontember (tv2, 22.00) című izgalmas thrillerben, aki a kórházi ágyához kötve is elfogja (illetve, tehetséges tanulójával, Angelina Jolie-val elfogatja) a nagyon veszélyes sorozatgyilkost.

Tom Tykwer, a kitűnő német rendező volt olyan bátor, hogy filmre álmodja Patrick Süskind kultikus regényét, a Parfümöt. A film, a Parfüm: Egy gyilkos története (RTL Klub, 22.50) aztán látványos, gazdagon díszített, ízléses és pikkpakk műnek sikeredett, azonban számomra valahogyan mégsem tűnik az igazinak. Talán ha szagos is lenne? Persze, ettől még simán nézhető, Dustin Hoffman is remek benne, csak ne hasonlítsuk a filmet a regényhez…

A nap filmje ezúttal a halálbüntetés morális vonatkozásait vizsgáló David Gale élete (m1, 23.55) című Alan Parker-film, címszerepben az igen meggyőző alakítást nyújtó Kevin Spacey-vel. (Bővebben)