Mit nézzünk ma a tévében?

Aki azt szereti, ha nagyon fáj, az ma este a holland-magyart nézi. Ha akar valamit odafentről, akkor még lelkesedik is hozzá… Nekem szerencsém van, hiszen a Duna tévé (ma este, kivételesen) kitűnő egérutat kínál: a Revolver (21.40) című 1973-as német-francia-olasz krimi főszereplője Oliver Reed, a hetvenes évek jelentős színésze, a film pedig remélhetőleg elég jó lesz. Szeretem a hatvanas-hetvenes évek kemény krimijeit. A ma esti egy börtönőrré lebukott rendőr kálváriáját meséli el, akit feleségének elrablásával kényszerítik, hogy segítsen kiszabadítani egy hírhedt bűnözőt. Utána pedig egyik régi, kedvenc filmem következik: Taviani-testvérek Jó reggelt, Babilónia! (23.45) című érzelmes, nagyívű mozija egy szegény szicíliai testvérpár történetét meséli el, hogyan lettek csóró kőművesből Hollywood emblematikus szuperprodukciójának, David Wark Griffith Türelmetlenség című legendás némafilmjének ünnepelt és csodált díszlettervezői (lásd a képen), s hogyan válnak egymás ellenségévé…

Amúgy pedig pasik: A tragikusan korán eltávozott Heath Ledger egy romantikus-kalandosos Lovagregényben (AXN, 21.00), a tragikusan gyűrött Al Pacino 88 perc (Story4, 22.10) lélekszakadva megvívott élet-halálharcban, valamint a tragikusan pizzaképű Mickey Rourke az igencsak remek A pankrátor (film+, 22.45) című moziban (ez utóbbiról bővebben itt).

Valamint csaj: Jessica Biel a Londonban (FEM3, 23.15).

Bacsó Péter A tanú (Duna, 21.40) című filmje sosem volt még annyira metszően valóságos, mint manapság. Koncepciótlan, ám nagyképű dilettantizmus, arrogáns és sértődős hatalomgyakorlás, már abszurdba hajló általános cinizmus, az igazságszolgáltatás igazságtalanságszolgáltatássá való leminősülése és még egy csomó társadalmi, politikai jelenség, amin a “régi rendszer” kapcsán röhögtünk, a mait látva, átélve viszont csak a vérnyomásunk szökik az egekbe. Pelikán József gátőr (Kállai Ferenc – a képen) egyszerű, békés élete ma talán kevésbé van biztonságban, mint amikor a “nagy, fekete autó” eljövetele tartotta rettegésben a lakosságot.

Eközben, a Képlet (RTL Klub, 21.35) című scifiben az utóbbi évek konstans Citrom-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. Én nem nézném meg még egyszer. (Bővebben)

Van Oliver Stone-nak is egy Halálkanyarra magyarított című filmje, a ma esti Halálkanyar (tv2, 23.25) azonban nem az lesz. A vicc kedvéért, mindkét film 1997-ben készült, az eredeti címük azért természetesen különböző. A mai filmben egy izgalmas üldözős sztorit követhetünk nyomon, melyben egy dörzsölt FBI-ügynök (Dennis Quaid) hajszol egy sorozatgyilkost, aki (vagy valaki más) elrabolta az ügynök kisfiát – eközben ott kotnyeleskedik egy buzgó kisvárosi seriff is (Danny Glover)… Ez viszont pörgős, egészen jó kis thriller lesz, még ily’ kései órában is.

Tudom, hogy A belgrádi Fantom (Film Mánia, 19.40) első blikkre nem éppen tűnik olyan filmnek, ami miatt feltétlenül le kell ülnünk ma este a tévé elé. Jugoszláv? Akciófilm? Sto etá was ist das? Valójában azonban egy igen komoly város legenda feldolgozása ez a “fura” film. A hetvenes évek végén, még Tito elvtárs uralkodása alatt, Belgrád komótosan csordogáló életét egy különös esemény kavarta fel. Estéről estére egy hófehér Porsche száguldozott nyaktörő mutatványok közepette a jugoszláv főváros utcáin, a rendfenntartó erők tétova figyelmétől kísérve, akiknek kis Zastaváikkal esélyük sem nyílt beleszólni a “Fantom” játékaiba. Kis idő múltán már belgrádiak tömegei töltötték estéiket az utcán, csodálták a műsort. Azonban az egyre hatalmasabb tömeg már a rendszer számára is kezdett veszélyessé válni, hiszen a fehér Porschés “Fantom” tulajdonképpen a szabadság jelképévé vált az akkor még rendesen szocialista (bár számunkra jócskán “nyugatinak” számító) Jugoszláviában. A viccesen retró-hangulatú filmet a magyar Nagy András fényképezte.

A Kvartett (HBO, 21.30) című film színdarab eredetijét egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A film szintén színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, ugyanis elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a történet, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. Szereplői túlnyomórészt, értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, a képen, akit a Downton Abbey vicces, pikírt matrónájaként imádunk mostanában) brillírozhatnak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amikor a lakók szokásosan házikoncertet adnak…

Alternatíva lehet például sokadszorra A panamai szabó (FEM3, 21.10), John Boorman erős közepes dolgozata John Le Carré kém-krimijéből, Pierce Brosnannal a főszerepben.

Késő estére egy igen érdekes, személyes hangú dokumentumfilmet, vagy inkább videopublicisztikát ajánlanék, Az én Amerikám címmel (RTL Klub, 23.40). A filmet rendező Hegedüs Pétert saját családja és életkörülményei késztetik folyamatos öndefinícióra, hiszen az nem egy egyszerű sors, ha valakinek a nagyapja miniszterelnök volt 1956-os forradalom kitörésekor; valamint ha eme családi vonatkozások ismeretében egész felnőtt életét a világ túlsó felén, az ausztráliai Brisbane-ben kell leélnie. Érthető, hogy felmerülnek bizonyos kérdések… (Bővebben)

Jó ötlet, érdekes vállalkozás A Tükreim (Duna, 21.40) című olasz tévéfilm, melyben Sophia Loren, az olasz film királynője saját édesanyját játssza el, bennem sajnos azonban csak egy riasztó propagandafilmként fog megmaradni, hogy mire képes az ember, hogy megőrizze látszólagos fiatalságát, ha van rá pénze… Loren (a képen, a fiatalkori önmagát alakító Margareth Made-del) tényleg óriási színésznő, de amit az utóbbi évtizedekben művelt(etett) arcával, az szinte már a horror kategóriája. Ha emlékszünk Terry Gilliam Braziljának szétműtött, gazdag amerikai öregasszonyaira, akkor azt most itt láthatjuk realben. A film amúgy tipikusan olaszos, stílusos, szélesen hömpölygő és elegáns alkotás, ma este a befejező második rész kerül adásba.

Igen sok köze van az eleganciához Anne Fontaine Coco Chanel (Story4, 21.10) című életrajzi filmjének is, mely a híres divattervező (akinek jónéhány műve nyilvánvalóan ott van az előző filmben látott Loren budoárjában is) karrierjén szalad végig. A mozi körülbelül annyira érdekes, mint egy szabászati ismeretek-óra a 611-es számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet női divatszabó-osztályában: a szakma iránt elhivatottak, valamint a divatrajongók számára kihagyhatatlan, de legalábbis jól felfogott érdekből abszolválandó tananyag, a céltalan tömeg számára viszont dögunalmas, mint egy délutánt különböző butikokban eltölteni ruhavásárlással… Címszerepben Audrey Tautout láthatjuk. (Bővebben)

Férfias alternatívának pedig egy naiv, vonalas, egyszerű, ám mégis nagyszerű, amolyan tipikusan hollywoodi filmet ajánlanék a második világháború egyik legvéresebb ütközetéről, a sztálingrádi csatáról. Az Ellenség a kapuknál (FEM3, 21.10) a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcát meséli, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagyhatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is.

“Láttuk már”-filmek egymás hegyén-hátán, így nyilván semmi sem ment meg a ma esti Dr. Csonttól… Az amúgy mindig kitűnő Joaquin Phoenix (a képen) és Mark Wahlberg alkotják Az éjszaka urai (film+, 21.00) című zsarupartner-film címszereplőit, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az orosz maffiát jellemző klisék azonban néha már fájnak…

Még ennyi baj sincs David Fincher Pánikszobájával (FEM3, 21.10), amit azonban hetente kétszer vetítenek mostanában – így az is látta már legalább kétszer, aki nem akarta, s ez egy valójában csattanókra épülő filmnél azért nem előny. De mondom (bővebben), remek film.

Na, who wants to live forever? Valaki? Hegylakó-repeta (Story4, 22.10), pedig tudjuk már jól, hogy a végén úgyis csak egy maradhat (vö.: Christopher Lambert és a reményhal).

Ip Man reneszánszát éljük, aki lassan már szinte híresebb, mint tanítványa, Bruce Lee. Kar Wai Wongot megelőzően is készültek filmek a legendás kung-fu mester kalandos életéről, az Ip Man: A legenda születése (Film Mánia, 22.00) is ilyen. (Előtte ugyanitt Jackie Chan melegít be, utána szamurájokkal csapathatunk.)

Aki nem tudja még, melyik film volt az, amelyikben Marlon Brando folyamatosan teli szájjal beszél, az ma megtudhatja (FEM3, 21.00). Ha viszont már ismerjük ezt a filmtörténeti pillanatot, akkor bekukkanthatunk A 13-as rendőrőrsre (film+, 21.00) is, amely film John Carpenter műfaji klasszikusának viszonylag jól sikerült remake-je, Ethan Hawke-kal, Gabriel Byrne-vel és Laurence Fishburne-nel. Izgalmas, fordulatos, feszült film, igen komoly vérfürdővel súlyosbítva.

Igen fontos darabja a magyar filmművészetnek a Lugossy László rendezte Szirmok, virágok, koszorúk (Duna, 21.15), Cserhalmi György főszereplésével. A film látszólag egy 1849 utáni történet egy volt szabadságharcos huszártiszt forradalom utáni tragikus kálváriájáról, hiszen az aradi vértanúkra emlékezünk ma. Valójában aztán agyunk dolgozik, asszociál és kombinál, sorok között olvas és képek mögé néz.

Az USA idegenrendészeti politikáját vizsgálja sok szempontból A szabadság határai (tv2, 22.00) című mozi. (Bővebben)

Egy terrorizmussal megvádolt ír férfi éhségsztrájkjának morális, emberi vonatkozásait feszegeti az afroamerikai Steve McQueen Éhség (m1, 23.05) című kifejezetten brutális, sokkoló erejű, közönséget sarkosan megosztó drámája, melyben Michael Fassbender (a képen), az egyik legfelkapottabb férfiszínész bizonyítja nem érdemtelen hírnevét. (Bővebben)

Ma este kezdődik a magyar szappanopera-gyártás egyik legjobban sikerült sorozatának, a Társas játéknak (HBO, 20.00) sokak által várt második évada, immár teljesen “tiszta, magyar forrásból”. (kritika az első évadról itt)

Utána, ha úgyis van ilyen előfizetésünk, megnézhetjük a Rozsda és csont (Cinemax, 21.40) című filmet is, amely egy utcai harcos és egy tragikus sorsú delfinidomárlány szerelmét meséli el. (Bővebben)

Azzal a filmmel (Cool, 19.00) bekkelhetjük át szinte az egész estét, aminek nem kevesebbet köszönhetünk, minthogy bemutatása óta nincs olyan turisztikai, tömegközlekedési vagy csak egyszerűen sportcélú hajóút, amely alatt minimum három fiatal pár ne állna ki széttárt karokkal a hajóorrba… (lásd a képen)

Ha 14 éves lány lennék, Az éhezők viadalát (RTL Klub, 21.55) választanám az Alkonyat-trilógia nyálas vámpírjai és nevetséges vérfarkasai helyett és az X-faktor után. Az igazán érdekes viszont az, hogy bár nem vagyok 14 éves lány, nagyon nem, még így is bejön ez a kis mozi. Pedig valójában ez sem egy nagy etwas. (Bővebben)

Már ennyi ideje együtt van a Brangelina? Hogy telik az idő… A 2005-ben készült Mr. és Mrs. Smith (AXN, 22.00) nem vészes: hülyeség, de legalább néha vicces. Angelina Jolie és Brad Pitt, minden körülöttük kulmináló médiacirkusz ellenére tehetséges emberek. Itt persze nem játsszák le a csillagokat az égről, de nem is unalmasak…

A mai este legérdekesebb filmjének azonban a tekintélyes mesteremberként számon tartott forgatókönyvíró-rendező David Mamet vadonatúj életrajzi filmje ígérkezik, melyet Phil Spectorról (HBO, 20.00), a gyilkossági ügybe keveredett híres könnyűzenei producerről készített. Címszerepben Al Pacino.

Gyenge péntek, de két érdekes film. A Hat nő és a gyilkos (Duna, 21.15) már címében jelzi, hogy nem akármi, ugyanis ilyen címet nem adunk normális filmnek. Nos, Mario Bava 1964-es francia-olasz-monacói horrorja (na jó, thrillerje) a később giallo néven elhíresült, elsősorban olasz filmes alműfaj egyik fontos nyitódarabja, s mint ilyen, akár klasszikusnak is nevezhetnénk – ha nem lenne az, ami. A történetben egy álarcos férfi gyilkolássza végig a manökenektől nyüzsgő, híres divatházat, ám itt nem elsősorban a sztori a lényeg, hanem a markáns, harsány színvilág, a bombasztikus beállítások (lásd a képen), az intenzív zene és egyéb érzékeinket bizgeráló effektusok tobzódása.

A mai másik ajánlatban Samuel L. Jackson aktív drogfogyasztóként túl van már mindenen, de a számára tuti lövésként működő kábítószerrel még nem találkozott. A hetedik mennyország (Story4, 22.05) csak akkor jön el számára, ha ő maga alkotja meg ezt a szuperdrogot, lévén szakmája szerint kémikus. A szer el is készült, működik is, azonban el kellene adni… Krimi-vígjáték lesz ez, tehát semmi komoly, minden vicces, a hongkongi Ronnie Yu hollywoodi bemutatkozása.

A napos, de azért még a nyár bennünk bujkáló emlékezetének már hűvös nappal után estére vágyunk valami lágy, meleg kedvességre, ehelyett ha nem vigyázunk, beleragadunk a ragadós Vörös földbe (Duna, 21.40). Vitézy László (igen, az a Vitézy…) ’82-es dokumentumfilmje azokat a politikai és népgazdasági körülményeket vizsgálja, melyek például oda vezettek, hogy az a bizonyos timföld-ülepítő is oda épült Devecser határába, s aminek gátja átszakadt a közelmúltban. A hajdani dicső magyar bauxitbányászat, alulnézetből. A film a rendszerváltáshoz vezető hosszú folyamat egyik fontos momentuma.

Érdekes vállalkozás a ma már inkább Hollywoodban garázdálkodó Timur Bekmambetov vámpíros, zombis, mittudoménmilyen szörnyes Nappali őrség (film+, 22.35) című orosz akció-thrillere, s itt a hangsúly az ‘oroszon‘ van. Érdekes, egzotikus ízek, hangulatok próbálják érdekessé tenni az amúgy eléggé gagyi kis mesét (melynek azért komoly rajongótábora is van valamelyik fantasy-rajongó szubkultúra mellékbugyrában).

Joe Wright érdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik, amit csinál, de olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az igen konzervatív romantikus dráma műfaját. A múlt század harmincas éveiben játszódó Vágy és vezeklés (tv2, 23.35) narrációját például erősen ritmizált zenei hatásokkal pörgeti fel, mely a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve, erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot teremt, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában (lásd a képen) annyi erotika van, mint egy vállfákkal teli üres szekrényben. Vanessa Redgrave viszont hatalmas színésznő.

Ha minden igaz, ma este Szulejmán nem kegyelmez nekünk és a nyakunkba csördít Mohácson, de nézzük, hova menekülhetünk előle…

Mondjuk, a Szenvedélyek viharába (FEM3, 21.10)… Nagyszabású, hömpölygő cselekményű (mondhatjuk dagályosnak is, persze, de attól nem lesz jobb nekünk), kosztümös családregény ez a film, a múlt századforduló idejéből, Edward Zwick (pl. Az utolsó szamuráj, A bátrak igazsága) rendezésében. Az Anthony Hopkins alakította idős főtiszt megelégelve a hatalom szolgálatát messze, távoli vad vidékre költözik három fiával (Aidan Quinn, Henry Thomas és Brad Pitt – lásd a képen), de a háborúk, szerelmek, tragédiák és effélék így is elérik őket.

Alternatíva lehet erre a romantikus hömpölygésre A titkok kulcsa (Viasat3, 21.25), mely ugyan témájában nem sok újat hozó, ismerős, a szörnyű múltat rejtő titkosszobás thriller, azonban sokat dob rajta a film helyszínéül szolgáló louisianai delta ködös-misztikus mocsárvilága, valamint a nívós szereplőgárda: Gena Rowlands, John Hurt, valamint Kate Hudson.

Megvallom, bár nagy zenebuzi vagyok, de nem hallottam még Hank Garlandról (még jó, hogy van youtube). A country, a rock&roll és a jazz összeboronálásán dolgozott a fazon, és élt gyors&vad életet, mint szinte minden valamirevaló zenész az ötvenes-hatvanas években, még a múlt században. Az ő életét meséli el A legendás gitáros (Cinemax, 21.05) című mozi, biztosan jó lesz, már csak a zene miatt is…