Elvileg a szabadság ünnepe a mai, hiszen 1956-ban, a mai napon az elnyomó hatalom ellen tüntetni mentek ki az utcára a magyarok. Ma ezt az ünnepet kisajátítja magának a mostani hatalom, paradox módon soraik között tudva
néhány még élő ’56-os személyiséget is. Ez a hatalom azonban ugyanúgy elnyomó, mint volt az ’56-ban is, ugyanúgy egyfajta világnézetet, értékrendszert támogat, mint azt tették Rákosiék, és ugyanúgy elhallgatják, elhallgattatják az attól különböző pluralista nézeteket, véleményeket, világnézeteket. A módszerek még puhábbak – ennyi a különbség közöttük. Ennek fényében ünnepeljen mindenki a saját lelkiismerete szerint.
Kíváncsi vagyok Fazakas Péter tévéfilmjére, a Szabadság – Különjáratra (m1, 20.20), melyben három fiatal, magyar egyetemista (Tenki Réka, Varju Kálmán és Lengyel Tamás – a képen) eltérítik a Budapest-Szombathely repülőjáratot (akkor még volt ilyen is!), így disszidálnának a szabadság áhított nyugati földjére. A történet valós, meghökkentő, mindössze dramaturgiai okokból lett némi fikcióval feldúsítva.
A tanú (m2, 22.00) biztos pont, benne van minden – a mai napig tartó, megcáfolhatatlan érvényességgel. Akár naponta megnézhetnénk, mert annyira aktuális film.
A már nézhetetlen időpontban kezdődő Apacsok (TV2, 0.50) cselekménye túlnyúl a mai nap tematikáján, ’56 forrongó, puskaporos hangulatán. Török Ferenc filmje Radnótiban játszott Kovács-Bereményi darab tévéváltozata, mely a rendszerváltás előtti besúgós, III/III-as ügynökvilágot veszi górcső alá. bemutatása idején, 2010-ben napi aktualitása is volt a filmnek, hiszen épp akkoriban szüntette meg a ma is regnáló, és ’56 eszméjét cinikusan kisajátító 2/3-os kormány az ügynöki jelentéseket feldolgozó Kenedi-bizottságnak munkáját. Ez az intézkedés kivonta az ügyből a civil ellenőrzést és teljes bizonytalanságba sodorta a Kádár-rendszer titkosszolgálati jelentéseinek további sorsát – egy egyszerű napi selejtezéssel eltűnhet ezek után akár az összes dokumentum… Hát, így. A filmben Kishorváth (Csányi Sándor), a fiatal filmes élete első filmjének rendezésére készül, a forgatókönyvét éppen a Kuratórium vizsgálja. A filmterv nagyapja történetét meséli el, aki a ’60-as évek elején az ’56 utáni passzív ellenállás egy különös formáját választotta. Társaival indián-törzset alapítanak, mokaszint húznak, és kivonulnak a társadalomból. Ezt a játékot szigorú erkölcsök uralják, amelyeket a törzs tagjai véresen komolyan vesznek. A Duna-menti indiánok azonban gyanúsak a megtorlás légkörében, az amúgy is paranoiás hatalom számára. Furcsa fegyvereket birtokolnak, érthetetlen módon kommunikálnak egymással és, ami még ennél is fenyegetőbb, amerikai állampolgárokkal leveleznek, mi több találkoznak is. Kishorváth filmtervét a Kuratórium többsége elégedettséggel fogadja, van azonban valaki a bírálók között, aki családilag szintén érintett a történetben és azt egészen másként ismeri. Kishorváthot pedig ez arra ösztönzi, hogy tovább nyomozzon…
Ha “úgy unjuk már a politikát”, akkor válasszuk mondjuk, Leonardo DiCapriót, a Véres gyémántban (Viasat3, 21.00), vagy a Viharszigetben (FEM3, 21.10).