Mit nézzünk ma a tévében?

A mai este fő ajánlatában Hilary Swank (a képen) által alakított, fiatal, ambiciózus tanárnő azt próbálja elérni renitens diákjaival, hogy azok Saját szavakkal (FEM3, 19.00) fogalmazzák meg, mit jelent számukra, ma, az ő világukban, az ő értékrendszerükben a holokauszt. A kissé didaktikus zötykölődés ellenére a film szépen, egyszerűen és közérthetően beszél erről a mai, vastagon jelenlévő problémacsomagról és talán közelebb hozza annak megértését is, vajon miért olyan népszerűek ezek az ordas eszmék a mai napig, például az ifjúság körében is. A filmben elmesélt módszer a valóságban is működik. Nyilvánvalóan kötődik e film témájához a tegnap esti Az ötödik pecsét ismétlése is (Duna World, 21.10).

Alternatíva lehet Robert Zemeckis 2000-ben készült pszichológiai thrillere, a Temetetlen múlt (film+, 21.00), melyben egy unatkozó asszony (Michelle Pfeiffer) kísértetiesen gazdag képzelőereje okoz gondokat a békés, kertvárosi létben, a férj (Harrison Ford) őszinte sajnálatára.

De inkább az Űrcowboyok (Viasat3, 21.25) című vicces, színes és szélesvásznú vígjáték, mely arról szól, hogy az öreg űrhajós (Clint Eastwood, Tommy Lee Jones, James Garner és Donald Sutherland) nem vén űrhajós. (Bővebben)

Fábri Zoltán (és Sánta Ferenc) Az ötödik pecsétje (Duna, 21.00) méltatlanul alulértékelt filmje a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak fütyül. A filmben látható zseniális színészi teljesítmények (pl. Őze Lajos a képen), a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná. Ma este tán az is kiderül számunkra ebből a mai is fájón aktuális mesterműből, hogy mik vagyunk tulajdonképpen: Timóteusz Takatiki, vagy éppen Gyugyu.

Annyi Oscart biztosan érdemelne Az ötödik pecsét, mint például amennyit A Keresztapa (Pro4, 21.00), nem mintha az nem érdemelné meg, Marlon Brandóval, Al Pacinóval, Robert Duvallal, James Caannal, Nino Rota klasszikus filmzenéjével, rózsákkal és Thompson-géppisztolyokkal…

Maffiózók helyett jöhet esetleg egy Mocskos zsaru (m1, 22.15), New Orleans utcáin, Werner Herzog remek, de sokszor vetített filmje. (Bővebben)

Vagy jöhetnek igazi hősök is, miközben lobog a csillagsávos lobogó, szem lábad könnybe és sóhaj sem reked benn Edward Zwick nagyszabású háborús drámájában, a Bátrak igazságában (RTL Klub, 22.20), mely a vaskos pátosz mellett bátran szól a háború és katonalét igazságairól és igazságtalanságairól is.

De valójában bűn az élet, hol nincs helye hősöknek és igazságnak, tehát maradunk a maiffiózóknál. Brian De Palma A sebhelyesarcú című gengszterdrámájával (tv2, 0.35) toposzt teremtett, a nemrégiben 73. születésnapját ünneplő Al Pacino aktív részvételével. A film igazi trüváj, hiszen egy gengszterfilm-klasszikus hasonló, ha nem nagyobb klasszikussá vált remake-je, emellett legalább annyira állandó hivatkozási alap a témában, mint a kettővel elébbi Keresztapa.

Bónusztrack: Sean Penn egy kiöregedett rocksztárt alakít az Ez az a hely (HBO2, 20.05) című filmben, nagyjából Ozzy Osbourne és a Cure-os Robert Smith elegyét, aki egy nap megelégeli kiégett, célok, élmények és örömök nélküli életét és világgá megy, hogy megkeresse valódi önmagát. Fanyar humorú, üdítő, vicces és okos film. (Bővebben)

Brian De Palma rendezői zsenialitását jelzi, hogy úgy tudott beférkőzni a maffiafilmek élmezőnyébe, hogy az Aki legyőzte Al Caponét (Viasat3, 21.00) című filmjében éppen a maffia szájában van az a bizonyos biliárdgolyó. A bár kissé propagandaízű, jókisfiús sztorit kitűnően ellenpontozzák az olyan parádés jelenetek, mint a szeszszállítmány lekapcsolása a kanadai határnál, vagy az obligát Eizenstein-ommázs, a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenetének megidézésével. Robert De Niro (a képen) szerintem itt nyújtja élete alakítását (pedig volt néhány), egyenesen lidérces, ahogyan az alacsony, köpcös, erősen kopaszodó, szétfolyt arcú, nettó pszichopata Caponét játssza.

Hasonlóan kemény pofákat láthatunk egy évtizedekkel régebbi, ám ettől még remek francia szajréfilmben, az Alvilági melódiában (Duna, 21.15). Az öreg rabló (Jean Gabin) törekvő, fiatal kollégájával (Alain Delon) készül kirabolni a cannes-i kaszinót. Henri Verneuil 1963-as filmje műfaji klasszikus, valljuk be nyugodtan.

A továbbiakban kicsit tovább finomhangolunk a túszdráma alműfaja felé, hiszen a Túszjátszma (RTL Klub, 21.25) címe nem hagy sok kétséget afelől, mi vár ránk e filmben. Bruce Willis egy hajdani menő zsaru, aki egy túszmentéses akcióban elveszíti egész családját. Most egy álmos kisváros seriffje, de a szörnyű múlt ismét megkísérti…

Thomas Vinterberg a dán Dogma után új utakat keresve jutott el A végső megoldás: szerelem (Story4, 22.15) utópikus szentimentalizmusához. E furcsa hangulatú, de mélységesen szép filmben szintén címében hordozza üzenetét, megtekintése, mondanám kötelező, hiszen az egyik legjelentékenyebb kortárs filmesről van szó. Claire Danes mellett Joaquin Phoenix vagy Sean Penn neve jelzi, hogy nem akármilyen film vár a vállalkozó kedvű nézőkre.

A prémiumcsatornákon mindig találni valami érdekeset, ezúttal a Cinemaxon 20.45-kor kezdődő Longford című életrajzi drámát ajánlanám, mely Longford 7. grófjáról szól, aki életét börtönben ülő elítéltek rehabilitációjának szentelte, minek következtében a Lordok házából is kitagadták. Megtörtént események alapján. (Bővebben)

Újra itt, rögtön egy klasszikusan rettegett péntekkel (e naptól hagyományosan rettegnek a tévécsatornák, mivel a hirdetők szempontjából fontosnak tartott korosztály ilyenkor nem tévét néz, hanem a hétvége porát mossa le torkán át, ergo, ma szinte minden tévéműsor bukik – nézettség szempontjából).

A Hancock (SuperTV2, 21.30) című filmet nem láttam, de érdekel, ha tényleg olyan, mint sejtem. A Will Smith (a képen) által főszerepelt filmek állandó szókapcsolata az, hogy megmenti a világot. ÁÁÁÁ, uncsiiii – mondjuk, joggal. DE. Bár itt is világmegmentő szuperhőst alakít ez a bőbeszédű, überlaza pasas, azonban (állítólag), ezúttal igazán őt kéne megmenteni a depressziótól, önértékelési zavaroktól, ilyenektől. Meglátjuk.

Az olasz meló (tv2, 21.40), alternatívaképpen, nem egy óriási etwas, egy sima, precíz, tulajdonképpen hibátlan, de nem különösebben kiugró szajréfilm, rengeteg világsztárral. (Bővebben)

A Wonder Boys – Pokoli hétvége (Cool, 23.35) című filmet szintén nem láttam, de biztosan tudom, hogy mindig meg akartam nézni (a béna magyar címe ellenére). Na majd ma. Michael Douglas (még betegsége előtt) egy kapuzárási pánikban és alkotói válságban egyszerre szenvedő irodalmárt alakít, stb. (Megírhatnátok kommentben, hogy érdemes-e megnézni, ezt és/vagy a Hancockot – három napja nem néztem filmet és ki vagyok éhezve. )

Prémiumajánlat az 54 (Digi Film, 21.55) című “diszkódráma”, amit már viszont láttam (s ezért ajánlom). Ez egy egy remekbe szabott filmballada a híres/hírhedt klasszikus New York-i diszkóról, a Studio 54-ről. Shane, a szegény külvárosi srác (Ryan Phillippe) kitörni vágyik a kilátástalanságból és összeszedve minden bátorságát, alámerül a Studio 54-be, a kokain dekadens delíriumába, a veszélyes vágyak világába, a szexuális szabadosságok szédületébe, a hírnév hazug hiúságába, a csalóka csillogás csapdáiba…

Technikai okokból ezúttal egy zanzásított, négynapos előrejelzéssel lepem meg kitartó és hűséges olvasóimat, hogy addig se maradjanak tévéajánló nélkül, amíg. Valószínűleg pénteken zökkenünk vissza a normális kerékvágásba, illetve szántunk egyúttal új barázdát a begyepesedett közízlésbe is, ahogy a dolgok adják magukat. Enivéj.

Hétfő – A Koltai Lajos által fényképezett, Egy igaz ügy című filmben (Viasat3, 21.25) a manapság is igen aktuális rasszizmus kérdése kerül elő. Sean Connery egy tekintélyes jogászprofesszort alakít, aki egy nyilvánvaló, de nem bizonyítható ártatlansága ellenére kivégzésre ítélt fekete férfi (Laurence Fishburne) ügyében kel harcra az ügyből precedenst kreálni szándékozó déli, konzervatív, fehér (WASP) mentalitással. Utána a csatorna újrakezdi egyik kedvenc krimisorozatomat, A főnököt (Viasat3, 23.35, és a hét minden napján, nagyjából ebben a sávban), az első évad első részétől. A koncepció lényege, hogy a címszereplő egy ízig-vérig csajszi nő (Kyra Segdwick), aki a nyomozati munkában verhetetlen rámenősségével, logikájával és vehemenciájával irányítja az alá beosztott öreg, szőrös tökű, dörzsölt zsarukból álló kompániát – közben pedig bonyolult ügyeket old meg.

Kedd – A Terminálban (FEM3, 19.00) egy fiktív kelet-európai ország polgára (Tom Hanks) éppen átszállásra vár egy repülőtéren, miközben hazája, annak ismert rendje-módja szerint, felbomlik. Hontalanként abszurd helyzetek tömkelegével kell megküzdenie – a film Steven Spielberg nevű rendezője pedig mindent meg is tesz a sikeres szórakoztatás érdekében.

A bűn árfolyama (film+, 21.05) elég jó kis thriller rohadék bankok, fegyverbiznisz, Izrael, Kína, arabok témakörben. (Bővebben) Alternatíva lehet a Jo, a profi (RTL Klub, 21.10) ami egy elég jó francia krimisorozat, Jean Renóval.

Késő estére, prémiumként a Tűsarok (Cinemax, 22.20), Pedro Almodóvar egyik legjobb filmje. (Bővebben)

Szerda – A Vaklárma (SuperTv2, 21.30) egy rendkívül szórakoztató baromság, a zseniális Richard Pryorral (a képen) és Gene Wilderrel, 1989-ből.

A Chicago (Digi Film, 20.00) pontosan olyan, amilyennek egy Oscar-szivacs Broadway musicalfilmnek lennie kell. Pergő, látványos, megtartva a műfaj sajátosságaiból fakadó, kötelező teatralitást, buja, erotikus, bájos és szenvedélyes. És nem cukormázas! Persze, Bob Fosse akkora zseni, mint ide a Tau Ceti (az ő broadwayi koreográfiája alapján készült Rob Marshall filmje). Milyen jól énekel a Richard Gere! Meg az a pizzaképű Zellweger!

A Rém hangosan és irtó közel (HBO, 21.00) egy Asperger-szindrómás kissrác szemüvegén mutatja meg nekünk USA, today. Nekem nem tetszett: (Bővebben)

Csütörtök – A sakál napja (Film Mánia, 21.00) minden idők egyik legjobb bérgyilkosos-merénylős filmje, Fred Zinnemanntól, 140 percben. (Bővebben)

Ez a mai A majmok bolygója (RTL Klub, 21.10) viszont nem a klasszikus, hanem annak (illetve a sztorinak) Tim Burton általi, 2001-es újraindítása. (Bővebben)

Hasonló témán, tehát a civilizációnk pusztulásán mereng az Éli könyve (film+, 21.00) című film is. A ritkán bár, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus (disztópikus) western, nem kevés vallásos tanítással. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A pók hálójában (tv2, 21.40) is teljesen nézhető darab. Morgan Freeman remek színész, itt egy rendőrségi pszichológus-nyomozót alakít, akit soron következő “páciense” arra kényszerít, hogy beleírja őt és az általa elkövetett bűntettet következő könyvébe. Fordulatos, izgalmas thriller.

Nem tudom, milyen nap ez a csütörtök, de alaposan túlteng a tévékben a jövővel kapcsolatos negatív életérzés. Az Éghasadás (Viasat6, 22.00) című új scifi-sorozat is e témában utazik: Az idegen lények inváziója után kaotikus állapotok uralkodnak a Földön. A túlélők kis csoportot alakítanak, hónapokig minden napjuk a küzdelemről szól a túlélésért, és azért, hogy végre visszavágjanak a támadóknak. Főszerepben Carter doktor, azaz Noah Wyle (magyar hangja nyilván nem Alföldi Róbert), első évad, első rész.

I’ll be back.

Akár a film+ elviheti ma az egész estét is, mint fidesz-kormány a nyugdíjkasszát, hiszen három egész jó kis filmet sikerült adásba szerkeszteniük: Az utca királyai (film+, 18.55) korrupt Los Angeles-i rendőrök között zajlik, akiket például Keanu Reeves, Forest Whitaker és Hugh Laurie alakít. Az utóbbi ráadásul még azt is bebizonyítja, hogy tud a Dr.Háznál is nagyobb rohadék lenni. Jó dumák, ötletes akciók egy tökös filmben. Utána átruccanhatunk Londonba, de maradunk az utcán, ugyanis A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső (film+, 21.00) színhelye szintén a bűn fertője. (Most jöttem rá, hogy a cím valójában egy vadászfegyvert jelent, lövés után… Mik vannak.) Guy Ritchie filmjében négy lúzer azt a hülye ötletet találja ki, hogy az egyik bűnszövetkezet felé megadandó tartozásukat kiegyenlítendő, kirabolják a másik, még nagyobb bűnszövetkezetet. Az óriási kavarodásban a Ritchie-filmektől megszokott vizuális poénok mellett a pergő, meghökkentően trágár, de mégis szellemes dialógok, állandó szerepcserék, eltévesztett leszámolások után minden a helyére kerül – és minden marad a régiben. Késő estére, éjszakára pedig egy komoly, hozzávetőleg reális, mai kémfilm adódik. A Hazugságok hálója (film+, 23.10) Ridley Scott beszédes című politikai thriller-műfajú dolgozata a CIA közel-keleti ténykedéseinek témájában, többek között Leonardo Di Caprióval és Russel Crowe-val. (Bővebben)

Vicces alternatíva lehet az Égető bizonyíték (RTL Klub, 21.50), Coen-testvérek konditermes-kémes groteszkje, elképesztő pofákkal (lásd például a képen). Ha jól kap el, végigröhögöd, ha viszont nem jól, akkor nagyon fogod utálni. (Bővebben)

Bódy Gábor megkerülhetetlen figurája volt a hetvenes évekbeli, nyolcvanas évek eleji magyar filmnek. Neve ma már egészen más jellegű szövegkörnyezetben szokott felmerülni, az azonban bizonyos, hogy kivételes képességű filmes volt. A ma esti Amerikai anzix (Duna, 21.00) tehetségének egyik ékes bizonyítéka. Bátor filmnyelvi kísérlet, mozgóképes történelmi esszé, filozofikus ál-dokumentumfilm. 1948-as magyar honvédmenekültek az amerikai polgárháborúban, stilizált, fiktív “korabeli” mozgóképeken.

Utána választhatjuk Brian De Palma remek film noir hommage-át, a Fekete Dáliát (Cool, 23.50) is, melyet Zsigmond Vilmos fotografált decens pompával. (Bővebben)

A múlt héten belenéztem ebbe Az ének iskolája című szórakoztató műsorba (tehát, nem szavazós-tehetségkutatóba!!!), és beleragadtam a parttalanul áradó cukiságba. Nem mondom, hogy minden pillanatában, de néha kifejezetten szórakoztatott egy-két előadó, egy-két őszinte pillanat, egy-két suta mozdulat, gesztus – és ha egy szórakoztató műsor, pontosabban, egy szombat esti szórakoztató műsor ennyit elér, az ma már egy kereskedelmi tévén kifejezett eredmény. Mondom, bármikor bele lehet kapcsolódni, kieső nincs, csak sugárzó optimizmus és relatíve jófejség. 10-14 éves, közepesen tehetséges gyerkőcöket válogattak össze, akik produkálják magukat a tanárok (a visszafogott Hajós, a joghurtok ellenére picit kikerekedett Szulák, az ijesztőre fitnesszelt Szandi és a jól nyírt Király Viktor) előtt. Bukás nincs. Mondom, bármikor ott is lehet hagyni… (tv2, 19.15)

Vagy röhöghetünk a betegesen mániákus, embergyűlölő és zsigerileg kekec Jack Nicholsonon, ahogyan mániákus, embergyűlölő irodalmárként szerelmes lesz Helen Huntba, a bájos pincérnőbe. Egy Oscar neki ide érte, egy pedig oda, Jacknek. Lesz ez még így se! (Cool, 20.50)

A Doktor Zsivágó (Duna, 21.15) az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb giccse, de nem ezért volt kvázi betiltva nálunk az átkos békeidőkben (hanem a benne nem megfelelőképpen ábrázolt NOSZF miatt). Én ugyan még sohasem tudtam végignézni, mert mindig betonná untam magam az első órában, a sokból… Na, majd ma… (sem).

Több magyar helyszínen, magyar szereplőkkel (pl. Törköly Levente, Fancsikai Péter és sokan mások) is forgott 2006-ban az az angol, második világháborús/hidegháborús kémdráma, ami Vörös vihar (m1, 22.25) címmel kerül ma bemutatásra. Amúgy, passz…

Nick Hornby a modern Jane Austen. Bár hősei nem ugyanazok, Hornbynál férfiak, ügyetlen, tébláboló, béndzsácska férfiak, azonban pontosságban, éleslátásban, finom iróniában és okos humorban, igazi, szép romantikában minden Hornby-történet hasonlít Austen értelmes és érzelmes történeteire, legyen az Pop, csajok, satöbbi, vagy például a mai Egy fiúról (Story4, 22.45) szóló. E 2002-es filmváltozatban Toni Colette, Rachel Weisz és még sokan mások dongják körül Hugh Grantet (a képen), mint húst a légy, mígnem…

Mélyebb filmet mindössze egyet találtam ma estére, bár sokan nem igazán tudnak mit kezdeni Michael Winterbottom Genova (FEM3, 23.20) című filmjével, melyben a Colin Firth által alakított apa és két lánya a címbeli városba költözve próbálják tisztázni magukban autóbalesetben elhunyt anyjuk/feleségük hiányát. Nincs sztorija a filmnek, banális élethelyzetek sorozatát látjuk csupán. Az óváros sikátoraiban való vég nélküli kószálás hivatott jelképezni, vagy inkább megjeleníteni azt a bonyolult és más-más síkokon zajló lelki folyamatot, melyen ez a töredék család keresztülmegy – és én ezt érezni, de legalábbis érteni véltem. Szerintem szép, lírai, őszinte és nagyon emberi film ez…