Mit nézzünk ma a tévében?

Ma este kerül sor az idén századszor megrendezett Tour de France fináléjára, egy villanyfényes utolsó szakasszal, mely jórészt Párizs utcáin zajlik, a végén a kötelező (azt hiszem) hat körrel a Champs-Elysées-n. (Eurosport, 20.00) A végeredménynél azonban picit jobban érdekel, vajon mi lesz az ünnepi menü a Tour de Serpenyőn, Lorien, Mamma, Égigérő paszuly vagy Chilii & csoki konyhájában?

Aztán, lesz a tegnapi Mad Max második része is (film+, 21.00). Közben kitört a harmadik világháború, és az emberiség a túlélést jelentő mozgáshoz elengedhetetlen üzemanyagért küzd. Szado-mazo benzinjunkie disztópia.

Ezzel szemben A szabadság útjai (FEM3, 21.10) fullba‘ nyomja a romantikát. Leonardo Di Caprio ezúttal is Kate Winsletet űzi (lásd a képen), csak ezúttal Sam Mendes mozijában. Kijár a filmnek a Titanic 2. kissé pikírt, cinkelő jelzője, bár a Bergman light is megfelelhet e célra. (Bővebben)

Garas Dezsőre is, de a hajdani (sosem volt) jó magyar focira is emlékezhetünk, amikor sokadjára nézzük meg a Régi idők fociját (Duna, 21.15). Ez a kedves, kicsit optimista, ám kicsit mégis szomorkás film ma már a régi idők mozija is, hiszen szereplői közül igen sokan nem rúgják már a bőrt közöttünk. A főszereplő Minarik egy ideje már sajnos már csak odafönt szervezi csapatát, intézi a villamosjegyet, hogy mindenki odaérjen az edzésre, kótyavetyéli el mosodáját, hogy legyen pénz pályabérlésre, trikóra… Mert tudja, hogy kell egy csapat! Mindig kell egy csapat…

Az Alpha Dog (RTL Klub, 22.00) Nick Cassavetes igen kemény, szinte szociografikus filmje rengeteg droggal, unatkozó aranyifjakkal, a amerikai társadalom egyik szeletének kíméletlen bírálatával, és közmeglepetésre, a(z akkor még tinisztár) Justin Timberlake igazi színésszé válásával.

Tudathasadás (m1, 23.00). Na, ez a ma esti WTF, illetve nomen est omen. Sir Anthony Hopkins írta, rendezte, főszerepli ezt a filmet, amellett, hogy még a zenéjét is ő írta. Aggodalomra azonban okot adhat az a tény, hogy ez a 2007-ben készült alkotás valamiért mégsem okozott túl nagy felfordulást a globális filmművészetben… Én sem láttam.

Ma este ismét újraélhetjük boldog/boldogtalan kamaszkorunkat, de előtte tekerünk még egy utolsót az Alpokban: Tour de France utolsó előtti szakasz, Annecy – Annecy. (Eurosport, 13.30)

A Mad Max (film+, 21.00) első, még “háború előtti” része szerintem “A tökéletes képregényfilm”. Plánozásában, ritmusában, narrációjában szinte tökéletes George Miller kultuszfilmje (szép retróplakátja a képen), tényleg mintha egy megelevenedett képregényt néznénk. Ennek megfelelően a sztori elég bugyuta, viszont olyan fílingje van a filmnek, hogy arra a legjobb szó tényleg az, hogy: süt. Biztosan benne van a 100 kedvenc filmem közt, az utána következő, már erősen disztópikus második résszel együtt.

Maxhez hasonló hőse volt kamaszkorunknak a hozzánk a nyolcvanas évek elején, a VHS-korszak beköszöntével elérkező Bruce Lee is, aki persze már egy valós személy volt. Ezúttal nem három filmje közül valamelyiket, hanem tragikusan rövid életéről nézhetünk meg egy igen jó filmet, A Sárkány – Bruce Lee élete (Viasat3, 22.45) címmel. A legendás figurát Jason Scott Lee kelti életre, igen meggyőző hitellel, a film pedig bőven kitér Bruce Lee életét övező ellentmondások, viták és harcok taglalására is. Érdemes megnézni.

Már bőven az éjszakában kezdődik Az isteni Diego (m2, 0.40) című igen remek argentin film, aminek természetesen van köze az isteni Diego Maradonához, azonban mégsem róla szól. Főszereplője egy szegény favágó, aki szó szerint istenként tiszteli a híres focistát. Amikor Maradona életmódjából fakadó nüanszok miatt kórházba kerül, a favágó egy életnagyságú Maradona-faszoborral elindul Buenos Airesbe, hogy ezzel a zarándokúttal járuljon hozzá bálványa gyógyulásához. Carlos Sorin filmje az örök kisember tanulságos, mulatságos és megható meséje, megszívlelendő életigazságokkal és esendő bűnökkel.

Haverok, buli, kisfröcccs – helyett, ha nagyon muszáj: Luc Besson gyámkodása alatt készítette el a francia Pierre Morel az Elrabolva (Cool, 21.30) című filmet, mely közvetlen unokatesója Jack Bauer műfajteremtő, gigarepesztő ámokfutásának, csak immár a mozivásznon. Pörgős, üldözős, emberrablásos akciófilm, hibátlan ritmusban, látványos koreográfiával, zökkenők nélkül, brutálisan. Liam Neeson (a képen) el tudja velünk hitetni, hogy egy pszichopata vadállat is, aki imádja a lányát, nem csak egy sima modorú simlis, aki zsidókat ment Auschwitzból, jó pénzért.

Közepesen vicces paródia A lankadatlan – A Dewey Cox-sztori (FEM3, 21.30), a rockbizniszről, sztárokról, és az ezt övező szexről, drogról és népszerűségről. Ha láttunk már rockzenész-életrajzi filmet (pl. ezt), akkor szórakoztató lehet, John C. Reilly pedig remek Dewey Cox fiktív alakjában.

Sergio Leone Pár dollárral többért (Film Mánia, 21.00) című spagetti-westernje a híres Dollár-trilógia középső darabja (a trilógia többi darabjai az Egy maréknyi dollárért és A Jó, a Rossz és a Csúf), a még szinte hamvasan ifjú Clint Eastwood ikonikus figurájával a főszerepben.

Nemrégiben ment a moziban Agnieszka Holland A város alatt (HBO, 19.40) című világháborús drámája, egy igen erős, felkavaró film – nem kifejezetten az ilyen gondtalan nyári napokra való. (Bővebben)

Kissé melléfogtak a Tour de France közvetítésével az Eurosportnál, ugyanis a verseny szempontjából fontos, sorsdöntő szakaszok már elmúltak, a mai – amúgy igen látványos – Bourg d Oisans – Le Grand Bornand-etapra szánt monstre közvetítési idő (10.45-17.45) így jórészt a csodás alpesi táj nézegetésével fog eltelni, ugyanis Contador csak akkor tudja befogni Froome-ot, ha az utóbbi megáll. (Bár, tagadhatatlan tény az is, hogy a versenynek még nincs vége…) Valaki közben biztosan főz Lorien, Mamma, Égigérő paszuly vagy a Chilii & csoki közül, a Tour de Serpenyőn.

Délután a végéhez közeledő Tour de France királyetapja következik (közvetítés már 12.45-től, az Eurosporton), sajnos, úgy tűnik azonban, hogy már valódi tét nélkül, ugyanis a versenyt már régen megnyerték az űrrobotok. Marad a táj, az Alpok, a legendás Alp d’Huez innen is, onnan is (esetleg a dobogós helyezésekért folyó mérsékeltebben izgalmas harc), valamint Lorien, Mamma, Égigérő paszuly vagy a Chilii & csoki főztje, akik már eddig is végigfőzték a versenyt.

Estére aztán: Ismeri a szandi-mandit? (Duna, 21.15) Na, az egy világszám! Főszerepben Schütz Ila (a képen Sztankay Istvánnal). Minden idők egyik legviccesebb magyar filmszatírája a békés, boldog kádárizmusból. Ról.

Alternatívaképpen Olivier Van Hoofstadt Gyors meló (Story4, 21.00) című francia filmjében érdekes kísérletnek lehetünk szemtanúi: Vajon lehet-e elegyíteni a Delonos, Belmondós francia zsarufilmek hagyományait a Taxi-filmek szimplán agyatlan száguldozásával, úgy, hogy az egész viszonylag hiteles képet adjon arról, honnan a frászból, milyen úton-módon kerül Európába az a ménkű sok kábítószer? (Bővebben)

Aztán ennyi is…

Kamaszkorom egyik emlékezetes moziélménye volt A lator (Duna, 21.25) című olasz film, azonban ma már nincs kétségem, hogy elsősorban az afféle jelenetek miatt (lásd a képen), melyek hajlamosak birizgálni egy 14 éves ifjú kusza hormonkészletét. A sztori amúgy Jézus idejébe repít el minket, ahol a címszereplő – egy csóró vándorbűvész – szeretné lenyúlni a galileai Bibliából ismert trükkjeit… Az ötletben van potenciál, azt azonban nem garantálom, hogy a film mai szemmel is ütni fog-e úgy, ahogy annak idején: a mozi dőlt a röhögéstől.

A Szerelem második látásra (FEM3, 19.10) tulajdonképpen nem egy nagy etwas. Emma Thomsonnal és Dustin Hoffmannal persze, mindent el lehet adni, még egy ilyen szögegyenes romantikus sztorit is – ebben egyet is ért a kritika nagy része. A két valóban nagyszerű színész parádés, önironikus, fesztelen és őszinte játékán kívül tényleg alig van mit nézni, ez viszont pont annyi, amennyi el is viszi az egész mozit. Joel Hopkins író-rendező kiváló meglátással semmi mást nem csinál, mint helyzetbe hozza e két zseniális színészt, hátradől és nézi őket. Nem tudom, hogy a tízen-huszonévesek mit gondolnak erről a filmről, a kicsit öregebbek már nyilván fogják az alapszitut: van úgy, hogy az ember, legyen bármilyen tehetséges, mégis lapátra kerül, van úgy, hogy semmi nem jön össze, még a családjában is előbbre van nála mindenki, van úgy, hogy lassan már tényleg lecsengetnek, és ilyenkor igen sokan összetörnek, összeomlanak, magukba zuhannak. Nekik viszont kifejezetten gyógyír lehet egy ilyen mellébeszélés nélküli, tömény pozitív életérzés-dózis. Kérem szépen, van még élet az ezüstösödő hajszálak után is! Az úton még poroszkál, nemde, néhány korosztály… Van, amikor egy filmben, egy filmhez ennyi is elég, sőt, ha ennél több lenne, az lenne igazán sok.

Tour de France, 17. szakasz, Embrun – Chorges, hozzá Tour de serpenyő, valahol itt: Lorien, Mamma, Égigérő paszuly vagy a Chilii & csoki biztosan főz valamit.

A mai estét megint viszi a FEM3, nem azért mondom, mintha fizetne ezért (pedig megtehetné…), de az érdekesebb filmek megint ott kerülnek bemutatásra. Könnyed, piszlicsáré bakfisfilmnek ígérkezik a Fiúk az életemből (FEM3, 19.10), meglepetésre azonban kifejezetten nézhetőnek bizonyulhat egyéb korosztályok számára is. Drew Barrymore (a képen) egy írói ambíciókat dédelgető, ám vagány, komisz és bevállalós tinit alakít, aki egy nap világgá megy New Yorkba, ahol egy bulin megismerkedik egy sráccal, ésatöbbi. 1965-öt írunk, bimbóznak a szeretetnyarak, hosszabbodnak a hajtincsek, egyre szabadabb a szabadosság – meddig tartanak még féken a családi kötelékek, illetve, mi lehet a szerepe a családnak a forrongó hatvanas évek közepén?

Ezután igen érdekes választás lehet a 11:14 (FEM3, 21.40) című thriller, igen érdekes szereposztással. A cím a kulcsa mindennek, s minden ki is fog derülni a végére, mi miért történik 11:14-kor. Érdemes tehát kivárni, akkor is, ha közben esetleg nem mindig értjük, miről van szó.

Alternatíva lehet a Thomas után (Duna, 21.15) című angol dráma, amiben van minden, ami kell egy kis szívfacsaráshoz: kutya, autista kisfiú… Reményre adhat okot, hogy az angol film általában igen tisztességes színvonalat képvisel, tehát mindig van egy szint, ami alá nem mennek egy kis hatásvadászat kedvéért.

A másik alternatíva Az utolsó szamuráj (RTL Klub, 21.35), amiben Tom Cruise szamurájosat játszik. (Bővebben)

Késő estére van egy izgalmasnak ígérkező dokumentumfilm A 69 centis férfiról (m1, 23.00), melyből remélhetőleg arra is fény derül, mihez kezd ezzel a mérettel.

Van ma is James Bond a Digi Filmen, délutánra pedig talán újra összerakják és teletankolják Froome-robotot és mehet tovább a Tour is. (Tour de France, 16. szakasz, Vaison la Romaine – Gap)

A Tour-on szünnap. Az estét, úgy tűnik, a FEM3 nevű csajcsatorna viszi, nem feltétlenül csajos filmekkel. Bár, az erősen idősödő Harrison Forddal és a meglepetésre egészen normális Brendan Fraserrel tüntető Eszeveszett küzdelem (FEM3, 19.10) azért még belefér ebbe a kategóriába, de azért nem feltétlenül kell őket büntetni vele. Csak ha muszáj. (Bővebben)

Ha egy relatíve normális Brendan Fraseren csodálkozom, akkor az Üres várostól (FEM3, 21.20) egyenesen le kell tennem az arcom, hiszen benne magát Adam Sandlert, a pukifilmek koronázatlan császárát látjuk egy egészen tisztességes, majdhogynem igényes drámában. Egy barátság (a képen a barátokat alakító Sandler és a szintén kiváló Don Cheadle) történetét meséli el a film a 2001. szeptember 11-i terrortámadás árnyékában. No, persze, nem merülünk bergmani mélységekbe, de egy hollywoodi melodrámától elvárható korrekt, szerethető film azért bőven keveredik belőle. (Bővebben)

A késő éjjel kezdődő, a még ébren lévő igényes nézők érdeklődésére számot tartó Melquiades Estrada három temetése (film+, 0.35) című film afféle nu-western, rendezte és főszerepli Tommy Lee Jones. Színészként nem játszik ezúttal látványosan barázdált arcú barátunk, szerepe itt annyi, hogy eljusson A-ból B-be, a bizonyos címbéli fickó holttestével a nyerge mögött. Eljut, azért közben elég szépen elkarattyol a helyi erőkkel mehikóiul, szép az a jelenet a hegyekben a tévével, kávéval meg a furgonnal. Jones rendezőként is jól teljesít, egyáltalán nem látszik, hogy ebbéli tapasztalata meglehetősen hektikusnak mondható. Szép, komótosan elmeséli a (szögegyszerű) sztorit, minden különösebb baki nélkül, még csak nem is húzza túl sokáig (bár ez így éjszaka azért eléggé viszonylagos).

Végre normális időpontban is adásba kerül Ang Lee szerintem eléggé alulértékelt opusza, a Woodstock a kertemben. Rögtön ma ma esti James Bond után, 22.00-től megtekinthető a Digi Filmen. (Bővebben)

A Tour ma felmegy a nagy, szeles hegyre (Givors – Mont Ventoux), közvetítés 14.00-től az Eurosporton. Lorien, Mamma, Égigérő paszuly vagy a Chilii & csoki biztosan főz is hozzá valamit.

Anyukám kedvence A felolvasó (FEM3, 21.10), egy elég hangsúlyos, remek darab. Ő már sokszor látta, olvasta is; remélem más is, viszont lehet repetázni is. Kate Winslet (kép) nem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakítására Oscart, BAFTÁt, Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét, a filmről bővebben itt.

Fábri Zoltán 1978-as Magyarok (Duna, 21.35) című filmje 1943-ban, a II. világháború kellős közepén játszódik. Vendégmunkások kis csoportja utazik ki Németországba, hogy a katonáskodó német parasztok helyett dolgozzon. A katonaságtól menekülő nincstelen emberek a meggazdagodás reményében robotolnak a német földeken, és nem akarnak tudomást venni a körülöttük történtekről: a birtokon fogolytábor üzemel, a földeken pedig hullákba botlanak. Fajsúlyos dráma, Balázs József regényéből.

A közönséget általában eléggé megosztja az Erőszakik (RTL Klub, 21.50) című, amolyan műfajfüggetlen vállalkozás, a “komoly” drámaíróként (Vaklárma, Kripli) is számon tartott Martin McDonagh belga-angol filmje. A Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy Jérémie Renier (a teljesen más vizeken evező Dardennes-testvérek emblematikus figurája) által főszerepelt morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült, groteszk, romantikus és bizarr gengszterfilm ha elkap, akkor repít, ha nem, akkor untat vagy idegesít. Egy próbát azért feltétlenül megér.

Az utóbbi évek egyik legjobb horror-thrillerje az Eden Lake (tv2, 22.00), ami valójában jóval mélyebbre hasít egy szokványos erdei, turistás kaszabolásnál. Vérben tapicskoló, maró társadalomkritika. (Bővebben)

A Halászkirály legendáját (tv2, 23.55) Terry Gilliam valami igen romantikus/depressziós korszakában követhette el, hiszen a film egy meglehetősen “rendszeridegen”, könnyes, édesbús csavargómese a szeretetről, boldogságról és az egymás iránti féltés diadaláról. Robin Williams, a modern Diogenész karon fogja Jeff Bridges-t, a kiégett, cinikus, ám tán éppen ezért sikeres rádiós DJ-t és megkeresik együtt a Szent Grált. A végén obligát tűzijáték.

A Cinikus hekus (Viasat3, 21.05) fő vonzereje Jack Nicholson, aki kézenfekvő választásnak tűnik a címszerepre, ismert fizimiskája okán. A film amúgy – kissé elterelő magyar címétől függetlenül – krimi, amolyan film noir, meglepetésre, Jack Nicholson rendezésében. Menti a helyzetet Zsigmond Vilmos briliáns fényképezése. (Bővebben)

Sokan játszunk manapság (és általában mindig) azzal a bizsergető gondolattal, hogy mi lenne, ha megnyernénk a lottó főnyereményt. Persze, hogy nem dolgoznánk többet, elköltöznénk inkább Tahitire, vennénk egy új cipőt… Vagy úgy járnánk, mint a Lottózsonglőrök (m2, 22.00) című angol filmben, abban a pillanatban szívrohamot kapnánk és kampec. Fogalmunk sem lenne arról, milyen marakodás, milyen intrikák és cselszövések indulnának meg a nyereményért (itt a filmben hét millió fontért), de még jó, hogy Kirk Jones itt szépen felvázolta nekünk a lehetséges forgatókönyvet. Kedves, szerethető, édesbús kis történet lesz ez, vicces fazonokkal és még viccesebb fordulatokkal – sokkal jobb választás, mint a szűk egy órával ezelőtt kezdődő Nicholson-film.

Aztán, van ilyen, hogy: Manhattanre leszáll az éj (Viasat3, 23.50). melyben egy feltörekvő államügyész (Andy Garcia) és a maffia dörzsölt ügyvédje (Richard Dreyfuss) küzd meg egymással. Mint minden Sidney Lumet-filmben, itt sem ennyire egyszerű azonban a leosztás, a háttérben felsejlenek politikai kötődések, rendőri korrupció és sok más rohadt dolog.

Ma már tudjuk jól, hogy sosem szabad fullba’ nyomni a kretént, mert úgy járunk, mint Sean Penn (a képen, Dakota Fanninggel) a Nevem Sam (RTL Klub, 0.15) című filmjével: fullba’ nyomta a kretént, de az Oscar bácsi csak nem gyütt. (via Trópusi vihar) Én azért, minden hatásvadászat ellenére, alaposan végigkönnyeztem… (Bővebben)

Délutánra Tour de France, 14. szakasz, Saint Pourcain sur Sioule – Lyon. (Eurosport, 13.45)

Délután a Tour de France-ot. A mai a 13. szakasz, Toursból Saint Amand Montrondba (Eurosport, 14.00). Itt szólnék, hogy esetleg az ebédrevaló is összejöhet, ugyanis négy kiváló gasztroblogger idén is belecsap a ratatouille-ba, és Lorien, Mamma, Égigérő paszuly és Chilii & csoki ismét végigfőzi a versenyt, igyekezvén olyan menüt tálalni az adott versenynapokra, melyek passzolnak az érintett régióhoz. Így kerek a világ (és még kerekebb lenne, ha ezt a droid Froome-ot kigolyóznák végre valahogyan, mielőtt teljesen tönkretenné a versenyt…).

Este aztán, csak ha nagyon muszáj. Sose halunk meg! (m1, 20.15) – aztán a francokat. Koltai Róbert hajdani nagy mozisikerében egy karakteres kisember döglik bele katartikusan saját kisszerűségébe. Az egyszerű, közérthető történet úgy tanít, mint egy középszerű hollywoodi giccs, azonban mégis szerethető. Ismerős arcok és egy világlágergyanús betétdal.

Sokkal jobb film ennél azonban a Német Demokratikus Köztársaság felbomlásának katartikus pillanatait megejtő bájjal, drámaisággal és őszinteséggel feldolgozó Goodbye, Lenin! (m2, 22.30) című német film, ami nem véletlenül lett agyondíjazva 2003-2004-ben. A történetben egy becsületes endékás elvtárnő kap szívrohamot az utcán, közvetlenül a Fal lerombolása előtti időben és a kórházban átalussza az ország felbomlását. Már egy másik rendszerben tér magához, amit nem értene meg – legalábbis ezt hiszi fia (Daniel Brühl – a képen), aki mindent elkövet annak érdekében, hogy édesanyja semmit meg ne tudjon a változásokról, hiszen azt már semmiképpen nem élné túl. Jó kis film, érdemes megnézni.