Érdekes, de egyáltalán nem könnyed filmeket nézhetünk ma este. A könnyűlovasság a viktoriánus-kori angol királyi haderő egyik látványos fegyverneme volt, aztán nagyjából ennyi is – ereje, hatékonysága már nem vette fel a versenyt a korszerűbb lövész-, ágyú és egyéb hadosztályokkal. 
Viszont jól néztek ki a javarészt a magyar huszároktól nyúlt egyenruhájukban, ahogy parádéztak a királyi parádékon. Csak csatába ne kelljen menniük… De hát kellett, és éppen erről szól az angol ‘free cinema‘ néven ismert jelentős irányzat egyik vezéralakjának, Tony Richardsonnak 1968-ban készült, A könnyűlovasság támadása (MGM, 20.00) című, immár klasszikussá vált, savasan maró filmszatírája is. (Bővebben)
Terrence Malick Az őrület határán (FEM3, 21.10) című darabja sem egyszerű falat. A rendező könnyen felismerhető, látványos, ám melankolikus, bölcselkedő modora, és a fontos, megkerülhetetlen témái miatt a legelismertebb rendezők közé sorolandó. Nekem viszont ez a film így hosszabb idő távlatából sem tűnik egy akkora alkotásnak, mint ahogy rajongói vélik – és főleg nem tampon és mosóporreklámokkal szétszabdalva a háromórás, amúgy valóban nagyléptékű és nagyigényű, elképesztő szereposztásban hömpölygő filmet. Egy gyönyörűen fényképezett, ám üres szenvelgés az egész, ráadásul másfél órával hosszabb is, mint az üdvözítő lenne. Mallick, akinek javára szokás írni, hogy nem hagyja magát a gaz producerek által befolyásolni, ezúttal talán jobban tenné, ha hallgatna rájuk, mert úgy talán nem kóvályogna bele efféle semmitmondó frázispufogtatásba. Semmi újat nem tud mondani ugyanis a háborúról (merthogy gyakorlatilag és elvileg erről szól a film), és nemhogy lángpallossal, de halványan pislákoló mécsessel sem mutat kiutat ebből a szörnyű kérdéshalmazból. Az, hogy a háború borzalmas, meg hogy embertelen, egy nettó őrület, már elmondták előtte is (utána is) sokan. Görgeti, görgeti, görgeti azt, ami egyetlen jóérzésű ember számára sem kérdéses. De mondom fordítva: akik Mallick filmjét istenítik, valószínűleg sohasem fognak háborút indítani, sem pedig részt venni ilyesmiben, mert “nem olyan az agyuk”. Ergo, Mallick filmje ebből a szempontból leginkább pusztába kiáltott szónak vagy falra hányt borsónak tűnik…
Ritkán látható, ám igen pompás darab viszont Claude Miller 1981-es Őrizetbevétel (Cinemax, 20.00) című kamara-krimije, mellyel kapcsolatban fel sem merülhet az előző ajánlatnál emlegetett terjengősség, illetve fellengzősség vádja. Pikk-pakk, drámai sűrűségű történet, melyben egy kemény zsaru szilveszter éjjelén veszi őrizetbe a város nagyhatalmú, befolyásos, ám két kislány megerőszakolásával és meggyilkolásával vádolt ügyvédét. A kihallgatás -miközben odakint zajlik a szilveszteri tombolás- azonban váratlan irányokat vesz… (A képen a három főszereplő, Lino Ventura, a zsaru, Romy Schneider, a megvádolt ügyvéd feleségének és Michel Serrault, az ügyvéd szerepében.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: