Vasárnap, június 22.

Nyilván elüthetnénk a kérdést annyival, hogy szar meccs helyett szar filmet, a helyzet azért korántsem ennyire egyértelmű. Ahogyan egy Dél-Korea – Algéria meccs is lehet olyan drámai, mint egy Shakespeare-darab, úgy például A Szem (FEM3, 21.00) című (dél-koreai eredetiből amerikanizált) horror-remake sem biztos, hogy olyan hülyeség. Főleg, ha az Jessica Albáé. gyerekkorától vak hegedűművész egy műtét következtében látni kezd, de ez egyáltalán nem biztos, hogy jó neki, mert amit lát, az riasztó, félelmetes, elrettentő világ – vagy csak a saját elméje űz csúnya tréfát vele?

Az Amerikai szív (FOX, 21.00) Jeff Bridges egyik nagy filmje. Egy börtönből éppen szabadult palit játszik, aki ekkor találkozik először fiával. Egyszerre kell visszaszoknia a szabad életbe és megfelelő apa szerepét is el kell játszania, méghozzá hibátlanul. Erős, tiszta film a felelősségről, tisztességről, szeretetről.

Az 1996-ban készült Láncreakcióban (film+, 21.00) Rachel Weisz pontosan úgy néz ki, mint mondjuk 15 évvel később. A film amúgy tipikusan precíz (tehát minden “izgalma” ellenére unalmas) hollywoodi mestermunka a hidrogénfúziós energiaforrásról, a rejtélyes tekintetű Morgan Freemannel és a tiszta tekintetű Keanu Reeves-szel (a képen Weisz, Reeves és Freeman).

A pék (Film Café, 21.00) című angol (-os humorú) vígjáték legfőbb érdekessége, hogy főszerepében a Homeland zavaros identitású CIA-ügynökét játszó Damian Lewist láthatjuk, azonban a tőle megszokott szerepben: itt egy munkájától elidegenedett bérgyilkost alakít, aki rendes életet kezdene, tortákat sütögetne és még szerelmes is lenne – ha az a lenne nem lenne.

Ennél jóval komorabb hangvételű kalandfilm a klasszikus Pillangó (ATV, 21.10), Dustin Hoffmannal és Steve McQueennel. Henri Charriére könyvét minimum ötször olvastam, de a filmet is láttam jó néhányszor – mindkettő egy szökés történetét meséli el a hírhedt guyanai, börtönként működő Ördög-szigetről. A kedvenc jelenetem a leprások között játszódik, sajnos az a filmben nem olyan, mint ahogy a könyvből olvasva elképzeltem – ennek ellenére ez egy jó kis film.

Eközben az Orvlövész (SuperTV2, 21.25) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben Mark Wahlberg egy hightech mesterlövészt alakít, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért nem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek. Majdnem olyan, mint a robbantós filmek, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam”-dologgal…

Az éjjeli, Egyesült Államok – Portugália meccsnél viszont akkor is izgalmasabb lesz a Nyolcadik utas a halál (film+, 23.05), ha CR-ék szétszaggatják magukat és az amerikai legények felszántják a pályát oda, vissza és keresztbe is, kasul. Nem mondom, hogy annyiszor néztük meg a moziban annak idején, ahányszor adták (az a Star Wars volt), mert elsőre, egyszerre is sokk volt, olyan félelmetes volt Ridley Scott filmje. Nekem azóta is ez a film No.1, ha horrorról és sci-firől van szó. Azóta persze megnéztem már jó néhányszor és szerintem a mai napig megállja a helyét ez az 1979-es film, nemcsak horrorként, hanem még látványban is, az erre pedig oly érzékeny sci-fi mezőnyben is.

Az, hogy Scorsese és Robert de Niro Taxisofőrje (Cinemax, 23.30) áll mindezzel szemben, csak részletkérdés lehet. Apró nüansz. Hozzám beszélsz? Most tényleg, hozzám beszélsz?

A 8mm (TV2, 0.10), Joel Schumacher és Nicolas Cage igen beteg, amatőrfilmes-perverz gyilkosos -és önmagában egészen jó- thrillere lehet a nagymenők között az ún. “szürke ló”.