Mit nézzünk ma a tévében?

Egy film van mára mindössze, az is erősen rétegműfajú, viszont legalább pompásan passzol az eheti véres, kegyetlen “tematikába”. Hadd szóljon. Kiefer Sutherlandet nem éppen cizellált színészi munkájáról szeretjük, de az megkerülhetetlen tényálladék, hogy Jack Bauer figurájában toposzt teremtett. A ma esti Tükrök (RTL Klub, 22.10) című pszicho-horror-thrillerben azonban ha lehet, még szorultabb helyzetbe kerül, mint bármelyik 24 órájában valamikor is. Kiefer itt bukott nyomozót játszik, aki egy bontásra ítélt, kiégett áruházban tölt be magasan kvalifikált vagyonőri állást. Éjszakánként a lidércnyomásos épületben mászkál, és a hajdan fényűző szalonok tükreiben ijesztő dolgokat kezd látni (lásd a képen 🙂 ) – vagy mindez csak az ő agyában történik? A film amúgy egy 2003-as 거울 속으로 című 🙂 dél-koreai horror remake-je – aki látott már távol-keleti horrort, az tudja, mire számítson. Aki nem, az magára vessen (keresztet).

Aztán ennyi is.

Valahol vérfagyasztó az a cinizmus, mellyel a közszolgálatinak becézett, közpénz-milliárdokból kistafírungolt MTVA a politikai műsoraiban (az EBESZ szakértői által is igazoltan) gyakorlatilag Orbán diktatúráját építi, támogatja és foltozgatja gőzerővel, addig, mintegy balkézről, olyan kis kedves műsorokkal mutatja be a kinyújtott középső ujj közismert gesztusát a demokráciára és a szabadságra érzékenyebb nézők felé, mint ez az On The Spot-sorozat (m1, 21.10), mely véreskezű diktátorok hozzátartozóit kutatja fel és szólaltatja meg. A szemlátomást idült freitamás-kórban szenvedő, “megáll az eszem, hogy mennyire spontán” Eszter és Tamás pimaszul belenéznek a kamerába és hívják a nézőt, hogy “gyere, mert most olyat mutatunk, csakis neked, hogy a hajad is égnek fog állni, kedves néző”. Ezúttal ugyan a burmai Ang Szan Szu Csival ismertetik meg a nézőt, aki nem gyermeke semmilyen diktátornak, sőt inkább ellenfele a (valóban embertelen) burmai rezsimnek – de ez végül is mindegy. Pici bukkanó a koncepcióban. Belefér. Félreértés ne essék, például a Spektrumon nem zavar ez a film, mint ahogy az alkotók többi filmje sem, de itt, ebben a mai szituációban, ebben a beágyazottságban egyenesen vérforraló, miközben előtte és utána derékből meghajolva, földig lógó nyelvvel egy másik, történetesen magyar és történetesen még nem véreskezű diktátornak ágyaznak meg. Etetik a társadalmat…

A Megetetett társadalom (Duna, 21.45), Richard Linklater szatírája azonban az amerikai típusú, gyorséttermi láncok tucatbüféiben kicsúcsosodó gasztro-ellenkultúrának megy neki, történetesen azzal, hogy az a hamburger, amit magadba tömsz, szarból van. Szarból, állati fekáliából, trágyából. Jó étvágyat. (Bővebben)

Indul viszont a Hannibal második évada, magyarul is (AXN, 22.00). Főszerepben Mads Mikkelsen (a képen) és Hugh Dancy. (Első évad kritika itt.)

Remek és korántsem agyatlan komédia A boldogító nem (Paramount Channel, 21.40), melyből egy nyilvánosan homoszexualitással megbélyegzett kisvárosi tanár (Kevin Kline) tanulságos kálváriáját ismerhetjük meg.

Két film elé érdemes leülni ma este. Az első film a hetvenes évekbeli aczéli cenzúra egyik jeles dobozba zárt áldozata volt hosszú éveken át. A Dárday-Szalai házaspár Jutalomutazás (Duna World, 21.30) című dokumentarista játékfilmjében egy vidéki úttörőtitkár egy nap utasítást kap “odafentről”, hogy ki kell választania egy jó tanuló, jó sportoló és még zenélni is tudó, fizikai munkáscsaládban felnőtt gyereket, akit egy angliai (!) vendégtáborozásra küldenének. A titkár nagy nehezen megtalálja a megfelelő jelöltet, ám annak anyja nem engedi a gyereket ki az átkos Nyugatra. Az amatőr szereplők hiteles és spontán játékából a kádári szocializmus hazugságokon, félretájékoztatáson és elvtelen alá-fölérendeltségen alapuló társadalmának megsemmisítő bírálata bontakozik ki, melyen ma már csak kacagni lehet. Vagy mégsem?

Késő estére pedig az utóbbi évek egyik legjobb (és legfélreértettebb) horror-thrillerje, az Eden Lake (PRO4, 23.10) javallott (főszerepben az elsősorban másféle filmekből ismerős Michael Fassbender – a képen), ami jóval mélyebbre hasít egy szokványos erdei, turistás kaszabolásnál és olyan vérbő társadalomkritikát fogalmaz meg, hogy a fal adja a másikat – majd holnap reggel, munkába, iskolába menet… (Bővebben)

A Zorro álarca (AXN, 21.00) egy virtigli kalandfilm az ismert álarcos, igazságosztó hősről, illetve “intézményről”, mint azt látni fogjuk. Antonio Banderas lobogó, fehérfekete ingben kardozik, háztetőkön ugrálva, lovára ugrik, sejehaj, Anthony Hopkins elegáns instrukciói alapján – míg Catherine Zeta-Jones igen dögösen néz ki.

A magyar származású Frank Darabont mintha valamiféle előtanulmányként készítette volna el ezt a ma bemutatandó A köd (FEM3, 21.10) című horrort az ennél jóval sikeresebb későbbi tévésorozatához, a Walking Deadhez, hiszen e filmben leginkább azok a jelenetek sikerültek jól, melyek a köd megjelenése körüli anarchikus hangulatot, az információhiány őrületét, és a kényszerűségből összezárt emberek közötti gyorsan megfeszülő kapcsolati hálót boncolgatják. A film horror-része nem igazán horror. (Bővebben)

Hasonló témában kutakodik az az új-zélandi film is, melytől gyorsan kiütést kaptak a horror rajongói: A bárányok harapnak (PRO4, 21.20) ugyanis paródia, méghozzá igen vérbő (és ezt tessék most a szó szoros értelmében venni) paródiája a műfajnak, valamint a genetika ismeretlen területekre merészkedő “vakmerőségének”. Vicces lesz (lásd a képen), már annak, aki érti a viccet, de főleg gusztustalan. (Bővebben)

Ez egy ilyen nap. Nincs kegyelem.

Napközben mindenki megy pártot, képviselőt választani, akkor is, ha direkte nem akar szavazni senkire és semmire, csak rajzol valami kisvirágot, lófarkat, egyebet a papírra (tollat mindenki vigyen magával!)… Este talán nézne tévét – DE MIT? A különböző csatornák választási műsorainak pártatlanságát és szakszerűségét az elmúlt hetek, hónapok fényében nyugodtan lehet borítékolni és csak reménykedhetünk, hogy nem ugyanez a helyzet magával a választásokkal is.

Ahol nincs politika, ott az ótvar gagyi megy, például Charlie amúgy (hellyel-közzel, bár minden relatív) szórakoztató angyalkái kétszer is (SuperTV2, 19.00 és AXN, 21.00).

Az utolsó cserkész (film+, 21.00) is már mindenkinek a könyökén jön ki. Tegye fel a kezét az, aki még nem látott olyan filmet, ami úgy kezdődik, hogy Bruce Willist borostásan, szemmel látható piaszagban ébresztik egy gondosan ápolt kert közepén, igen szabálytalanul leparkolt kocsijában… És így tovább.

A Paramount Channel viszont belehúz. Az Októberi égbolt (19.45-től) egy tipikusan hollywoodi-típusú életrajzi film, mely a céljainkért való szakadatlan küzdelem értelméről, a család fontosságáról, a tökösségről mesél, valós események (Homer Hickam élete) alapján. Bemutatkozik Jake “Márpedig fiam, belőled akkor is bányász lesz, ha a fene fenét eszik is!” Gyllenhaal (a képen). A végén természetesen győzünk, a bánya marad a bányászoknak, a határ viszont a csillagos ég. Tűzijáték, összeborulás, elszoruló torkok, könnycseppek. Utána Schindler listája (21.40-től), Steven Spielberg megrendítő holokauszt-tablója.

Aztán nézhetjük megint Curtis Hanson Egy cipőben (FOX, 21.00) című komédiáját az isteni Shirley MacLaine-nel, Toni Colette-tel és Cameron Diazzal, vagy a Dermesztő szenvedélyeket (Viasat6, 21.05), Richard Gere-rel, Kim Basingerrel, Uma Thurmannal és Eric Robertszel.

Az általában habos-babos csajos sorozatokat adó Story5-ön lesz egy Psycho (23.30-tól), a kérdés csak az, hogy melyik – bár végül is mindegy, mert nagyon későn kezdődik…

Tulajdonképpen ma este sincs semmi igazán említésre méltó a tévében; ami mégis, az nézhetetlenül kései időpontban és/vagy a “láttuk már” kategória.

A Dan Brown regényéből készült Angyalok és démonok (AXN, 21.00) című thriller tulajdonképpen a híres-hírhedt Da Vinci-kód második részeként is felfogható. A Tom Hanks által alakított tudós nyomozó ezúttal Vatikán belső köreiben nyomoz a gonoszok után, akik bizony, itt vannak. Eljöttek. (Bővebben)

A vérprofi hollywoodi cápaként, virtigli thriller- és krimispecialistaként ismert Sidney Lumet ezúttal Sharon Stone-ból próbálja kikényszeríteni az addig leginkább csak feltételezett drámai vénát. Gloria (FEM3, 21.00) börtönből szabadulva szeretne teljesen új életet kezdeni, ám a múltja ebben akadályozza. Később még egy kiskorú is a nyakába akaszkodik, így lehetne a film akár Anyai ösztön is…

William Monahan eléggé otthon van a bűn témájában, s készített néhány egész jó filmet belőle. A ma esti London Boulevard (Story4, 21.25) című krimit nem láttam még, de túl sok (jó értelemben vett) sztár sorakozik a címlapon ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam (a képen például Colin Farrell). Megnézzük.

A Wonder Boys – Pokoli hétvége  (Film Café, 21.35) egy remekül szórakoztató, irodalom-közeli szösszenet a biztonsági mentés/másolat fontosságáról gandzsaillatban és rózsaszín köntösben, tubával és döglött kutyával, valamint azokról a pillanatokról, amikor egyszerre jön össze minden és nem jön össze semmi. Remek színészek (Michael Douglas, Tobey Maguire, France MacDormand, Robert Downey Jr.) és remek betétdalok (Bob Dylan, Neil Young, John Lennon, stb.).

Minden idők egyik leghitelesebb drogfilmje, egyben a gonzó néven emlegetett szabados újságírás bibliája Terry Gilliam remekbe szabott látomása a Félelem és reszketés Las Vegasban (Paramount Channel, 22.00), Hunter S. Thomson kultuszregényéből. Emblematikus főszerepben Johnny Depp és Benicio del Toro.

Wim Wenders A bőség földje (m1, 23.15) című filmesszéje Amerikáról szól, egy vietnami veterán és egy fiatal, hívő katolikus lány szemszögéből. Hogy Wenders miért pont ezt a nézőpontot választotta, nyilván majd kiderül a filmből…

A Woodstock a kertemben (m1, 1.25) pedig Ang Lee színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziája a legendás ’69-es fesztivál keletkezésének körülményeiről. A zenés vígjáték műfaji megjelölés ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát zenék, mintegy kísérőként, hangkulisszaként végig szólnak. (Bővebben)

Mondjuk az igaz, hogy nem kérdezték, szabad-e betörniük Battonyánál “új időknek új dalaival”, de azért “április 4-ről szóljon az ének”, hiszen közben csak kizavarták innen a nácikat Nemesmedvesnél (egy időre legalábbis).

Természetesen keresve sem találunk a mai nap, illetve a hajdani ünnepnap tematikájába vágó filmet. Legközelebb még talán Cate Shortland Lore (Cinemax, 22.05) című csodaszép filmje jár az igazsághoz, de az is csak távolról. A 20. Titanic Filmfesztivál (mintegy mellesleg, az idei 21. Titanic éppen ma kezdődik!) fődíjasa volt ez a háborús filmdráma, mely ideológiáktól, téveszméktől feltüzelt és háborúba űzött vesztesek sorsáról mesél a háború minden naturalisztikusan ábrázolt borzalma ellenére tipikusan női, lírai hangvételben. (Bővebben)

De pufajkás, dobtáras géppisztoly mögül mosolygó Szergejjel és Szásával, meg Szerjózsával ma nem fogunk találkozni (egyelőre!). Van helyette viszont A Keresztapa (FEM3, 21.10), ami kapcsán még ma is főleg a trüvájokról beszélünk, arról, hogyan tett többheti karakterépítéssel való hiábavaló küzdelem után Marlon Brando (a képen) tampont a pofazacskójába, hogy aztán kapjon is egy Oscar-díjat ezért, az italo-amerikai gengszter archetípusaként ismert -amúgy kitalált- Vito Corleone eredeti megformálásáért; pedig aki ezt a filmet és a trilógia többi darabját  ismeri, az ismeri a klasszikus maffiák szervezeti és működési szabályzatát is, Al Caponétól jelenlegi kormányokig.

Vannak még Mesés férfiak kurblival (Duna, 22.40), akik a csodát vitték el még a legkisebb falvakba is a múlt század elején. Jirí Menzel is ilyen férfi lett volna, ha akkor él, de mivel most él, ezért csak egy ilyen kedves, gunyoros, bohókás filmet csinált róluk, illetve azokról a régi szép időkről, amikor még mesés férfiak járták a vidéket, kezükben kurblival.

Eközben a 88 perc című thrillerben (Story4, 22.35) az Al Pacino által alakított pszichiáternek 88 perce van, hogy megmentse saját életét, amit Jon Avnet rendező real time akar nekünk elmesélni. Valahol valami bibi csúszhatott a fogaskerekek közé, mert a film 107 perces… Egyszer simán meg lehet nézni ezt a filmet, de egészen biztosan nem ez az alkotás Alfredo életének főműve…

A bűn és a bűnüldözés sötét, koszos, minden ideától megfosztott valódi világát mutatja be a Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (film+, 22.40), ami ugyan remake (Abel Ferrara hasonló című, 1992-es filmjének újrázása), de annak igen jól sikerül. Persze, nem akármilyen alkotók állna a projekt mögött: a hetvenes évek egyik vezető művészfilmeseként megismert Werner Herzog az utóbbi években leginkább csak kísérleti dokumentumfilmekkel állt elő, a címszerepet, a drogos, mocskos, rohadt zsarut alakító Nicolas Cage pedig ócska, banális baromságokban égette magát. Termékeny találkozás lett, a film SÜT. (Bővebben)

Akár be se kapcsoljuk a készüléket. Csütörtök, immár tendenciózusan a halálnap a hazai tévézésben.

A Szilveszter éjjel (HBO, 19.00) című szilveszter éjjelén játszódó komédiát is csak azért ajánlom be, mert igen komoly sztárparádét láthatunk benne, Robert de Nirótól Jon Bon Joviig és Michelle Pfeiffertől Halle Berryig.

Tulajdonképpen későbbi önmagát találja meg Angelina Jolie (a képen) a Határok nélkül (Paramount Channel, 21.40) című kalandfilmben (illetve, inkább drámában), melyben egy gazdag gyáros feleségét alakítja, aki egy jótékonysági gálán hallott beszéd hatására feladja eddigi luxuséletét és azt az afrikai éhező gyerekeknek szenteli. Ez alapján a recept egyszerű: minden kőgazdag hollywoodi sztárt éhező harmadik-világbeli környezetbe kell vinni forgatni, rögtön kevesebben éheznének… És természetesen legyen végre világbéke!

Én szerintem ma harmadszori vagy negyedszeri nekifutásra végre végignézem Marlon Brando A félszemű Jack (Duna, 21.40) című westernjét, amiben Brando rendezi Brandót. A film igen merész és akkoriban meglehetősen aktuális kísérlet a western műfaji korlátainak átalakítására, azonban a színész Brando energiáit ellopta a rendező Brando, akinek viszont nem maradt elég ereje a meséléshez: eddig mindig belealudtam a filmbe, akárhányszor próbálkoztam vele. Láttam már az elejét, többször is, láttam a végét is, de egyben még soha – talán majd ma. Már csak a szakmai tisztesség végett is…

A magányos lovas (HBO, 21.00) mintha szintén western lenne… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem lenne a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont vágom, oda és meg vissza is (Jack Sparrownak öltöztem a farsangon…), ennyi meg pont elég ehhez a filmhez – tök olyan, csak kóbojos-indiánosba’. (A képen Johnny Depp, a film egyik főszereplője, jobbról)

Egy igen bizarr háborús abszurd a Kecskebűvölők (Filmbox HD, 21.00), amiben rengeteg sztárt láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-doksiként érdemes nézni… (Bővebben)

Az Őrült városban (Viasat3, 21.20), Costa-Gavras remek pszichológiai thrillerében John  Travolta egy kirúgása miatt bekattant múzeumi őrt játszik, aki túszul ejt egy csapat iskolást. A csiki-csukiban Dustin Hoffman, a hajdani nagymenő, már kissé megkopott tévés személyiség próbál közvetíteni… (Bővebben)

Tulajdonképpen semmi különös nincs Curtis Hanson Egy cipőben című vígjátékában (FOX, 21.45), csak annyi, hogy működik. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), aki szépen helyre is teszi őket. Közben a néző jól szórakozik. Mi kell még?

Bolondok napja van ma, úgyhogy vigyázzunk magunkra. A mai sok “bolond” film közül bökjünk rá a Golyózáporra (Viasat3, 21.20), ami egy tényleg beteg rajzfilm-humorú akciófilm-paródia. Ahogy a cím is jelzi, egyetlen elképesztő kreativitással megkoreografált golyózápor a film lényege, olyan jelenetekkel, mint például: Clive Owen levezett egy szülést, közben halomra lövi a rátámadó gonoszokat, majd ugyanezt megismétli Monica Bellucci megdugása közben is (lásd a képen). Ha nem görcsölünk rá túlzottan az intellektuálisan többsíkú műélvezetre, akkor frenetikus élményt nyújthat a film.

Az élet azonban közel sem móka, kacagás, egymásnak ugratása, ezért ajánlanám a Budapesti Iskola néven ismert dokumentarista vonulat egyik szép példáját is. Schiffer Pál Cséplő Gyuri (Duna World, 21.20) című 1978-ban készült filmjében Cséplő Gyuri (Cséplő György), a két osztályt alig végzett, családjával egy isten háta mögötti falu cigánysorának putrijában tengődő cigányfiú gondolt egy nagyot és felköltözik Pestre. Tanulni kezd a munka mellett, minden erejét megfeszítve azon van, hogy úgy éljen, mint bárki más a társadalomban, azonban küzdelme kilátástalan. Amikor azonban visszamegy az övéihez, azt is látja, hogy már nem képes putriban élni… Szociografikus hitelű dokumentarista játékfilm, melyben a címszereplő értelmes és törekvő fiú saját életét, saját sorsát játssza el.