Mit nézzünk ma a tévében?

Lesznek jó filmek. Például rögtön vacsora után Steven Soderbergh Solaris (FEM3, 19.10) című filmje, mely jó példa lehet arra, hogyan érdemes klasszikusokat remake-elni. Az ortodox Tarkovszkij-hívők most nyilván kitérnek hitükből, csuklyás fejükre homokot szórnak, pedig ha odanéznének, akkor ők is láthatnák, hogy ez egy egészen jó feldolgozás lett. Nem olyan, mint az eredeti, hanem más, de mégis… (Bővebben)

Később megnézhetjük Clint Eastwood nagyszabású, a Csendes-óceáni Iwo Jima szigetnél lezajlott vérfürdőt megörökítő második világháborús eposzának második, ezúttal az ellenséges japán szemszögből ábrázolt vetületét. Ez a jobbik a kettő közül (a másik amerikai szempontból ábrázolja a történéseket, s bár törekszik a tárgyilagosságra, de azért elhomályosul olykor a tekintet…): Levelek Iwo Jimáról (ATV, 21.00) 140 percnyi embert próbáló élmény!

Ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film mindenképpen hozza a maximumot. A belga Geoffrey Enthoven Hasta la Vista! (Film Café, 21.00) című tragikomédiája lazán hozza ezt a szintet. 10/10-es, sírva röhögős, felszabadító erejű, kihagyhatatlan mozi! (Bővebben)

A Zabriskie Point (TCM, 21.00 – szinkron nélkül, eredeti nyelven!) zavarba ejtő, szabálytalan remekmű, egyben minden idők egyik legszebb szerelmesfilmje (lásd a képen), mely nem csak egy nemzedék, hanem egy egész társadalmi-kulturális korszak egyik meghatározó programfilmjévé tudott válni. A ’68-as diáklázadások, a hippik, a beat- és rockkorszak legendás nyarai, ezzel szoros kapcsolatban a vietnami agresszióból fakadó háború- és fogyasztói társadalomellenesség, mely utóbbit ekkor tán még nem így nevezték, kivonulás a társadalomból – mindez benne van Michelangelo Antonioni költőien szép, szerelmes filmjében. A végén obligát kataklizma a Pink Floyd zenéjére.

Az igazi, klasszikus értelemben vett romantika kedvelői sem maradnak filmek nélkül. Oscar Wilde Dorian Gray–történetének rengeteg filmes és színpadi feldolgozása született már. Ez a mai Dorian Gray (FEM3, 21.10) Oliver Parker 2009-es verziója. A film hagyományos, mondhatni konzervatív felfogású, kosztümös adaptáció, örök fiatalság, szerződés a gonosszal, meleg férfibarátság. Jó színészek, hiszen Colin Firth már a dadogós király előtt is remek színész volt, a címszerepet alakító Ben Barnes pedig több annál, hogy szép és fiatal… (Bővebben)

Ezzel átfedésben viszont Edmond Rostand nagyorrú lovagja (tudom, mondhatnám szebben is, mégha nem is vagyok kis lovag...) is oktat. Cyrano de Bergerac (Story4, 21.25) ezúttal a még viszonylag slank Gérard Depardieu, akit mintha erre a szerepre találtak volna ki.

John Schlesinger Éjféli cowboya (m1, 22.35) egy újabb klasszikus a legendás 1969-es évből. Egy délvidéki srácnak (Jon Voigt) elege van a számára kijelölt sorsból és fogja kalapját, csizmába bújik (dehogy bújik, hiszen abban is alszik…) és felmegy New Yorkba, hogy ott, a gazdag és fényes városban találja meg a boldogságot. Helyette azonban egészen mást talál… a valóságot.

Ez egy munkás szombat lesz/volt, viszont talán szép az idő, úgyhogy, tévézzen akinek…

Pedig a Moulin Rouge (FEM3, 19.10) zseniális film, még akkor is, ha negyvenhétszer láttuk már. Buz Luhrmann filmje duzzad a féktelen, pimasz, ám mégis elbűvölő energiáktól, s amikor Ewan McGregor elkapja Nicole Kidmant a langyos párizsi éjszakában, hűtuk mögött azokkal a háztetőkkel, fejük felett pedig még a Hold is mosolyog -és Luciano Pavarotti képében még dalra is fakad!- na az valami frenetikus (lásd a képen). Meg az egész, úgy ahogy van. Imádom. (Bővebben)

Érdekes film lesz ma este a Hölgyek levendulában (ATV, 20.30) is, amiben két idős hölgy (Maggie Smith és Judi Dench) egy sebesült fiatalembert (Daniel Brühl) találnak tengerparti házuk előtt a parton. A hölgyek – két nővér – között megindul a versengés az ifjú kényeztetésének jogáért, akiről ráadásul kiderül, hogy hegedűművész. A baj csak az, hogy ő másfelé keresi a szerelmet… Jók a film arányai, mindvégig megmarad érzelmesnek, romantikusnak, de sosem válik édeskéssé, szentimentálissá, sőt egy picit még tabut is dönt. Jó, csak billent, de akkor is…

Igazi kemény pofákat láthatunk viszont egy több évtizedekkel régebbi, ám ettől még igen remek francia szajréfilmben, az Alvilági melódiában (Duna, 21.10). Az öreg rabló (Jean Gabin) törekvő, fiatal kollégájával (Alain Delon) készül kirabolni a cannes-i kaszinót. Henri Verneuil 1963-as filmje műfaji klasszikus, valljuk be nyugodtan.

Egy rámenős, dörzsölt liberális újságírónő (Meryl Streep) az új afganisztáni katonai stratégiáról faggatja a feltörekvő, sima modorú és gátlástalan republikánus szenátort (Tom Cruise). Az újságírónő szívlapáttal megy neki a vakítóan fehér porcelánfogsornak, azonban úgy pattan le róla, mintha egy gránitszikláról. Eközben egy politikatudomány-professzor (Robert Redford) arra próbálja rávezetni tehetséges diákját, aki tanulmányait abbahagyva önkéntesnek jelentkezik Afganisztánba, hogy vannak, akiknek egyetlen lehetősége a kiemelkedésre a katonai szolgálat, ám akinek kitűnő agya van, aki tehetséges, annak más utakon kell járnia. Gyávák és hősök (Story4, 21.30) kavarognak Robert Redford három szálon futó politikai drámájában. (Bővebben)

Egészen késő este ma már egészen érdekes filmek is kerülnek a képernyőre, de addig is örömmel mutatom be egyik legkedvencebb kedvenc filmemet, melyben Anna Karina (lásd a képen) Éli az életét (Cinemax, 20.00), Jean-Luc Godard folyton bepárásodó szemüvege előtt. A francia új hullám néven emlegetett filmtörténeti jelentőségű irányzat egyik jellegzetes, egyben egyik legfontosabb darabja ez a film.

Műfajában szintén hatalmas klasszikus Richard Donner 1976-os Ómen (FEM3, 21.10) című katolikus-misztikus horrorja, mely az Antikrisztus születését és felemelkedését meséli el, főszerepben Gregory Peckkel.

A gyengébb idegzetűeknek egérutat jelenthet a Két hét múlva örökké (Cool, 21.10) című romkom, melyben Hugh Grant szokás szerint egy léha bugyibubus, aki egy nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éleseszű, karakán ügyvédnő – a Grant által alakított karakter beosztottja. Én borítékoltam a végkifejletet.

A Vörös sarokban (Story4, 21.40) egy másik híres bugyibubus, Richard Gere várja a pofonokat, ezúttal a kommunista Kínában (1997-et írunk még ekkor). Az őszes hajú amerikai jogász egy üzleti úton jár a távol-keleti országban, ahol egy kellemes éjszaka után holtan találják mellette azt a hölgyet, akivel az éjszakát töltötte. A vád ellene emberölés, amit Kínában halállal büntetnek – na most, mit tehet egy idegen egy számára ismeretlen kultúrájú országban, a vele ellenséges bírósággal szemben? Sematikus, de azért még izgalmas filmre számítok.

Ron Fricke Baraka (Világok arca) (Duna, 23.15) című monstre filmkölteménye meghatározó élmény sokak számára, egy szakadatlan, mágikus-misztikus képfolyam a világunkról, múltunkról, jelenünkről és jövőnkről. Aki tudja, HD-ben nézi. (Bővebben)

Több magyar helyszínen, magyar szereplőkkel (pl. Törköly Levente, Fancsikai Péter és sokan mások) is forgott 2006-ban az az angol, második világháborús/hidegháborús kémdráma, ami Vörös vihar (m1, 23.40) címmel kerül ma bemutatásra. Egy fiatal német katonát ejt foglyul a Vörös Hadsereg, akit aztán 17 évnyi agymosás után KGB-ügynökként jelenik meg Angliában, ahol rövidesen tapasztalja, hogy bár minden veszély leküzdésére kiképezték, a szabadságvágy és a szerelem mégis képes mindent felülírni.

Ismét egy nap, amelyen -ha nincs éppen ma adásban valami bejáratott sorozatunk- természetfilmeket nézünk, kedvünkre szörfölgetünk – vagy éppen megnézünk valami filmet, amit gazdagabb időkben felvettünk és eltettünk az ilyen rosszabb időkre.

18 nap múlva Towel-day, azaz Törülköző-nap (lásd a képen), tehát épp itt az ideje újranézni (vagy újraolvasni) a Galaxis útikalauz stopposoknak (Digi Film, 20.00) című multigenerációs oktatófilmet/tankönyvet, melynek örökbecsű szentenciái közül mára a DON’T PANIC! parancsát emelném ki. (A filmről bővebben itt.)

Az igazán perverz tévébubusok, valamint azok, akiknek a szívébe melegség költözik, amikor meghallják Brinkmann professzor vagy mondjuk, Hildegard főnővér nevét ki na hagyják ma A klinika (m3, 19.40) első részét, mely egy fantasztikus utópia egy soha, sehol nem létezett, barátságos kórházról, benne elbűvölően kedves és hivatástudattól fűtött egészségügyi dolgozókkal, ahol a betegért van minden, ahol nem szól bele a dolgok menetébe sem a betegbiztosító, se a rezidenskar országos főmuftija…

Oké, ma nem tévézünk. Nézhető film csak az HBO-csatornákon van, de a Bíborszínt (HBO, 18.30) már sokszor adták, a Liberace nevű giccsművész szerelmi életét tárgyaló Túl a csillogásont (HBO, 21.00) a múltkor ajánlottam, a hasonló szexuális irányokban kutakodó Sötétben (Cinemax, 20.20) című izraeli dráma témája pedig még akkor is annyira erőltetett, íróasztalszagú, annyira abszurd, ha történetesen van is valóságalapja (egy palesztin diák és egy zsidó ügyvéd szerelme /lásd a képen/ a homoszexualitást, de a palesztinokkal való kapcsolatot is mereven elítélő, konzervatív izraeli társadalomban…).

Timothy Green különös élete (HBO Comedy, 21.05) viszont még annyira sem különös, de még csak nem is érdekes, mint a szembelakó szomszédé. (Bővebben)

Ma is lesz a régi, átkos, boldogtalan Kádár-rendszert a maga valóságában megmutatni szándékozó dokumentumfilm a Duna World-ön (21.25-től), azonban a Fogadalomtétel olyan szomorú, hogy még sosem tudtam végignézni. Lelkes fiatalok beszélnek benne a KISZ szerepéről, és effélékről… Rettenetes. Mintha egy Fidelitas-klubban lennénk…

Minden merev, kőtáblákba vésett elvek alapján működtetett konzervatív rendszer elébb-utóbb kivívja az ellene való lázadást. Nincs kivétel. Ráadásul a forradalom sokszor a legváratlanabb irányból, a rendszer belsejéből érkezik, romantikus, idealisztikus hevülete, valamint igazságtartalma ilyenkor még kevésbé megkérdőjelezhető. A (ma csak a Digi Film előfizetői számára nézhető) Holt költők társaságában (20.00) például egy független, lendületes irodalomtanár alakítja át a szigorúan hagyománytisztelő angol fiúiskola rendjét azzal, hogy tanítványaival valóban képes megszerettetni az irodalom, a művészetek és az élet nagyszerűségét. Kötelező film minden diák, de főleg minden pedagógus számára!

A késő esti Megtört ölelések (Duna, 23.30) tulajdonképpen Pedro Almodóvar saját, különbejáratú Nyolc és félje – egy megbicsaklott karrier lenyomata, a spanyol mester szájaíze szerint, ezúttal egy furcsa és tragikus szerelmi történetben, Penelope Cruzzal és Lluís Homarral (a képen). (Bővebben)

Mivel a négynapos hétvégén alaposan széttévéztük magunkat, ma akár be sem kell kapcsolni a készüléket. Ha azonban a halántékunkon dobol már a villódzó képernyők iránti elvonási tünet, akkor majd Gordon Ramsay, az ordítva káromkodó szakács fogja csillapítja azt, ugyanis főzőműsorának kilencedik évada ezúttal kvázi főműsoridőben kerül terítékre. (A pokol konyhája – Story4, 19.30)

Csillagidő 3472, hiperűr-sebesség, irány a Galaxis. JJ Abrams ezúttal a Sötétségbe küldte az USS Enterprise legénységét a Star Trek (HBO, 19.45) című kultusz-scifi rebootjának második részében. (Bővebben)

Ennél komolyabb scifi (legalábbis nekünk, igaz magyaroknak) a …Kinek a bírónő (Cinemax, 20.00) című “tárgyalótermi” vígjáték, melyben egy velejéig konzervatív bírónő (Jill Clayburgh) áll szóba mereven liberális kollégájával (Walter Matthau). Ilyen skandalum természetesen elképzelhetetlen a mi erkölcsös rendszerünkben, ezért legfeljebb csak kinevethetjük ezért azokat a buta amerikaiakat.

Maradunk továbbra műfajban, hiszen a Képlet (Cool, 21.10) című scifiben az utóbbi évek konstans Citrom-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. Én nem nézném meg még egyszer. (Bővebben)

Maradhatunk a tárgyalóteremben is, hiszen Gene Hackman egy kisemberek apró-cseprő ügyeire szakosodott ügyvédet alakít a Személyes ügy (FEM3, 21.10) című krimiben, aki egy alkalommal saját lányával (Mary Elizabeth Mastrantonio) kerül szembe, aki egy menő ügyvédi iroda tagjaként egy nagyvállalatot képvisel.

Jennifer Anniston és Vince Vaughn (a képen) szerelmesek lesznek, összeköltöznek – de aztán a szerelem elszáll, és marad helyébe egy kiállhatatlan izé. A Szakíts, ha bírsz (Viasat3, 21.15) című romkom ugyan nem a valóságon alapul, de akár alapulhatna is, már amennyiben jól emlékszem a bulvárlapok néhány évvel ezelőtti híreire. (Jól emlékszem.)

Jó néhány igazi klasszikus ma estére, néhány érdekesebb újdonság mellett. Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások (ATV, 19.55) című sci-fije tökéletesen jelzi a hetvenes években szárnyaló űrkorszak okozta közhangulatot, talán lehetséges, talán mégsem vagyunk egyedül a Világegyetemben? Szó sincs félelemről, az ismeretlen, idegen létformáktól, civilizációktól való félelemről, csupán féktelen kíváncsiságról és izgalomról. Zsigmond Vilmosnak mindenesetre Oscart hozott e film fényképezése…

Steven Soderbergh, aki ugye, mára hátat fordított a filmnek, tavaly azért még elkészített egy remekbe szabott életrajzot Liberace-ról Túl a csillogáson (HBO, 20.00) címmel. Aki nem tudja, ki volt Liberace, az semmit nem tud az amerikaiságról, az amerikai showbusiness lényegről, úgy általában. Valamit e film is felvillant abból a vaskos, csillogó giccstengerből, ami mindennek lényege, forrása és eredménye odaát, azonkívül, hogy egy igen jó történet is: Michael Douglas egyenesen lenyűgöző a csiricsáré zongorista alakjában, de felnő hozzá Matt Damon is, aki a sofőrjét, majd későbbi szeretőjét játssza.

Egy pillantás is elég a Száll a kakukk fészkére (film+2, 20.45) című Milos Forman-klasszikusra, és egészen biztos, hogy rajta maradunk a végéig.

Az árulás bonyolult lélektanáról szól ma este a Hart háborúja (FOX, 21.00) című remek háborús és tárgyalótermi dráma, olyan színészek tolmácsolásában, mint Colin Farrell vagy Bruce Willis. (Bővebben)

Leonard Bernstein West Side Storyja (m1, 21.40) A musical. Nincs mese, a műfaj non plus ultrája olyan parázs táncjelenetekkel, mint ide New York (pl. a képen). 1962-ben 10 darab Oscart nyert.

Jackie Chan is öregszik. Ma már akár arra is kész, hogy komoly filmhez is adja nevét, arcát és pénzét… Az általa rendezett és főszerepelt 1911 (film+, 22.35) című történelmi dráma (!) Kína polgári forradalmának történetét meséli el látványosan és izgalmasan, melynek során a nép Szun Jat-szen vezetésével végett vetett a császárság korának.

A pálinkaforradalomba lassan belebukó NER kommunikációs zászlóshajója ma éjjelre űzte számon azt a Peremvidéken (m1, 0.10) című, igen kitűnő, de legalább ennyire felkavaró svéd-finn filmet, mely egy, a mértéktelen alkoholfogyasztás miatt felbomló család szociológiailag és mértanilag hiteles drámája, Noomi Rapace-szal, a tetovált lánnyal a főszerepben.

Immáron túl a négynapos hétvége derekán, ez már egy amolyan “rendes” szombat, persze, a tévézés szempontjából. Míg a TV2 kizárólag szörnyekben (Jurassic Park, King Kong), a még viszonylag szabad konkurencia pedig a szokásos táncos showműsorában látja az este látványos megoldását, addig  mi (gyerekek és már nem annyira gyerekek) nézhetjük például a Tintaszív (Cool, 19.00) című, erős fantasy-hatásokkal operáló, tipikus hollywoodi mesefilmet. A német Cornelia Funke Tinta-trilógiájának első filmes darabja gyakorlatilag azt meséli el nézőinek, milyen fantasztikus dolog olvasni. Mondom, olvasni – amikor a fehér lapon sorakozó fekete betűkből lelki szemeink előtt megelevenedik a leírt történet, annak szereplői, amikor beindul a fantázia (vagyis a fantasy). Bűbáj, cukor, méz – szeretjük, még akkor is, ha hizlal.

Megkerülhetetlen a gasztronómiai párhuzam a Julie és Julia (RTL II, 19.30) című romantikus komédia esetében is, hiszen a filmben egy mai, friss és ropogós konyhablogger kattan rá a híres Julia Child (Meryl Streep – a képen) szakácskönyvére, s ezen keresztül magára, Juliára, az amerikai háziasszonyok “forradalmárára”. (Bővebben)

Majd jönnek aztán A Newton fiúk is (FEM3, 21.00), akiknek története az egyik legdöbbenetesebb bankrabló-sztori: a négy fivér (a mostanában igen pazar pályát futó Matthew McConaughey, Ethank Hawke, Skeet Ulrich és Vincent D’Onofrio) úgy rabolta végig Amerika bankjait, hogy közben egy csepp vér sem hullott és közülük senkit börtönbe nem zártak. A filmet Richard Linklater rendezte, ami komoly okot ad a bizalomra, hogy nem valami ócska baromság sül ki a dologból végül (nem is sül – csak egy remek, szórakoztató szajréfilm…).

Habkönnyű romantikus tinivígjáték a Zombieland (film+, 21.15), egy zombifilm-paródiába ágyazva. (Bővebben)

Bódy Gábor megkerülhetetlen figurája volt a hetvenes évekbeli, nyolcvanas évek eleji magyar filmnek. Neve mostanában már egészen más jellegű szövegkörnyezetben szokott felmerülni, ha felmerül még egyáltalán (kíváncsi lennék, ma hol állna, ha élne), az azonban bizonyos, hogy kivételes képességű filmes volt. A ma esti Amerikai anzix (m3, 22.55) tehetségének egyik ékes bizonyítéka. Bátor filmnyelvi kísérlet, mozgóképes történelmi esszé, filozofikus ál-dokumentumfilm. 1948-as magyar honvédmenekültek az amerikai polgárháborúban, stilizált, fiktív “korabeli” mozgóképeken.

A már éjszakába nyúló Schmidt története (RTL Klub, 0.30) egy kisember története, akinek lába alól egy nap nagyon kicsúszik az a bizonyos szőnyeg. A címszereplőt Jack Nicholson alakítja, élete egyik legkomolyabb teljesítményével, ami azért nem kis szó az ő esetében… (Bővebben)

Nem is tudom, mi lesz… Akárhonnan nézem, sehol egy Bud Spencer-film, mi lesz így a néppel? Itt a négynapos hétvége, és sehol egy termetes parasztlengő, egy bumfordi poén? Forradalom lesz itt, ha ez így megy…

A veréb is madár (Duna, 15.35) ma már rétegműfaj, a társadalom nagy részének ugyanis ma már semmit nem mond például az a kifejezés, hogy disszidálás – na, majd nemsokára megtudja. Addig is itt van tananyagnak ez a film, melyben a Kabos László (a kis, vörös Kabos) által alakított figura (a képen) egy Bécs-Budapest bicikliversenyt használ arra, hogy disszidáljon Rákosi “boldog” Magyarországáról “az átkos” Nyugatra, míg a film másik főszereplője, a kerékpáros ikertestvére (akit szintén Kabos alakít), egy sikertelen feltaláló, itthon marad. Hintsch György hajdan nagy sikereket aratott komédiája azt a leírhatatlan pillanatot meséli el, amikor az ikrek disszidens fele ismét hazalátogat…

Bud Spencer helyett a szokásos “bumfordizmust” ma osztrák származású kollégája, Arnold Schwarzenegger szállítja az Erőnek erejével (RTL Klub, 21.15) című, amúgy eléggé szórakoztató piff-puff-dirr-durr filmjében, melynek másik érdekessége, hogy ez az erős közepes akciómozi a dél-koreai Kim Ji-woon (első) hollywoodi bérmunkája. (Bővebben)

Az agyonszapult, ennek ellenére és éppen ezért is sok sebből vérző (sokak szerint haldokló) magyar filmgyártás egyik legutóbbi nagy felfedezése volt Gigor Attila, valamint A nyomozó (film+2, 21.20) című bemutatkozó rendezése. A krimi abszurd és mint film, igen jó, kiváló színészekkel (Anger Zsolt, Rezes Judit, Terhes Sándor…).

A mai este legjobb filmje azonban A nyughatatlan (FEM3, 21.30). A film a legendás, és legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának adaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, no playback.

A klasszikusok kedvelői nézzék Hemingway Ernő a gimiben talán még kötelező olvasmánynak számító kisregényének klasszikus adaptációját, ahol Spencer Tracy Az öreg halász és a tenger (Duna, 22.40) az örök ellenfél. Meg a nagy hal…