Mit nézzünk ma a tévében?

Délután, ha már sikerült hazaslisszolnunk a munkahelyről/iskolából, vagy amúgy is otthon vagyunk bármi okból kifolyólag, rendbe tehetjük picit a lelkünk Mozart Varázsfuvolájával (FEM3, 14.00), pontosabban annak filmváltozatával: ezúttal Kenneth Branagh elképzelésében, amely az I. világháború eseményeibe helyezi a történetet.

Emir Kusturica második nagy nemzetközi sikere volt A papa szolgálati útra ment (Duna, 21.30). Korabeli, közkeletű kifejezés azt jelenti, hogy papa Tito börtönében csücsül, jelen esetben azért, mert a volt szeretője feljelentette, aztán jöttek bőrkabátosok, fekete autó, izé, ahogy tudjuk mi is jól. Remek film ez, mintegy bizonyságul arra, hogy még a laza “jugó” diktatúra is csak diktatúra volt, annak minden rohadtságával.

Az áruló (TV2, 22.40) amolyan “jackbaueriánus“, terroristás thriller, mely az FBI köreiben megbúvó címszereplőről, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. (Don Cheadle és Jeff Daniels a képen)

Innen, a magyar ugarról elég nehéz elképzelni, hogy a gazdag, jóllakott napközis-képű Németországban is vannak társadalmi zűrök (pedig hogyne lennének!), nos, a Kőkemény (FEM3, 23.20) című német dráma éppen ezt feszegeti, picit sematikusan, de alapvetően érdekesen és hitelesen.

A VHS-korszak egyik komoly érdekessége volt Jean-Jacques Annaud ősemberes filmje, A tűz háborúja, ami fogalmam sincs, hogy néz ki ma (Duna, 0.00).

A mai gazdasági helyzetben sokan voltunk már kocsmárosok, pultosok, pincérek, amolyan vendéglátóipari dolgozók, így sokunk számára ismerős lehet az a szituáció, melyet Karinthy Ferenc bont ki, jellemző módon, Dunakanyar (m3, 20.30) című színdarabjában (melyből Szinetár Miklós rendezett tévéjátékot 1974-ben). A kétszereplős kamarajáték színhelye egy útszéli, kihalt presszó, ahová késő este egy férfi (Sztankay István) tér be és szóba elegyedik a pultos hölggyel (Hámori Ildikó). Szó szót követ, és hamarosan sorsok hullámzanak a végtelen horizonton…

Akár újra aktuális is lehet Zsombolyai János generációs kultuszfilmje, A kenguru (Duna, 21.35) is, hiszen lesz új atomerőművünk, ahová majd sok-sok, szorgos tehergépkocsi fogja szállítani az építőanyagokat – és mivel pénzünk sincs már, talán újra divatba jön az autóstopp is, ahogyan e filmben is látjuk. A barátságos nap alatt foltos farmerek táncolnak az út szélén, szerelmet mosolyognak a napraforgók és kamionfülkékben szökken szárba a barátság: újra az országúton levés fogja jelenteni újra a szabadságot. Nosztalgiát, igen nosztalgiát fúj a városba a radioaktív szél. (A képen Tarján Györgyi és Gálffi László a ZIL vezetőfülkéjében)

Legendás film a New York királya (Film Mánia, 22.40), Abel Ferrara látomása a kokainban és ősrapben fürdő, nyolcvanas évekbeli Nagy Almáról, címszerepben Christopher Walkennel. (Bővebben)

A rettenetes szinkronjairól elhíresült MGM ma este művészéletrajzokban nyomul. A Carrington – A festőnő szerelmei (20.00) Dora Carrington (Emma Thompson) szerelmeiről fog szólni, míg a Dustin Hoffman főszereplésével készült Lenny (22.00)című ’74-es dráma Lenny Bruce-ról, a nálunk kevéssé ismert, szomorú sorsú amerikai komikusról szól. Nagy tehetség volt, de gyorsan elsüllyedt. A filmet Bob Fosse rendezte, akinél kevesen ismerték jobban a showbusiness világát (lásd: Kabaré, Mindhalálig zene).

Akik tudják nézni, azoknak Almodóvar Tűsarok (Cinemax, 20.00 – bővebben), valamint Django elszabadul (HBO Comedy, 22.10 – bővebben).

A Da Vinci-kód 245-szörre (SuperTV2, 22.20), A kód neve Merkúr 313-szorra (Viasat3, 21.20), Deja vu milliomodszorra (AXN, 21.00).

Az előzetesből láttam, hogy Szulejmánnál a názáreti Jézus lesz terítéken – lehet, hogy még meg is nézem, ha kibírom röhögés nélkül.

Steven Soderbergh Ernesto ‘Che‘ Guevaráról, az egyik legnagyobb politikai ikonról készített monstre biopicet, Benicio Del Toro ihletett címszereplésével (lásd a képen). A film első része (pl. a múlt héten) Che ifjúkorával, míg a mai második már felnőtt, politikai szerepvállalásával foglalkozik. Che – A gerilla ismét a FilmboxHD-n, 21.00-tól. (Bővebben)

Federico Fellini A fehér sejk (Duna, 21.50) című filmjét nem nagyon szokták, úgymond, kitenni a kirakatba – talán azért, mert elég bugyuta kis történetecske. A Maestro első önálló játékfilmje meg is bukott annak idején, pedig alkotásában jelen volt már szinte a teljes későbbi “hadsereg”: a forgatókönyvért Fellini mellett Tulio Pinelli és Michelangelo Antonioni felelt, a zenét Nino Rota szerezte, a színészek között pedig ott volt már Giuletta Masina is, a főszerepet pedig Fellini régi barátja, Alberto Sordi játszotta. A fura történet egy római nászút története, ami hol máshol, mint Cinecittában, az olasz “Hollywoodban” végződik, furcsa fazonok, képregényhősök és kurvák között.

A késő esti Pina (Duna, 23.35) táncfilm, pontosabban a világhíres német koreográfus, Pina Bausch táncos-, és balett jelenetekben bővelkedő portréfilmje, a szintén világhírű Wim Wenders, ezúttal 3 dimenziós kameráján keresztül – amit a Duna televízió csak normál két dimenzióban fog prezentálni. (Bővebben)

A kisasszonyok kihúzzák magukat, büszkén, ám kecsesen, a kisúriemberek pedig eléjük állnak és bemutatkoznak. A szemébe nézzen fiam, ne a melleit bámulja! Ééés tánc! Egy-ké-há-és, egy-ké-há-és: Cha-cha-cha (m3, 21.00). (Vagy valami ilyesmi…)

Az Őfelsége pincére voltam (FEM3, 21.30) Bohumil Hrabal ismert regényének, megszokott módon, Jirí Menzel-általi adaptációja, mely könnyed és édes, mint nyáresti szellő borzolta pihe a lányok meztelen fenekén (lásd a képen), de egyben keserű és sötét is, mint a frissen csapolt barna malátalé, mondjuk az U Flekuban. (Bővebben)

Érdekes film a Cserbenhagyás (Duna, 21.45), melyben Terry George rendező egy tragikus végű, de teljesen banális cserbenhagyásos balesetet dolgoz fel filmdrámájában, a létező összes szemszögből, kitűnő színészek (Joaquin Phoenix, Mark Ruffalo, stb.) segítségével.

Az ausztrál John Hillcoat négy filmet rendezett eddig, ennyi azonban elég volt neki, hogy a legrespektáltabb kortárs filmesek között emlegesse az igényes közönség. Pedig nem fest pozitív képet az emberről. Az ő világában kemény, durva férfiak teszik a dolgukat, tehát küzdenek egymással az életben maradásért, s eközben nem válogatnak az eszközökben. Fékezhetetlen (HBO2, 22.00) című filmjének főszereplői például a múlt század harmincas éveinek alkoholtilalma alatt Virginia államban szeszfőzdét üzemeltettek, ám ha arra került sor, vakmerően szembeszálltak a korrupt hatalommal is. Tom Hardy, Shia LaBeouf, Gary Oldman, Guy Pearce, zene Nick Cave és Warren Ellis. (Bővebben)

Alternatíva az igazi Django (Film Mánia, 22.00), aki hasonló figura lenne, mint az előbbi filmek főszereplői közül bármelyik, ha nem “Árpád apánk” Franco Nero játszaná. (Bővebben)

Ma van hatvankilenc éve, hogy a szovjet csapatok felszabadították a német nácik legnagyobb haláltáborát, Auschwitzot, aminek alkalmából ezúttal egy cseh dramatizált dokumentumfilmet nézhetünk meg, Nicky családja (Duna, 22.00) címmel. Matej Mináč torokszorító filmje az angol Sir Nicholas Winton (a képen) történetét meséli el, aki a második világháború alatt, mindenféle külső segítség, vagy anyagi támogatás nélkül, összesen 669, többségükben zsidó gyermeket mentett ki Prágából a biztonságos Angliába – kiérdemelve a “brit Schindler” megtisztelő becenevet. A filmben az események színészek által eljátszott jelenetei keverednek a Winton által megmentett túlélők elbeszéléseivel.

A holokauszttagadók, antiszemiták, valamint azok, akiknek tiszta a lelkiismerete ezalatt kedvenc hétfői sorozataikat nézik, vagy John Carpenter ortodox scifi-horrorját, A dolog (Viasa3, 21.20) című klasszikust, melyben egy antarktiszi kutatóbázis tagjai olyan dolgot fedeznek fel, amit jobb lett volna talán békén hagyni az évezredes jégtömeg mélyén. Hasonló téma, csak modernebb kiadásban a Prometheus (HBO2, 20.00 – bővebben), illetve viccesebb verzióban a Paul (HBO, 20.20).

Komoly, vagy csak komolyan veendő újdonságot ne nagyon várjunk a tévéktől, de ami filmeket ma estére ajánlok, azokat nyugodtan meg lehet nézni, akárhányszor.

Elsőnek itt van ugye, A király beszéde (m1, 20.20) című 2011-es Oscar-szivacs (összesen 4 db. szobrot hozott el a 12 db. jelölésből, egyéb más fontos díjak mellett). Colin Firth tényleg remek benne, megérdemelt érte a szobor, de ugyanolyan jó Geoffrey Rush is, vagy például Timothy Spall Churchill röpke, de jelentős szerepében. A film is pikkpakk, kerekded, sima héjú gömb. (Bővebben)

Semmivel nem rosszabb film ennél A halászkirály legendája (SuperTV2, 21.20), amely viszont csak egyetlen Oscart tudott elhozni annak idején (a legjobb női mellékszereplőnek járót Mercedes Ruehl kapta). Terry Gilliam igen romantikus korszakában elkövetett filmje egy könnyes, édesbús csavargómese a szeretetről, boldogságról, valamint az egymás iránti féltés diadaláról. Robin Williams, a modern Diogenész karon fogja Jeff Bridges-t, a kiégett, cinikus, ám tán éppen ezért sikeres rádiós DJ-t és megkeresik együtt a Szent Grált. A végén obligát tűzijáték.

A különösebb díjazás nélkül maradt, de szintén kitűnő Meggyanúsítva(FEM3, 21.25) című filmnek a bűn a mozgatórugója. E thrillerben a dögös Monica Bellucci néz farkasszemet két randa öregemberrel, személy szerint Gene Hackmannal és Morgan Freemannel. Hackman egy köztiszteletben álló ügyvéd (mindig ilyen köztiszteletben álló arcokat játszik, akinek aztán mindig csontvázakat találnak az ágya alatt…), aki egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány holttestét találja meg egy este, azonban zavart viselkedése következtében a gyanú ráterelődik.

Kőkemény és felkavaró erejű, mindamellett tökéletesen aktuális filmdráma az Amerikai história X (Viasat3, 21.55) arról, hogyan válhat szinte bárkiből szélsőséges, ordas eszméket hirdető “igazság bajnoka”… És hogy hogyan bukik el. Rendezte Tony Kaye, a két főszerepben Edward Norton (a képen) és Edward Furlong. Szintén kihagyhatatlan, igen fontos film ez is.

Ugyanennek a témának egy másik olvasata Paul Haggis agyondíjazott, de az előbbinél több szempontból gyengébb Ütközések (m1, 22.20) című filmje, mely ugyan egy kiválóan és körültekintően megszerkesztett filmkaleidoszkóp az ún.”hétköznapi rasszizmusról”, amit kötelező tananyaggá is lehetne tenni a középiskolákban (persze megtekintésre és vitaalapként, nem pedig feleltetni belőle!!!), ám műalkotásként képtelenség értelmezni. A filmben látható, különböző rasszhoz, társadalmi osztályhoz, akármihez tartozó karakterek jelleme, motivációi műviek, sematikusak, ahogyan sorsaik egymásba “ütköztetése” is inkább csak egy hipotézis, vagy egy társadalmi szituáció modellálásának didaktikus, tanári tálalása. Minden alaposan kicentizve, kiporciózva kerül tálalásra, felhasználva a hollywoodi zsánerfilmek szinte teljes hatásvadász eszköztárát is, hogy a mondanivaló mindenképpen eljusson a nézőhöz, mégpedig pontosan érthetően, lassan, artikuláltan formálva a szavakat. Az idegesítően precíz didaktika miatt Haggis műve oktatófilmnek, politikai propagandának, önvizsgálatra késztető provokációnak éppen ezért csillagos ötös (és még láthatunk egy csomó jó színészt, amúgy ötletesen kitalált és ügyesen megvalósított jelenetekben), azonban (művész)filmnek vagy bármiféle zsánernek a fentiek miatt szerintem nem igazán megfelelő.

Sidney Lumet 2006-os, provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (film+2, 22.55) című filmjében egy megtörtént esetet elevenít fel, melyben a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében önmagát védi – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes showműsorrá változtatta. Rajongók kezdték látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezte minden megszólalását. A képtelen előadás Lumet értelmezésében tökéletesen világít rá az amerikai jogrendszer buktatóira.

Teljesen véletlenül vettem csak észre, hogy az m1 suttyomban elkezdte újra leadni minden idők legviccesebb főzőműsorát, a Két duci hölgyet, melyben ezúttal (m1, 10.30) Zöldség- és gyümölcs diétára kényszerül a két csípős nyelvű matróna. De nyilván motoroznak is majd… (lásd a képen)

Esti első ajánlatom aztán a világ talán egyetlen steampunk-westernje, a méltatlanul alulértékelt Vadiúj vadnyugat (Cool, 18.55), Will ‘Világmegmentő’ Smith-szel, az angolosan hűvös Kevin Kline-nal és Kenneth Branagh-val, aki ezúttal gonosz, nagyon gonosz.

Szerintem a Tökös taták valamivel jobb magyar cím lett volna, de legalábbis nem rosszabb, mint ez a Született gengszterek (HBO, 20.00), ehhez az alapvetően bájos, vicces és megható, ezúttal gengszterfilmnek álcázott westernhez. Val, az öreg bandita (Al Pacino) 28 éves “üdülés” után épp szabadul a sittről. A kapuban várja öreg haverja, Doc (Christopher Walken), látszólag barátsággal, valójában azonban Tapsolós, a régi bandavezér megbízásából, hogy teljesítse a régen esedékes vérbosszút Tapsi fiának meggyilkolásáért. A legjobb barátom lesz a gyilkosom. A film Al kurvákkal, Viagra-túladagolással, rengeteg steakkel és néhány más, izgalmas “bulival” súlyosbított “utolsó útjáról” szól, ahová Doc haverjával kísérik el egymást. (Bővebben)

Zenés filmnek, zenés drámának hirdetik A búcsúkoncertet (Cinemax, 20.00), melyben ugyan végig szól zene, ám valójában nem több egy melodrámánál. A történet egy világhírű vonósnégyesen belül zajló lelki és érzelmi zűrzavarról szól, amit az a bejelentés okoz, amikor a csellistánál (Christopher Walken) Parkinson-kórt diagnosztizálnak, ami lehetetlenné teszi további művészi karrierjét. (Bővebben)

A Wonder Boys – Pokoli hétvége  (Film Café, 21.00) egy remekül szórakoztató, irodalom-közeli szösszenet a biztonsági mentés/másolat fontosságáról gandzsaillatban és rózsaszín köntösben, tubával és döglött kutyával, valamint azokról a pillanatokról, amikor egyszerre jön össze minden és nem jön össze semmi. Remek színészek (Michael Douglas, Tobey Maguire, France MacDormand, Robert Downey Jr.) remek betétdalok (Bob Dylan, Neil Young, John Lennon, stb.).

A hongkongi Wong Kar Wai My Blueberry Nights (FEM3, 21.30) című filmje pedig a könnyed, művészi melankóliába viszi el a ma este lágy, bársonyos, süppedős melankóliára vágyó nézőket. Kávé, süti, cigaretta Norah Jones-szal. (Bővebben)

Egy ember (Jean-Paul Belmondo) és kutyája (Kutya) a főszereplője az Egy ember és kutyája (Duna, 21.55) című szomorkás filmnek, melyben a nyugdíjas öregúr váratlanul utcára kerül és kétséges, hogy a továbbiakban is gondját tudja viselni állandó, hű társának, Kutyának.

Edward Zwick Ellenállók (m1, 22.25) című filmje tulajdonképpen új szeleket hoz a holokauszt-tematikájú filmekbe. Szinte alig látni mit sem sejtve gázkamrákba masírozó szerencsétlen zsidókat, ellenben a náci németekkel a harcba szálló, tökös zsidókat igen. A Tuvia Bielski által, egyfajta zsidó-belorusz Robin Hoodként vezetett Bielski partizánok tényleg léteztek és jelentős veszteségeket okoztak a náciknak, valamint megmentettek ezernyi zsidót a biztos haláltól. A film az ő történetüket meséli el, a klasszikus háborús partizán-filmek modorában, főbb szerepekben Daniel Craiggel, Jamie Bellel és Liev Schreiberrel.

Spielberg Cápa (TV2, 22.35) című horrorja ma már biztosan nem bír olyan hatással a nézőre, hogy mentőt kelljen hozzá hívni, ahogyan azt a film bemutatása idején (’75-ben) szárnyra kelt hírek közölték, de azért érdekes lehet szembesülni vele ma is – főleg, ha tervezgetjük már a nyári vakációt… tattattattattattat-tadám.

Szakonyi Károly Adáshiba című színdarabja már a hetvenes évek eleje óta állandó szereplője a színpadoknak. Ma este (m3, 20.15) egy klasszikus változat kerül adásba: az előadást Várkonyi Zoltán rendezte, fő szerepekben pedig Bulla Elmát és Páger Antalt láthatjuk. Az 1973-as tévéfelvétel idején a magyar televíziózás még éppen csak betöltötte a 18-at, azonban ilyen mélységű és pontosságú kritika addig soha, de talán azóta sem született mindennapi betevő szórakozásunkról, a televíziózásról és a média által irányított világlátásunkról.

Hiánypótló és igazán megrendítő erejű történelmi dráma a Tisztogatás (Cinemax, 22.00), mely a sztálini idők egyik kevéssé ismert borzalmáról mesél, melynek során sok észt nemzetiségű embert pusztán származásuk alapján tekintettek fasisztáknak, aminek “jutalma” annak idején egy hosszas, sokszor életfogytiglani utazás volt a szibériai gulágokba. A film két nő története, akik közül az egyik túlélte ezeket a borzalmakat, a másik, fiatalabb pedig a modern, posztszovjet kor kegyetlen kihívásainak áldozata.

Óriási klasszikus a következő ajánlat, egy mindenkinél nagyobb ikonnal a főszerepben: James Dean (a képen) van Haragban a világgal, Nicholas Ray műfajteremtő filmjében (Duna, 22.00). Nem tudom, hogy egy minden különösebb ok nélkül lázadó fiatalember története mint mond a ma a jellemzően konformista, érdektelen, a dolgokat megúszni szándékozó tizen-huszonéveseinek, az idősebbek viszont tán nyerhetnek pár évet e film újranézésével, már ha csak a nosztalgiafaktor jótékony hatásaira gondolunk.

Ennél picit kisebb és jóval frissebb műfaji klasszikus Joel Schumacher 1993-as Összeomlás (Cool, 23.15) című filmje, melyben Michael Douglas egy teljesen hétköznapi, szürke tisztviselőt alakít, aki egy nap, a szokásos dugóban való vánszorgás közepette bekattan, elege lesz abból, hogy semmiképpen sem érhet haza kislányának szülinapi partijára, kiszáll a kocsijából és gyalogosan indul hazafele. Útját holttestek és vérző sérültek szegélyezik… Természetesen, messze nem afféle agyatlan mészárlás történetével van dolgunk, a történet masszív társadalomkritikai és -lélektani vetülete az, ami igazán izgalmassá teszi ezt a filmet.

Éjszakára Akira Kurosawa: Álmok (Duna, 0.05). A Mester nyolc álma arról, hogyan lehetne jobban, szebben, értelmesebben… Eh, erre a filmre nincsenek szavak. LÁTNI KELL.

Az öregedés rendkívül összetett problematikája áll Julie Gavras (aki mellesleg a neves rendező Costa Gavras lánya) Tétova félrelépők (m1, 20.20) című meleg hangú komédiájának középpontjában. A férfi (William Hurt) jólmenő sztárépítész, felesége (Isabella Rossellini) pedig unatkozó szépasszony. Az idő múlása elől egyikük előre menekülne, míg a másik a ‘dicső’ múltból merít erőt. (Bővebben)

A kapuzárási pániknál talán súlyosabb kór a pánikbetegség tünetegyüttese. Erről szól a nagyközönség körében főleg műsorvezetőként ismert Till Attila bemutatkozó rendezése. A Pánik (Duna, 21.55) című filmet annak idején bő nyállal fröcskölve rántotta le a közvélemény (felének kétharmad része) a francba, jellemző módon, nagyobb részben látatlanul, kisebb részben pedig bennragadva a rendező közismert pénzkereseti majomkodásáról rögzült prekoncepciókban. Erre az ellenszenvre rakódott még rá a sajátosan értelmezett hazaszeretet guánója, miszerint a magyar film rossz. (Esetleg az Egri csillagok, meg a Macskafogó, na azok jók – mondják.) Pedig Tilla rendezői bemutatkozása igen jól sikerült, bizonyítva, hogy nem minden tévés ripacs tehetségtelen és arrogáns karrierista. Pusztán csak abból próbál megélni, amiből lehetősége van (mint amúgy minden ember). Ha a tévében látom rivaldafényben, én sem azt az arcot látom, aki miatt annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontroll Csoportos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen, valójában. Aztán van az a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor… A Pánik című film tehát korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól. Epizódszerűen, lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, kicsit abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek a groteszk karakterek, egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros, két életvidám nyugdíjas és még sokan mások. (A képen Gubik Ági főszerepben)

A moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyházban tartott performanszuk (valójában persze a putyini hatalommal való tökös szembenállásuk) miatt bebörtönzött orosz női punkegyüttes, a Pussy Riot tagjai alig hagyták el a börtönt, már itt is a róluk szóló dokumentumfilm, Pussy Riot: Egy punk ima (HBO, 22.55) címmel. Hiánypótló műnek ígérkezik.

Akik szeretik és/vagy bírják a markáns társadalomrajzot mutató angol munkásdrámákat, azoknak jó estéje van, hiszen Ken Loach 1990-es Lim-lom (Cinemax, 20.20) című drámája éppen ilyen. Egy fiatal skót srác éppen börtönből szabadulva Londonban talál munkát egy építkezésen. Egy nap, munkába menet egy táskát talál az utcán… Úgy nézem, szinkronizálták ezt a filmet. Kár volt, mégha jól is sikerült, ugyanis soha, semmilyen szinkron nem képes visszaadni az élő, beszélt nyelv varázsát, ami e filmben a vaskos skót (és más) angol akcentusok és szóhasználat miatt különösen izgalmas (már az angolt egy kicsit is értőknek).

Benicio Del Toro és Steven Soderbergh Che Guevara ifjúkori élményeit meséli el a Che – Az argentin című biopic-ben (FilmboxHD, 21.00). (Bővebben)

Igen érdekes film Michael Haneke 2000-es opusza, Az ismeretlen kód (Film Café, 21.00) is. A címbéli ismeretlen, amellett, hogy Juliette Binoche kapujának kódja, tágabb értelemben, picit elvonatkoztatva attól, ami a szájunkba van rágva, az impotens emberi kapcsolatokra, az egymás meg nem értésére is vonatkozik… Az első pillanattól odafigyelős, tartalmas mozi. (Bővebben)

Vannak azonban megfellebbezhetetlen szinkronok is. Az ördög ügyvédjét (Viasat3, 21.20) természetesen, elsősorban Al Pacino miatt nézzük meg, de egyúttal adózzunk állandó, zseniális és pótolhatatlan szinkronhangjának, Végvári Tamás emlékének is (a képen ők láthatók, nem ebből a filmből). Egész egyszerűen félelmetes, ahogy Végvári tolmácsolni tudta Pacino óriási játékát, amellett, hogy ő maga is kitűnő színész volt. Óriási jelenet a filmben, amelyben Végvári-Pacino-Sátán beszél Istenről: mondhatnám, isteni pillanat.

Utána maradjunk még fent egy picit, és nézzük meg, vajon miért fest a Napraforgók (Duna, 0.30) című film főszereplője egész életében napraforgókat! Csak fél óra és meg fogja érni!