Hétfő, június 16.

A ma esti anti-foci ajánlatom a következő: a mezzo (20.30-tól) például népi és barokk zenét ad Paraguayból, Chiléből, Venezuelából és Argentínából Los Pajáros perdidos címmel, közreműködik a L’Arpeggiata együttes, vezényel: Christina Pluhar. Utána (21.45-től) Fra Diavolo: Utcai zene a Nápolyi Királyság idejéből, az Accordone együttes előadásában.

Aztán, aki nem kíváncsi Dr. Csont hetedik évadára (mely az RTL Klubon indul a szokott időben, egyből két résszel), az nézheti mondjuk, a Good bye, Lenin!-t (m2, 21.30), mely a Német Demokratikus Köztársaság felbomlásának katartikus pillanatait dolgozza fel megejtő bájjal, drámaisággal és őszinteséggel – nem véletlenül lett agyondíjazva 2003-2004-ben. A történet elején egy becsületes, elvhű endékás elvtársnő kap szívrohamot az utcán, közvetlenül a Fal lerombolása előtti időkben, így a kórházban átalussza az ország felbomlását. Már egy másik rendszerben tér magához, amit nem értene meg – ezt hiszi legalábbis aggódó fia (Daniel Brühl – a képen), aki mindent elkövet annak érdekében, hogy édesanyja ne tudjon meg semmit az országban bekövetkezett változásokról, mert azt valószínűleg már semmiképpen nem élné túl. Jó kis film, érdemes megnézni.

Előtte (20.00-tól) a Cinemax-előfizetők láthatják Atom Egoyan Eljövendő szép napok című filmjét, amit annak idején nagyon szerettem. Lassú ritmusú, de mégis feszültséggel teli film ez egy szörnyű baleset metafizikájáról, Ian Holm óriási alakításával.

Nagy Imre ’89-es újratemetésének emléknapja miatt kerül adásba az ’56-os tematikájú Mansfeld (Duna, 22.25) című film, mely Mansfeld Péter 17 éves, Széna téri mártír története, Szilágyi Andor által szolid visszafogottsággal, ízléssel elmesélve. Mansfeld alakja azonban önmagában is megérne egy emléknapot, s így legalább lehetne Nagy Imréről beszélni (viszont akkor nem lehetne elhallgatni, hogy ’56 nem a horthysta revizionista erőkről, még csak nem is Orbán Viktorról szólt, hanem egy ideológiailag igencsak heterogén, bonyolult összetételű forradalom volt, melynek kulcsfigurája a baloldali, sőt, ex-kommunista Nagy Imre volt.)