Mit nézzünk ma a tévében?

Jaromir Dlouhy bánatos szopránszaxofon-szólójánál kevés melankolikusabb filmzenét írtak tévésorozathoz. Ha emlékszünk még e dallamokra, akkor ma estétől azt is megnézhetjük újra, vajon mit kezd gróf Benyovszky Móric a gonosz Omachel Tamással, és hogyan lesz a magyar főrendből Madagaszkár uralkodója (ahol ugyan nem honos a legyezőpálma, de ezúttal nem is botanikai oktatófilmről beszélünk…). Vivát, Benyovszky! (Duna, 20.30)

Az ezredforduló idejének egyik emblematikus kultuszfilmje a Harcosok klubja (film+, 21.00), ami, talán egy kis meglepetésre, irodalmi adaptáció (Chuck Palahniuk regényének alapján), és igen erősen ajánlott megtekintése. David Fincher egyik legnagyobb dobása ez a film, amely cinikus, dekadens és tűpontos portréját rajzolja meg az ezredvég és ezredelő jellemző embertípusának, a gátlástalan yuppie-nak. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton (a képen).

Julianne Moore a főszereplője Alfonso Cuarón Az ember gyermeke (Viasat3, 21.25) című sokak által körülrajongott, mások által azonban eléggé lefitymált filmjének. A megosztó alkotás nem könnyű darab, afféle disztópia (negatív utópia) a nem túl távoli jövőből, amikor a Föld tartalékai kimerültek, a társadalmi rendszerek széthulltak, egyedül Anglia tartja magát egy erős kezű diktátor irányításával. (Mondom: Anglia, csak semmi áthallásozás!) A szinte élhetetlen világban már 19 éve nem született gyermek, mígnem… Minőségi film, komoly elmélkedésre okot adó magvas mondanivalóval…

Ha van HBO előfizetésünk, megnézhetjük Meryl Streepet drogos, feltörekvő színésznőcskeként (Képeslapok a szakadékból, HBO, 20.20), vagy egy szegény kis szolgálólány szomorú életét az ötvenes évek Saigonjából (A zöld papaya illata, Cinemax, 20.00).

Kemény férfiak jönnek ma este, valamint egy kemény nő. Az Appaloosa – A törvényen kívüli város (film+, 21.00) nem éppen a pörgős, pisztolyhősös, hanem a lassú ritmusú, meditatívabb westernek közé tartozik, a lényeget azonban (a Vadnyugat egy igen, igen, igen kemény világ volt…) tökéletesen megragadja. A filmet Ed Harris, a kitűnő színész rendezte és az egyik főszerepet el is játssza benne, Viggo Mortensen, Jeremy Irons és Renée Zellweger mellett. (Bővebben)

A Keresztapa-trilógiáról az jut eszembe, hogy valójában ez a gigászi mű a világ legjobb szappanoperája. Vagy az, hogy ami tökéletesen működik vérdrámaként, egyben önmaga paródiájaként is, az egészen biztosan remekmű. Ma este elérkeztünk a harmadik részhez, amiben Michael (Al Pacino) már öreg, fáradt, és a fiában, Vincentben (Andy Garcia) van a Cég (aka a Család) jövője. A Keresztapa 3. (FEM3, 21.15).

A délvidéki karakánságát elrejteni nem tudó Jane Campion afféle csendes feminista, filmjeiben mindig önálló, erős nőket mutat, akik inkább kitartásukkal és tehetségükkel érnek célt, mint agresszív, harcos hőbörgéssel. Az Egy hölgy arcképében (Story4, 22.10), mely Henry James regényének adaptációja, Nicole Kidman (a képen) alakítja a viktoriánus kor merev erkölcseit áthágó nőt, aki -horribile dictu! – egy előkelő kérő házassági ajánlatát utasítja vissza, vállalva ennek beláthatatlan következményeit. Az Oscarra is jelölt Barbara Hersheyt, John Malkovichot, Sir John Gielgudot, Christian Bale-t vagy Viggo Mortensent láthatjuk ebben a veretes moziban.

Igen súlyos szombat esténk lehet, feltéve, ha nem punnyadunk rá az X-faktorra. A Nem félünk a farkastól (Duna, 21.15) című klasszikusban természetesen, nem a mesebeli farkas kóstolgatja a szemtelen hülyegyerekeket, hanem egy rendes, felnőtt házaspár, egymást. Unalomból, szeretetből, megszokásból, gyűlöletből. Edward Albee drámájának pikantériáját tovább fokozza, hogy a filmbéli pár a valóságban is párt alkotott, és ha lehet, a magánéletükben még rá is licitáltak arra, amit itt játszanak. Elizabeth Taylor és Richard Burton a képen.

A Bőrnyakúak, szó szerint inkább Köcsögfejűek (TV2, 21.35) lesz még tán a legszendébb film a mai ajánlatban – Sam Mendes (pl. Amerikai szépség) “háború alulnézetből” jellegű filmje nálunk inkább arról vált híressé, hogy ez az a film, amiben látszik Fenyő Iván is. Ettől még azonban igen szilaj, brutális film, szerintem minden idők egyik legjobb háborús filmje (de benne mindenképpen benne van a TOP 10-ben).

De utána, vajon mit kezd a felkészületlen, gyanútlan néző, mondjuk Lars von Trier Antikrisztusával (TV2, 23.55)? Én ugyan nagyon nem vagyok rajongója von Trier nyilvános pszichoterápiájának, de azt elismerem, hogy ez a film bőven alkalmas tömegek kiakasztására. Majd meglátják (mert én, még egyszer, tuti nem…).

Persze, ha mondjuk David Lynch Mulholland Drivejába (Story4, 21.20) kattintunk bele óvatlanul, akkor is nézünk egy darabig, mint Rozika abban a bizonyos moziban. E filmben a Twin Peaksszel világhírhedtté vált Lynch, mondjuk, a krimi metafizikus analízisét mutatja be. Vagy valami ilyesmi. Én ma már imádom, de volt, hogy pont e film miatt nem mentem moziba évekig.

Késő éjszakára is marad élveboncolás, ugyanis a svéd Lukas Moodysson Mamut (Viasat3, 1.35) című filmjében a családot, mint a társadalom legkisebb egységét veszi górcső alá. (Bővebben)

Na, ez a jelenet (a képen) melyik filmből van? A helyes válasz természetesen szigorúan titkos. (SuperTV2, 22.00) Beverly Donofriot gyerekkönyvszerzőként és esszéistaként is számon tartják az amerikai irodalmi életben, de igazán ismertté saját, meglehetősen problematikus tinédzserkorát elmesélő Fiúk az életemből (Riding in Cars with Boys) című önéletrajzával vált. A belőle készült, hasonló című film (FEM3, 21.10) neves szereplőgárdával (Drew Barrymore, James Woods, Brittany Murphy) kísérli meg visszaadni Donofrio sajátosan fanyar humorú, önkritikus hangú szövegét. Bár néha tényleg vicces dolgok történnek a filmben, természetesen, szó sincs vígjátékról, ahogyan azt a port.hu is jelzi, a film reális, valódi, megélt történetet mesél el. Ha Tarantino nem videotékában talált volna magának munkát, hanem mondjuk, egy színházban lett volna takarító, akkor a Kutyaszorítóbanról (film+, 22.45) ma úgy beszélnénk, mint egy remek off-off-off-broadwayi színdarabról, melyben a markáns karakterek között a dialógok pattognak, mint pingponglabda egy pingpongmeccsen, a cselekmény pedig úgy feszül, olyan sebességgel pörög, hogy csak úgy füstölnének azok a világot jelentő deszkák, ha… De Tarantino videotékás lett, a Kutyaszorítóban pedig film. Így jártunk.

A “legbetegebb” tévézős opció a mai estére az lenne, ha először (20.00-tól a Cinemaxon) végignéznénk a Fekete tükör-sorozat teljes második évadát, majd egy kis szusszanás után (23.25-től, már a Digi Filmen) nekiesnénk a Sikoly-szériának is. Szerencsés esetben a hajnali köd ébreszti a még élőket.

De talán még nem vagyunk teljesen elmebetegek, ezért maradjunk a hagyományos módozatoknál. A Millió dolláros bébi (Story4, 21.10) például egy igazi, nagy Oscar-szivacs (Legjobb film, rendező, női alakítás és férfi mellékszereplő). Clint Eastwood mára megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt alakít az általa rendezett filmben, akit minden ellenkezése dacára, egy tehetséges fiatal lány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. Megrendítő film, igazi sportdráma.

Tegye fel a kezét az, aki még nem látott olyan filmet, ami úgy kezdődik, hogy Bruce Willist borostásan, szemmel látható piaszagban ébresztik egy gondosan ápolt kert közepén, igen szabálytalanul leparkolt kocsijában… Nem látom a kézerdőt, tehát Az utolsó cserkész (RTL Klub, 21.35) már mindenkinek a könyökén jön ki.

Inkább válasszuk az Újra a régi (FEM3, 21.10) című angol vígjátékot, melyben egy kiöregedett rockbanda áll össze egy utolsó, nagy bulira. Az ízületek azonban már recsegnek, az idegek már könnyen szakadnak, ráadásul, annyi baj van, hogy annyi baj legyen. Nem akármilyen a banda névsora, már színészileg: a billentyűknél Stephen Rea, Jimmy Nail basszusgitár, Bill Nighy énekel, Billy Connolly szólógitározik és Timothy Spall dobol (a képen).

Az Erdély-specialista Zsigmond Dezső Boszorkánykör (Duna, 21.40) című etno-krimije, elkészültének meglehetősen “fatengelyes” technikai körülményei ellenére, kifejezetten szép, izgalmas és élvezhető film, mely Erdély csángók lakta vidékére, a Gyimes völgyébe kalauzolja el a nézőt. Két rendőr egy bizonyos bicskázásos ügy kapcsán veszélyes hiedelmeknek, mítoszoknak és pletykáknak jár utána, részben végzetes eredménnyel. A megkapóan vadregényes táj önmagában is hordoz jó adag miszticizmust, hiszen ha az ember ránéz ezekre a szinte függőlegesen az égbe szökő zöld mezőkre, melyeket tűéles sziklaperem választ el az égtől, önkéntelenül összerezzen, és különféle teremtményeket fantáziál mindenhová, amit a helyiek egyenes-bölcs-talányos modora csak tovább táplál. Az itteni egyszerű parasztemberek döbbenetes közvetlenséggel és a legkisebb elfogódottság nélkül játszanak a kamerák előtt együtt a rutinos magyar és erdélyi színészekkel (Trill Zsolt, Tankó Erika, Pálffy Tibor), Dresch Misi díjnyertes muzsikája pedig egyszerre elvont és autentikus hangzó környezet. A film technikai színvonala azonban legfeljebb a tévés bemutatást teszi lehetővé, azt is csak a Dunán, bár az elvárt célközönség papíron úgyis ezt az adót nézi…

Gyenge, tré, eléggé unalmas szerda estének nézünk elébe. Mindössze egy habkönnyű francia romantikus komédiát találtam említésre érdemesnek… A Mosás, vágás, ámítás (Duna, 21.40) a dél-francia nyár napfényes hangulatát csempészi a mai, szürke, magyar őszbe. Audrey Tautou (a képen) ezúttal Emilie-ként csippenti össze hamiskásan huncut, fekete szemeit, világjobbító szándéka azonban cseppet sem lankad: ezúttal egy kisvárosi fodrászüzletből kutyulja a szálakat… (Bővebben)

Az árulás bonyolult lélektanáról szól ma este a Hart háborúja (Digi Film, 20.00) című remek háborús és tárgyalótermi dráma, olyan színészek tolmácsolásában, mint Colin Farrell vagy Bruce Willis. (Bővebben)

A Vaslady (HBO2, 20.15) tulajdonképpen Meryl Streep (valamint és sminkesének) legújabb Oscar-díja, ahogyan megmutatja/megmutatják nekünk (lásd a képen), milyen volt valójában Maggie Thatcher angol miniszterelnök(nő). fodrászának (Bővebben)

Aztán. A Ki nevet a végén (TV2, 21.35) a pukihumor koronázatlan királyának, Adam Sandlernek normális emberek számára is nézhető filmjei közé tartozik. Sandler itt egy halálos beteg standup-komikust alakít, aki élete utolsó óráiban próbálja ki, milyen önzetlennek, jónak lenni…

Nabokov klasszikus Lolitájának ma (Duna, 22.00) egy Adrian Lyne által rendezett, 1997-es verzióját láthatjuk, ahol ezúttal Jeremy Irons lesz a szenvedő fél…

Késő estére pedig  egy nagyon szép, tiszta, őszinte és sallangoktól mentes feldolgozását nézhetjük meg egy valódi, mély emberi drámának a Lelki vándorúton (FEM3, 22.55) című kínai filmben, Yimou Zhang alkotásában. Az öreg japán halász már régen elhidegült fiától, akinél azonban végső stádiumú rákot állapítanak meg. A fiú felesége megkéri az öreget, hogy felejtsék el az ellenségeskedést, azonban a halálos beteg fiú hajthatatlan. Felesége ekkor egy videokazettát ad az öregnek, melyen a fiú egy befejezetlen filmje látható egy távoli vidék népművészetéről. Az öreg úgy dönt, befejezi a filmet…

Ha unjuk a sorozathétfőt, unhatjuk helyette Tango és Casht (Cool, 21.30), Sly Stallone és Kurt Russell sokszor látott zsaru-vígjátékát, vagy a tegnap is ajánlott, romantikus távol-keleti tablót, az Indokínát (Story4, 22.10).

“Unhatjuk” a Királyok útját (Duna, 21.35) is, (élvezettel írom le:) Valdís Óskarsdottír amúgy minden bizonnyal remek filmjét is. Az izlandi rendezőnő eleddig elsősorban filmvágóként volt nem kevéssé ismert, rendezői bemutatkozása azonban híven követi az izlandi filmkészítés vérbő, groteszk felé kacsintgató szemléletmódját. E filmben a távoli, izgalmas szigetország nem éppen “turistás” arca mosolyog a bátor, vállalkozókedvű nézőkre.

Robert Pattinson (a képen) is unalmas pasas lehet, de valamiért a csajok, legalábbis, bizonyos csajok, odáig vannak érte. A Bel Ami – A szépfiú (HBO, 20.15) című film címszerepére viszont egyértelműen telitalálat, kifejezetten jól áll neki ez a szerep, jól mozog Guy de Maupassant történetében – és még Pesten sem vész el… (Bővebben)

Az ágyban (Cinemax, 22.10) viszont sosem unalmas…. (Bővebben)

Nagy klasszikusokkal tölthetjük az estét. Fábri Zoltán a magyar film legfestőiebben gondolkodó filmese volt, nem véletlenül festett amúgy igen kitűnően, szinte mindegyik filmje szépen végiggondolt, erősen drámai hatású képvilággal támasztja alá az amúgy is magvas tartalmat; ennek megalkotásában Fábri volt a megmondó, dolgozzon bár akármilyen kitűnő operatőrökkel. A Húsz órát (Duna, 21.15) a nem kevésbé legendás Illés György fotografálta, természetesen, fekete-fehérben, a döbbenetesen szuggesztív, élő és mélyen drámai hatás azonban Fábri rendezéséből (valamint az Ötödik pecsétet is jegyző Sánta Ferenc könyvéből) fakad: a filmvégi finálé tömegjelenete önmagában filmtörténet – a film egésze pedig a huszadik századi magyar történelem.

Nem kevésbé klasszikus az a film sem, melyben Robert de Niro (a képen) játssza Al Pacino apukáját, annak fiatal korában. A Keresztapa 2. (FEM3, 21.25) nem véletlenül kapott meg hatot a legfontosabb Oscar-díjak közül 1975-ben: ez lett a Legjobb film, Coppola a Legjobb rendező, de Niro a Legjobb mellékszereplő, Nino Rota a Legjobb zene, valamint ide esett le még a Legjobb forgatókönyvnek, illetve a Legjobb látványnak járó szobor is.

Az Indokína (Story4, 22.10) talán nem annyira klasszikus mozi, mint az előbbiek, Régis Wargnier (és Catherine Deneuve) azért igen emlékezeteset alkotott a múlt század harmincas éveinek Távol-Keletén játszódó, nagyívű, romantikus és egzotikus tablójában.

Angelina Jolie nálunk forgatta nagyrészt a délszláv-háborúban játszódó Rómeó és Júlia-történetét, A vér és méz földjént (m1, 23.40). A film állítólag megbukott, én nem láttam – de gondoltam, szólok.

Anyunak való, főzőcskézős romantikus komédiával izzíthatunk az X-faktorra: Ízlések és pofonok (Viasat3, 18.50), ugye, kinek a pap, kinek a papné, kinek Catherine Zeta-Jones (a képen). A Bella Martha című német film hollywoodi verziója, ha esetleg ismerősnek tűnne valakinek a sztori, melyben egy munkamániás séfnő (CZJ) megörökli cserfes unokahúgát, akivel nem tud mit kezdeni, de aztán jön a sármos új szakács (Aaron Eckhart), és izzani kezdenek a szenvedélyek. Mondom, ízlések és pofonok…

Az X-faktor ellenében, illetve után aztán ezerszer látott mozisikerek garmadája vár a nézőkre. E masszából én ma a borzongató csábításnak engednék, mivel kíváncsi vagyok milyen az, amikor Megszólít az éjszaka (Story4, 21.15). A Richard Gere főszereplésével készült film a Molyember mifelénk közepesen ismert mítoszának ügyes, visszafogott, ám mégis hatásos feldolgozása. (Bővebben)

Vagy ha mégsem szólít meg ez a mai éjszaka, akkor megnézem A Sólyom végveszélybent (TV2, 22.05), Ridley Scott maratoni háborús drámáját, mely egy valóságban megtörtént szomáliai kommandós rajtaütés drámai pillanatokban bővelkedő, érzékletes filmes feldolgozása, értelemszerűen súlyos hollywoodi hangsúlyokkal.