Alapesetben a gyerek azon nyavalygására, miszerint “Úgy szeretnéhéhék egy biciklit!“, az a válasz, hogy “Ha jó lesz a bizid!“, esetleg “Majd szülinapodra/Karácsonyra/ha apád megkapja az osztalékot!“, jóval ritkábban pedig “Mennyi kéne?“, máshol ennél jóval cizelláltabb a helyzet. A tízéves Wadjdának, a Wadjda (Cinemax, 20.00) című film
főszereplőjének is ez az egyetlen vágya, hogy végre ő is versenyezhessen az utcában játszó fiúkkal, a baj csak az, hogy Wadjda lány, márpedig lányok Szaúd-Arábiában nem képesek arra, amire a fiúk – mondják ezt a szaúdi fiúk és a hagyományok. Wadjda azonban fellázad, és szembe megy a hagyományokkal, ami ebben az országban nem éppen veszélytelen dolog…
Habkönnyű alternatíva a a Kéjjel-nappal (RTL Klub, 20.00) című bolondság, ami nekem nagyon bejött anno, viszont fel sem rémlett, hogy korábban már láttam egyszer. Az igazi vicc azonban az, hogy mindkét alkalommal kifejezetten bírtam… (Egyszer kb. 7/10, másodjára pedig 8/10 ) Még Tom Cruise és Cameron Diaz is egészen elviselhető ebben a tényleg nagyon könnyed, vicces és szórakoztató akciófilmben. (Bővebben)
A továbbiakban érdekes lehet az Éli könyve (Cool, 21.00) is, ha eddig nem láttuk volna. A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus (mondhatni, disztópikus) western, nem kevés vallásos (keresztény) tanítással. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)
Enyedi Ildikó finom szövésű, nőiesen bohókás humorú, mégis lírai látomása, Az én XX. századom (Duna, 21.20) sajnálatosan ritka vendég a tévéken, ezért különösen ajánlott megtekintése (még nekem is!). Különös film a “nőségről“, mely nem véletlenül aratott világsikert.
Annak idején Oliver Stone A szakasz című filmje (m1, 21.40) igen merész vállalkozás volt, hiszen ez volt az egyik első olyan amerikai film, amelyik bátran szembefordult a hivatalos amerikai Vietnam-propagandával. Azóta készült egy csomó más film is efféle szemlélettel, néhány jobb is ennél, de főleg rosszabbak – ezért ma is ajánlható, illetve, leporolható mozi.
Egzisztencialista nihil keveredik mocskos dumákban az explicit erőszakkal Andrew Dominik Ölni kíméletesen (HBO, 22.30) című mozijában, amely hajszálpontos hangulati jelentés az amerikai alvilág mai állapotáról. Kemény a szereposztás is, hiszen Brad Pitt és Ray Liotta mellett például egyik utolsó szerepében láthatjuk a tragikusan korán elhunyt James Gandolfinit (a képen). (Bővebben)
Hasonlóan erős a szereposztás Steven Spielberg nagyszabású, szélesen áradó rabszolgasors-meséjében, az Amistadban (SuperTV2, 23.20): Morgan Freeman kontra Anthony Hopkins, és még sokan mások. Ha nem irtózunk a ma már klasszikusnak tekinthető spielbergi pátosztól, és hagyjuk magunkat a filmmel hömpölyögni, akkor katartikus élményben lehet részünk 155 perc (+reklámok) múltán.
Az izraeli Omri Givon Hét perc a mennyországban (m1, 23.40) című drámája viszont “csupán” 94 perc a képzelet, az emlékek és a vágyak birodalmában, egy szörnyű trauma okán. Galia (Reymond Amsalem megrázóan hiteles alakításában) súlyosan megsérül, a barátja viszont meghal egy öngyilkos terrorista által végrehajtott buszrobbantásban. A történet arról szól, hogyan képes a törékeny nő újraépíteni életét, miközben tisztáznia is kell önmaga szerepét tragikus véget ért kapcsolatában, de a jövőre nézve is. Givon lágy vonalakkal, de bravúrosan bonyolított, intim hangulatú, őszinte filmet készített egy Izraelben általánosnak mondható problémáról, nem kevés magyar segédlettel.