Mit nézzünk ma a tévében?

A szokásos keddi alapprogramon túl egy majdnem cseppfolyós állagú romkom, a P.S. I Love you (Story4, 21.10) a romantikára vágyóknak: Hillary Swank elhunyt kedvese (Gerald Butler) még életében írt szerelmes leveleit olvasva gerjed soha el nem múló szerelemre – itt tán a mellékszereplők karakterei lesznek az érdekesebbek; míg a Manhattanre leszáll az éj (Paramount Channel, 21.40) a komolyabb alternatíva. Itt egy feltörekvő államügyész (Andy Garcia – a képen) és a maffia dörzsölt ügyvédje (Richard Dreyfuss) küzd meg egymással. Azonban, mint minden Sidney Lumet-filmben, itt sem ennyire egyszerű a leosztás, a háttérben felsejlenek politikai kötődések, rendőri korrupció és sok más rohadt dolog. Jó film.

A késő éjszakába nyúló Semmit magamról (Duna, 23.40) című ír-lengyel drámában egy tipikus, és igencsak aktuális kelet-európai sors bomlik ki. Egy fiatal lengyel nő és egy idősödő ír férfi üzletet kötnek. A nő szállásért és ellátásért cserébe elvégzi a ház körüli teendőket, azzal a kikötéssel, hogy egymás magánéletébe nem avatkoznak be. A kérdés csak annyi, hogy lehet-e élni egymás mellett két magányos embernek, hogy nincs közöttük semmilyen személyes szál?

A mai dokumentumfilm-penzum a Fekete vonat (Duna World, 21.20). A film címe a híres-hírhedt személyvonat gúnynevére utal, mely Szabolcsból szállította a fővárosba hetente a munkavállalókat, túlnyomórészben romákat – Schiffer Pál az ő nehéz sorsukat mutatja meg ebben az 1970-es filmben. Ne legyenek kétségeink, a helyzet ma sem jobb. Sőt, tán még rosszabb… A mai helyzetről kapunk érzékletes képet az Ammen (Duna World, 22.00) című tavalyi filmből, mely egy amerikai lelkipásztor “belemerítkezését” mutatja meg a szatmárcsekei romák mindennapjaiba.

Ritka manapság az alkalom, amikor tényleg egy igazi, jó, kihagyhatatlan film kerül műsorra valamelyik csatornán, főleg olyanon, amit bárki nézhet. Ezért még az elején felhívnám a figyelmet a (biztonság kedvéért, azért meglehetősen) nézhetetlen időpontra száműzött Ádám almáira (m1, 0.25), mert az viszont egy ilyen film. Digitális felvevőket, régi, poros VHS-magnót, bármi effélét beizzítani tehát, mert most érdemes. Anders Thomas Jensen filmje nem csak pusztán elmélkedés a hit erejéről (a képen a címszerepet alakító Ulrich Thomsen), hanem egyenesen arról van szó, hogy jobb élni utána, mint előtte. (Bővebben)

Szintén ritkán látható, sajátos és varázslatos világú, különleges film A messzi Dél vadjai (Film Café, 21.00) is, mely a hírhedt Katrina-hurrikán, de áttételesen a pusztító, pusztuló világban való túlélésről szól egy elbűvölő kislány főszereplésével. (Bővebben)

Már a “futnak még” kategóriába kerül az amúgy kitűnő Napok romjai (ATV, 19.15) című romantikus dráma, amiben -ugye- egy szögletes komornyik és egy szúrós komorna mérhetetlenül szomorú szerelmi történetét vizsgálhatjuk meg a múlt század eleji vidéki angol társadalmának keresztmetszetében. Emma Thompson és Anthony Hopkins irtózatosan nagyot játszik James Ivory igen alapos mozijában.

Utána a Michael Jackson-rajongók maradhatnak is ezen a csatornán, hiszen This is it! (ATV, 21.35) című “dokumentum-musical” éppen nekik fog szólni.

Tim Burton Ollókezű Edwardja (FEM3, 19.10), a látszat ellenére, messze nem az az egyfenekű tömegmaszlag, tehát, “valami könnyedebbnek” tán még ez is elmegy, jó sok tejszínhabbal. Amolyan Frankenstein-parafrázis ez a film, tehát horrornak tűnő, de mégis romantikus (nagyon romantikus) történet, a még hamvas Johnny Deppel.

A konzervatívabb musical-rajongók által választott My Fair Lady-hez (m1, 21.40) gondolom, nem kell hozzáfűzni semmit. Minden idők legsikeresebb musicalje. Lenn délen édes éjen édent remélsz, és effélék.

A finnyásabbja akár be se kapcsolja a tévét – bár neki talán nincs is. A mucicsajok természetesen repetázhatnak cipőkből, retikülökből, és más divatkiegészítőkből Carrie Bradshaw-val, aki már nem szingli, viszont egyáltalán nem könnyű neki (vele) párban sem. A Szex és New York (RTL II, 20.00) mozifilmverziója férfiaknak nem fog bejönni, kivéve…

A pasiknak talán ma A kárhozat útja című Sam Mendes-film (FEM3, 21.00) “jöhet be”, Paul Newmannel, Tom Hanksszel, Daniel Craiggel és Jude Law-val. A teljes nyugalommal akár impozánsnak is nevezhető alkotói gárda ellenére én ugyan szénné untam magam rajta – bár lehet, hogy nem ártana még egyszer megnézni ezt az “anti-gengszter gengszterfilmet”, mely ezúttal az írek maffianisztikus törekvéseiről mesél az inkriminált múlt századi alkoholtilalom idején. Hát, kiket sújtott a piálás tilalma, ha őket nem? (Bővebben)

Az élet bűn, mint tudjuk, ahol nincs helye hősöknek és igazságnak, tehát maradunk a maffiózóknál. Brian De Palma A sebhelyesarcú című gengszterdrámájával (Paramount Channel, 23.50) toposzt teremtett, látványos pályájának egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtó Al Pacino (a képen) aktív részvételével. A film igazi trüváj, hiszen egy gengszterfilm-klasszikus hasonló, ha nem nagyobb klasszikussá vált remake-je, emellett legalább annyira állandó hivatkozási alap is a témában.

Szóval, ezért a pénteki műsorért sem érdemes lecserélni a régi Coloriont, maradhat továbbra is virágállványnak. A Profi (Story4, 22.15) azon is profi, Morricone jellegzetes zenéje is jól szól, Belmondo (a képen) viszont nem lesz szebb/csúnyább a 3D Smart High Definition Ultraextraszuper lapostévén (ami elsősorban arra való, ha kifejezetten szeretjük megszámlálni a kaméleon pofácskáján lévő színes bibircsókokat, vagy esetleg kíváncsiak vagyunk arra is, hány szál füvön játsszák a teniszdöntőt, mondjuk Wimbledonban…).

James Cameron tengeralatti filmezés iránti szenvedélyének egyik szép produktuma A mélység titka (SuperTV2, 22.25) című film, melyben már ott kavarognak későbbi gigamega-sikereinek fő motívumai, a hajókatasztrófa (Titanic), az idegen civilizációs (Avatar), de az igazi vicc az, hogy ez jobb film azoknál – mert még mértéktartó, arányos. (Na, ez viszont már jobban “néz ki” HD-ben…)

A Nők (m1, 23.15) című vígjátékot nem láttam. Ahogy nézem, nők nevetnek benne saját magukon, hiszen írója-rendezője (Diane English és Claire Booth Lice, illetve Diane English), valamint főszereplői (Meg Ryan, Annette Bening, Eva Mendes, Candice Bergen, Carrie Fisher, Bette Midler, és még sokan mások) is nők – és a forgalmazó ajánlója is ezt mondja. 🙂

A világvége estéjére három filmet találtam említésre méltónak. A Barney és a nők (Story4, 21.10) elsősorban Paul Giamatti (a képen) miatt lesz érdekes, akit már számtalan filmben láthattunk különféle markáns karakterszerepekben, ám talán ez a film az, amelyikben teljes egészében megmutathatja tehetségét. Giamatti itt egy nagymenő hollywoodi filmproducert alakít, aki előnytelen külseje ellenére talán több nőt fogyasztott, mint szivart, pedig az utóbbi szinte ki sem esik a szájából. Ismerjük a figurát, ugyebár. Kaszinókat talán nem nyit e filmben, viszont az ő kis szivarkája erővel meg lesz ragadva, annyi szent…

Tán tegnap olvastam, hogy a TV2 celebjei valamilyen vetélkedőre hívták ki a konkurens RTL Klub celebjeit, akik azonban flegmán lepöckölték a kihívást, mondván, höhöhö, öcsikék, nem vagyunk egy súlycsoportban. A függöny legördül (Paramount Channel, 21.40) című film egy hasonlóan “nagyértékű” cicaharcról szól, melyben egy idősödő tévés showman (Peter O’Toole) és egy feltörekvő ifjonc (Aidan Gillen) küzd meg életre-halálra az életet jelentő nézettségi mutatók jegyében.

Zsombolyai János 1980-as Vámmentes házasság (Duna, 21.50) című filmjét nem feltétlenül azért ajánlom, mert a magyar filmművészet amolyan megkerülhetetlen mérföldkövét képezi, hanem inkább a (ma már) pikáns stáblistája miatt: forgatókönyvírói között ugyanis egymás mellett találhatjuk Fábry Sándort, akit ma a piros, valamint Kertész Ákost, akit a kék sarokban legyeznek segítői. A film ezenfelül szép betekintést enged a rendszerváltást megelőző évek közhangulatába, amikor még a Nyugatra utazás sokaknak a disszidálást, amikor Európa a mennyországot, a Kánaánt jelentette. Még Fábry elvtársnak is…

Robert Schwenke Az időutazó felesége (RTL II, 19.00) című romantikus filmje nem merészkedik túl a nagysikerű lányregény mozgóképes illusztrálásánál, azonban amit tesz, azt ízléssel teszi: a lányok, asszonyok cinikus férfitársai is el tudják viselni e filmet, esetleg némi utólagos ellenszolgáltatás beígérésével (az Európa Liga döntőre –Story4, 20.40– pont vége is lesz), de semmiképpen nem rohannak ki a szobából öklendezve, mint általában az ilyen filmeknél. Eric Bana nem több mint sármos, Rachel McAdams pedig helyes, de most elég ennyi is. (Bővebben)

Utána Stanley Kubrick zseniális Ragyogása is jöhet eredeti nyelven (TCM, 21.00), a zseniális Jack Nicholsonnal (a képen éppen beköszön kedves családjának…), Stephen King zseniális regénye alapján, erős, meghatározó magyar vonatkozásokkal a hangzó vonalon (Bartók, Ligeti).

Késő estére pedig egy Kőkemény család (FOX, 21.50), ami egy kifejezetten üdítő, jó színészekkel teli, szókimondó és bájos romantikus komédia; a “furcsa család”-motívum egyfajta igen okos ragozása, mely intelligensebb a Ben Stiller-féle Apádra ütök-nél és még Sarah Jessica Parkert is el lehet viselni benne.

“A felcsúti termelőszövetkezet elnökének lemondatása körüli izgalmas viták fontos társadalmi kérdéseket érintenek, és tanulságul szolgálnak arra, hogy még sokat kell tenni a közéleti demokrácia, az egyszemélyi vezetés felelőssége és a nyereséges gazdálkodás lényeges szempontjainak összehangolása érdekében.“ Ez az önmagában tulajdonképpen tárgyilagos, száraz mondat valahol legalább olyan apokaliptikus víziót sejtet, mint például: “Egy meleg, tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg.” Vagy: “A tavaszi Niszán hónap tizennegyedik napján, korán reggel Júdea prokurátora, Poncius Pilátus, vérvörös bélésű fehér köpenyben, katonás léptekkel megjelent a fedett csarnokban, amely Nagy Heródes palotájának két szárnya között húzódott.” Hogy átérezzük ezen mondatok mélyén rejtőző szörnyűséget, természetesen ismernünk kellene az adott szövegkörnyezetet, valamint a köré szövődő kulturális, történelmi és politikai összefüggéseket is. Nos, az első idézett mondat -a félreértések elkerülése végett- egy hetvenes évek eleji ügy karcos dokumentuma kapcsán merült fel, melyet Ember Judit és Gazdag Gyula A határozat (Duna World, 21.20) című dokumentumfilmjében örökített meg, mintegy tanulságul a tanulni nem akaró utókor számára.

Ehhez az ügyhöz képest tényleg egy nevetséges kis semmiség lehetett volna, ha valóban bekövetkezik az, amit 2006 hatodik hónapjának hatodik napjára jövendöltek, miszerint ez az a nap, amikor megszületik az Antikrisztus és vége lesz a világnak. Nos, nem lett – de ezt azt megelőzően nem lehetett egészen biztosan tudni. Az Ómen (film+2, 21.00) című film mindenesetre megtett minden tőle telhetőt, az más kérdés, hogy húsz évvel korábban már Richard Donner is megtette ugyanezt előtte…

Persze, megnézhetjük ezek helyett azt is, hogy a nemrégiben önmagát a túlvilágra átlőtt Philip Seymour Hoffmann (a képen) hogyan nyer egy Oscart magának Truman Capote megformálásáért a Capote (MGM, 20.00) című filmben.

A királyt megölni (Film Café, 21.05) azonban, nem kell félnetek, jó móka lesz. Ezt ugyan nem Cromwell Olivér mondta, mint e filmben, hanem Merániai János esztergomi érsek, méghozzá Petur és Bánk bánoknak, hogy nyugodtan vegyék vérét Gertrudisnak, II. András nejének, bizonyos összeesküvésnek nevezett hatalomféltés, és más egyebek okán. Csúnya, zűrzavaros idők voltak ezek, csakúgy, mint volt az e filmben főszereplő Cromwell kora is. 1645-öt írunk, amikor az angol polgárháború két győztese, Cromwell (Tim Roth) és Thomas Fairfax (Dougray Scott) éppen azon vitázik, amit a cím sugall.

Akár rendezhetünk egy amolyan nosztalgikus hétfői tévézős napot is, amikor még nem volt adás ezen a napon. Leül a család a doboz elé, és megnézi, Ki nevet a végén? Esetleg, talán Gazdálkodj okosan! Vagy az ördög bibliája, römi, csapdlecsacsi, kanaszta vagy lórum. Tök vicces, hogy a gyermekkorból jól ismert társasjátékok nevei szinte mindig hajaznak egy ismert film címére… vagy inkább fordítva. (Bár, Lórum című film nem rémlik…) Szóval, a tévében már megint nem lesz semmi, én meg nem fogom ikszedszerre is beajánlani azt a néhány agyonjátszott popkornmozit, ami mindig előkerül ilyenkor.

A Vágyak csapdájában (Paramount Channel, 19.40) című ’92-es filmet ugyan nem láttam még, de a pikáns címével némileg ellentétesen (?) egy iskolai zsidó-katolikus konfliktust feldolgozó dráma azt hiszem, tudom, miről fog szólni. Brendan Fraser nem lelkesít, de Matt Damon sem (a képen ők) – az viszont főleg nem, hogy a Digikábel képtelen betenni a kínálatába ezt a filmcsatornát…

Jack Kerouac kultuszregényének, az Útonnak (Cinemax, 21.45) 2012-es filmfeldolgozása egy vicc, ahogyan azt Móricka elképzeli. (Bővebben)