Szombat, február 1.

Hogy mit nézzünk? Na, például Chaplint korcsolyázni (m1, 14.40). Mert aztán…

Rengeteg film foglalkozik a kérlelhetetlen haldoklás rettenetes, ám mégis kegyelmi állapotával, legkézenfekvőbb itt A bakancslista, Rob Reiner filmjének említése, hiszen Tessa (Dakota Fanning), a Most jó (Cinemax, 20.00) című igen könnyes angol dráma a leukémiában szenvedő, 16 éves főhőse szintén egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. (Bővebben)

Amerika kedvencei (TV2, 20.00), Catherine, John és Julia, valamint Billy, Stanley, Christopher, Alan és a többiek ennyire már nem fognak megrázni – de nem is ez a dolguk.

Már egy más kategóriát képvisel I.Erzsébet angol királynő (Cate Blanchett – a képen) nagyszabású, pompázatos életrajzi drámája, az Elizabeth (Viasat3, 21.00), az angol-indiai Shekhar Kapur rendezésében. “A beteg Máriának gyermeke nem lévén, az uralkodói poszt várományosa a királynő féltestvére, VIII. Henrik király törvénytelen gyermeke, Erzsébet lett. Amikor 1558-ban trónra lépett, Anglia nehéz helyzetben volt. A protestánsok és a katolikusok küzdelme megosztotta az országot, a kincstár üresen állt, a franciák pedig a spanyolokkal szövetkeztek a térdre kényszerítésére. Erzsébetnek szüntelen ármánykodás közepette kellett megvédenie trónját, megszilárdítani hatalmát. A politikai viszonyok mellett szükségképpen háttérbe szorult a magánélete, beteljesületlen szerelme.” Blanchett remek, a kosztümök pompásak és a film is bőven nézhető: mindent tud, amit egy ilyen filmtől elvárhatunk.

Már javában benne vagyunk a választási kampányban, ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy csinálják ezt az igazán nagyok: A hatalom árnyékában (m1, 22.25) című remek politikai dramédiában az amerikai politikacsinálás színfalai mögé kukkanthatunk be, George Clooney, Ryan Gosling, Philip Seymour Hoffman és mások segítségével. (Bővebben)

A mostanában leginkább “nu-western”-ként is emlegetett irányzat egyik kulcsdarabja a szinte végtelenül hosszú című Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (RTL Klub, 23.00). Majdnem ilyen hosszú maga a film is: 153 perc. Nem az első nu-western ez a mozi, de igen fontos darab. Az új-zélandi Andrew Dominik elnyújtott, szinte végtelen snittjeit Sergio Leone-től vette át (vö.: Jancsó és Antonioni), s a filmen végighúzódó, pszichologizáló elbeszélőmód is európai művészfilmes gyökerekig vezethető vissza. A régi westernekre jellemző heroizáló attitűd itt már markánsan deheroizálóba csap át. Nincs már “a végén belelovagol a hős a lenyugvó napba” giccses közhelye, sőt, happy end sincs legtöbbször. Majdnem tiszta líra a film, nem könnyű nézni, de megéri. Hasonlóan, mint pl. Tarr Bélánál, ha felvesszük a belassult ritmusát, magunkkal fog sodorni, mint egy folyam. Nincs fordulat, nem lényeges a végkifejlet (hiszen benne van a címben is), a lényeg az út, ahogy odáig eljutnak a film szereplői, illetve az a 153 perc, amit mi, nézők eltöltünk közben, s ami történik ezalatt bennünk. Roger Deakins az egyik legjobb kortárs operatőre, atmoszférateremtő ereje párját ritkítja. Képeihez tökéletesen passzol Nick Cave és Warren Ellis delejes hatású kísérőzenéje. Brad Pitt vagy Sam Rockwell jó színész, ebben a filmben rádöbbenhetünk, de Casey Affleck jobb náluk.