Mit nézzünk ma a tévében?

Gondolom, az olimpia, vagy csak csupán ‘egy’ szombat indokával, szinte mindenhol újrahasznosítottakból van a kínálat. Például, A boldogság nyomában (AXN, 18.45). A teljes spektrumon megindító film főszereplőjét, Will Smith-t nem véletlenül jelölték Oscar-díjra, mert itt tényleg igen jól tolja. Ezúttal egy lecsúszott brókerként (Chris Gardner sztorija valós tényeken alapszik) nem a világot, csak saját és ötéves kisfia életét akarja megmenteni. Elszegényedés, tíz körömmel való kapaszkodás, küszködés. Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál – és lőn világosság. (Na ja, ha minden ilyen flottul menne…)

A piszkos tizenkettő – Alapszakasz, alaptábor. (film+, 19.00).

Érdekesség lehet viszont, főleg ma, A belgrádi Fantom című, megtörtént eseményeket feldolgozó szerb-magyar akciófilm (Film Mánia, 19.30), mely Tito elvtárs idejébe repíti vissza a vállalkozó kedvű nézőt. A hetvenes évek végén egy hófehér Porsche száguldozott nyaktörő mutatványok közepette a jugoszláv főváros utcáin estéről estére, a rendfenntartó erők tétova figyelmétől kísérve – kis Zastaváikkal esélyük sem nyílt beleszólni a “Fantom” játékaiba. Kis idő múltán már belgrádiak tömege vonult esténként az utcára, hogy a műsort csodálja, azonban a rendszer számára az összegyűlő tömeg már politikailag is veszélyesnek találtatott, így a fehér Porschés “Fantom” a szabadság jelképévé vált az akkor még rendesen szocialista (bár számunkra kvázi nyugatinak tartott) Jugoszláviában. A filmet a magyar Nagy András fényképezte.

A Hold (Film Mánia, 21.00) című film az utóbbi évek egyik legkomolyabban veendő sci-fi durranása volt. Duncan Jones (“civilben” a híres rocksztár David Bowie fia) filmje egyszerre pszichothriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egész és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

Sztárom a párom (Viasat3, 21.00), na ezt bármikor be lehet tenni műsorba, bármikor hozza a maga sokszázezres közönségét – főleg, hogy a továbbiakban kizárólag háborúzni fogunk:

A bevetés szabályai (FEM3, 21.00) William Friedkin által rendezett katonai bírósági drámája, egy harci bevetés moralitásáról: ki a az ellenség, ki a civil… Egy tapasztalt katonát (Samuel L. Jackson) egy szerencsétlen véget érő mentőakció miatt bíróság elé állítanak, aki egy régi, harcedzett barátjával (Tommy Lee Jones) próbálja védeni a maga igazát a harci helyzetet nem ismerő civilek előtt.

A bombák földjén (SuperTV2, 21.30) nyert egy közepes vitrinre való díjat, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, azonban a nézőket mégis komolyan megosztotta. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció. Szerintem egészen remek jelenetei vannak a filmnek, melyek akár önállóan is többet mondanak el egy modern harci helyzet észvesztő feszültségéből, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm, vannak szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -éppen ezért izgalmas- zsánerklisék, néhány tényleg remek színészi alakítás (pl. Jeremy Renner, a képen), mégsem mondanám egy masszív egésznek James Cameron volt nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. Azonban messze nem is olyan rossz film, hogy ne ajánljam ma estére. (Bővebben.)

John Rambo (film+, 21.50), a híres-hírhedt akciósorozat (eddigi) utolsó része. A szokásos piffpuff-dirrdurr-bingbang-bumm, Stallone papa halálhörög, a fináléban magasan leng a csillagsávos lobogó, aminek láttán az ember szíve nagyobbat dobban, még akkor is, ha kurvára semmi köze Amerikához; aztán nagyot csap az asztalra, hogy de kurva jó film volt. Hogy mi volt benne a jó, arra viszont nincsen szó.

A Kiképzőtábor (m1, 22.30) John  McTiernan filmje, főszereplője a kettővel előbbi Bevetés szabályait is főszereplő Samuel L. Jackson, aki egy keménykezű kiképzőt alakít, akinek táborában egy hurrikán után négy kopaszt holtan találnak. Satöbbi…

Tele van a sajtó a Szocsi Téli Olimpia körüli botrányokkal, s amellett, hogy ez lesz minden idők legdrágábban megrendezett olimpiája (pedig csak egy “nyamvadt” téli olimpiáról van szó!), ez is elegendő ahhoz, hogy megnézzük a mai megnyitót. (m1, 16.45) Nehogy lemaradjunk valamiről… Én a továbbiakban nem hiszem, hogy követni fogom az eseményeket, mert nem vagyok nagy rajongója a téli sportoknak, utálom a havat és a hideget – de franc tudja, még az is lehet, hogy most fogom megszeretni. Mindenesetre, zrdrasztvujtye. Igyot sznyeg. Szto gram vodka dajtye mnye pazsalujszta!

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a magyar film azért produkált jónéhány klasszikus, nyugati értelemben vett zsánerfilmet is a Róna utcában. Fábry Péter Nyom nélkül (m3, 19.05) 1981-es krimije valójában arról szól, amit a címe is sugall: egy nyom nélküli, tökéletes bűntényről. Nem rossz a film sem, úgy rémlik, bár nem láttam azóta, amióta bemutatták – az igazi kuriózumot azonban Cseh Tamás (a képen) jelenléte jelenti, aki az egyik főszerepet alakítja Székely B. Miklós és Eperjes Károly mellett. Zene Dés László.

Nem sokkal később, de igen hasonló világban játszódik Goodbye, Lenin! (Duna, 21.30) című német film, mely a Német Demokratikus Köztársaság felbomlásának katartikus pillanatait dolgozza fel megejtő bájjal, drámaisággal és őszinteséggel – nem véletlenül lett agyondíjazva 2003-2004-ben. A történet elején egy becsületes, elvhű endékás elvtársnő kap szívrohamot az utcán, közvetlenül a Fal lerombolása előtti időkben, így a kórházban átalussza az ország felbomlását. Már egy másik rendszerben tér magához, amit nem értene meg – ezt hiszi legalábbis aggódó fia (Daniel Brühl), aki mindent elkövet annak érdekében, hogy édesanyja ne tudjon meg semmit az országban bekövetkezett változásokról, mert azt valószínűleg már semmiképpen nem élné túl. Jó kis film, érdemes megnézni.

Késő estére két scifi: az egyik a Screamers – Az elhagyott bolygó (Film Mánia, 22.10) jöhet szóba. Philip K. Dick regényének filmváltozata ez a remek kis mozi, Peter Wellerrel a főszerepben. A film első fele szerintem kifejezetten izgalmas, egy teljesen egyedi, markáns, apokaliptikus-üldözéses hangulatot teremt. Jellegzetes motívuma a sivatag és a homok. A második fele sem rossz, bár itt azért már picit belecsúszunk a B-kategóriás, átlag akció sci-fik kliséhalmazába.

A másik a Napfény (film+, 22.40), a Gettómilliomossal, a Trainspottinggal és egyebekkel magának komoly riszpektet kivívott Danny Boyle alkotása, egy elég gyenge film: végiggondolatlan sztori, képtelen logikai bakugrások, indokolatlan, elő nem készített fordulatok a cselekményben. A színészi játékkal nincs baj (a főszerepet alakító Cillian Murphy kifejezetten remek), mint ahogy a film képi világával és a hangkörnyezetével sem, ezek egészen fantasztikusan szólnak, látszanak és egyediek. A film az alapjaiban van elcseszve, de hátha ma estére elég lesz…

Az eltakarítónő (m1, 20.25) tipikusan kimért modorú, kínosan elegáns, régimódi idős angol hölgy (Maggie Smith – a képen), a tőle elvárt fanyar kiszólásokkal. Lilás rózsaszín átmeneti kabátkájában tempósan rója a tipikus angol kisváros rozoga utcaköveit, az égadta világon semmi különös nincs benne. Hacsak nem az ormótlan nagy utazóládája nem az. Ez az idejétmúlt szállítóeszköz 43 évvel ezelőtt már okozott bizonyos problémákat tulajdonosának. Pontosabban nem is a láda, hanem annak tartalma… Kuncogós angol krimikomédia, Smith néni mellett Kristin Scott Thomasszal,  Rowan Atkinsonnal és Patrick Swayze-val. (Bővebben)

A Zabriskie Point (TCM, 21.00 – szinkron nélkül, eredeti nyelven!) zavarba ejtő, szabálytalan remekmű, mely nem csak egy nemzedék, hanem egy egész társadalmi-kulturális korszak egyik meghatározó programfilmjévé tudott válni. A ’68-as diáklázadások, a hippik, a beat- és rockkorszak legendás nyarai, ezzel szoros kapcsolatban a vietnami agresszióból fakadó háború- és fogyasztói társadalomellenesség, mely utóbbit ekkor tán még nem így nevezték, kivonulás a társadalomból – mindez benne van Michelangelo Antonioni költőien szép, szerelmes filmjében. A végén obligát kataklizma a Pink Floyd zenéjére.

Alternatív szerelmi történet hazánk ideiglenesen Hollywoodban állomásozó filmes kontingensének jelentős részét képező Antal Nimród sokszor vetített, sokat emlegetett Kontroll (Duna, 21.30) című igen bizarr romantikus thrillere, egy csapat szeretetre méltó és egy csapat utálatos BKV-ellenőrről, egy misztikus kapucnis gyilkosról, egy macilányról és még sok más, furcsa, groteszk figuráról, akiket amúgy már mind igen jól ismerünk.

A ma esti kérdés lényegében csak az, hogy Mi történt Baby Jane-nel? (Duna, 21.50) A kérdésre a válasz, tehát Hudson-nővérek (Joan Crawford és Bette Davis) megrázó története természetesen ki fog derülni Robert Aldrich 1962-ben készült, klasszikus és amúgy is igen remek, fekete-fehér thrillerjéből.

A Pánikszobát (AXN, 21.00) rengetegszer láthattuk mostanában, a Doomra (Viasat3, 21.20) pedig kár pazarolni az időt.

Aztán, A királyt megölni (Film Mánia, 22.00), nem kell félnetek, jó móka lesz. Ezt ugyan nem Cromwell Olivér mondta, hanem Merániai János esztergomi érsek, méghozzá Petur és Bánk bánoknak, hogy nyugodtan vegyék vérét Gertrudisnak, II. András nejének, bizonyos összeesküvésnek nevezett hatalomféltés, és más egyebek okán. Csúnya, zűrzavaros idők voltak ezek, csakúgy, mint volt az e filmben főszereplő Cromwell kora is. 1645-öt írunk, amikor az angol polgárháború két győztese, Cromwell (Tim Roth – a képen) és Thomas Fairfax (Dougray Scott) éppen azon vitázik, amit a cím sugall.

A békés harcos útja (FEM3, 23.25) Dan Milman hajdani tornász és későbbi new age guru önéletrajzi ihletésű alapkönyvének hollywoodi, hatásvadász feldolgozása – az erre érzékenyeknek meghatározó élmény lehet. Tao te king, tai chi, yoga, keleti bűbáj, meditáció, nézz mélyen magadba és gyógyítsd meg magad. Ilyenek.

Tudom, hogy egyik olyan, mint a másik, de én bírom ezeket az “laza vagyok, de azt tudom, hogy te vagy a gyilkos”-típusú krimisorozatokat. Szórakoztatnak, például ez a most futó Glades is (RTL Klub, 21.50)… Nem kell rágörcsölni, hogy fú, kihagytam egy részt, mi lesz most, ha van kedvem, nézem és jó, ha nincs, nem történik semmi.

Lesz megint Született gengszterek (HBO Comedy, 20.30), Christopher Walkennel, Alan Arkinnal és Al Pacinóval. (Bővebben)

Az Afrikai szeretők (Duna, 21.40) című filmben Leni Riefenstahl szelleme kísért. Hitler kedvenc filmrendezőnője, miután főnöke önkezével vetett végett a második világháborúnak, éles rendőrkanyarral változtatott pályáján, és részben a tenger alatti világ, részben pedig Fekete-Afrika antropológiája iránt kezdett érdeklődni, különös tekintettel a szálfatermetű maszáj harcosok izmos testének domborulataira. Nos, a szintén német Corinne Hofmann önéletrajzi ihletésű Afrikai szeretők című multi-bestsellere ugyan nem Frau Leniről szól, de abban egészen bizonyosan kapcsolódik hozzá, hogy szintén egy német nő és egy maszáj férfi kapcsolatán keresztül ütközteti a két kultúrát, a két etnikumot, a két tökéletesen ellentétes világot. A hasonló című film inkább erősen dokumentarista hangú dráma, mint romantikus történet, furcsa, bonyolult kérdésfelvetésének okán azonban megpendülnek érzelmeink húrjai is.

A zenekar látogatása (FEM3, 23.25) már késő este történik meg, ami óriási hiba, tekintve, hogy a nap egyik legjobb filmjéről van szó. Ez egy nemesen egyszerű, bölcsen emberi történet napjaink egyik legforróbb helyéről. “Egy egyiptomi fúvószenekar vendégségbe érkezik Izraelbe, ám hamar kiderül, hogy ott senki sem várja őket. Útnak indulnak hát az ismeretlenbe, de hamarosan teljesen eltévednek. Egy fiatal zsidó vendéglősné és családja fogadja be őket éjszakára. Az arab kultúrát terjeszteni érkezett zenészek mind saját vérmérsékletük szerint dolgozzák fel a történteket, ki szórakozni indul az éjszakába, ki inkább bezárkózna a külvilág elől.” LÁTNI KELL! !يجب أن نرى MUST SEE! !מוזן זען (Bővebben)

Tulajdonképpen nem sok látnivaló akad ma horogra, hogy ezzel a rettenetes, de mégis pontos képzavarral éljek, csak a szokásos hétfői sorozatok, Castle, NCIS, stb.

A tévétörténelem egyik legfurcsább eseménye történt meg annak idején Joss Whedon Firefly című sorozatával. A scifi kliséit western-elemekkel vegyítő, azonban izgalmas társadalmi és politikai kérdéseket is felvető, utópikus, de igen szórakoztató sorozat annak idején az USA-ban egy évad után megbukott. De annyira, hogy az első évad utolsó részeit már be sem mutatta a megrendelő FOX csatorna. Aztán egy kis idő múlva, már a DVD-kiadásból akkora kultusz lett, mint ide a szomszéd galaxis, alkotójából, Whedonból pedig az egyik elismert szakember. Így készülhetett e sorozat mozifilmméretű lezárásaként a ma esti Serenity (Viasat3, 21.20) című scifi-kalandfilm is, melyben az időrendben ezt megelőző sorozatbeli történések kapnak egyfajta befejezést, viszont így ma legalább megismerhetjük a sorozat szereplőit (lásd a képen például a film/sorozat emblematikus főszereplőjét, Mal Reynolds kapitányt alakító Nathan Filliont, aki mellesleg az elébb említett Castle-nek is címszereplője, jónéhány kilóval súlyosabb és jónéhány évvel idősebb kiadásban). A film (azt hiszem) élvezhető és érthető a sorozat történéseinek ismerete nélkül is. (Bővebben)

Van aztán még ilyen, hogy: Mr. Jones – Jogában áll meghalni (FEM3, 21.30). Nem igazán azért lehet ez a film érdekes választás, merthogy műfajilag romantikus és dráma, főszerepben pedig a sármőr ősz herceget, Richard Gere-t láthatjuk Lena Olin társaságában, hanem inkább azért, mert Mike Figgis elég jó rendező ahhoz, hogy ne hibázzon túl nagyot Eric Roth történetével. Gere mániás depresszióban szenved (vagy tán mégse), és Olin, a pszichológusnő ezen majd segít (vagy nem).

Először is én kérek elnézést a TV2 és a port.hu nevében (nem tudni, melyik a valódi bűnös), ugyanis amit az utóbbi napokban sasszéztak ezzel a Szakíts, ha bírsz című, valójában jelentéktelen kis hülyeséggel, arra nincsen szó. Úgy kezdődött, hogy a Salma Hayek és Russel Crowe-féle 1997-es film kerül adásba ma este, aztán rájöttek, hogy nem, hanem a Jennifer Anniston+Vince Vaughn által fémjelzett 2006-os. Ma annyi a biztos, hogy a TV2-n 20.00-tól egy Szakíts, ha bírsz című film lesz. Vagy valami egészen más, de én most már teszek rá, hogy mi…

A vasárnap esti betevő romantikus komédia mindenesetre, letudva. A Vaslady (m1, 20.20) már más tészta. Tulajdonképpen Meryl Streep (valamint fodrászának és sminkesének) legújabb Oscar-díjáról beszélünk, abban az életrajzi drámában, amelyben megmutatja/megmutatják nekünk, milyen volt valójában Maggie Thatcher angol miniszterelnök(nő). (Bővebben)

A Keresztapa (FEM3, 21.00) kapcsán is ma már főleg a trüvájokról beszélünk, hogy többheti karakterépítéssel való hiábavaló küzdelem után, hogyan tett Marlon Brando (a képen) egy tampont a pofazacskójába, hogy aztán kapjon is egy Oscar-díjat az italo-amerikai gengszter archetípusaként ismert -amúgy kitalált- Vito Corleone eredeti megformálásáért; pedig aki ezt a filmet és a trilógia többi darabját  ismeri, az ismeri a klasszikus maffiák szervezeti és működési szabályzatát is, Al Caponétól jelenlegi kormányokig.

A 20. Titanic Filmfesztivál fődíjasa volt a ma esti Lore (Cinemax, 21.25) című háborús filmdráma, melyben az ideológiáktól, téveszméktől feltüzelt és háborúba űzött vesztesek sorsáról mesél minden naturalisztikusan ábrázolt borzalma ellenére tipikusan női, lírai hagvételben az ausztrál Cate Shortland. (Bővebben)

A moziba járó csajok, lányok, valamint a hipszter szubkultúra körében szép siker volt nemrégiben a Frances Ha című film. Ma este azt azt rendező Noah Baumbachnak egy korábbi filmjét, a Greenberget (SuperTV2, 21.50) láthatjuk, melyben Ben Stiller ezúttal “komoly” szerepben tűnik fel. A tipikus independent filmben egy magának való negyvenes fickó költözik Los Angelesbe, hogy öccse házára vigyázzon, a laza, nyugati parti élet viszont “betámadja”…

Bob Fosse Kabaréja (m1, 22.05) megkerülhetetlen alapmű, a filmművészet egyik örök állócsillaga, amellett, hogy a musical-film műfajában is mérföldkő. Zseniális, pontos és aktuális ma is.

Mintegy a film alkotójára, Jancsó Miklósra is emlékezvén, a Csillagosok, katonák (Duna, 23.10) című dráma a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő fehér intervenció eseményeibe avatja be a nézőt, magyar szemszögből.

Hogy mit nézzünk? Na, például Chaplint korcsolyázni (m1, 14.40). Mert aztán…

Rengeteg film foglalkozik a kérlelhetetlen haldoklás rettenetes, ám mégis kegyelmi állapotával, legkézenfekvőbb itt A bakancslista, Rob Reiner filmjének említése, hiszen Tessa (Dakota Fanning), a Most jó (Cinemax, 20.00) című igen könnyes angol dráma a leukémiában szenvedő, 16 éves főhőse szintén egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. (Bővebben)

Amerika kedvencei (TV2, 20.00), Catherine, John és Julia, valamint Billy, Stanley, Christopher, Alan és a többiek ennyire már nem fognak megrázni – de nem is ez a dolguk.

Már egy más kategóriát képvisel I.Erzsébet angol királynő (Cate Blanchett – a képen) nagyszabású, pompázatos életrajzi drámája, az Elizabeth (Viasat3, 21.00), az angol-indiai Shekhar Kapur rendezésében. “A beteg Máriának gyermeke nem lévén, az uralkodói poszt várományosa a királynő féltestvére, VIII. Henrik király törvénytelen gyermeke, Erzsébet lett. Amikor 1558-ban trónra lépett, Anglia nehéz helyzetben volt. A protestánsok és a katolikusok küzdelme megosztotta az országot, a kincstár üresen állt, a franciák pedig a spanyolokkal szövetkeztek a térdre kényszerítésére. Erzsébetnek szüntelen ármánykodás közepette kellett megvédenie trónját, megszilárdítani hatalmát. A politikai viszonyok mellett szükségképpen háttérbe szorult a magánélete, beteljesületlen szerelme.” Blanchett remek, a kosztümök pompásak és a film is bőven nézhető: mindent tud, amit egy ilyen filmtől elvárhatunk.

Már javában benne vagyunk a választási kampányban, ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy csinálják ezt az igazán nagyok: A hatalom árnyékában (m1, 22.25) című remek politikai dramédiában az amerikai politikacsinálás színfalai mögé kukkanthatunk be, George Clooney, Ryan Gosling, Philip Seymour Hoffman és mások segítségével. (Bővebben)

A mostanában leginkább “nu-western”-ként is emlegetett irányzat egyik kulcsdarabja a szinte végtelenül hosszú című Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (RTL Klub, 23.00). Majdnem ilyen hosszú maga a film is: 153 perc. Nem az első nu-western ez a mozi, de igen fontos darab. Az új-zélandi Andrew Dominik elnyújtott, szinte végtelen snittjeit Sergio Leone-től vette át (vö.: Jancsó és Antonioni), s a filmen végighúzódó, pszichologizáló elbeszélőmód is európai művészfilmes gyökerekig vezethető vissza. A régi westernekre jellemző heroizáló attitűd itt már markánsan deheroizálóba csap át. Nincs már “a végén belelovagol a hős a lenyugvó napba” giccses közhelye, sőt, happy end sincs legtöbbször. Majdnem tiszta líra a film, nem könnyű nézni, de megéri. Hasonlóan, mint pl. Tarr Bélánál, ha felvesszük a belassult ritmusát, magunkkal fog sodorni, mint egy folyam. Nincs fordulat, nem lényeges a végkifejlet (hiszen benne van a címben is), a lényeg az út, ahogy odáig eljutnak a film szereplői, illetve az a 153 perc, amit mi, nézők eltöltünk közben, s ami történik ezalatt bennünk. Roger Deakins az egyik legjobb kortárs operatőre, atmoszférateremtő ereje párját ritkítja. Képeihez tökéletesen passzol Nick Cave és Warren Ellis delejes hatású kísérőzenéje. Brad Pitt vagy Sam Rockwell jó színész, ebben a filmben rádöbbenhetünk, de Casey Affleck jobb náluk.