Tudom, hogy A belgrádi Fantom (Film Mánia, 19.40) első blikkre nem éppen tűnik olyan filmnek, ami miatt feltétlenül le kell ülnünk ma este a tévé elé. Jugoszláv? Akciófilm? Sto etá was ist das? Valójában azonban egy igen komoly város legenda feldolgozása ez a “fura” film. A hetvenes évek végén, még Tito elvtárs uralkodása alatt, Belgrád komótosan csordogáló életét egy különös esemény kavarta fel. Estéről estére egy hófehér Porsche száguldozott nyaktörő mutatványok közepette a jugoszláv főváros utcáin, a rendfenntartó erők tétova figyelmétől kísérve, akiknek kis Zastaváikkal esélyük sem nyílt beleszólni a “Fantom” játékaiba. Kis idő múltán már belgrádiak tömegei töltötték estéiket az utcán, csodálták a műsort. Azonban az egyre hatalmasabb tömeg már a rendszer számára is kezdett veszélyessé válni, hiszen a fehér Porschés “Fantom” tulajdonképpen a szabadság jelképévé vált az akkor még rendesen szocialista (bár számunkra jócskán “nyugatinak” számító) Jugoszláviában. A viccesen retró-hangulatú filmet a magyar Nagy András fényképezte.
A Kvartett (HBO, 21.30) című film színdarab eredetijét egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A film szintén színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, ugyanis elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a történet, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. Szereplői túlnyomórészt, értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, a képen, akit a Downton Abbey vicces, pikírt matrónájaként imádunk mostanában) brillírozhatnak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amikor a lakók szokásosan házikoncertet adnak…
Alternatíva lehet például sokadszorra A panamai szabó (FEM3, 21.10), John Boorman erős közepes dolgozata John Le Carré kém-krimijéből, Pierce Brosnannal a főszerepben.
Késő estére egy igen érdekes, személyes hangú dokumentumfilmet, vagy inkább videopublicisztikát ajánlanék, Az én Amerikám címmel (RTL Klub, 23.40). A filmet rendező Hegedüs Pétert saját családja és életkörülményei késztetik folyamatos öndefinícióra, hiszen az nem egy egyszerű sors, ha valakinek a nagyapja miniszterelnök volt 1956-os forradalom kitörésekor; valamint ha eme családi vonatkozások ismeretében egész felnőtt életét a világ túlsó felén, az ausztráliai Brisbane-ben kell leélnie. Érthető, hogy felmerülnek bizonyos kérdések… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: