Minden merev, kőtáblákba vésett elvek alapján működtetett konzervatív rendszer elébb-utóbb kivívja az ellene való lázadást. Nincs kivétel. Ráadásul a forradalom sokszor a legváratlanabb irányból, a rendszer belsejéből érkezik,
romantikus, idealisztikus hevülete, valamint igazságtartalma ilyenkor még kevésbé megkérdőjelezhető. A Holt költők társaságában (m1, 20.20) például egy független, lendületes irodalomtanár alakítja át a szigorúan hagyománytisztelő angol fiúiskola rendjét azzal, hogy tanítványaival valóban képes megszerettetni az irodalom, a művészetek és az élet nagyszerűségét. Kötelező (legendás) film minden diák, de főleg minden pedagógus számára! (A képen a film egyik katartikus jelenete)
A fiatal, baloldali beállítódását harcosan vállaló német Hans Weingartner valós és lényegi társadalmi problémára világít rá Edukators (FEM3, 21.05) című, az előző ajánlathoz hasonlóan, szintén pedagógiai témájú filmjében. Szó szerint arról szól a történet, hogy kutyából nem lesz szalonna, a vér nem válik vízzé és az alma nem esik messze a fájától. Maga a film azonban nem közhelyes, ezekkel csupán azt szeretném érzékeltetni, mennyire általános érvényű problémára tapint rá Weingartner: Hogyan válik minden egykori forradalmárból elnyomó burzsuj (kapitalista, kommunista, fajvédő náci vagy klerikális vezérkos)? Nincs kivétel. Aki kiáll a sarokra, azt előbb-utóbb ajánlatot is kap egy körre… Lehet bárki bármilyen romantikus elszántsággal, erkölcsi, filozófiai és etikai “megtámogatással” forradalmár, ha hatalomra kerül, menthetetlenül azzá válik, aki ellen harcolt. Keserű igazság? Vagy a dolgok rendje,? Egyszerű, tiszta eszközökkel operál a film, s ugyanilyen sallangmentes, tiszta eszközökkel játszanak a színészek is: Daniel Brühl (aki fog még forradalmárt játszani a két évvel későbbi Salvadorban), Julia Jentsch (Sophie Scholl, ugye). Must see, szintén.
Nyikita Mihalkov monstre Szibériai borbélyával gázol a Dunán 21.20-tól, ami azonban -állítólag- meg sem közelíti a nagy orosz filmes keresztapa korábbi zseniális műveit. Ellenben nem sajnálták belőle a pénzt, ami meg is látszik rajta… Majd’ három óra pompázatos és látványos ruszki sztereotípiagyűjtemény, lédig nacionalizmus, külföldi sztárokkal – mint mondtam, mondják. Én még nem bírtam megnézni…
A féktelen fantáziájú Tim Burton éjfekete, viktoriánus horror-meseoperettje, a Sweeney Todd, avagy a Fleet Street démoni borbélya (Cool, 23.25) a késő esti ajánlat. Sok határon túlmegy ez a mozi, én magam sem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, jó-e vagy sem, de hogy nem akármi, az szinte bizonyos. Vértől csöpögő, posztmodern giccs, avagy zseniális stílusbravúr? Perverz látványorgia, vagy csupán a banalitás nagyképű és fellengzős fricskája? Passz. Kétszer láttam, először kifejezetten utáltam, másodszor meg visongtam… Hát így.