Látszólag lesz itt minden, mint a vurstliban… Három testőr? Athos, Porthos, Aramis? Volt már, hollywoodiban is. Játsz/ma? Michael Douglas-szívatós? Szerintem hetente vetíti valamelyik tévé (ma is kettő, az m1 és a Universal Channel), bár ez tényleg jó film. Az Agora viszont nagyon rossz. Ecc, pecc, kimehecc! címmel Agatha Christie-történetet pedig nem nézek meg. Elvből.
Komolyan mondom, még a Simpson család mozifilmben (RTL Klub, 19.30) van még a legtöbb fantázia, ugyanis, ha belegondolunk, hogy ezúttal Homérnak (lásd a képen) kell benne megmentenie a világot… Persze, az idiotizmusnak is vannak határai (amiket néha muszáj áthágni). Az utána következő Párizsból szeretettel viszont már megint csak a középszer unalma.
Amerika kedvencei (FEM3, 20.00). Douglasné Catherine Zeta-Jones és John Cusack. Nagy filmsztárok, számtalan filmben játszottak együtt, a nép imádja őket – ők viszont utálják egymást. Annyira, hogy az már legújabb filmjük sikerét veszélyezteti, ezért a producer (Billy Crystal) mindent bevet a látszat megőrzése érdekében. Mindent bevet, még Julia Roberts-t is. Ezt is láttuk már sokszor.
A minapi Hitchcock-életrajzhoz jól fog jönni a ma esti Hitchcock és Tippi Hedren (HBO, 20.00), melyben, mintegy folytatásként, de Hopkins nélkül, a nagy nevettető és az ő állandó szőke nő-parájának következő fejezetét ismerhetjük meg, a nagyszerű Madarak című film forgatása kapcsán.
A gömb (Viasat3, 21.10) nem lenne rossz scifi, de a végével nem tudok kibékülni. Viszont Dustin Hoffman és még sokan mások…
A lánc (FEM3, 22.05) egy drámai thriller. Samuel L. Jackson szétcsúszott életű blueszenész. Christina Ricci pasija, Justin Timberlake éppen beállni készül a MagyarNemzeti Gárdába, a szabadjára engedett csaja pedig csak úgy, beállni, ám azt minél jobban, és ennek érdekében bármire hajlandó. Egy nap Samuel éppen hazafelé bóklászik veteményeskertjéből, és Christinát találja vérbefagyva a háza előtt… (Bővebben)
A Szökés Sobiborból (film+2, 22.40) egy igen durva holokauszt-dráma, arról szól, amit a cím sugall. Jó film, ha szabad ezt még mondani ilyen uncsi zsidós filmekről…
Zack Snyder Watchmenje (PRO4, 22.50) még a rajongókat is megosztotta. A film cselekményéről elég annyi, hogy épp olyan banális, mint a többi hasonló képregény-film, azonban apróbb momentumokban már sok kis finom érdekességet is felfedezhet az ilyesmire vevő néző. Akadnak itt a közelmúlt történelmére való utalások, melyek a film alapjául szolgáló képregények esetében még aktuálpolitikai vonatkozásúak voltak, szerény véleményem szerint műfajban egyedülállóan (az okosok majd kijavítanak, ha nem így van): a kulcsszereplő plazmalényt vagy mit, Manhattan doktort maga Nixon elnök bízza meg, hogy vívja meg a hidegháború döntő ütközetét Brezsnyevvel. De itt sorakozik Kissinger, sőt Larry King is, mint további erős kapcsok a mesevilágból a valóság felé. Jellemző sajátossága ennek a Watchmen-sztorinak, hogy teljes egészében áthatja valami elmúló, melankolikus érzés. Az emberek sem imádják már úgy a hősöket, melyből már van jó néhány, akik ráadásul már nem egyértelműen jók, hanem vannak bennük rossz tulajdonságokkal is, bőven. Van, akiben kevesebb, van akiben több. Sőt, képesek még igazán rosszá is válni, bár azzal azért végül is jót tesznek. Egészen különleges hatást ér el Snyder a remekül válogatott kísérőzenékkel, Bob Dylan üt, rögtön az elején, de Jimi Hendrix All Along The Watchtowerje egyenesen katartikus erejű, de Philip Glass Koyaanisqatsijának (ami maga is filmzene, Godfrey Reggio – Kizökkent világ (Koyaanisqatsi)) újraértelmezése, filmben ráadásul, kifejezetten apokaliptikus. Amellett, hogy pofátlanság. A film látványvilága pazar, de ez ma már alapkövetelmény egy olyan alapvetően látványfilmtől, mint ez is.