A múlt héten belenéztem ebbe Az ének iskolája című szórakoztató műsorba (tehát, nem szavazós-tehetségkutatóba!!!), és beleragadtam a parttalanul áradó cukiságba. Nem mondom, hogy minden pillanatában, de néha kifejezetten szórakoztatott egy-két előadó, egy-két őszinte pillanat, egy-két suta mozdulat,
Vagy röhöghetünk a betegesen mániákus, embergyűlölő és zsigerileg kekec Jack Nicholsonon, ahogyan mániákus, embergyűlölő irodalmárként szerelmes lesz Helen Huntba, a bájos pincérnőbe. Egy Oscar neki ide érte, egy pedig oda, Jacknek. Lesz ez még így se! (Cool, 20.50)
A Doktor Zsivágó (Duna, 21.15) az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb giccse, de nem ezért volt kvázi betiltva nálunk az átkos békeidőkben (hanem a benne nem megfelelőképpen ábrázolt NOSZF miatt). Én ugyan még sohasem tudtam végignézni, mert mindig betonná untam magam az első órában, a sokból… Na, majd ma… (sem).
Több magyar helyszínen, magyar szereplőkkel (pl. Törköly Levente, Fancsikai Péter és sokan mások) is forgott 2006-ban az az angol, második világháborús/hidegháborús kémdráma, ami Vörös vihar (m1, 22.25) címmel kerül ma bemutatásra. Amúgy, passz…
Nick Hornby a modern Jane Austen. Bár hősei nem ugyanazok, Hornbynál férfiak, ügyetlen, tébláboló, béndzsácska férfiak, azonban pontosságban, éleslátásban, finom iróniában és okos humorban, igazi, szép romantikában minden Hornby-történet hasonlít Austen értelmes és érzelmes történeteire, legyen az Pop, csajok, satöbbi, vagy például a mai Egy fiúról (Story4, 22.45) szóló. E 2002-es filmváltozatban Toni Colette, Rachel Weisz és még sokan mások dongják körül Hugh Grantet (a képen), mint húst a légy, mígnem…
Mélyebb filmet mindössze egyet találtam ma estére, bár sokan nem igazán tudnak mit kezdeni Michael Winterbottom Genova (FEM3, 23.20) című filmjével, melyben a Colin Firth által alakított apa és két lánya a címbeli városba költözve próbálják tisztázni magukban autóbalesetben elhunyt anyjuk/feleségük hiányát. Nincs sztorija a filmnek, banális élethelyzetek sorozatát látjuk csupán. Az óváros sikátoraiban való vég nélküli kószálás hivatott jelképezni, vagy inkább megjeleníteni azt a bonyolult és más-más síkokon zajló lelki folyamatot, melyen ez a töredék család keresztülmegy – és én ezt érezni, de legalábbis érteni véltem. Szerintem szép, lírai, őszinte és nagyon emberi film ez…