Jelenleg nálunk a hatodik, az USA-ban a nyolcadik résznél tart Bryan Fuller hét évadra tervezett Hannibal című sorozata, tehát viszonylag up-to-date-ek vagyunk. Azonban erősen rezeg a léc, a gyártó NBC ugyanis az alacsony nézettségi mutatókra, és az erősen 18-as karikás tartalomra fogva egyelőre lebegteti (állítólag már törölte is) a második évadot, ami már csak azért is nagy
Lecter, ugye, Thomas Harris regényalakja, aki több kötetben kísérti meg jóérzésünket, saját, kifinomult ízlésével és táplálkozási szokásaival. A litván származású, bestiális, emberevő sorozatgyilkos-pszichiáter démoni alakja többször megjelenik filmváltozatban is, először a Bárányok hallgatnak-ban, amelynek öt Oscarja közül egy jut Anthony Hopkinsnak is megformálásért. Hopkins egyik emblematikus szerepe lesz, még további három alkalommal (Hannibal, Hannibal ébredése és a Vörös sárkány). Fuller és a főrendező David Slade találmánya az volt e cikk tárgyát képező sorozattal, hogy benne Lecter kezdő éveit mesélik el, hogyan lett a tekintélyes elmedoktorból Hannibál, a kannibál.
Lecter személyét illetően spoilerezésről tehát szó sem lehet, hiszen tudjuk, mi lesz belőle, a kérdés, a Hannibal című sorozat kérdése immáron már csak az, hogy mikor és hogyan. Kisebb meglepetésre, a kezdő epizódokban még nem is látszik semmi a későbbi gyilkosból, még csak nem is ő a főszereplő – csupán egy felkért FBI-tanácsadó. A vezető karakter egy másik special agent, Will Graham (Hugh Dancy), aki enyhén Asperger-kóros állapotában (milyen népszerű kóros tudati állapot ez manapság!) képes beleérezni magát egy bűnügyi helyszínen az elkövető pszichéjébe. Egy különö
És hűvös lassúsággal hömpölygő, mint egy skandináv krimi – és nem csak Mikkelsen tagadhatatlan súlyú jelenléte miatt. Lecter figurájának piperkőcsége, gourmand-sága kapásból nyilván adja az asszociációt kedvenc sorozatbeli sorozatgyilkosunkkal, Dexter Morgannel, de az azzal való párhuzam meg is reked Dexter ominózus főcímjénél és a freccsenő vércseppeknél. A Hannibal valójában azokkal a krimisorozatokkal mutat több-kevesebb hasonlóságot, melyekben egy (több) extraképességgel megáldott/megvert zsaru/tanácsadó/stb. segíti a rendőrök nyomozati munkáját: pl. a Dr. Csont, Gyilkos elmék, de leginkább talán a Mentalista, vagy a Felejthetetlen. Itt azonban csak a natúr, beteges bűnnel találkozunk, egy cseppnyi humor, bűbáj vagy esetleg cukiság nem keresi a nézők kegyét – ez is lehet egy oka a relatív nézetlenségnek. A Hannibal alapvetően ‘high concept’-jellegű sorozat, tehát az epizódok egy nagyobb egészt képező történet fejezetei csupán, bár önmagukban is megállnak a lábukon, ha eltekintünk attól, hogy a benne szereplő figurákat, a köztük fonódó kapcsolati hálót nem ismerjük. (Érdemes tehát egyben nézni, ha megadatik.)
A sorozat igen esztétikus kivitelezésű, képileg, színészileg, dramaturgiailag egyaránt igényes. Meglehetősen nyomasztó, lidérces hangulatot idéznek meg a képek és az azokat kísérő hanghatások, melyek tényleg a hideg, ködös skandináv thrillereket idézik inkább, mint a hasonló tematikájú amerikai sorozatokat. A cselekmény sodra azonban talán lassú, éppen a megszokott alternatívákhoz képest, mintha Woody Allenről hirtelen Bergmanra kapcsolnánk, pedig mindkettő lélektan. Szép, jól néz ki és jól is szól a Hannibal, nem ezzel van a hiba.
A tévedés szerintem Mads Mikkelsen. Hannibal Lecter karakterében Anthony Hopkins tényleg karizmatikusat alkotott. Nem mondom azonban azt, hogy fiatalkori történeteihez egy fiatal “Hopkinst” kellett volna találni, de legalább alapvető gesztusaiban, hanghordozásában, modorosságaiban tudnia kellene azt
Amúgy, a látszólag sok akadékoskodás ellenére, nekem nagyjából bejött a sorozat, és semmi okát nem látom a(z esetleges) kaszának – bár nem is én finanszírozom.
