Nyilván kinn leszünk ma a lizsébe vizes sört inni, hideg virslit enni, ahogy kell. Lehet, hogy fog esni egy kicsit (vagy nagyon), de az nem számít, nem lesz hideg. Ez egy ilyen nap, amikor feltétlenül meg kell mártózni a 
társadalom sokszínűségében.
Persze, nézhetjük az Egri csillagokat is délelőtt a Dunán, de csak félig, meg délután aztán az összes ilyenkor valamilyen okból kötelezőnek gondolt bugyutaságokat, de tényleg? Minek? Este sem sokkal jobb a helyzet, hiszen Pánikszoba, Üvegtigris, mittudomén, szinte majd minden nap adásba kerül valahol – egész egyszerűen dermesztő az a fantáziátlan igénytelenség, amivel leszarják a televíziók a nézőt. Na.
A Halálsoron (Cinemax, 20.30) című remekmű viszont egy teljes, egész estés kaland, hiszen hossza 188 perc. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből. Ez a nap legjobb filmje, megtisztító, méregtelenítő kúra, közérthető, populáris transzcendencia, mélyen emberi üdvtörténet. (A képen a film két emblematikus főszereplője, Tom Hanks és a nemrégiben elhunyt Michael Clarke Duncan.)
Az 1200 mérföld hazáig (m2, 21.20) bájos ausztrál bennszülöttek szívbemarkoló sorsa egy szép, de kissé unalmas filmben. Három abó kislány a csillagoktól és jószándékú emberektől vezetve menekül a kietlen ausztrál sivatagban az átnevelőtáborból megszökve, mialatt a Kenneth Branagh által alakított főátnevelő gondterhelten gyűrögeti a térképeket… Megtörtént eseményeket mesél el amúgy Philip Noyce mozija – amit azért meg lehet nézni.
Vagy jöhet Egy utolsó tangó Párizsban (MGM, 22.00), diónyi vajjal, parkettán, ahogy kell. Legendás film volt anno, itt mondom, ma milyen.
