Mit nézzünk ma a tévében?

A francia – nigériai meccs kora esti/késő délutáni idejére a szokásos hétfői rutin lehet alternatíva. Az esti Németország – Algéria nyolcaddöntőt kiüthetjük Marcello Mastroianni fiának, Armandnak egy perui -hogy maradjunk Dél-Amerikában- őserdőben játszódó, ezoterikus kalandfilmjével, a Mennyei próféciákkal (FEM3, 21.05), amit nem láttam és lehet, hogy nem is fogok. Én mindenesetre, szóltam: korrupt egyházfők, kalandorok és más efféle népség igyekszik megakadályozni a történet hőseit, hogy kibogozzák az őserdőben elrejtett pergamenek titkait.

No, de kíváncsiak vagyunk, vajon milyen figura volt Edgar Allan Poe? Akár valami ilyesmi fazon is lehetett, mint amilyennek ebben a ma esti A holló (m2, 21.30) című filmben is megmutatkozik John Cusack (a képen) által.

Jöhet aztán ma estére Egy marék dinamit (Film Mánia, 21.00) is. Sergio Leone ezúttal sem vacakol, hiszen ez a filmje is megvan 148 perc. Amúgy, paradicsomszósz a spagetti-westernre – klasszikus. Utána még egy klasszikus, mégpedig az igazi Django (Film Mánia, 23.40), Sergio Corbuccitól, Franco Neroval és az ő elmaradhatatlan koporsójával.

Szólni kell az HBO ma induló, vadonatúj, saját gyártású misztikus sorozatáról, amit Tom Perrotta regényéből a Lostot is jegyző Damon Lindelof alkalmazott televízióra. Csak remélhetjük, hogy így A hátrahagyottaknak (HBO, 22.00) lesz vége, értelmes befejezése, nem úgy, mint a Lostnak, egy buta botként. A sztoriról legyen elég ennyi, hogy egy nap New Yorkból eltűnik egy csomó ember. Természetfeletti jelenség, bibliai végítélet? Ufók? Stb.

A Védtelen gyermek (SuperTV2, 22.30) című thrillerben Renée Zellweger alakít egy szociális munkást, akinek egyik páciense kissé problémás: rémálmom gyötrik. A csajoknak benne van a filmben Bradley Cooper is. Amúgy nem láttam, de szóltam – ha esetleg nézhetetlenül szar lenne a meccs…

Az álmatlan értelmiség ezúttal egy (közvetetten) háborús drámát kap éjszakára. A harcmező hírnökei (m1, 0.20) tulajdonképpen egyfajta leszámolás a patetikus háborús propagandák heroikus sallangjaival. Az igen komor hangulatú műben két katonatisztet (Woody Harrelson és Ben Foster) követünk útjukon: az a dolguk, hogy személyesen vigyék el a bevetésben elesett katonák halálhírét azok hozzátartozóinak. (Bővebben)

Miközben Hollandia és Mexikó focistái egymásnak feszülnek, egy fiatal pár szerelmeskedik az alkonyba fúló kaliforniai tengerparton. Meztelenül a vízbe futnak, ölelkeznek – egyszer csak a nő sikoltozni, körülötte a tenger forrni, bugyborékolni kezd és meztelen combjai már nem a férfit, hanem egy éktelen gépfalloszként égbe törő periszkópot szorongatnak… Japán megtámadta Amerikát 1941-ben – legalábbis Spielberg később merész váltással háborús vígjátékká lanyhuló, 1979-es Meztelenek és bolondok (ATV, 19.10) című filmjében.

Ugyanekkor indul a Moulin Rouge (FEM3, 19.10) műsora is. Buz Luhrmann filmje duzzad a féktelen, pimasz, ám mégis elbűvölő energiáktól, s amikor Ewan McGregor elkapja Nicole Kidmant a langyos párizsi éjszakában, hátuk mögött azokkal a bizonyos háztetőkkel, fejük felett még a Hold is mosolyog -és Luciano Pavarotti képében még dalra is fakad!- na az valami frenetikus (lásd a képen). Meg az egész, úgy ahogy van. Imádom. (Bővebben)

Már az esti Costa Rica – Görögország meccsel rivalizál (gondolom, jó eséllyel) I.Erzsébet angol királynő (Cate Blanchett) nagyszabású, pompázatos életrajzi drámája, az Elizabeth (Story4, 21.25), az angol-indiai Shekhar Kapur rendezésében. “A beteg Máriának gyermeke nem lévén, az uralkodói poszt várományosa a királynő féltestvére, VIII. Henrik király törvénytelen gyermeke, Erzsébet lett. Amikor 1558-ban trónra lépett, Anglia nehéz helyzetben volt. A protestánsok és a katolikusok küzdelme megosztotta az országot, a kincstár üresen állt, a franciák pedig a spanyolokkal szövetkeztek a térdre kényszerítésére. Erzsébetnek szüntelen ármánykodás közepette kellett megvédenie trónját, megszilárdítani hatalmát. A politikai viszonyok mellett szükségképpen háttérbe szorult a magánélete, beteljesületlen szerelme.” Blanchett remek, a kosztümök pompásak és a film is bőven nézhető: mindent tud, amit egy ilyen filmtől elvárhatunk.

Kicsit ijesztő a címe a Finánc a pácban (m2, 21.30) belga vígjátéknak, azonban engem kifejezett bizodalommal tölt el, hogy rendezte és főszerepli az Isten hozott az isten háta mögött-tel előttem már bizonyított Dany Boon, partnere pedig Benoit Poelwoorde, akit az egyik legeredetibb kortárs komikus-színésznek tartok. A történet egy belga és egy francia határőrről szól, az 1990-es évek elején, az Európai Unió születésekor.

Az alternatíva egy első világháborús, repülős kalandfilm: Flyboys – Égi lovagok (Duna, 21.40). Ugyanaz, pepitában, mint mondjuk az igen hasonló témájú, német Vörös báró, hasonló hibákkal, túlzásokkal és tévedésekkel, talán valamivel jobb filmen. A csatajelenetek mindenképpen látványosabbak, a főszerepben pedig nem egy vörös német báró, hanem egy fekete, és néhány fehér, nagyon lazzza amerikai áll. Ül. Repül.

Ezalatt Kísért a múlt (Viasat3, 22.00) is, egy meglehetősen sablonos, kissé didaktikus, de valóságalapú tárgyalótermi drámában, mely egy rasszista indítékú, több mint harminc éven át húzódó gyilkossági per történetét meséli el. Sok Whoopi Goldberg, korrekt Alec Baldwin és remek James Woods.

Steven Spielberggel kezdtük a mai ajánlót és vele is zárjuk: a már bőven az éjszakában futó München (TV2, 0.30) című drámája nemcsak azért érdekes, mert benne a mester ezúttal nem mesél, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit elevenít fel. A film nagy részben Magyarországon forgott, így sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően. (Bővebben)

Eddig tartott (egyelőre) a meccsmentes időszak, mától ismét foci. Kezdődnek a nyolcaddöntők, napi két meccsel, ahogy már megszoktuk (18.00-tól és 22.00-től). A vicc az, hogy főműsoridőre gyakorlatilag nincs ajánlatom, nem mintha nem lennének filmek, de azok vagy nem ajánlhatók, vagy a könyökünkön jönnek ki.

Egy filmet (lásd a képen) viszont feltétlenül, kiemelten és felkiáltóerdőben ajánlanék, elsősorban anyáknak és leendő anyáknak, valamint anya-, és gyerekjogi kérdések iránt érdeklődőknek, valamint szociálpedagógusoknak, és más témába vágó szakembernek, ugyanis a Babák – Az első év (m1, 10.05 és m2, 0.50 – tehát érdemes lehet felvenni és egy nyugodt időben megnézni) című francia film elsősorban hozzájuk szól. (Bővebben – az én “hülyeségeimen” túl a poszt végén igen tanulságos interjúk olvashatók a filmben szereplő anyákkal, melyek szépen kiegészítik a filmben látottakat.)

Az első meccsel még nincs nagyobb gond, hiszen a Sztárom a páromat (TV2, 19.00) bármikor és akárhányszor meg lehet nézni.

Ha ma valamiért mégsem, akkor A nagy kvízválasztó (FEM3, 19.10) lehet az alternatíva, ami tulajdonképpen egy romantikus kollégiumi komédiába oltott “gettó milliomos”.

Aztán ennyi is. Lehet kísérletezgetni a távirányítóval vagy hagyni az egészet a francba…

Hát, meccset biztosan nem fogunk, hiszen ma pihenőnap van Brazíliában. Nem kis meglepetésemre, a “királyi” műsorszerkesztői mégis tanúbizonyságot tették némi humorérzékről, amikor egy virtigli világvégés filmet suvasztottak be a meccsek szokásos idejére. Michael Bay Armageddonja ugyan szar film, de a gesztus mindenképpen értékelendő: ha nincs foci, akkor itt a világvége (de egy ember azért Jani a gáton)! Később jön Douglas McGrath remek Truman Capote-életrajza is, A Hírhedt (m1, 23.05), Toby Jones Oscart érdemlő alakításával, de ez már nyilván senkit nem fog érdekelni…

Mondanék ezeken kívül még egy vicces zsugásfilmet, egy családi rivalizálásba fúló tárgyalótermi drámát, egy remek magyar médiaparódiát Füst Milán után szabadon, valamint egy hangulatos krimi-fantasyt. Meglehetősen buta mulatságnak tartom a pókert, mint időtöltést, de mint filmtéma, például a Maverickben (film+, 19.00), akár még szórakoztató lehet. Még akkor is, ha Mel Gibson akar szórakoztatni benne, a kapásból szintén nem igazán viccesnek tánő Jodie Foster társaságában. Persze, azért nem csakis és kizárólag, hiszen ez egy western-vígjáték alapvetően, kártya- és párnacsatával dúsítva.

Gene Hackman egy kisemberek apró-cseprő ügyeire szakosodott ügyvédet alakít a Személyes ügy (FEM3, 21.05) című krimiben, aki egy alkalommal saját lányával (Mary Elizabeth Mastrantonio) kerül szembe, aki egy menő ügyvédi iroda tagjaként egy nagyvállalatot képvisel.

A Czukor-show (Duna, 22.50) nem valamelyik kereskedelmi televízió újabb terméke, nem is olcsó szójáték, hanem a fiatal Dömötör Tamás meglehetősen sajátosan csavart Füst Milán-parafrázisa (Boldogtalanok). A film alapjául egy színházi előadás szolgál, amely a tragikus végű és brutálisan tömör családi drámát egy maunikasó-szerű kereskedelmi tévés lelki mészárszék kereteiben és annak kliséinek felhasználásával meséli el (a képen Péter Kata, Szabados Mihály, Anger Zsolt, Vasvári Emese , Csonka Szilvia és Czukor Balázs). (Bővebben)

A Vidocq (Cool, 23.45) egyfajta krimi-fantasy, melyet a képregényrajzolóból filmessé avanzsált Pitof művésznevű fickó rendezett féke- és eszevesztett fantáziával. E teljesítményt a srácnak azóta sem sikerült megismételnie és szépen bele is szürkült a hollywoodi típusú filmcsinálók szürke masszájába, de azért amit ebben a filmben művel (az akkor még nagyon francia) Gérard Depardieu-vel, ahogyan megteremti azt a züllött, bűzös fertőt, melyben Párizs (az idevágó művészettörténeti bizonyítékok szerint) leledzett a XIX. század közepén, az a rémisztő, borzongató aura mindenképpen megér egy (sőt, akár több) pillantást. (Bővebben)

A mai első meccs helyett nincs már western, illetve, ami van, azt nem ajánlanám (mert igen rossz). Bár, ha nem láttuk még negyvenhétszer az Ahol a grizzlyk élnek (Film Mánia, 19.05) című kalandfilmet, akkor azt simán nézhetjük helyette. Bár itt is Észak-Amerika sziklás meredélyein bóklászunk, ez a mozi mégsem western, hanem amolyan természetfilmbe oltott családi kalandfilm, melyben egy ember és egy óriási, gyilkos medve közti barátság szívet-lelket melengető története fejtődik fel tábortűz és rőzseropogás mellett. (Azért ne próbáljuk ezt ki a veresegyházi Medveparkban…)

A két meccs közti holtidőben kerül bemutatásra az Amerikai história X-el és a Soul Asylum Runaway Train című számának csellengő gyerekekről szóló videoklipjével ismertté vált Tony Kaye A mintatanár (Cinemax, 20.00) című filmje, mely marad az eddig járt szociálisan érzékeny, pedagógiai szemléletű nyomvonalon: itt Adrian Brody (a képen a másik főszereplő Sami Gayle-lel) alakít egy olyan tanerőt, aki a lehető legnehezebb körülmények között, a mélyvízben döbben rá hivatásának valódi értelmére. (Bővebben)

Az esti meccset aztán Alfred Hitchcock két klasszikus remekművével üthetjük el: a Szédülés (Vertigo) 21.00-től, utána a Psycho 23.15-től kezd a Paramount Channelen.

Persze, csak akkor, ha a mélyen tisztelt néző már Ismeri a szandi-mandit (Duna, 21.35). “Mert az egy világszám!” Főszerepben Schütz Ilával ez az egyik legviccesebb magyar filmszatíra a békés, boldog kádárizmusból. Illetve, -ról.

A valóságban is megtörtént eseményeket elmesélő, beszédes című Szex a neten (SuperTV2, 22.30) egy internetes karriertörténet, valamiféle furcsa ötvözete a Social Networknek, a Boogie Nightsnak és a Oceans’s-sorozatnak, némi Tarantinós szósszal leöntve – ettől függetlenül, abszolúte nézhető. (Bővebben)

Az első meccs-párbajt ismét egy westernnel tudjuk elütni, pontosabban egy igen vicces műfaji crossoverrel. A Kaktusz Jack (film+, 19.00) úgy western, ahogy annak paródiája is egyben, komédia és kalandfilm, amiről talán elég is lenne annyit mondani, hogy Arnold Schwarzenegger karakterének az a neve a filmben, hogy “a jóképű idegen”. A cím- és főszerepet azonban nem ő, hanem Kirk Douglas (a képen) játssza, aki Michael apukája, ugye, és szintén nagyon híres filmszínész volt. Ne vegyük komolyan e filmet és kacagni fogunk.

Az esti meccseket viszont A nagy Lebowski (Paramount Channel, 21.00) üti, ami alapfilm a tekéseknek, a white russian kedvelőinek, perzsaszőnyegmániásoknak és a Coen-testvérek rajongóinak, valamint azoknak, akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket; címszerepben Jeff Bridgesszel és mellékesen például a minap a túloldalra végérvényesen átruccant Philip Seymour Hoffmannal.

Lehet, hogy jobb választás a meccsnél a Szerelem a hatodikon (Film Café, 21.15) című kedves francia film is, melyben egy dúsgazdag bróker értelmezi át sajátosan a társadalmi mobilitást, egy váratlanul beköszönő szerelem miatt… Szolid, tiszta vonalú, nemesen egyszerű romantikus történet ez vendégmunkásokról és gazdag helybéliekről. (Bővebben)

A Kalifornia – A halál nem jár egyedül (FOX, 22.00) című történetben pályakezdő oknyomozó újságírók (Michelle Forbes és David Duchovny) utaznak autóval LA-be, hogy sorozatgyilkosokról írandó könyvükhöz gyűjtsenek anyagot, a hosszú útra azonban utastársakat keresnek. Találnak is, mint az a filmből kiderül, távlati céljaiknak tökéletesen megfelelőt (Juliette Lewis és Brad Pitt). Csak éppen nem abban az értelemben, ahogy azt szeretnék. Dominic Sena teljesen korrekt road-thrillerje ez a film.

Az álmatlan értelmiség éjszaka Mészöly Miklósra emlékezik Gerőcs Péter és Dér Asia Privát Mészöly (Duna, 23.30) című portréfilmjében, melyben Mészöly kortársai, barátai és tanítványai beszélnek a Mesterről.

A késő délutáni meccs második félidejére már ismét van egy jó kis westernünk, ezúttal a klasszikus “korosztályból”: az 1969-ben készült, tehát igen jó “évjáratú” MacKenna aranyában (film+, 19.00) az apacsok legendás kincse után folyik a hajsza Gregory Peck (a képen), Telly Savalas, Omar Shariff és Eli Wallach, illetve az általuk játszott jó és rossz figurák között.

Valamiért igen bájos erőfeszítést folytat a MTVA külföldre szánt orgánuma, a Duna World a szocialista rendszer sutaságait, hiányosságait és visszásságait leleplező, amúgy igen remek hetvenes évekbeli (annak idején sokszor “aczélosan be is dobozolt”) dokumentumfilmek bemutatásával, azonban épeszű ember ezekből csak a jelenkori kormánypárttal és az általa gyakorolt szélsőséges populizmussal és az érdekből szolgáló, elvtelen szervilizmussal való megdöbbentő hasonlatosságokat látja. Nincs ez másként Dárday ’74-es Fogadalomtétel (21.20-tól) című filmjében sem, ahol a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe való felvételről, a szervezet felelősségéről, céljairól esik szó. Nem kell mást tennünk, mint kicserélni a KISZ-t a Fideszre és rögtön metszően aktuálissá válik a film minden egyes másodperce. Minden ugyanaz, ugyanúgy, csak 40 évvel később.

Tűz van, babám! (Duna, 21.30) Na, még ez is. Milos Forman ha kortárs magyar filmes lenne, már régen kiabálna: Ácsi! Hát itten nagy ám a bibi! Vagy megcsinálná gyorsan a Tűz van babám kettőt, turulmadaras kurzus-szoborcsoportokkal, gój motorosokkal, fideszes helyi kiskirályokkal és lipityomba öltöztetett menyecskékkel… De nem magyar. A film 1968-ban készült, majd dobozba került, pedig tényleg nincs benne más, mint kis falu, tűzoltóbál, tombola és szépségverseny. Meg tűz, az is van benne…

Persze, ha a minden idők legbájosabb Balaton körül bicikliző filmjére, Bacsó Péter Szerelmes biciklistáira (m3, 20.25) szavazunk, akkor maradhatunk abban a hitben, hogy ez a világ a létező világok legjobbika. (Bővebben)

Naná, hogy egyszerű lenne lecsapni a legyet annyival, hogy ellopott idő megnézni ezt a mai a Lopott idő (RTL Klub, 21.25) című scifi-thrillert, de mint sokszor, a helyzet most sem ennyire szimpla. (Bővebben)

A Paramount Channelen Brian de Palmával tölthetjük az egész estét. Először John Lithgow borzongat a Káin ébredésében (21.00-től), egyszerre öt (!) szerepben, majd Al Pacino fejeli le a kokainnal púpozott ezüsttálcát A sebhelyesarcúban (22.40-től).

Kathryn Bigelow a virtualitás és a drogok problematikájához talán először autentikusan közelítő Strange Days – A halál napja (Cinemax, 22.45) című mozija méltán vált az x-generációként ismert korosztály, valamint a techno-, és gamerszubkultúra programadó mozijává. Hogy miért, az megtekinthető ma.

A szigorúan hierarchizált rendszerbe rekedt út- és igazságkereső, de főleg álmatlan értelmiség pedig minden bizonnyal a nagy lengyel moralista, Krzysztof Zanussi Illumináció (Duna, 22.50) című drámájában figyeli meg önnönmagát, amíg bírja.

A foci-VB, úgy tűnik, elérkezett a csoportmeccsek utolsó köréhez – ez minket annyiból érint, hogy az éjszaka (talán) már nem lesznek meccsek. Este kilenctől viszont szimultán, több csatornán egyszerre, úgyhogy: megszívtuk, ha “csak” két tévénk van, de ha csak egy, akkor még jobban. Amúgy hétfői, nyári alapprogram.

A kora estét még elüthetjük egy laza westernnel. A Silveradoban (film+, 19.00) Emmet (Scott Glenn) öccse, Jake (Kevin Costner) után indul, hogy még beköszönjenek húgukhoz, Katie-hez Silverado-ba, s onnan együtt induljanak tovább Kaliforniába. Ám már az odavezető út sem lesz zökkenőmentes… Belebotlik Padenbe (Kevin Kline), akit épp teljesen kifosztottak. Együtt szerzik vissza lovát, fegyverét, kalapját és együtt szabadítják ki Jaket is, akire gyilkosság, vagy inkább önvédelem miatt már a kötél vár. Megmentik a fekete Mal (Danny Glover) becsületét, s ezért ő is segít rajtuk, amikor Jaket megszöktetve az egész város a nyomukban van. Így négyen érkeznek meg (lásd a képen) Silverado-ba, ahol mindent egy bizonyos McKendrick birtokol: uralja még a sheriffet, Cobb-ot is. Jön a pitty-putty, simi-humi, majd heves piff-puff, piff-puff, aztán maguk mögött hagyva a városka füstölgő romjait, ellovagolnak a lenyugvó napba… Kb.

Tommy Lee Jones Oscar-díjat kapott 1994-ben A szökevényben (Cool, 21.10) nyújtott alakításáért. A címszereplő azonban nem ő, hanem a Harrison Ford által alakított orvos, akit, minden cáfoló bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt ítélt halálra a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee által játszott FBI ügynökkel az életéért és az igazságért fut. Ennyiből is látszik, hogy egy üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-krimi a film, ami azonban mindenképpen a műfaj jobb darabjai közé tartozik.

A meccs másik alternatívája a Gulyás-testvérek Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (Duna, 21.40) című portréfilmje, mely a valaha volt legnagyobb magyar bokszbajnokról, a nép egyszerű, de igazságos fiáról, Papp Laciról szól, olyan bokszlegendák részvételével, mint Gedó, Kajdi, Lévai és még sokan mások. Lesz benne favágás is, mint hivatkozási alap.

Az igazi, kőkemény, megrendítő erejű gyomrost azonban David Lynch titokzatos Lost Highway – Útvesztőben (Film Mánia, 23.30) című thrillere (?), többcsatornás egotripje (?), valamije (?) fogja bevinni ma éjszaka azoknak, akik még mindig ugrálnának. Kemény, egész törzsből szűken meghúzott jobbhorog lesz, közvetlenül a szív alá, a lengőbordára. Színesen szikrázó csillagok, sokkszerű légszomj, majd sötétség. Vagy megvilágosodás… Kinek mi.

Nyilván elüthetnénk a kérdést annyival, hogy szar meccs helyett szar filmet, a helyzet azért korántsem ennyire egyértelmű. Ahogyan egy Dél-Korea – Algéria meccs is lehet olyan drámai, mint egy Shakespeare-darab, úgy például A Szem (FEM3, 21.00) című (dél-koreai eredetiből amerikanizált) horror-remake sem biztos, hogy olyan hülyeség. Főleg, ha az Jessica Albáé. gyerekkorától vak hegedűművész egy műtét következtében látni kezd, de ez egyáltalán nem biztos, hogy jó neki, mert amit lát, az riasztó, félelmetes, elrettentő világ – vagy csak a saját elméje űz csúnya tréfát vele?

Az Amerikai szív (FOX, 21.00) Jeff Bridges egyik nagy filmje. Egy börtönből éppen szabadult palit játszik, aki ekkor találkozik először fiával. Egyszerre kell visszaszoknia a szabad életbe és megfelelő apa szerepét is el kell játszania, méghozzá hibátlanul. Erős, tiszta film a felelősségről, tisztességről, szeretetről.

Az 1996-ban készült Láncreakcióban (film+, 21.00) Rachel Weisz pontosan úgy néz ki, mint mondjuk 15 évvel később. A film amúgy tipikusan precíz (tehát minden “izgalma” ellenére unalmas) hollywoodi mestermunka a hidrogénfúziós energiaforrásról, a rejtélyes tekintetű Morgan Freemannel és a tiszta tekintetű Keanu Reeves-szel (a képen Weisz, Reeves és Freeman).

A pék (Film Café, 21.00) című angol (-os humorú) vígjáték legfőbb érdekessége, hogy főszerepében a Homeland zavaros identitású CIA-ügynökét játszó Damian Lewist láthatjuk, azonban a tőle megszokott szerepben: itt egy munkájától elidegenedett bérgyilkost alakít, aki rendes életet kezdene, tortákat sütögetne és még szerelmes is lenne – ha az a lenne nem lenne.

Ennél jóval komorabb hangvételű kalandfilm a klasszikus Pillangó (ATV, 21.10), Dustin Hoffmannal és Steve McQueennel. Henri Charriére könyvét minimum ötször olvastam, de a filmet is láttam jó néhányszor – mindkettő egy szökés történetét meséli el a hírhedt guyanai, börtönként működő Ördög-szigetről. A kedvenc jelenetem a leprások között játszódik, sajnos az a filmben nem olyan, mint ahogy a könyvből olvasva elképzeltem – ennek ellenére ez egy jó kis film.

Eközben az Orvlövész (SuperTV2, 21.25) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben Mark Wahlberg egy hightech mesterlövészt alakít, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért nem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek. Majdnem olyan, mint a robbantós filmek, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam”-dologgal…

Az éjjeli, Egyesült Államok – Portugália meccsnél viszont akkor is izgalmasabb lesz a Nyolcadik utas a halál (film+, 23.05), ha CR-ék szétszaggatják magukat és az amerikai legények felszántják a pályát oda, vissza és keresztbe is, kasul. Nem mondom, hogy annyiszor néztük meg a moziban annak idején, ahányszor adták (az a Star Wars volt), mert elsőre, egyszerre is sokk volt, olyan félelmetes volt Ridley Scott filmje. Nekem azóta is ez a film No.1, ha horrorról és sci-firől van szó. Azóta persze megnéztem már jó néhányszor és szerintem a mai napig megállja a helyét ez az 1979-es film, nemcsak horrorként, hanem még látványban is, az erre pedig oly érzékeny sci-fi mezőnyben is.

Az, hogy Scorsese és Robert de Niro Taxisofőrje (Cinemax, 23.30) áll mindezzel szemben, csak részletkérdés lehet. Apró nüansz. Hozzám beszélsz? Most tényleg, hozzám beszélsz?

A 8mm (TV2, 0.10), Joel Schumacher és Nicolas Cage igen beteg, amatőrfilmes-perverz gyilkosos -és önmagában egészen jó- thrillere lehet a nagymenők között az ún. “szürke ló”.

A ma esti feladvány először a Németország – Ghána, majd éjszakára a Nigéria – Bosznia-Hercegovina… Ehelyett, Ridley Scott Mennyei királyság (Cool, 20.50) című filmje például a keresztesháborúk korába repít vissza minket. Az európai királyok stréberebbje ekkortájt feltétlen kötelességének érezte végigrabolni a fél világot, a Szentföld mohamedánoktól való felszabadításának indokával. A korrekt sztárpalettát kínáló filmtől természetesen ne várjunk pipifaxos történelmi hitelességet, ez alapvetően egy hollywoodi romantikus kalandfilm, ezúttal kereszteslovagos díszletek között: ótvar nagy pallosok, vicces vödrök a faszik fején, leplek, selymek és egyéb kellékek, rendes csatajelenetek, kaszabolások, ilyenek. Még romantikus szál is szövődik a patakzó tesztoszteronfolyamba.

Bár romantikában lényegesen erősebb Ridley bácsi egy másik filmje, a Bor, mámor, Provance (RTL Klub, 20.55), annyira, hogy kifejezetten erre a hangvételre is épül. A film, ha akarom, szerelmeslevél az aranysárgában, bíbor-bordóban, rozsdanarancsban és üde zöldben úszó Provence-i tájhoz és terményeihez, a zöldségekhez és a borhoz; ha akarom, képeslapesztétikában fényképezett puccos turisztikai reklám; ha akarom, egy enyhén giccses, de bőven fogyasztható történet – azonban mindháromnak jó. Russel Crowe valamiért nekem mindig valamilyen harcos, esetleg kubikos, bányász és más, efféle kétkezi melós, romantikus történet hősének -mégha az azért sarkosan cinikus is- viszont kissé fura. Ez viszont legyen az én bajom. Marion Cotillard azonban csini (lásd a képen), Albert Finney pedig szuper, mint mindig.

A Chéri – Egy kurtizán szerelme (Viasat3, 21.00) Stephen Frears filmje, az előző film romantikus hangvételében. Itt Michelle Pfeiffer játszik egy idősödő kurvát (ezúttal) az első világháború alatti Párizsban, aki egy fiatal elkényeztetett ifjút (Rupert Friend) vezet be a kéj birodalmába – méghozzá túl nagy sikerrel, ami viszont ez esetben nem jelenti feltétlenül a boldogságot…

Romantikával nemigen fogunk találkozni viszont a Grand Canyon – A város szíve (FEM3, 21.05) című remek drámában, mely a tolerancia és a rasszizmus témáját járja körül. Mack, a nagymenő ügyvéd (Kevin Kline) egy nap eltéved, és a város rosszhírű negyedébe fordul be luxuskocsijával, ahová fehérnek és gazdagnak lenni nem életbiztosítás. Váratlanul azonban segítséget (Danny Glover) kap…

Az Egy gazember halála (Duna, 21.05) pedig már címében sejteti, miről lesz szó benne. Nos, korrupt rendőrökről és politikusokról, maffiózókról és gyűrött arcú, magányos igazságbajnokokról – Georges Lautner ’77-es igen kemény és ma is aktuális krimijében Alain Delon partnere Ornella Muti. Na, muti Muti – járta a szólás annak idején a mozipénztárak előtt…

A nyughatatlan (SuperTV2, 21.40) viszont már a legendás, és legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának adaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, no playback.

Már az éjszakai meccs idején kaphatunk egyfajta választ arra a kínzó kérdésre is, vajon miért nem egy pár már Emma Thompson és Kenneth Branagh? A Meghalsz újra (Paramount Channel, 23.45) című enyhén noiros thrillerben olyan látványosan cincálják szét egymást, amiből semmi jó nem következhet, ráadásul nem is akármilyen nézőközönség előtt: a mellékszerepekben olyan nevek láthatók, mint Hannah Schygulla, Derek Jacobi, Robin Williams vagy Andy Garcia.

A V, mint vérbosszú (film+, 22.45) című alkotás a (másféle jellegű forradalomban utazó) Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki: “(…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni.