Csütörtök, március 20.

Ma igazi csütörtök van a tévében, ugyanis alig találok valami említésre érdemes néznivalót. Az jár jobban, aki tudja nézni a Paramount Channelt (engem sajnos megfoszt ettől a Digi), ami általában véve is amolyan kis “tökéletes helyettes”, de itt is csak ismétlések mennek. Richard Attenborough veretes C.S. Lewis-életrajza (aki Tolkien barátja és riválisa volt, valamint neki köszönhetjük, ugye, a Narnia krónikáit) ugyan ritkán kerül adásba, de egy 1993-ban készült filmet csak nem ajánlhatunk premierként, vagy éppen kiemelt ajánlatként. Nem mintha az Árnyékország (Paramount Channel, 19.30) nem lenne jó, de azért magának Attenborough-nak is vannak ennél jobb filmjei. Az idősödő szobatudós (Sir Anthony Hopkins) úgy ismerkedik meg az amerikai Joyjal (Debra Winger – a képen Hopkins bácsival), hogy a nő fia rajong a férfi regényeiért. Az energikus és bájos nő elbűvöli a pipifaxos öreget és szerelem szövődik köztük, azonban kiderül, hogy Joy rákos. Valós, igen megrázó történet, de azért valljuk meg, a 131 percen keresztül, parttalanul áradó érzelemtolulás azért nem kevés ily kora esti órán. De legalább a színészek jók.

Az ezután következő Hó hull a cédrusra (Paramount Channel, 21.40) című tárgyalótermi drámával kevert romantikus történet Pearl Harbour után kilenc évvel játszódik egy Seattle-környéki kisvárosban. A főszereplők amerikai japánok, valamint jó (Ethan Hawke, Max von Sydow és Sam Shepard), illetve gonosz fehér amerikaiak. Művészi igényű, de kissé döcögős, erőltetett film Scott Hicks munkája, azonban az általa feltárt rasszista jellegű problematika miatt mindenképpen hiánypótló értékűnek tekinthető.

Az Árnyékországhoz hasonlóan a mai harmadik ajánlat, a Pollock (Digi Film, 21.30) is híres ember-életrajz,  melyet Ed Harris rendezett, produkált és még a címszerepet is eljátszotta. Harris jó színész, de ami itt az igazán fantasztikus, ahogyan Pollock sajátos festési technikáját elsajátította: nemcsak az ismertebb csurgatós, csepegtetős, fröcskölős módszert, hanem a korábbi, még némileg figuratívabb, poszt-Picassós módszert is adekvát módon művelte a filmvásznon. Nem véletlen, hogy a filmben látható összes Pollock-kép másolat, és mindegyik Harris műve. A film sem rossz, amúgy – bár ez se mai termés (2000-ben készült).