Komoly, vagy csak komolyan veendő újdonságot ne nagyon várjunk a tévéktől, de ami filmeket ma estére ajánlok, azokat nyugodtan meg lehet nézni, akárhányszor.
Elsőnek itt van ugye, A király beszéde (m1, 20.20) című 2011-es Oscar-szivacs (összesen 4 db. szobrot hozott el a 12 db. jelölésből, egyéb más fontos díjak mellett). Colin Firth tényleg remek benne, megérdemelt érte a szobor, de ugyanolyan jó Geoffrey Rush is, vagy például Timothy Spall Churchill röpke, de jelentős szerepében. A film is pikkpakk, kerekded, sima héjú gömb. (Bővebben)
Semmivel nem rosszabb film ennél A halászkirály legendája (SuperTV2, 21.20), amely viszont csak egyetlen Oscart tudott elhozni annak idején (a legjobb női mellékszereplőnek járót Mercedes Ruehl kapta). Terry Gilliam igen romantikus korszakában elkövetett filmje egy könnyes, édesbús csavargómese a szeretetről, boldogságról, valamint az egymás iránti féltés diadaláról. Robin Williams, a modern Diogenész karon fogja Jeff Bridges-t, a kiégett, cinikus, ám tán éppen ezért sikeres rádiós DJ-t és megkeresik együtt a Szent Grált. A végén obligát tűzijáték.
A különösebb díjazás nélkül maradt, de szintén kitűnő Meggyanúsítva(FEM3, 21.25) című filmnek a bűn a mozgatórugója. E thrillerben a dögös Monica Bellucci néz farkasszemet két randa öregemberrel, személy szerint Gene Hackmannal és Morgan Freemannel. Hackman egy köztiszteletben álló ügyvéd (mindig ilyen köztiszteletben álló arcokat játszik, akinek aztán mindig csontvázakat találnak az ágya alatt…), aki egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány holttestét találja meg egy este, azonban zavart viselkedése következtében a gyanú ráterelődik.
Kőkemény és felkavaró erejű, mindamellett tökéletesen aktuális filmdráma az Amerikai história X (Viasat3, 21.55) arról, hogyan válhat szinte bárkiből szélsőséges, ordas eszméket hirdető “igazság bajnoka”… És hogy hogyan bukik el. Rendezte Tony Kaye, a két főszerepben Edward Norton (a képen) és Edward Furlong. Szintén kihagyhatatlan, igen fontos film ez is.
Ugyanennek a témának egy másik olvasata Paul Haggis agyondíjazott, de az előbbinél több szempontból gyengébb Ütközések (m1, 22.20) című filmje, mely ugyan egy kiválóan és körültekintően megszerkesztett filmkaleidoszkóp az ún.”hétköznapi rasszizmusról”, amit kötelező tananyaggá is lehetne tenni a középiskolákban (persze megtekintésre és vitaalapként, nem pedig feleltetni belőle!!!), ám műalkotásként képtelenség értelmezni. A filmben látható, különböző rasszhoz, társadalmi osztályhoz, akármihez tartozó karakterek jelleme, motivációi műviek, sematikusak, ahogyan sorsaik egymásba “ütköztetése” is inkább csak egy hipotézis, vagy egy társadalmi szituáció modellálásának didaktikus, tanári tálalása. Minden alaposan kicentizve, kiporciózva kerül tálalásra, felhasználva a hollywoodi zsánerfilmek szinte teljes hatásvadász eszköztárát is, hogy a mondanivaló mindenképpen eljusson a nézőhöz, mégpedig pontosan érthetően, lassan, artikuláltan formálva a szavakat. Az idegesítően precíz didaktika miatt Haggis műve oktatófilmnek, politikai propagandának, önvizsgálatra késztető provokációnak éppen ezért csillagos ötös (és még láthatunk egy csomó jó színészt, amúgy ötletesen kitalált és ügyesen megvalósított jelenetekben), azonban (művész)filmnek vagy bármiféle zsánernek a fentiek miatt szerintem nem igazán megfelelő.
Sidney Lumet 2006-os, provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (film+2, 22.55) című filmjében egy megtörtént esetet elevenít fel, melyben a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében önmagát védi – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes showműsorrá változtatta. Rajongók kezdték látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezte minden megszólalását. A képtelen előadás Lumet értelmezésében tökéletesen világít rá az amerikai jogrendszer buktatóira.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: