Csütörtök, július 17.

Természetesen, ki nem hagyhatjuk a Tiger Lillies A38-as hajón adott koncertjét (m2, 23.40), hiszen amit ez a bizarr trió produkál, arra tényleg alig akadnak szavak. Bombasztikus, groteszk, meghökkentő, mulatságos, rettenetes horror-sanzon-jazz-punk kabaré, kappanhangon előadva. El-ké-pesz-tő. Ilyen lesz. Vagy még ilyenebb…

Addig is ki kell azonban valahogyan húzni, praktikusan szabadtéri, nyári mulatságokkal, avagy, például az Éli könyvével (film+, 21.10). A ritkán bár, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus (disztópikus) western, nem kevés vallásos tanítással. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A ma esti nagy hölgy-mozi Az órák (Paramount Channel, 21.40). A Stephen Daldry által rendezett film “Michael Cunningham azonos című Purlitzer-, és PEN/Faulkner-díjas regényéből készült, melyet Virginia Woolf 1925-ös műve, a Mrs. Dalloway inspirált. Három korszak, három történet és három női sors olvad össze egyetlen történetté Az Órák időfolyamában. Úgy kapcsolódnak össze, mint a láncszemek, anélkül, hogy tudnák, ugyanaz a nagyszerű irodalmi alkotás változtatja meg visszavonhatatlanul az életüket. Virginia Woolf (Nicole Kidman) a húszas évek londoni külvárosában az elmebajjal küzd, és közben első nagy regényét, a Mrs. Dallowayt írja. Laura Brown (Julianne Moore) Los Angeles-i feleség és anya több mint két évtizeddel később, a második világháború végén olvassa a regényt, és hatására elsöprő erejű változást forgat a fejében. A mai New York Cityben ott van Clarissa Vaughan (Meryl Streep), aki Mrs. Dalloway modern alteregója, s aki szerelmes Richardba (Ed Harris), az AIDS-ben haldokló, briliáns költő-barátjába.” (Szerintem giccs, de nem én vagyok a célközönség.)

“Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?” – ezt mondja (nagyjából) Brad Pitt (a képen) Guy Ritchie Blöffjében (PRO4, 22.25), mely a 2000-es évek elejének hangulatát komolyan meghatározó komolytalan műfajnak egyik cégéres darabja. Szerintem sokszor nézve is szórakoztató marhaság ez, és nemcsak a mókásan hadaró cigánycsávót játszó Pitt miatt. A filmben “érdek ütközik érdekkel, ököl arccal, pisztolygolyó fejjel, joghurt szélvédővel, autó emberrel…” Nagy benyögések, elrajzolt fazonok, stb.