Mit nézzünk ma a tévében?

Az újabban ismét felmerülő félreértések tisztázása érdekében újra elmondom, hogy ez a tévéműsor-ajánló nem azért születik, hogy a tévénézést, mint kizárólagos időtöltést preferálja, hanem azért, ha valaki esetleg tévénézésre vetemedne, akkor mi az, amit érdemes (lehet/talán/szerintem) megnéznie. Vagy meghallgatnia, mint ma este például Verdi Traviatáját (mezzo, 20.30), Renée Fleminggel.

Nem éppen a legkönnyedebb szórakozás Török Ferenc Apacsok című filmje (FEM3, 19.10) sem, ami a Radnóti Színházban bemutatott Kovács-Bereményi darabnak tévéváltozata, és a rendszerváltás előtti besúgózós, III/III-as ügynökvilágot veszi górcső alá, végre-valahára. Aktualitása is van a filmnek, hiszen a második Fidesz-kormány egyik első intézkedése volt az ügynöki jelentéseket feldolgozó Kenedi-bizottság munkájának megszüntetése, kivonva ezzel az ügyből a civil ellenőrzést és teljes bizonytalanságba sodorva a Kádár-rendszer titkosszolgálati jelentéseinek további sorsát – egy egyszerű napi selejtezéssel eltűnhet ezek után akár az összes dokumentum. A filmben Kishorváth (Csányi Sándor), a fiatal filmes élete első filmjének rendezésére készül, a forgatókönyvét éppen a Kuratórium vizsgálja. A filmterv nagyapja történetét meséli el, aki a ’60-as évek elején az ’56 utáni passzív ellenállás egy különös formáját választotta.

A Vaklárma (film+, 21.00) viszont e film tökéletes ellentettje, bő másfél órányi féktelen baromkodás, Gene Wilder a süket, Richard Pryor a vak, csetlés-botlás, térdet csapkodó kacagás. Klasszikus mű, bármikor megnézem.

Az Időzavarban-ban (Story4, 21.30) Denzel Washington a főalak, ami már önmagában is elég. Itt egy floridai kisváros seriffjét alakítja, aki egy brutális kettős gyilkosságot derít fel, melynek szálai messzire vezetnek, de a közvetlen közelében erednek. Tisztességes, becsületes, középszerű krimi, bőven nézhető darab.

Szintén erős film Robert Altman Rövidre vágva (Paramount Channel, 22.00) című igen hosszú, több mint háromórás filmje, mely tulajdonképpen az amerikai kertvárosok lakóinak, az “átlagos amerikai polgárok” maró iróniával, megfestett, szövevényes, esemény- és részletgazdag freskója, a végén az idősebb Altmanre oly jellemző katartikus kataklizmával. Elképesztő a szereposztás, Jack Lemmontól Tom Waitsig, szinte mindenki itt van, aki él és mozog Hollywoodban (a képen Lily Tomlin és Tom Waits).

A Tarantino & Rodriguez Művek kétrészes, Grindhouse című trashfilm-obeliszkjét számtalanszor láthattuk már, viszont bármikor újra is nézhetjük, ha nem vesszük túl komolyan. Tarantino Halálbiztos (Film Mánia, 22.00) című lábfétisizmusban, benzinszagban, barokkosan burjánzó, ám igen mocskos körmondatokban tobzódó filmtanulmánya az egyik oldala az emlékműnek.

Eközben, a Zuhanás című Sidney Pollack-filmben (SuperTV2, 22.25) Harrison Ford rendőr felesége lezuhan egy repülőn, és kiderül, hogy a mellette ülő férfi nem egyszerűen egy közömbös utastárs volt. A rendőr megkeresi a férfi feleségét (Kristin Scott Thomas) és együtt próbálják kideríteni azt, amit egyikőjük sem szeretne igazán megtudni. Süppedős melodráma.

Mindeközben, Bruce Willis csupán egy vízirendőr (igaz, büntetésből) az Árral szemben (TV2, 22.55) című elfogadható krimiben, aki felrúgva a szolgálati szabályzatot, ösztöneinek engedelmeskedve egy pszichopata gyilkos nyomába ered.

Jobban tesszük tehát, ha inkább megnézzük Török Feri Szezon (Duna, 23.10) című filmjét, melyben három huszonéves karcagi fiatal (Nagy Zsolt, Nagy Ervin és Kokics Péter) kevés reménnyel kecsegtető útkeresését (lásd a képen) fogalmazza meg, igen hitelesen, egy trilógia középső darabjaként (Moszkva tér, …, Overnight), a kétezres évek elején.

Ha jót akarunk magunknak, akkor a Madárkákat (Duna, 21.30) nézzük. Schütz Ila és Bánsági Ildikó alakítja a két címszereplő vidéki kislányt, akik pasit (pénzt, lakást, stb.) szerezni jönnek fel Pestre. Böszörményi Géza 1971-ben (jó régen) a legjobb első filmnek járó díjat kapta ezért a kedvesen maró szatíráért a Filmszemlén (ami egy kifejezetten magyar filmek bemutatására szolgáló, évenként megrendezett seregszemle volt).

Nem mintha A tűzben edzett férfi (film+, 21.00) nem lenne jó, de Denzel Washingtont lényegesen gyakrabban láthatjuk marcona bébiszitternek, mint Schütz Ilát, szegényt, akárhogyan is… (Bővebben)

Igen érdekes darab a Vízözön (Film Mánia, 21.00) című, igen remek szereposztásban (Morgan Freeman, Christian Slater – a képen, valamint Randy Quaid és Minnie Driver) készült film is, mely, bár nem hibátlan, de mégis eredeti ötvözete a katasztrófa-, valamint a szajréfilmeknek, valamint a thrillernek. Ha jól emlékszem, gátszakadás miatt önti el a címszereplő a közmondásos amerikai kisvárost, ahol a zűrzavart kihasználva gazfickók rabolnak ki egy pénzszállítót, azonban a helyi seriff, valamint a pénzszállító sofőrje észnél van. Mintha valami romantikus szál is lenne valahol…

Úton (Cinemax, 20.00). Szerintem gyenge közepes adaptáció.

Nekem aztán tényleg nincs bajom a “régi” filmekkel, sőt, kifejezetten üdvösnek is tartom, hogy nem dobjuk ki a húsz, harminc, negyven éves régi sikereket (és kevésbé sikereket) a kukába, de az azért túlzás, hogy a filmtörténet feneketlen kosarából milyen szegényes fantáziával válogatnak a tévécsatornák filmszerkesztői. Nem hiszem, hogy anyagi kérdés lenne egy 1977-ben készült, ám attól még igen kiváló krimi, vagy egy 1968-as, amúgy is ritkán látható művészfilm bemutatása… Lustaság, igénytelenség, vagy vétkes cinizmus, ami a legrosszabb. Ki tudja, hanyadszorra kerül adásba az amúgy remek Távol Afrikától (Story4, 21.10), vagy mondjuk A kis szemtanú (SuperTV2, 22.25)?

Michael Haneke Az ismeretlen kód (Film Café, 21.05) című filmje sem ma van premieren, viszont ennek vetítésével kizárólag egy eléggé behatárolt nézőközönséggel bíró filmcsatorna próbálkozik. A címbéli ismeretlen amúgy, amellett, hogy Juliette Binoche (a képen középen) kapujának kódja, tágabb értelemben és egy picit elvonatkoztatva attól, ami a szájunkba van rágva, az impotens emberi kapcsolatokra, az egymás meg nem értésére is vonatkozik… Az első pillanattól odafigyelős, tartalmas mozi. (Bővebben)

A Zombieland című, igen vicces paródiának is beillő romantikus vígjátékkal a nagyszínpadra kilépett Ruben Fleischer tulajdonképpen megoldottnak tekintheti az eléje állított következő feladatot is, tehát a gengszterfilm a Gengszterosztag (Cinemax 2, 22.45) című igen kemény, helyenként brutális mozival ki van pipálva. (Bővebben)

Az éjszakát aztán egy igen izgalmas thrillerrel tölthetjük, mégpedig a hírhedt ír terrorszervezet, az IRA berkeiben. Az IRA – Sétáló hullák (RTL Klub, 0.10) nem zombifilm (bár!), viszont egy valós személy, Martin McGartland alakját mutatja be, aki vállalva a lebukás halálos veszélyét, beépült a szervezetbe és belülről tájékoztatta a brit rendőrséget a készülő akciókról, így mentve meg sok ír és angol életét.

A mai este kötelező penzuma minden rendes magyarembernek, hogy megnézi a Gyermekkorom égboltja (Duna, 23.15) című kazah alkotást, ami nem akárkiről, mint Nurszultan Nazarbajevnek (lásd a képen), Kazahsztán ma is regnáló orbánviktorának gyermekkori, repülés iránt tanúsított szenvedélyéről szól, nem kevés dicsfénnyel, nyállal és rajongással. E film megtekintésével részben a magyar közmédia elvtelen szervilizmusának (lásd még itt és itt) újabb szégyenletes megnyilvánulását könyvelhetjük el, részben pedig láthatjuk az egyik utolsó intő példát, mielőtt valaki elkötelezett filmes nekiereszkedne, mondjuk Orbán Viktor korai focistakalandjainak, mert abban nem lesz köszönet. Vagy már tényleg mindegy?

Ehhez a “felemelő”, kvázi médiatörténeti pillanathoz képest hogy jön egy, a Recski kényszermunkatábor történetét feldolgozó remek és alapos dokumentumfilm (Duna World, 21.25), egy simlis, amerikai szakszervezeti vezető portréja (Hoffa, FEM3, 22.10), Jack Nicholson ide vagy oda, vagy akár Kathryn Bigelow méltán kultikus, a virtualitás és a drogok problematikájához talán először autentikusan közelítő Strange Days (A halál napja, Paramount Channel, 22.10) című mozija?

Az érdekesebb filmek az új csatornákon keresendők. A Fox például nem vacakol (túl) sokat, hiszen már tolja is magyar szinkronnal Jack Bauer (Kiefer Sutherland a képen) legújabb, vélhetően igen stresszes napját. Ez a négyrészes lemaradás, ami a tengerentúli adásokkal fennáll, még tisztességesnek mondható. A 24: Élj egy új napért! 21.00-től indul az első résszel. Én viszont megvárom az összes részt, és egyben fogyasztom, mert ez így az igazi.

A Paramount Channel viszont inkább saját, hihetetlenül gazdag archívumában kotorászik, és megtalálja például Steven Spielberg 1975-ös klasszikus horrorját, A cápát (20.00-tól), melynek bemutatása idején olyan botrányok hájpolták az alkotást, minthogy “egy nő megszült a film hatására”, “többen elájultak az izgalomtól”, satöbbi. 🙂 Igen jó oldszkúl afrikai vadászos film az utána következő Ragadozók (22.15-től) című kalandfilm is, Michael Douglas és Val Kilmer főszereplésével, akik két, szinte mitikus emberevő oroszlán ellen folytatnak öldöklő küzdelmet.

Mindig izgalmasak azok a filmek, melyek a második világháború történéseit, személyiségeit német szemszögből próbálják meg ábrázolni. Nikolaus Stein von Kamienski Rommelről szóló dolgozata (film+2, 20.45) sajnos nem igazán izgalmas, ellenben igen vontatott, ráadásul csupán Rommel utolsó, már Afrika utáni szereplésének boncolgatására korlátozódik (ami, persze, messze nem mondható eseménymentesnek…). Ebben viszont igen alapos, aprólékos, történelmileg hiteles is – a szőrszálakat meg hasogassák azok, akiknek nincs ennél jobb dolguk. von Kamienski olvasatában Rommel egy klasszikus, hazájához és a hadsereghez lojális katona, erkölcsileg és etikailag úriember – és ugyanolyan áldozata Hitler őrültségének, mint a többi százmillió. Igényes, gazdag, bár kissé tévéfilmes hangulatú kivitel, közepes színészi teljesítmények (Ulrich Tukur Hitlere például egy vicc) – árnyalt, kiegyensúlyozott narráció.

Azokat a filmeket kapásból ugrom, amiket az utóbbi hónapokban legalább négyszer láthattuk valahol – ami marad, az politikai agymosás és/vagy önfényezés, és néhány romantikus mese.

Úgy tűnik, kisebb divatja van most az ún. “beat-költőknek”, sajnos azonban az e tárgyban készült filmek a legjobb esetben sem lettek jobbak a gyenge közepesnél. A mai kor ritmusa, életszemlélete egész egyszerűen nem passzol ahhoz a minden önpusztító iránya ellenére mégis pozitív őrülethez, ami ezeket a beatnikeket hajtotta. Bár nem láttam még, de nincs is túl nagy bizodalmam a Művésztelep (Cinemax, 20.00) című tavalyi alkotáshoz sem, melynek főszereplője Jack Kerouac, akit éppen poszttraumás depresszió üldöz az Úton elsöprő sikerét követően. Kerouac egy tengerparti kisvárosban próbál gyógyulni, ott azonban a magány gyötri, ezért újra inni kezd. Az írót a Nagy kékségből ismert Jean-Marc Barr alakítja.

Biztosan jobb választás a Szerelem a hatodikon (Film Café, 21.00), melyben egy dúsgazdag bróker értelmezi át sajátosan a társadalmi mobilitást, egy váratlanul beköszönő szerelem miatt… Szolid, tiszta vonalú, nemesen egyszerű romantikus történet vendégmunkásokról és gazdag helybéliekről. (Bővebben)

A Krumplirózsa (Paramount Channel, 21.40) viszont egy bevált, régi, nagy sikerű recept. Frankie (Michelle Pfeiffer) pincérnő egy New York-i kávézóban, és szeretne végre egy normális pasit, de nem egy olyan léha széltolót, mint Johnny (Al Pacino), az új szakács. Naná. (Frankie és Johnny a képen.)

A késő éjjelre száműzve nézhetjük meg a Királyok útját (m1, 0.25), Valdís Óskarsdottír filmjét. Az izlandi rendezőnő eleddig elsősorban a Családban marad című frenetikus “esküvői videóból”, illetve filmvágóként volt nem kevéssé ismert, aki ezúttal is híven követi az izlandi filmkészítés vérbő, groteszk felé kacsintgató szemléletmódját.

A mai filmkínálat inkább az idősebb korosztályhoz szól, de mivel a fiatalabbak úgyis fejest ugranak ilyenkor a nyárba, ki lenne otthon a tévé előtt, mint ők… Én ugyan kifejezetten utáltam az Ausztrália (RTL II., 20.00) című bájzlit Nicole Kidmannel és Hugh Jackmannel, de lehet, hogy másnak nagy élmény lesz. Szerintem nevetségesen patetikus, erőlködő, giccses kalandfilm, ami annyira Ausztrália tablója akar lenni, hogy majd beleszakad. A Moulin Rouge-zsal, vagy a Rómeó+Júliával zseniálisat alkotó Buz Luhrmann ezúttal alaposan melléfogott: bővebben.

A Kvartett-et (HBO Comedy, 20.25) viszont imádtam. A történet színdarab eredetijét egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A film szintén színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, ugyanis elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a történet, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. Szereplői túlnyomórészt, értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, akit a Downton Abbey vicces, pikírt matrónájaként imádunk mostanában) brillírozhatnak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amikor a lakók szokásosan házikoncertet adnak… (Bővebben)

Érdekes lehet a New York, I Love You (Film Café, 21.00) című szkeccsfilm is, már akit nem zavar, ha sok kisfilmet kell megnéznie egy csokorban, melyek között mindössze két kapocs van: New York és a szerelem. Amúgy neves, és a legkülönfélébb nációjú filmesek jöttek össze ezúttal is (Párizs után), akik köré nívós szereplőgárda is került.

A Hoffa (FEM3, 21.15) című film egy Jimmy Hoffa nevű, amerikai szakszervezeti vezető életét meséli el, ami nem volt akármi. Egyszerű kamionsofőrként kezdte, de hamar kikerült a volán mögül, egyszerre harcolt oroszlánként a dolgozók jogaiért és a saját zsebének, ha kellett, még a maffiával is kikezdett, nem tudjuk, csak sejtjük, hogyan végezte… Danny DeVito rendezte e remek filmet, melyben játszik is, amellett, hogy Jack Nicholson megint bravúros a címszerepben (lásd a képen).

Majdnem kiváló film a Kényszerleszállás (HBO, 21.55) is, melyben Denzel Washington adja zseniálisan azt az alkoholista pilótát, aki – lásd a címet, csak éppen… (Bővebben)

Mivel a mai az első igazán komolyan vehető nyári péntek este, nyilván hat ökörrel sem lehet otthon tartani azokat, akik úgy hiszik, van még keresnivalójuk az éjszakában. Majd talán rájönnek ők is, hogy csak ott csak veszteni lehet, de azért egy laza sörözés még nem a világ – egy sör még nem ártott meg senkinek, kettőt meg nem iszik senki. Egyszerre.

A ma esti butafilm A Föld inváziója – Csata: Los Angeles (film+, 21.00) lesz, mondom, hogy ne érje csalódás azt, aki esetleg e cím alapján mást vár. (Bővebben)

Laza filmnek, illetve tekéseknek, a white russian kedvelőinek, perzsaszőnyegmániásoknak és a Coen-testvérek rajongóinak, valamint azoknak, akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket, íme A nagy Lebowski (Paramount Channel, 21.40), Jeff Bridgesszel és például Philip Seymour Hoffmannal.

Még lazább filmként Robert Rodriguez Machetéje (Super TV2, 22.25) öl ma este, természetesen Danny Trejo alaposan kivarrt, barázdált személyében. Annyi biztos, hogy itt sem hatolunk tál mélyre az intellektuális szórakozás bugyraiba, azonban azt sem szabad letagadni, hogy soha még ilyen jó bosszúfilm nem született a ZS-kategóriában, amely minden pillanatában meg tud maradni ZS-kategóriásnak és nem akar többnek látszani, ami. Trejo hihetetlen ábrázata mellett egy sor egyéb, igen komoly arc is felmerül (Robert De Niro, Steven Seagal, Jeff Fahey vagy éppen Antal Nimród). (Bővebben)

A leglazább film azonban ma estére Az irányítás határai (Duna, 23.15), amely a minden második szökőévben filmet készítő Jim Jarmusch 2009-es produkciója. Én fizetek egy sört annak, aki abban a bizonyos altmani “egy percben” el tudja mondani, miről szól (Gael García Bernál, ahogy a képen is jól látszik, nyilván már tudja…), mégis azt mondom, remek film. Remek film, a kellően elszánt nézőknek. (Bővebben)

Most, hogy végre a Digin is van Paramount Channel, én is megnézhetem negyvenedjére az Októberi égboltot (19.40-től), ami egy tipikusan hollywoodi életrajzi film Homer Hickamról, a céljainkért való szakadatlan küzdelem értelméről, a család fontosságáról, a tökösségről; bemutatkozik Jake Gyllenhaal, a végén pedig győzünk, tűzijáték, összeborulás, elszoruló torkok.

Még ennél is nagyobb lélegzetű, nagyobb ívű mű Alan Parker Angyal a lépcsőn (ugyanitt, 21.40-től) című adaptációja, melyet Frank McCourt hasonló című regényéből készített. A történet egy ír bevándorló család küzdelmeit követi nyomon a mélyszegénységen, az alkoholizmuson és a katolicizmus kétarcúságán keresztül. (Bővebben)

Závada Pál bestselleréből Deák Krisztina által rendezett Jadviga párnája (Duna, 21.40) a magyar film utóbbi nehéz évtizedeinek egyik kiemelkedő sikere, külföldön s belföldön, valamint a kritikai szcénán egyaránt. Színpadi verziója jelenleg is sikerrel fut. A századforduló környékén, lent, a Viharsarokban játszódó történet egyszerre szerelmi-, falu- és családtörténet, mely a Magyarországra telepített szlovákság köreibe kalauzolja el a nézőt/olvasót. A film színvonalas, korrekt adaptációja Závada naplóregényének, igen szép színészi alakításokkal: Tóth Ildikó (a képen) méltán kapott elismerést a címszerepért (amikor még volt Filmszemle), de remek a ma már inkább alternatív színházi fenoménként ismert Bodó Viktor, Csomós Mari és Ónodi Eszter is (aki a filmben Irmust, a színpadi változatban viszont Jadvigát alakítja).