Mit nézzünk ma a tévében?

Stieg Larsson hangos sikert arató Millenium-sorozata nemcsak svéd, illetve amerikai mozidarabokban, hanem egy ötrészesre bővített, monstre hosszúságú epizódokból álló svéd minisorozatban is aratott. A tetovált lány-sorozat ma estétől (Viasat3, 21.25) további négy estén (augusztus 2, 7, 9, 14) át nálunk is teret enged a harcos feminista attitűdnek: Reszkessen tehát minden rohadék férfi, itt van újra Lisbeth Salander (Noomi Rapace – a képen). Az eredeti svéd moziváltozatokról bővebben itt, itt és itt.

A francia Tony Gatlif tulajdonképpen egész eddigi életművét a cigányság kultúrájának, a roma sors széles körű megismertetésének szentelte. Ma esti Szabadság (Duna, 21.20) című filmje a második világháború alatt, a nácikkal kollaboráló Vichy-kormányzat idején játszódik…

Utána egy érdekes angol dokumentumfilm következik, mely 2010 július 24-ét, egy Kevin McDonald által önkényesen kiragadott napot ábrázol a Földön, számtalan nézőpont szerint: Az élet egy napban (Duna, 23.05) egy világméretű pályázat nyomán készült, melyben az volt a kihívás, hogy mindenki mutassa meg egy videofelvételen, mit csinált éppen ezen a napon. Az eredmény 80 ezer pályamű volt, 4500 óra videofelvétel 192 országból – ebből született meg ez a film.

Walter Salles Che naplója alapján forgatott le egy bevallottan szubjektív és elfogult filmet az ifjú Che Guevaráról, A motoros naplója (m2, 22.30) címmel, Ez egy romantikus játékfilm, amin egyáltalán nem kell történelmi tényeket, vagy bármilyen objektivitást számon kérni, akár erkölcsi, akár politikai, akár etikai értelemben. Szép film ez kedves emberekről, akik csodás tájakon csavarognak.

Boy George volt az az énekes, akinek nevében nem véletlenül szerepel nemi hovatartozása. Hogy miért, azt nyilván megtudhatjuk az életéről szóló filmből: Boy George (Cinemax, 20.00).

Hát, ez sem lesz egy hosszú ajánlat… Egy röpke, eléggé vicces, tipikusan franciás “ízű” Jean Reno-akcióvígjáték (Marhakonzerv-akció, film+, 19.00) után David Fincher és Aaron Sorkin Facebook-filmjét, a Social Network-öt (film+, 21.05) ajánlanám. Amikor először láttam ezt a filmet, nem voltam túlzottan lenyűgözve, nemrégiben azonban újranéztem és már sokkal jobban tetszett, miután már átláttam magam a végnélküli szövegelés (egy weblap megalkotása nem éppen akciódús menet…) hálóján…

Láttam már jónéhány filmet életemben, de ritka köztük az olyan, amelynek minden másodperce meglepetést okoz. A Mielőtt az ördög rádtalál (m2, 22.30) viszont épp ilyen. Nem tudtam semmit előre erről a filmről, csak a rendező Sidney Lumet, valamint Philip Seymour Hoffman (a képen), Albert Finney és Ethan Hawke (és természetesen Marisa Tomei) miatt néztem meg. És soha, egyetlenegyszer sem tudtam, mi lesz a következő jelenetben. Ahogy indul a film, egy kúrással, még akármi is lehetett volna, de aztán úgy gyűrűzött be az egész, hogy tényleg az a bizonyos fal adta a másikat. Apukalipszis!

Salvador Dali mára közhellyé idézett, híres elfolyó óráit éljük napközben és csak reménykedünk abban, hogy az estére beígért tornádó tényleg meghozza azt a tízfokos enyhülést, és immár békésen tévézhetünk a megnyugtató 33 fokosra hűlt lakásban.

A film+ erős biztonsági programmal készül az estére, de mi már tudjuk jól, hogy Jean Reno milyen jó a Leon, a profiban (film+, 19.00), valamint az Alien 2-t (film+, 21.05) is láttuk már jó néhányszor (bár ez utóbbi, éppen a gerincünkre gyakorolt mirelitzöldborsó-gurigázós hatása miatt, mára egészen jó választás lehet…)

Különleges eseményben lehet része annak, aki ma megnézi A gyilkos a házban van (Duna World, 19.55) című 1971-ben készült magyar krimit, melyben maga Kloss kapitány is feltűnik, mint gościem specjalnym. Ez persze, csak azon sorstársaimnak jelent egyáltalán valamit, akik életkorukból, illetve különleges filmes műveltségükből adódóan tudják egyáltalán, ki volt ez a Kloss (ő Kloss – Stanislaw Mikulski). Bán Frigyes filmjének címe beszédes, erről fog szólni minden, a történet egyszerre idézi Mág Bertalan és Szamos Rudolf történeteinek hangulatát, a szereposztás pedig – szintén a kor szokásainak megfeleően – zseniális: Garas Dezső, mint nyomozó, Major Tamás a házmester, aztán Kiss Manyi, Feleki Kamill, Márkus, Kállai, Zenthe… Koós János! Jó lesz.

Rendkívül jó film A tengeralattjáró (Cinemax, 21.30), Wolfgang Petersen 1981-es háborús drámája, mely egy második világháborús német tengeralattjáró klausztrofób mindennapjait ábrázolja szenvtelen, mégis drámai hangon. A mai a  “mindössze” 145 perces moziverzió lesz, én a jóval hosszabb rendezői változatot láttam.

Fokozódik a drámai forróság, a higanyszálak pattanásig feszülnek, egyedül a sarkkörön túl van elviselhető időjárás. Ennek örömére megmenthetjük Ryan közlegényt a Ryan közlegény megmentése (Pro4, 21.00) című, monstre háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.

Ha azonban nincs kedvünk háborúzni, meghúzhatjuk magunkat egy Pánikszobában (FEM3, 21.10) is, ahová David Fincher, a thriller-műfaj jelenlegi legjobbja zárja be (velünk együtt) Jodie Fostert klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forrest Whitaker odakintről paráztatja őket (így minket is), méghozzá izomból. (Bővebben)

Snitt.

Derült égből villámcsapás Jancsó Miklós Oldás és kötés (Duna, 22.05) című filmje, egyik régi nagy kedvencem, aminek egyenesen imádom a hatvanas eleji Budapestjén játszódó jeleneteit (is)… Különösen a házibuli-jelenetet, melyben az őrült Kovács Gyulát látjuk dobszólózni egy nagyon vicces, bontott csirkés-kísérleti filmre. A jelenet örök illusztrációja a sznob értelmiség-topiknak (a képen Domján Edit).

Snitt.

Kellemes kis szajré-film A jó rabló (m1, 22.15), Neil Jordan régi francia bankrablós filmeket idéző alkotása, igen érdekes a szereposztásban (Nick Nolte, Emir Kusturica, Tchéky Kairo, stb.)

A tv2 az éjszaka első felét alkalmazottjának, Till Attilának szenteli, akinek tévén kívüli rendezői munkásságának mutatják meg a javát. ha Tilla nézhetetlen, vacak filmeket csinálna, akkor ez lenne az év cikije – Tilla azonban jó filmes és hazai viszonylatban jó rendező. A Pánik (tv2, 0.10) című filmet ettől függetlenül bő nyállal fröcskölve rántotta le a közvélemény (felének kétharmad része) a francba, nagyobb részben látatlanul, kisebb részben pedig benne ragadva a rendező közismert pénzkereseti majomkodásáról rögzült prekoncepciókban. Erre rakódik rá még a sajátosan értelmezett hazaszeretet guánója, miszerint a magyar film rossz. (Esetleg az Egri csillagok, meg a Macskafogó, na azok jók – mondják.) Pedig Tilla rendezői bemutatkozása is jól sikerült, bizonyítva, hogy nem minden tévés ripacs tehetségtelen és arrogáns karrierista, pusztán csak abból próbál megélni, amiből lehetősége van (mint minden ember, amúgy). Ha a tévében látom, engem is idegesít a csávó, pedig annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontrollos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen. Aztán van az a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor… A Pánik című film korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól, nem meglepően. Epizódszerűen lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek olyan groteszk karakterek, mint egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros, két életvidám nyugdíjas és még sokan mások.

Utána még megnézhetjük a nemzetközileg szépen díjazott Csicska (tv2, 02.10) című kisfilmet is, amely egy igen szégyenletes jelenséggel foglalkozik, kvázi úttörő módon. A rendező szintén Tilla.

Benne vagyunk a legjavában, az uborka szemben már szinte magától mászik ki az üvegből, reggel 8-kor már 30 fok van. Ilyenkor nincs más teendőnk, mint reménykedni a túlélésben…

Nem Gyurcsányék Velencei-tavi kaszinóépítési terveiről, de nem is Orbánék hasonló Margitszigeti álmairól szól a Casino (m1, 22.00) című mozi, bár ebben is arról van szó, hogyan működtet a maffia egy kaszinóvárost, ami úgy tejel legálisan milliárdokat, hogy közben tisztára is mos egyéb, közel sem legális eredetű, további milliárdokat. Martin Scorsese közel háromórás (! – de úgy sem tudunk aludni ebben a forróságban…) filmeposzában Las Vegas hétköznapjaiba tekinthetünk bele, olyan remek színészek által, mint Joe Pesci és Robert De Niro (a képen), valamint Sharon Stone.

Van egy másik filmeposztunk is mára, ami még ennél a gengszteres-kaszinósnál is hosszabb, az Istenek és katonák (Viasat3, 20.45) ugyanis 210 perc (plusz reklámok). Itt az amerikai polgárháborúról hallunk-látunk szép mesét, rengeteg vérrel, csatazajjal, patetikus szólamokkal és lobogó zászlókkal.

A gyorsabb ritmust kedvelők válasszák talán a Kéjjel-nappal (film+, 21.00) című bolondságot, ami nekem nagyon bejött, anno, és fel sem rémlett, hogy korábban már láttam egyszer. Az igazi vicc azonban az, hogy mindkét alkalommal kifejezetten bírtam ezt a habkönnyű baromságot… (Egyszer kb. 7/10, másodjára pedig 8/10 ) Még Tom Cruise és Cameron Diaz is egészen elviselhető ebben a tényleg nagyon könnyed, vicces és szórakoztató akciófilmben. (Bővebben)

Ég a napmelegtől, izzik a galagonya, csuhajja. A csíni-csinibaba, gondolom, mindenkinek a könyökén jön már ki, a Da Vinci-kód sem érdekes már, ha ismerjük a poént, tudjuk már azt is, mi kell a nőnek, a Rambo 3 pedig sosem érdekelt, úgyhogy nincs könnyű dolgunk ma sem, ebben a tikkasztó estében sem.

De van itt három fickó, A Jó, a Rossz és a Csúf (Film Mánia, 21.00), akiket bármikor szívesen látunk (a képernyőn). Sergio Leone műfaji klasszikusa büszkélkedik a filmtörténelem egyik legszebb hármas pisztolypárbajával (lásd a képen), ehhez azonban végig kell nézni a bő két és félórás filmet, hiszen az csak a legvégén zajlik. A film másik rendkívül érdekes része viszont rögtön az elején van, amikor egy legalább 20 perces némajátékban megismerjük a történet címszereplőit… E két pont között pedig ott van maga a film.

Alternatívának két krimi: a Nyolc tanúban (SuperTv2, 21.35) egy, az amerikai elnök ellen elkövetett merénylet sok (pontosan 8) szempontból való felgöngyölítését követhetjük nyomon, egy rendhagyó, izgalmas filmben, míg a Mocskos zsaruk (Viasat3, 21.25) között egy tisztalelkű kínai zsarunak kell megkeresni az igazságot. Nehezíti a projektet, hogy mindezt Amerikában kell véghezvinnie – főszerepben a kínai Robert De Nirót, azaz Chow Yun-Fatet láthatjuk.

Remek film az Ember a magasban (m2, 22.35), melyben Philippe Petit egy kötélen sétál át az 1974-ben még bőven álló World Trade Center két tornya között. (Bővebben)

Rotyog az uborka az ablak előtt, a szétolvadó kenyérszeletek alatt a dunsztos üvegben, a szomszédasszony széles terpeszben ül a hokedlin és pszichedelikus színekben pompázó otthonkájával legyezi magát. A tetőről Dali modorában cseppennek le a cserepek. Reszket a rekkenő melegben a levegő, madárka sül ropogósra röptiben.

Az angyalok is esznek babot (film+, 19.00), s utána pukiznak ők is egy nagyot. Bud Spencer partnere itt egy nyalka szőke legény: Giuliano Gemma! Haha. Ez amúgy gengszteres lesz… de úgyis láttuk már párszor.

A Holdfény Parador felett (Story4, 21.00) látszólag egy kissé poros vígjáték, valójában azonban egy igen vicces, és nem kevésbé tanulságos szatíra, melyben egy közelebbről meg nem határozott dél-amerikai banánköztársaság fasiszta diktátora (Raul Julia) (neki) szerencsétlen fordulatok után dublőrt (Richard Dreyfuss – a képen, ahogy mintegy Orbán Viktorként mutatva meg az őt imádó szeretetmenetet) alkalmaz, aki viszont túl komolyan veszi feladatát…

A hazafi (tv2, 22.05) ki lenne más, mint a kegyetlen, rettenthetetlen, kiismerhetetlen, engesztelhetetlen Mel Gibson, ezúttal Roland Emmerich 164 perces, amerikai függetlenségi háborús eposzában. A végén lengeni fog a csillagsávos lobogó, arra akár mérget is vehetünk…

Vagy nézzük a Rayt (Cinemax, 20.00), egy remek életrajzi filmet Ray Charlesről. Sokszor ajánlottam már ezt a filmet, mert jó mozi, értelemszerűen jó zenékkel. De biztatóan hathat az is, hogy Jamie Foxx -igen megérdemelten- Oscar-díjat kapott a világhírű, vak soul-jazz énekes-zongorista megformálásáért.

Odakünn rohad már a banán is, de idebenn, a relatíve hűvös szobában néhány egészen jó film vár ránk:

A Félix és Lola (Duna, 21.20) egy viszonylag könnyedebb alkotás, az ismert francia művészfilmes Patrice Leconte 2001-es alkotása, melyben egy különös, rejtélyes fiatal lány (Charlotte Gainsbourg) űz gonosz játékot egy jóravaló fiúval (Philippe Torreton).

A tv2 ezúttal dicséretes témaérzékenységről tesz tanúbizonyságot, amikor újra műsorra tűzi Steven Spielberg Terminál (tv2, 21.35) című abszurdba hajló vígjátékát, amiben egy fiktív kelet-európai ország polgára (Tom Hanks – a képen) éppen átszállásra vár egy repülőtéren, miközben hazája, annak ismert rendje-módja szerint, felbomlik. Hontalanként abszurd helyzetek tömkelegével kell megküzdenie – nagyjából, mint napjainkban annak a bizonyos Edward Snowdennek, a moszkvai Seremetyevó-reptéren.

De vége az örömködésnek, és igen súlyos hangulatban zárjuk az estét: Terry Gilliam 12 majom című negatív utópiája (Viasat3, 21.25) egészen biztosan feledteti velünk az egész napos kánikulát, ringó csípőket, meztelen combokat és hófehér fogsorokat, kockahasakat villantó kánikulát. A film annyira negatív, annyira lehangoló jövőképet fest fel, hogy csak kivételesen pozitív hangulatú nézőknek ajánlom megtekintését. Madeleine Stowe és Bruce Willis a múltban találkoznak, ahová a Willis alakította pacák utazott vissza kideríteni, honnan jön az a vírus, mely a jövőben el fogja pusztítani az emberiség 99%át. A jövőből jött ember a múlt számára felfoghatatlan tudásával, szokásaival persze őrültnek tűnik, így elmegyógyintézetbe zárják, ahol a Stowe nő a főpszichiáter. A filmben még Brad Pittnek is lesz jelenése, ami Golden Globe-ot és Oscar-jelölést ért neki… Kifejezetten agyas, komolyan vehető filozófiai felvetéseket pendít meg a film, azonban olyan keserű, kilátástalan végkövetkeztetésre jut, hogy holnap tuti nem érdekel, milyen éppen az idő.

Kőkemény, brutális, ám messze nem tartalmatlan, emellett erős és igazságos film a Nehéz idők (film+, 22.30) is, mely az Öböl-szindróma témájában ás igen mélyre. Főszerepben egy igazi mai színészikon: Christian Bale. (Bővebben)

Én azt mondom, hogy nincs alku: játsszuk el a Hair első felét a lizsében, aztán húzzunk haza, és nézzük meg az orbán-tévén Viktor példaképét, vagy ha azt nem, hát Robert De Nirót és Al Pacinót, szemtől szemben.

A Nincs alku (film+, 21.10) egy igen feszült túsztárgyalós dráma. A Samuel L. Jackson által alakított zsarut gyilkossággal és sikkasztással vádolják, igaztalanul, aminek következtében az túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot.

A szögegyenes vidéki srác megkapja a katonai behívóját, aminek jó hazafiként engedelmeskedik is. Bevonulás előtt azonban, a nagyvárosban bohókás hippik közé csöppen, akik nem értik a srác szándékait, de a srác se őket, ennek ellenére igen jól érzi magát köztük (John Savage – a képen). Aztán szomorú lesz a vége… De addig is, és utána is, legyen napfény, legyen béke, nem kell többé háború és éljen a szabadság, természetesen Milos Forman remekművében, a Hairben (Film Mánia, 20.35).

A Comandantéról már egyszer Oliver Stone is megkísérelte lerántani a leplet, kevés sikerrel, ezúttal egy angol dokumentumfilm próbálkozik meg kideríteni Castro ember csak, vagy mítosz? (m1, 23.40)

A Szemtől szemben (RTL Klub, 23.45) leginkább ma már arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al a másik italo-amerikai színészikonnal, Bobbyval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (173 perc+reklám!) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

Mától a legmélyebb uborkaszezonban pancsolunk, így aki ekkor is otthon gurnyad a tévé előtt, az tényleg megérdemli: borzongja magát a jegeces rémületbe vagy főjön meg saját levében.

A nyolcadik utas: a Halál (film+, 21.00) című filmet az én korosztályom még moziban látta először, amikor még szó sem volt Alien-sorozatról. Hogy milyen hatással bírt a film az akkor már picit repedező szocialista közerkölcsre, arra bizonyíték, hogy Nyolcadik utas a benzinkutas címmel már énekelte is a dalt nem sokkal később, talán a Sikátor zenekar? Így születik a kultusz: ha valami bejön, rögtön jön is kifele. Nem mondom, hogy annyiszor néztük meg, ahányszor adták (az a Star Wars volt), mert elsőre, egyszerre is sokk volt Ridley Scott filmje. Nekem azóta is ez a film No.1, ha scifi-horrorról van szó. Azóta is láttam már, jó néhányszor és szerintem a mai napig megállja a helyét ez az 1979-es film, nemcsak horrorként, hanem még látványban is, az erre pedig oly érzékeny sci-fi mezőnyben is.

Ezt a mai Szaharacímű filmet (SuperTv2, 21.35) is kifejezetten szeretem. Annak idején egy átlagos második világháborús kalandfilmnek szánták ezt a mozit, nekem az első jelenetek után mégis Rejtő Jenő jellegzetes sivatagi, idegenlégiós történetei jutnak róla eszembe: Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz, a Három testőr Afrikában, ilyenek… E filmben egy tökös őrmester vezetésével maroknyi katona menekül a sivatagban a közelgő német hadsereg elől: egy amerikai őrmester (James Belushi – a képen), egy angol katonaorvos, egy ausztrál, egy francia és egy szudáni katona… (Az asztalnál négy nemzet képviselője ült: egy francia légiós, egy angol dragonyos, egy szudáni lövész, valamint egy orosz hússaláta…) Nincs vizük, stb., stb. Menni vagy meghalni.