Szombat, június 1.

A múlt héten belenéztem ebbe Az ének iskolája című szórakoztató műsorba (tehát, nem szavazós-tehetségkutatóba!!!), és beleragadtam a parttalanul áradó cukiságba. Nem mondom, hogy minden pillanatában, de néha kifejezetten szórakoztatott egy-két előadó, egy-két őszinte pillanat, egy-két suta mozdulat, gesztus – és ha egy szórakoztató műsor, pontosabban, egy szombat esti szórakoztató műsor ennyit elér, az ma már egy kereskedelmi tévén kifejezett eredmény. Mondom, bármikor bele lehet kapcsolódni, kieső nincs, csak sugárzó optimizmus és relatíve jófejség. 10-14 éves, közepesen tehetséges gyerkőcöket válogattak össze, akik produkálják magukat a tanárok (a visszafogott Hajós, a joghurtok ellenére picit kikerekedett Szulák, az ijesztőre fitnesszelt Szandi és a jól nyírt Király Viktor) előtt. Bukás nincs. Mondom, bármikor ott is lehet hagyni… (tv2, 19.15)

Vagy röhöghetünk a betegesen mániákus, embergyűlölő és zsigerileg kekec Jack Nicholsonon, ahogyan mániákus, embergyűlölő irodalmárként szerelmes lesz Helen Huntba, a bájos pincérnőbe. Egy Oscar neki ide érte, egy pedig oda, Jacknek. Lesz ez még így se! (Cool, 20.50)

A Doktor Zsivágó (Duna, 21.15) az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb giccse, de nem ezért volt kvázi betiltva nálunk az átkos békeidőkben (hanem a benne nem megfelelőképpen ábrázolt NOSZF miatt). Én ugyan még sohasem tudtam végignézni, mert mindig betonná untam magam az első órában, a sokból… Na, majd ma… (sem).

Több magyar helyszínen, magyar szereplőkkel (pl. Törköly Levente, Fancsikai Péter és sokan mások) is forgott 2006-ban az az angol, második világháborús/hidegháborús kémdráma, ami Vörös vihar (m1, 22.25) címmel kerül ma bemutatásra. Amúgy, passz…

Nick Hornby a modern Jane Austen. Bár hősei nem ugyanazok, Hornbynál férfiak, ügyetlen, tébláboló, béndzsácska férfiak, azonban pontosságban, éleslátásban, finom iróniában és okos humorban, igazi, szép romantikában minden Hornby-történet hasonlít Austen értelmes és érzelmes történeteire, legyen az Pop, csajok, satöbbi, vagy például a mai Egy fiúról (Story4, 22.45) szóló. E 2002-es filmváltozatban Toni Colette, Rachel Weisz és még sokan mások dongják körül Hugh Grantet (a képen), mint húst a légy, mígnem…

Mélyebb filmet mindössze egyet találtam ma estére, bár sokan nem igazán tudnak mit kezdeni Michael Winterbottom Genova (FEM3, 23.20) című filmjével, melyben a Colin Firth által alakított apa és két lánya a címbeli városba költözve próbálják tisztázni magukban autóbalesetben elhunyt anyjuk/feleségük hiányát. Nincs sztorija a filmnek, banális élethelyzetek sorozatát látjuk csupán. Az óváros sikátoraiban való vég nélküli kószálás hivatott jelképezni, vagy inkább megjeleníteni azt a bonyolult és más-más síkokon zajló lelki folyamatot, melyen ez a töredék család keresztülmegy – és én ezt érezni, de legalábbis érteni véltem. Szerintem szép, lírai, őszinte és nagyon emberi film ez…