Szerda, Május elseje
Hát, a mai egész napos, harminc fokos kánikulában való sörözős-virslizős majálisozás után nincsenek illúzióim, este a tévé előtt legfeljebb békés hortyogás lesz, más nem nagyon.
Felvonulók kérték: Orbán, takarodj! Na, ez nem lesz. Helyette inkább hallgassuk Pergolesit, René Jacobs szerint (mezzo, 20.30), majd Andreas Schollt (mezzo, 22.35). Jó lesz ez a léleknek.
A mai naphoz illő színkódú A vörös sárkány (Viasat3, 21.00) tulajdonképpen a Hannibál Lecter-sorozat a cselekmények szempontjából legelső darabja, az éppen most futó sorozathoz kapcsolódhat valamelyeset. Elképesztő szereposztás, “nagy szabás”, pikáns beszólások – nekem valamiért a film annyira mégsem ragadt meg, mint mondjuk, A bárányok hallgatnak…
Könnyed kalandfilmekből nem lesz hiány ma este, ám közel sem a műfaj legjobb darabjai kerülnek képernyőre. A Doktor Parnassust (m1, 21.45) például, Terry Gilliam ide, ultrabrutál sztárparádé oda, csak kellő elvetemültséggel nézzük, mert ez sem igazán jó film. (Bővebben)
Nem hiszem, hogy egy sci-fin mindenáron számon kellene kérni a tudományos hitelességet. Aki ilyesmire vágyakozik, nézzen NatGeot, Science Channnelt, és a többit (bár ezekben is jó adag fikciót talál , de inkább olvasson. A scifi=sciene fiction=tudományos kitaláció, tehát a tudomány tárgyköréből elindult agymenés, fantazmagória. Nem kell tehát meglepődni olyan “butaságokon”, hogy az űrhajónak van hangja a világűrben, hogy a testnedvek nem fagynak meg azonnal az abszolút nulla fokon, hogy az űrhajósok szkafander nélkül szállnak ki egy aszteroidán, stb, stb… A scifik a szó szoros értelmében vett mesefilmek, nem pedig tudományos értekezések. Ha tudományosan minden passzolna a scifikben, akkor javarészt baromira unalmasak lennének: szó sem lehetne például a holdnál messzebb történő utazásról, hogy mást ne mondjak… A ma esti Napfény (Cool, 23.05), a Gettómilliomossal, a Trainspottinggal és a többi filmjeivel magának komoly riszpektet kivívott Danny Boyle alkotása nem ezért rossz film. A relatív bukásnak elsősorban filmes okai vannak. Az elsősorban a végiggondolatlan sztori és minden, ami ebből fakad: logikai bakugrások, indokolatlan csavarok. A színészi játékkal nincs baj (a képen a főszerepet alakító Cillian Murphy), mint ahogy a film képi világával és a hangkörnyezetével sem, ezek egészen fantasztikusan szólnak, látszanak és egyediek. A film alapjaiban van elcseszve, de hátha ma estére elég lesz…
