Most, hogy felkelt végre, vissza is zökkenhetünk a rendes kátyúba, aztán irka. firka, nagy kaland, gyere ki a táblához, édes fiam.
Érdekes szokás volt Ausztráliában, a múlt század első felében, hogy a bennszülöttek gyermekeit a (fehér) hatóság elragadta szüleiktől, és bentlakásos átnevelő központokban próbáltak civilizált polgárokat faragni belőlük. Ennek a szégyenletes oktatási metódusnak állít mementót az 1200 mérföld hazáig (Duna, 21.15) című ausztrál film, melyben három kis bennszülött szökik meg a kényszerátnevelő intézetből, hogy megtegye a hazáig tartó, a film címében is jelzett utat. A megható, kalandos történet szép képekben és hiteles szereplőkkel készült el, az ausztrál film olyan neves alkotói gondozásában, mint Philip Noyce rendező vagy Christopher Doyle operatőr. A zenét Peter Gabriel szerezte (valahonnan).
Annak idején mintha Dinnyeszüret géppisztollyal címmel ment volna a hazai mozikban ez a Mr. Majestyk (MGM, 22.30) című, korrekt és korát megelőző nu-western, mely egy magányos, öntörvényű és keményöklű dinnyefarmer (Charles Bronson – a képen) küzdelmét meséli el a kapzsi szomszéddal, a tufa rendőrséggel, valamint egy nagyon gonosz maffiózóval, kevés eszközzel és sok akcióval. A történetet a tegnap, 87 éves korában elhunyt Elmore Leonard írta, akinek pl. egyik kedvenc krimi-sorozatomat (Justified) is köszönhetjük, sok más remek film mellett.
Shakespeare Lear királya (Cinemax, 20.00) kapcsán Jean-Luc Godard gondolkodik el, méghozzá sci-fi-vígjáték formában (vagy hogyan), kizárólag szellemileg teljesen pihent nézők érdeklődésére számot tartva. Én megkíséreltem egyszer végignézni – hát, kemény munkával sikerült. De ennyi. Űrhajókat, idegen lényeket és lézerkardokat mindenesetre, ne várjunk ettől a filmtől, bár Godard lehet, hogy maga alien.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: