Vasárnap, július 28.

Fokozódik a drámai forróság, a higanyszálak pattanásig feszülnek, egyedül a sarkkörön túl van elviselhető időjárás. Ennek örömére megmenthetjük Ryan közlegényt a Ryan közlegény megmentése (Pro4, 21.00) című, monstre háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.

Ha azonban nincs kedvünk háborúzni, meghúzhatjuk magunkat egy Pánikszobában (FEM3, 21.10) is, ahová David Fincher, a thriller-műfaj jelenlegi legjobbja zárja be (velünk együtt) Jodie Fostert klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forrest Whitaker odakintről paráztatja őket (így minket is), méghozzá izomból. (Bővebben)

Snitt.

Derült égből villámcsapás Jancsó Miklós Oldás és kötés (Duna, 22.05) című filmje, egyik régi nagy kedvencem, aminek egyenesen imádom a hatvanas eleji Budapestjén játszódó jeleneteit (is)… Különösen a házibuli-jelenetet, melyben az őrült Kovács Gyulát látjuk dobszólózni egy nagyon vicces, bontott csirkés-kísérleti filmre. A jelenet örök illusztrációja a sznob értelmiség-topiknak (a képen Domján Edit).

Snitt.

Kellemes kis szajré-film A jó rabló (m1, 22.15), Neil Jordan régi francia bankrablós filmeket idéző alkotása, igen érdekes a szereposztásban (Nick Nolte, Emir Kusturica, Tchéky Kairo, stb.)

A tv2 az éjszaka első felét alkalmazottjának, Till Attilának szenteli, akinek tévén kívüli rendezői munkásságának mutatják meg a javát. ha Tilla nézhetetlen, vacak filmeket csinálna, akkor ez lenne az év cikije – Tilla azonban jó filmes és hazai viszonylatban jó rendező. A Pánik (tv2, 0.10) című filmet ettől függetlenül bő nyállal fröcskölve rántotta le a közvélemény (felének kétharmad része) a francba, nagyobb részben látatlanul, kisebb részben pedig benne ragadva a rendező közismert pénzkereseti majomkodásáról rögzült prekoncepciókban. Erre rakódik rá még a sajátosan értelmezett hazaszeretet guánója, miszerint a magyar film rossz. (Esetleg az Egri csillagok, meg a Macskafogó, na azok jók – mondják.) Pedig Tilla rendezői bemutatkozása is jól sikerült, bizonyítva, hogy nem minden tévés ripacs tehetségtelen és arrogáns karrierista, pusztán csak abból próbál megélni, amiből lehetősége van (mint minden ember, amúgy). Ha a tévében látom, engem is idegesít a csávó, pedig annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontrollos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen. Aztán van az a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor… A Pánik című film korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól, nem meglepően. Epizódszerűen lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek olyan groteszk karakterek, mint egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros, két életvidám nyugdíjas és még sokan mások.

Utána még megnézhetjük a nemzetközileg szépen díjazott Csicska (tv2, 02.10) című kisfilmet is, amely egy igen szégyenletes jelenséggel foglalkozik, kvázi úttörő módon. A rendező szintén Tilla.