A ma este fő kérdése az, hogy mivel tudjuk áthidalni az X-faktor által képzett űrt a tévé előtt? Nos, nem lesz egyszerű. A haldoklás az emberi lét egyik legmisztikusabb, egyben legborzalmasabb időszaka, főleg, ha az elnyújtva, magatehetetlenül zajlik. Rengeteg filmben próbálták már feldolgozni a feldolgozhatatlant, volt ahol sikeresebben (Villanás a víz felett, A belső tenger), volt ahol nem. A Szkafander és pillangót (FEM3, 19.10) ez utóbbi csoportba sorolnám. Julien Schnabel e filmjében átlépett egy bizonyos határt: attól hogy valaki egy ember haldoklását akarja filmen bemutatni, a nézőnek még nem muszáj belehalnia az unalomba. Öncélú, erősen formalista giccsnek látom ezt a filmet, míg mások kifejezetten nagyra tartják… Mindenesetre, Matthieu Amalric alakítása mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ahogy a lebénult újságírót, Jean-Dominique Baubyt játssza.
Lényegesen kedélyesebb történet ennél az, ha megnézzük, vajon mi lehet az Isten háta mögött, az Isten hozta az Isten háta mögött (Film Café, 19.20) című francia komédiában, amit a bemutató után, két hét alatt másfél Magyarországnyi francia nézett meg, és tulajdonképpen saját magukat röhögik ki: a dél-franciák az északiakat, az északiak a délieket, a nyugatiak mindkettőt, a hegyvidékiek meg úgy “en bloc”, az egészet. (Bővebben)
A mai estére rendelt retró Delon-krimink (a képen Alain Delon) az Egy zsaru bőréért (Duna, 21.00). Közben (m2, 21.40) ismétel a tegnap késő esti Stone című dráma is, Robert De Niróval és Edward Nortonnal.
Kísért a múlt (Viasat3, 22.50) Rob Reiner megtörtént eseményeket igen részletesen elmesélő filmdrámájában: 1963 júniusában meggyilkoltak egy Medgar Evers fekete polgárjogi aktivistát. A rasszista gyilkost (James Woods) a bíróság felmenti. Az özvegy (Whoopi Goldberg) több évtized múltán, egy lelkes, fiatal ügyvéd (Alec Baldwin) segítségével perújrafelvételt kezdeményez…
Brian De Palma késő esti A sebhelyesarcú című gengszterdrámájával (TV2, 23.40) toposzt teremtett, az idén 73. születésnapját ünneplő Al Pacino aktív részvételével. A film igazi trüváj, hiszen egy gengszterfilm-klasszikus hasonló, ha nem nagyobb klasszikussá vált remake-je, emellett legalább annyira állandó hivatkozási alap a témában, mint Coppola (szintén kitűnő) Keresztapa-trilógiája.