Ennyi volt. Bevégeztetett. Vége a nyárnak. Holnaptól ősz van – persze, ennek is megvannak a maga szépségei, bár legtöbbünk aktuális hangulatához mégis inkább az Alien 4. – Feltámad a halál (RTL Klub, 22.25) passzol…
No, de félre a baljós gondolatokkal, hiszen akár egy monstre Vissza a jövőbe!-maratonnal is elüthetjük ezt a rettenetes napot (első rész a Paramount Channelen 15.35-től, a második 17.40-től és a harmadik 19.35-től), ami azért nem akármilyen nosztalgikusan jövőbelátó időtöltés fluxuskondenzátorral megbabrálni az téridő-kontinuum megbonthatatlannak tűnő egységét.
Tim Burton Ollókezű Edwardja (FEM3, 19.10), a látszat ellenére, messze nem az az egyfenekű tömegmaszlag, azonban “valami könnyedebbnek” tán még ez is elmegy a mai estén, jó sok tejszínhabbal. Amúgy, amolyan Frankenstein-parafrázis ez a film, tehát horrornak tűnő, de mégis romantikus (nagyon romantikus) történet, a még hamvas Johnny Depp-pel.
A hal neve: Wanda (Story4, 21.35) a Monthy Python-csapat amolyan spinfoffja, hiszen John Cleese mellett Michael Palin is jelen van a filmben, a többiek viszont nem. Mintha a Beatlesből John és Ringo együtt játszana egy lemezen, ahol nincs ott Paul és George. Chapman, Idle, Jones és Gilliam helyett nyert viszont egy Oscart magának Kevin Kline, és Tony Curtis lányáról (Jamie Lee Curtis – a képen) pedig kiderül, hogy bombanő. Angol humorú furcsa szajréfilm Hollywoodból. Sokan vannak, akik bármikor megnézik e filmet, én nem tartozom közéjük…
Elsősorban a politikusokhoz, az aktivistákhoz, valamint választóikhoz szól Milk (m1, 0.45) története. Gus Van Sant filmje Harvey Milkről, egy politikai tisztségért homoszexualitását először nyíltan felvállalva harcba szálló amerikai életéről szól. Milk példája erőt, biztatást adhat, illetve pozitív példát mutat nemcsak a melegeknek, de minden, őket megillető jogokért küzdő kisebbségnek, ráadásul Sean Penn óriásit alakít a címszerepben (és gyütt is az Oscar bácsi érte…). (Bővebben)