Mit nézzünk ma a tévében?

Bevallom, ma is borsódzni kezdett a hátam, amikor olvastam, hogy méltó módon, késő este ismételni kezdik David Lynch forradalmi krimisorozatát, a Twin Peakset (m1, 22.20), ami a szárba szökkenő kánikulára, valamint arra való tekintettel, hogy én már tudom, ki ölte meg Laura Palmert, azért mutatja e megfoghatatlan sorozat emberekre gyakorolt hatását. Most sincs kétségem afelől, hogy még mindig ki fogja akasztani azokat a gyanútlan nézőket, akik eme forró júliusi hétfő estén, mit sem sejtve elkezdik nézni Cooper ügynök (Kyle Maclachlan – a képen) tétova nyomozását, és hogy mekkora kérdőjelerdő generálódik a gondosan simára gyalult, szép, párhuzamosra fésült tekervényű agyakban… 🙂

Előtte, mondjuk egy Jane Austen önéletrajzi írásain, levelein alapuló életrajzi filmet nézhetnek meg a XIX. század vidéki Angliája iránt rajongó hölgyek, melyből kiderül, hogy az írónő élete semmivel nem volt regénytelenebb, mint hőseié. Miss Austen bánata (Film Café, 20.55) pont olyan, mintha egy Jane Austen-regény lenne, pedig valójában a saját élete.

A Vatel (film+2, 21.00) Roland Joffé veretes és rendkívül pompázatos történelmi drámája, melynek címszereplője (Gérard Depardieu) egy lecsúszott, francia főrend inasa. A gazda erejének utolsó morzsáival vissza szeretne kapaszkodni az őt szerinte megillető pozícióba, ezért fényűző lakomát rendez XIV. Lajos és népes kompániája részére, Vatel feladata az egész megszervezése, aminek a serény inas eleget is tesz – közben azonban valahogyan magába bolondítja az előkelő és gyönyörű Anne de Montausiert (Uma Thurman) is, akire még a király is feni a micsodáját.

Innen, a magyar ugarról elég nehéz elképzelni, hogy a gazdag, jóllakott napközis-képpel mosolygó Németországban is vannak társadalmi zűrök (pedig hogyne lennének!). Nos, a Kőkemény (FEM3, 21.05) című német dráma éppen ezt feszegeti, picit sematikusan ugyan, de alapvetően érdekesen és hitelesen. A film főszereplője egy kamaszfiú, aki pénzes férfiak után egyre eredménytelenebbül kajtató anyjával csúszik egyre mélyebbre Berlin külsőn. Menekülni szeretne, de drogdílereknek futárkodik, aminek hamar meglesz a várható következménye…

Az Evilenko (RTL Klub, 0.20) című filmért viszont nem érdemes fennmaradni. (Bővebben)

A -jó esetben- egész napos strandolás után talán jó esne egyet csobbanni virtuálisan is, azonban A mélység titkáról (SuperTV2, 19.30) jó tudni, hogy nem szélesvásznú verzióban (tehát 16:9-es képarányban), hanem a régi “kocka”-formátumban (tudom, négyzet, de mi kockának hívtuk) kerül adásba. (Legalábbis, a múltkor még úgy volt…) James Cameron tengeralatti filmezés iránti szenvedélyének egyik szép produktuma amúgy ez a film, melyben már ott kavarognak későbbi gigamega-sikereinek fő motívumai, a hajókatasztrófa (Titanic), az idegen civilizációval való találkozás (Avatar), de az igazi vicc az, hogy ez jobb film azoknál, mert még mértéktartó és arányos.

Későbbre aztán van egy régi Hitchcock-film, a Szabotőr (Duna, 21.20), melyben egy hadianyagokat gyártó üzemben “a becsületes amerikait” szabotázzsal vádolnak meg, azonban hősünk ártatlanságát bizonyítva maga keríti elő az igazi szabotőrt. Biztosan lesz benne szőke nő, mert minden Hitchcock-filmben van szőke nő, sőt, nyilván még maga a Mester is feltűnik egy jelenetben…

A szomszéd (ATV, 21.40) ennél azonban évtizedekkel frissebb thriller, mely a terrorizmus témájában kutakodik azzal, hogy a köztünk élő, ártatlan átlagpolgároknak látszó, ún. alvó terroristasejtekről mesél. A legizgalmasabb a történetben az, hogy még a 2001. szeptember 11-i WTC-merényletek előtt készült. Főszerepben Jeff Bridges, illetve Joan Cusack és Tim Robbins (a képen).

Régen láthattuk a tévében Sergio Leone csak Scorsese Nagymenőkjéhez és Coppola Keresztapa-trilógiájához mérhető méretű, jelentőségű és minőségű, gigantikus gengsztertablóját, a Volt egyszer egy Amerikát (m1, 22.00). Nudliból (Robert de Niro) és Maxból (James Woods), a két zsidó utcagyerek Amerika egyik legnagyobb gengsztereivé válnak, aztán…

Akinek viszont nem fűlik a foga ma este a hosszú snittekhez, a bombasztikus dramaturgiához és Ennio Morricone nyúlós dallamaihoz, azok választhatnak valami pörgősebbet is: A Domino (RTL Klub, 22.00) megtörtént események alapján készült Tony Scott effektműhelyében, a címszerepben feszítő Keira Knightley mellett olyan arcok részvételével, mint Christopher Walken, Mickey Rourke vagy éppen Tom Waits. Nem emlékszem nagyon már erre a filmre, de úgy nézem, annak idején, igaz mérsékelten, de bírtam (bővebben).

A mai hőségriadóval beharangozott, de amúgy teljesen normális, napos, forró, néhol azonban könnyű záporral hűsített nyári napnak végét tölthetjük akár Al Pacinóval is a Krumplirózsában (Paramount Channel, 20.00), majd utána A sebhelyesarcúban (Paramount Channel, 22.10) is, nem először, de bármikor.

Egy másik variáció lehet Mel Gibson, amint kékre csíkozott arccal, kockás skótszoknyában keni el a száját azoknak “a hülye angoloknak”, majd’ három órában. A rettenthetetlen (film+, 19.00) kapott is ezért sok Oscart 1996-ban.

Ha viszont nehezen viseljük a hőséget, és az agyunk már idejekorán eldurrant, akkor ma este a legjobb választás Tim Burton zseniális baromsága, a Támad a Mars! (Viasat3, 21.00) lehet az egyetlen alternatíva, melyben gonosz marslakók támadják meg Amerikát, de az nem hagyja magát. (A képen az amerikai elnököt alakító Jack Nicholson, még éppen szorult helyzetben.)

Az On-lány (Universal Channel, 21.00) című, idétlen magyar címe ellenére mégis említést érdemlő mozi például azért is érdekes, mert Nicole Kidmant oroszul hallhatjuk benne (feltéve, ha ezt az élményt nem cseszik el a szinkronizálással…). Nicole egy orosz lányt alakít ebben a romantikus krimi-drámában, akit az internet segítségével “talált meg” magának John (Ben Chaplin), az angol banktisztviselő. (Bővebben)

Aztán van mára még egy Stallone-mozi, A specialista (RTL Klub, 21.50), mely leginkább arról híres, hogy itt volt meg Slynak Sharon Stone (méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb szexjelenetében). Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi lesz ez.

Legutóbb Leonardót üdvözölhettük F. Scott Fitzgerald híres regényalakjában, A nagy Gatsbyben, ma (Duna, 21.30) azonban egy 1949-es verziót nézhetünk meg belőle, mára már teljesen elfeledett hollywoodi sztárokkal a fő szerepekben. Szerintem, ennek ellenére mégis érdekes lesz ez is…

Mára az igazán hűsítő ajánlat azonban Wallander lesz (m1, 23.55), egy igazi, ködös, szürke, lassú svéd krimi depressziós nyomozója (Kenneth Branagh). Második évad, első rész, avagy az Arc nélküli gyilkosok.

A ma esti első ajánlatként szereplő Kvartett – A nagy négyes (HBO, 19.20) színdarab eredetijét nálunk egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A darab filmváltozata szintén egy színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, ugyanis elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a történet, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. Szereplői túlnyomórészt, értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith (a képen), akit a Downton Abbey vicces, pikírt matrónájaként imádunk mostanában) brillírozhatnak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amikor a lakók szokásosan házikoncertet adnak… (Bővebben)

E bájos történettel tökéletesen diszharmóniában van a Torta (AXN, 21.00), ami egy kőkemény és csontszáraz angol krimi, térdig a realitásban. Főszerepben a jelenlegi 007-es, vagyis a baltaarcú, ám kisfiús mosolyú Daniel Craig, mellékesen pedig például Tom Hardy (bővebben), de nézhetjük Ken Annakin (az megvan, hogy Anakin Skywalkernek honnan jön a vezetékneve?) háromórás, rendkívül látványos és rendkívül patetikus filmeposzát is A leghosszabb napról (film+, 21.10), vagyis az 1944. június 6-i normandiai partraszállásról, amihez külön élményt okoz, ha láttuk korábban a Ryan közlegény megmentését is.

Akik nosztalgikus tévéélményekre vágynak, azok nyilván örömmel üdvözlik a ma újból műsorra tűzött, hajdanán legendásnak mondható kalandfilmsorozat, a Shogun (SuperTV2, 21.30) ismétlését. Ándzsinszán és Tornagatya szaga ma este az első résszel teszi tiszteletét.

A Jó estét, Wallenberg úr! (Duna, 22.55) című svéd-norvég-magyar történelmi dráma Raoul Wallenberg, a legendás svéd diplomata életének utolsó szakaszát meséli el, hogyan mentette meg ún. “védőútlevelek” kiadásával rengeteg magyar zsidó életét a második világháborúban, és hogyan tűnt el szégyenletes körülmények között. Wallenberget Stellan Skarsgard alakítja, egyéb szerepekben pedig többek között Eperjes Károlyt, Csákányi Lászlót, Balkay Gézát és Székely B. Miklóst láthatjuk.

Paul Haggis Ütközések (m1, 23.10) című filmje viszont egy kiválóan és körültekintően (viszont így kissé “íróasztalszagúan” és teoretikusan) megszerkesztett, sztárokkal telezsúfolt és agyondíjazott filmkaleidoszkóp az ún.”hétköznapi rasszizmusról”.

Természetesen, ki nem hagyhatjuk a Tiger Lillies A38-as hajón adott koncertjét (m2, 23.40), hiszen amit ez a bizarr trió produkál, arra tényleg alig akadnak szavak. Bombasztikus, groteszk, meghökkentő, mulatságos, rettenetes horror-sanzon-jazz-punk kabaré, kappanhangon előadva. El-ké-pesz-tő. Ilyen lesz. Vagy még ilyenebb…

Addig is ki kell azonban valahogyan húzni, praktikusan szabadtéri, nyári mulatságokkal, avagy, például az Éli könyvével (film+, 21.10). A ritkán bár, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus (disztópikus) western, nem kevés vallásos tanítással. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A ma esti nagy hölgy-mozi Az órák (Paramount Channel, 21.40). A Stephen Daldry által rendezett film “Michael Cunningham azonos című Purlitzer-, és PEN/Faulkner-díjas regényéből készült, melyet Virginia Woolf 1925-ös műve, a Mrs. Dalloway inspirált. Három korszak, három történet és három női sors olvad össze egyetlen történetté Az Órák időfolyamában. Úgy kapcsolódnak össze, mint a láncszemek, anélkül, hogy tudnák, ugyanaz a nagyszerű irodalmi alkotás változtatja meg visszavonhatatlanul az életüket. Virginia Woolf (Nicole Kidman) a húszas évek londoni külvárosában az elmebajjal küzd, és közben első nagy regényét, a Mrs. Dallowayt írja. Laura Brown (Julianne Moore) Los Angeles-i feleség és anya több mint két évtizeddel később, a második világháború végén olvassa a regényt, és hatására elsöprő erejű változást forgat a fejében. A mai New York Cityben ott van Clarissa Vaughan (Meryl Streep), aki Mrs. Dalloway modern alteregója, s aki szerelmes Richardba (Ed Harris), az AIDS-ben haldokló, briliáns költő-barátjába.” (Szerintem giccs, de nem én vagyok a célközönség.)

“Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?” – ezt mondja (nagyjából) Brad Pitt (a képen) Guy Ritchie Blöffjében (PRO4, 22.25), mely a 2000-es évek elejének hangulatát komolyan meghatározó komolytalan műfajnak egyik cégéres darabja. Szerintem sokszor nézve is szórakoztató marhaság ez, és nemcsak a mókásan hadaró cigánycsávót játszó Pitt miatt. A filmben “érdek ütközik érdekkel, ököl arccal, pisztolygolyó fejjel, joghurt szélvédővel, autó emberrel…” Nagy benyögések, elrajzolt fazonok, stb.

Hát, van egynek egy ilyen romantikus cucc, hogy Kedves John! (m1, 21.10) Rendes, becsületes katonafiú (Channing Tatum) hazamegy szabadságra vidéken egyedül élő öregapjához, ahol a szomszédban éppen ott vakációzik a gyönyörű, táguló pupilláit szempillaerdőbe rejtő diáklány (Amanda Seyfried), naná, hogy egymásba szeretnek. De hát háború van! Rendezte Lasse Hallström, aki az effélékben ritkán ismer mértéket. (Amúgy nem láttam…)

A Madárijesztő (Duna, 21.35) egy olyan film, mint amilyenek a Bud Spencer-Terence Hill filmek lehetnének, ha azok nem adnák olyan olcsón és nem merülnének ki a méretes parasztlengők pufogtatása között bárgyú pofával előadott kaki-puki poénok óvodás szintű szórakoztatásában. A különbség persze, nem csak a színészeken múlik, bár nem kérdés, hogy Gene Hackman jobb színész Bud Spencernél, de Al Pacino sem mérhető össze Terence Hill-lel… (Bővebben)

Akár legyinthetnénk is a Nagydumás kiscsajokra (FOX, 21.50). Tényleg semmi különös, ez a mű is elsősorban a buta-szőke-liba sztereotípiák ziccerét használja ki, azonban ezt viszonylag friss humorral teszi és látható benne (a képen éppen csendben) Dakota Fanning is (és Brittany Murphy). (Bővebben)

Mára is van egy színházi meglepetés, méghozzá Alekszandr Nyikolájevics Osztrovszkij Jövedelmező állás (Duna, 23.00) című groteszkje, melyet Fekete Ádám és a TÁP Színház írt át olyanná, melynek láttán ma is “büszkén mondhatja majd egy magyar ember, hogy van saját magyar, nemzeti alternatív színházunk. Még akkor is, ha a darab nem tud felmutatni optimista perspektívát.” Főbb szerepekben Kovács Krisztián, Gergely Katalin, Lázár Kati, Hegedűs D. Géza, Thuróczy Szabolcs látható.

Amúgy az Októberi égbolt (Paramount Channel, 19.45) egy tipikusan hollywoodi-típusú életrajzi film, mely a céljainkért való szakadatlan küzdelem értelméről, a család fontosságáról, a tökösségről szól, valós események (Homer Hickam élete) alapján. Bemutatkozik Jake “Márpedig fiam, belőled akkor is bányász lesz, ha a fene fenét eszik is!” Gyllenhaal. A végén természetesen győzünk, a bánya marad a bányászoknak, a határ viszont a csillagos ég (és még tovább!). Tűzijáték, összeborulás, elszoruló torkok, könnycseppek.

Vagy. A Halálos terápia (Viasat3, 21.15) amolyan klasszikus, Robin Cook-stílusú orvoskrimi, melynek a szokásos bűnügyi felületét egy igen markáns generációs-szakmai ellentét is cizellálja. A kissé gagyi, B-kategóriás mozit sejtető cím valójában egy erős közepes, igen tisztességes filmet takar, amire következtethetünk az első vonalbéli (1996-ot írunk!) szereposztásból is: Hugh Grant, Gene Hackman, Sarah Jessica Parker, David Morse.

De repetázhatunk Raylan Givensből is (Timothy Olyphant, a képen), vagyis A törvény emberéből (FEM3, 22.05), melyet általában eredeti címén, Justifiedként szoktunk emlegetni, igen gyakran. Első évad, első rész – fú, de régen volt! (Bővebben)

A focinak kaput négy évre, délután viszont marad a Tour de France. Július 14-e nagy ünnep Franciaországban (a nagy francia forradalom, Bastille ostroma, jakobinus diktatúra, guillotine, barikádok, stb.), ennek megfelelően, a mai etap sem lesz gyenge: Mulhouse-ból Planche des Belles Filles-be lesz a menet, 161 km-en át, négy darab első kategóriás emelkedőt leküzdve, melyből az utolsó a befutó.

Foci helyett van Vízilabda EB, Budapestről, tehát aki magyar, az a medence partjáról nézi a meccseket. Képernyőről “nem jön le” a medenceszag, és a fiúk-lányok sem hallják a biztatást.

Színházrajongóknak egy archív Sirály (m3, 20.25), Ádám Ottó ’73-as rendezése, melyben Arkagyina Tolnay Klári, Trepljov Huszti Péter, valamint egyéb szerepekben Piros Ildikó, Koltai János, Dégi János, Schütz Ila és még sokan mások.

Oscar Wilde Dorian Gray–történetének rengeteg filmes és színpadi feldolgozása született már. Ez a mai Dorian Gray (FEM3, 21.05) Oliver Parker 2009-es verziója. A film hagyományos, mondhatni konzervatív felfogású, kosztümös adaptáció, örök fiatalság, szerződés a gonosszal, meleg férfibarátság. Jó színészek, hiszen Colin Firth már a dadogós király előtt is remek színész volt, a címszerepet alakító Ben Barnes pedig több annál, hogy szép és fiatal… (Bővebben)

A nemrégiben az egekbe tolt Wall Street farkasánál szerintem ezerszer jobb film a Viharsziget (SuperTV2, 21.30), pedig szintén Martin Scorsese és szintén Leonardo di Caprio (a képen). Ez egy elmegyógyintézetes, őrült gyilkosos, mirelit zöldborsót a hátunkon gurigatós, vérbeli thriller. (Bővebben, spoileresen!)

Picit tán kímélőbb hatású, de pénztárcánkra igenis megterhelő hatást gyakorló történetet mesél el a Krízispont (m2, 21.40) című pénzügyi thriller, mely tulajdonképpen a minapi (egyesek szerint ma nap is tartó) gazdasági világválság egyik lehetséges okára világít rá. Főszerepben Zachary Quintót láthatjuk, olyan remek partnerekkel, mint Kevin Spacey, Stanley Tucci, Jeremy Irons, Demi Moore vagy Simon ‘Mentalista’ Baker. (Bővebben)

Na most, az van, hogy ma van a döntő. Foci-vébé. A közvetítés 20.40-től van kiírva, de maga a meccs 21.00-kor kezd, nem 22.00-től, ahogy megszokhattuk. Gondoltam szólok, nehogy lemaradjunk megint valami olyasmiről, mint a múltkor a brazilok ellen… Persze, akit igazán érdekel ez a cécó, az ezt úgyis tudja…

Én inkább azt várom, vajon megy-e ma Contador, vagy vár még valamire. Estére meg keresek valamit (a valóságban darálom a The Americans című sorozatot, de pssszt!).

Mások viszont megnézhetik Forest Whitakert (a képen) Idi Aminként Az utolsó skót királyban (RTL+, 21.00), akihez képest Orbán Viktor bájos tévémaci. A film amúgy a jelenleg legismertebb magyar származású rendező, Kevin Macdonald adaptációja Giles Foden regényéből, mely egy olyan orvosról szól, aki egyszer véletlenül megmenti az emberevő diktátor életét, minek köszönhetően annak kegyencévé válik. A konfliktus természetesen az, hogy jelen helyzet semmivel sem kevésbé életveszélyes, mintha ellensége lenne… (Az Ausztrália nem tétel, gyenge film.)

Vidocq (fantasztikus),  Pánikszoba (rettegős), Az első lovag (kardozós), majd minden héten megy, helyettük nézhetjük akár a Harmadik típusú találkozásokat (ATV, 19.15) is, melyben Steven Spielberg rendezi Francois Truffaut-t, de mégis Zsigmond Vilmos kapja az Oscar-díjat.

Nézhetjük Sophie Marceau-t is Philippe de Broca igen alapos és igen látványos Balzac-adaptációjában, a Huhogókban (Story4, 21.25). Ez a film a lobogó inges, szakadékba ugró szerelmeses, romantikusan kardozós történetek közé tartozik. Tulajdonképpen hibátlan alkotás ez a maga nemében.

Vagy Jack Nicholsont farkasemberként, a Farkas (SuperTV2, 22.05) című Mike Nichols-filmben, mely annak idején azzal keltett feltűnést, hogy eléggé illúziót keltően sikerült Jacket átváltoztatni benne. (Ma már nem biztos, hogy így fogjuk látni, de Jack azért Jack.)

Alternatívának, amolyan könnyed, szórakoztató limonádénak jöhet a Felkoppintva (TV2, 21.40), egy mindenféle szentimentalizmustól mentes, friss és szórakoztató alkotás Judd Apatow műhelyéből. (Bővebben)

Az esti első ajánlat egy nagy, romantikus klasszikus. Jean-Paul Rappeneau szerintem minden kihozott Rostand Cyrano de Bergerac (FEM3, 19.10) című komédiájából, amit egy filmben, sok pénzzel ki lehet hozni, úgy, hogy az azért ne legyen gyökeresen más, mint az eredeti irodalmi mű. Sajnos, a magyar szinkron azonban pocsék, szinte csikorog az igyekezet, ám rendszerint mégis “leválik” a hang a szereplőről. De legalább a fordítás hibátlan, és Depardieu is telitalálat a címszerepre.

A következő film viszont hibátlan. A John Patrick Shanley által írt és rendezett (sok Oscarra jelölt) Kételyben (Paramount Channel, 20.00) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman) érkezik a mélyen vallásos közösségbe, aki gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően. Az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep – a képen) azonban magát, a villásfarkú sátánt látja a férfiban és boszorkányüldözésbe kezd. Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése, főleg a mai, “vészterhes időkben”. (Bővebben)

Az eutanázia sok vitát kavaró témaköréhez szól hozzá, az előző filmhez mérhető mértékben a következő ajánlat: a Dr. Halál (Cinemax, 20.00) Dr Jack Kevorkian küzdelméről szól, melyet az ún. “kegyes halál” legalizálása érdekében folytatott hosszú időn keresztül. A címszereben Al Pacino remekel, s ehhez az alkalmat Barry Levinson termeti meg. (Bővebben)

Később, bár sokszor vetített, de attól még érdekes mozi a Vanília égbolt (SuperTV2, 21.20) is, mely Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed című filmjének hollywoodi remake-je, ami véletlenül egészen jól sikerült. Köszönhető ez persze, a feldolgozó Cameron Crowe nyilvánvaló tehetségének is, Amenábar aktív közreműködésének is, valamint a részben azonos, szemrevaló és tehetséges szereplőgárdának is: Pénelope Cruz mindkét film egyik női főszereplője, mellette ez alkalommal Cameron Diaz domborít, Tom Cruise őszinte csodálatára. (Bővebben)

A focivébé bronzmeccsét akár kiválthatjuk ezzel is, de John Ford gigantikus western-tablójával, A vadnyugat hőskorával (Duna, 21.25) biztosan. E film címében, és magában, benne is, egy évtizedeken átívelő családregény formájában ott van minden, amit a klasszikus westernről, mint műfajról és mint amerikai népmeséről, folklórról tudni érdemes: how West was won.