Péntek, január 10.

Felebarátaim az Úrban, a ma esti -tévé előtti- elmélkedésünket a mindenkori politikai és gazdasági elnyomó hatalommal szembeni ellenállás különböző -pártpolitikától mentes- módozatainak szenteljük. Ha kíváncsiak vagyunk, vajon miért hordanak mostanában a nem éppen hatalompárti tüntetéseken olyan vicces, fehér, pörgebajszos álarcot (lásd a képen) bizonyos anarchista elemek, akkor nézzük meg ma este a V, mint vérbosszú (film+, 20.40) című filmet, mely a (másféle jellegű forradalomban utazó) Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni.

Komoly és komolyan veendő lázadás lehet az is, amikor az elnyomottak egy szép, ködös nap egész egyszerűen hátat fordítanak mindennek és elhúznak hazájukból, mint a sicc. Mondjuk a Marsra… A vörös bolygó (Viasat3, 21.20) ugyan inkább egy környezettudatosságra nevelő és már majdnem aktuális, amúgy igen klausztro- és agórafób sci-fi, a betonarcú Carrie-Anne Moss-szal, az éppen józan Val Kilmerrel és a kiváló Tom Sizemore-ral, de hát nemsokára már az sem lesz olyan messze… Ha nem kívánunk a filmtől a tudomány mai állása szerinti egzakt eredményeknek megfelelő hitelt, akkor azért egy korrekt, feszes és gondolatébresztő, nézhető film ez – bár lesz benne űrhajó, de lézerkardok, mesefigurák, és más efféle műfaji közhelyek viszont nem. (Bővebben)

A legegyszerűbb megoldás nyilván az, hogy azoktól vesszük el a dolgokat, akiknek van, olyan köztörvényes módszerekkel, mint rablás, csalás, sikkasztás, stb., lásd: Robin Hood. Az Örvény (Duna, 21.55) című dráma főszereplője (Adrien Brody) ugyan közel sem rendelkezik olyan romantikus erkölcsi hitellel, mint a sherwoodi erdő híres banditája, ő csupán egy kisstílű simlis, aki külföldieket zsarol pitiáner dolgokkal, azonban valahol mélyen ő is egy értékes ember. Claire, az egyetemistalány (Charlotte Ayanna) is ezt veszi észre benne, rajongani kezd a férfiért, akiben viszont erősebbnek tűnik a külcsín, mint a belbecs.

A fiatal, baloldali beállítódását harcosan vállaló német Hans Weingartner valós és lényegi társadalmi problémára világít rá Edukators (FEM3, 23.20) című, az előző ajánlathoz hasonlóan, szintén pedagógiai témájú filmjében. Szó szerint arról szól a történet, hogy kutyából nem lesz szalonna, a vér nem válik vízzé és az alma nem esik messze a fájától. Maga a film azonban nem közhelyes, ezekkel csupán azt szeretném érzékeltetni, mennyire általános érvényű problémára tapint rá Weingartner: Hogyan válik minden egykori forradalmárból elnyomó burzsuj (kapitalista, kommunista, fajvédő náci vagy klerikális vezérkos)? Nincs kivétel. Aki kiáll a sarokra, azt előbb-utóbb ajánlatot is kap egy körre… Lehet bárki bármilyen romantikus elszántsággal, erkölcsi, filozófiai és etikai “megtámogatással” forradalmár, ha hatalomra kerül, menthetetlenül azzá válik, aki ellen harcolt. Keserű igazság? Vagy a dolgok rendje? Egyszerű, tiszta eszközökkel operál a film, s ugyanilyen sallangmentes, tiszta eszközökkel játszanak a színészek is: Daniel Brühl (aki fog még forradalmárt játszani a két évvel későbbi Salvadorban), Julia Jentsch (Sophie Scholl, ugye, aki magával Hitlerrel szállt szembe…).