Mit nézzünk ma a tévében?

Orbán Viktor NEmzeti Rablórendszerét fazonírozó agy(atlan)tröszt, úgy tűnik, túl sokszor látta Bacsó Péter örökbecsű szatíráját, A tanút (Duna, 21.40), a baj csak az, hogy a film lényegét nem értették meg, és azt hiszik, a főhős nem Pelikán (Kállai Ferenc – a képen), hanem Virág, vagy éppen maga, Bástya elvtárs. Amúgy szinte az összes “poént” érezhetjük a saját bőrünkön is, nap, mint nap: sötétben úszkáló gyíkemberjelmezes “nemzetmérgező” ügynökök, a tárgyalás előtt aláírt ítéletek, ízletesnek, világraszólónak, étvágygerjesztőnek hazudott ehetetlen, használhatatlan, csúfságos magyar termékek, a szemünkbe röhögött átverés jön velünk szembe ma is, bárhová nézünk és tán már a fekete autó is kanyarodik az utca elején. A cinizmus teteje, hogy ezt a filmet még be merik mutatni… (Pont úgy, ahogy “azok” nem merték…)

Lényegesen “szürkébb” ajánlat ennél a V mint Vian (m2, 21.45) című francia film, amiről még mindig nem tudok semmit… Amúgy a híres-hírhedt író, jazztrombitás és festő Boris Vian életéről mesél, mely főként Párizs éjszakájában játszódott, olyan mellékszereplőkkel, mint Sartre vagy Queneau. Egy pillantásra azért nyilván méltó…

Aki viszont izgalomra vágyik, az válassza Joel Schumacher 8 milliméter (PRO4, 22.25) című thrillerét, melyben Nicolas Cage egy vidéki magánhekust játszik, aki egy nap olyan megbízást kap, hogy derítse ki, vajon ki az a lány, aki egy páncélszekrényben talált 8 milliméteres filmtekercsen brutális kínzások közepette látszódik. Szado-mazo, eltitkolt vágyak, és még titkosabb bűnök, a társadalom felső köreiben.

Ahhoz képest, hogy adáshibával kezdjük az estét és összeomlással zárjuk, egyáltalán nem lesz tartalmatlan esténk a tévé előtt. Szakonyi Károly Adáshiba című színdarabja (m3, 21.10) a hetvenes évek eleje óta állandó szereplője a színpadoknak. Ma este egy 1979-es tévéváltozat kerül adásba, amit Ruszt József rendezett, főbb szerepekben pedig Tolnay Klárit és Pataky Jenőt láthatjuk. A tévéfelvétel idején a magyar televíziózás még alig volt nagykorú, azonban ilyen mélységű és pontosságú kritika addig soha, de talán azóta sem született mindennapi betevő szórakozásunkról, a televíziózásról és a média által irányított világlátásunkról. (Ha valamilyen okból mégis a ’73-as Bulla-Páger-féle Várkonyi rendezte verzió kerülne adásba, arról nem én tehetek.)

Eközben, az Orvlövész (SuperTV2, 21.30) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben Mark Wahlberg egy hightech mesterlövészt alakít, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért nem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam”-faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiával…

Sidney Lumet Hálózat című filmje (MGM, 21.40) viszont inkább az első ajánlathoz kapcsol vissza, csak annál sokkal fatálisabb végkifejlettel. Bár ez a film 1976-ban készült, mégis mindeddig az egyik legmélyebb, legsötétebb szatírája a kereskedelmi televíziózásnak. Egy tévésztár, miután megtudja, hogy csökkenő nézettsége miatt ki fogják rúgni a csatornától, elhatározza, hogy élő adásban követ el öngyilkosságot. Sok Oscar-t nyert ez a film, az egyiket például Peter Finch (a képen) kapta a főszerepben nyújtott brutális alakításáért. (Bővebben)

Ennél csak picit kisebb műfaji klasszikus Joel Schumacher 1993-as Összeomlás (film+, 22.45) című filmje, melyben Michael Douglas egy teljesen hétköznapi, szürke tisztviselőt alakít, aki egy nap, a szokásos dugóban való vánszorgás közepette bekattan, elege lesz abból, hogy semmiképpen sem érhet haza kislányának szülinapi partijára, kiszáll a kocsijából és gyalogosan indul hazafele. Útját holttestek és vérző sérültek szegélyezik… Természetesen, messze nem afféle agyatlan mészárlás történetével van dolgunk, a történet masszív társadalomkritikai és -lélektani vetülete az, ami igazán izgalmassá teszi ezt a filmet.

Legkorábban Robert De Nirot és Al Pacinot láthatjuk például A törvény gyilkosa (film+2, 21.00) című krimiben, akik azonban (ekkorra) régen túl vannak már mindenen (legfőképpen a jó formán). Fájdalmas, szinte halálközeli élmény a film – sajnos. (Bővebben)

Láthatjuk továbbá Az angol beteget (Story4, 21.20) is, ha már régen (vagy netán egyáltalán nem) láttuk. Mondjuk azt, hogy ez a film hozta az eddigi utolsó magyar Oscar-díjat, hiszen a film zenéje is kapott abból az esőből, ami erre a jó hosszú és jó romantikus alkotásra hullott annak idején; a zene pedig nagyban támaszkodik Sebestyén Márta hangjára. Sztárerdő, amúgy…

Még érdekesebb, a maga nemében pedig egyenesen remek film Az ember, aki ott se volt (Paramount Channel, 21.40), a Coen-testvérek film noir-stílusbravúrja, fekete-fehérben, expresszíven, pesszimistán és cinikusan, ahogyan azt kell. Billy Bob Thornton (a képen) remekel a szerelemféltésből elkövetett gyilkossággal vádolt kisvárosi borbély triplafenekű szerepében, de mellette is tobzódik a film a fura, groteszk alakokban; és egészen biztosan jól fenékbe fogja rúgni mostanában amúgy is igen megtépázott igazságérzetünket.

Charles Dickens című klasszikus regényét, a Szép reményeket (FOX, 22.40) a Gravitációval idén sok elismerést begyűjtő Alfonso Cuarón alkalmazta és modernizálta filmre (mintegy másfél évtizeddel ezelőtt, 1998-ban), bombasztikus szereposztásban.A wannabe festő Finnt Ethan Hawke, míg az őt csábító jeges szépséget Estellát Gwyneth Paltrow adja, míg mellékszerepekben Robert és Drena de Niro (az utóbbi Robert lánya), Chris Cooper, Anne Bancroft és például Kim Dickens is látható (aki viszont nem rokona Charlesnak. Vagy igen. Vagy nem tudom.)

A mai este Travoltáé, hiszen egyből két filmmel szédíti a rá kíváncsi nézőket. Az első még régről, mintegy negyven kilóval korábbról való, amikor John haján több kilónyi Grease-zel (FEM3, 21.05) pörgette meg Olivia Newton-Johnt, az ő feszes, fekete bőrnacijában és magassarkú, piros pántos fapapucsában. (Lásd a képen)

A másik film a Kardhal (Cool, 21.10) lenne, egy thriller, melynek azonban “virtuális valóság”-, vagy “cyberspace”-képe mintha mára kissé elavultnak, naivnak és kezdetlegesnek tűnne… De talán még érdekes lehet, ahogy John Travolta, az ő “sajátos” arcberendezésével megpróbálja eljátszani a hiperintelligens bűnözőt, aki a virtuális valóságban eldugott illegális kormányzati milliárdokat szeretne magáénak tudni (mondjuk, Hugh Jackman is furcsának tűnik, mint lepukkant csúcshekker…). Egy ilyen fülledtnek ígérkező nyári estén talán elmegy ez is…

A harmadik ajánlat mostanában megy a Paramounton, de jó film, ezért szólok most is. Amikor George Clooney feltűnt a Vészhelyzet jaj-de-szexisen-őszülő-halántékú Ross dokijakánt, még baromira nem gondoltam, hogy ő lesz az, aki tükröt állít az amerikai showbusiness elé, mintegy megmutatva annak 42 darab, hófehéren villogó fogú, torz mosolyát. Aztán így lett. Persze, nyilván kellett Soderbergh nevű haverjának produceri közreműködése is a rendezővé válásához, azonban például ez a ma esti film is jó példa arra, hogy a jó társaságban elköltött italok okozhatnak jó dolgokat is. Az Egy veszedelmes elme vallomása (Paramount Channel, 23.40) is friss, lendületes, csavaros és pontos film, nem kell bedőlni az első 20-25 percnek: közel sem arról lesz szó, hogy egy újabb Amerikai Pite-klónt nézünk! A történet Charles Hirsch Barris életét meséli el, aki írt popszámokat, volt sikeres tévés producer, emellett felelősnek tartja magát az amerikai kultúra agyzsibbasztó, gyermeteg szórakoztatással való szennyezéséért is (lásd: első bekezdés). Ezen felül pedig, állítólag a CIA állítólagos parancsára, meggyilkolt harminchárom embert. Figuráját a kitűnő Sam Rockwell kelti életre, de mellette egy sor hírességet is láthatunk kisebb-nagyobb, sőt, saját maguk szerepében is.

Szerintem a Tökös taták valamivel jobb magyar cím lett volna, de legalábbis nem rosszabb, mint ez a Született gengszterek (HBO Comedy, 20.25), ehhez az alapvetően bájos, vicces és megható, ezúttal gengszterfilmnek álcázott westernhez. Val, az öreg bandita (Al Pacino) 28 éves “üdülés” után épp szabadul a sittről. A kapuban várja öreg haverja, Doc (Christopher Walken), látszólag barátsággal, valójában azonban Tapsolós, a régi bandavezér megbízásából, hogy teljesítse a régen esedékes vérbosszút Tapsi fiának meggyilkolásáért. A legjobb barátom lesz a gyilkosom. A film Al kurvákkal, Viagra-túladagolással, rengeteg steakkel és néhány más, izgalmas “bulival” súlyosbított “utolsó útjáról” szól, ahová Doc haverjával kísérik el egymást. (Bővebben)

Eközben, az 54 (Paramount Channel, 21.00) című “diszkódráma” nem más, mint egy egy remekbe szabott filmballada a híres/hírhedt klasszikus New York-i diszkóról, a Studio 54-ről. Shane, a szegény külvárosi srác (Ryan Phillippe) kitörni vágyik a kilátástalanságból és összeszedve minden bátorságát, alámerül a Studio 54-be, a kokain dekadens delíriumába, a veszélyes vágyak világába, a szexuális szabadosságok szédületébe, a hírnév hazug hiúságába, a csalóka csillogás csapdáiba…

Ehhez képest a Hat nap, hét éjszaka (m1, 21.30) még annyira nem nagy durranás, csupán egy szórakoztató litty-lötty, mondjuk azért nem akárhol, hanem egy déltengeri szigeten. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll a paradicsomban, Anne Heche-el… (lásd a képen). Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

Izgalom viszont inkább az Öld meg Rómeót! (RTL Klub, 22.05) című, Jet Li által főszerepelt akciómoziban várható, mely Shakespeare-áthallásai miatt is érdekes lehet. No meg az akrobatikus verekedések miatt is. (Bővebben)

Ang Lee Oscar-esőben ázó, cowboyok között játszódó filmje, a Brokeback Mountain (Túl a barátságon) (RTL+, 22.50) korántsem botránykő, ahogyan azt sejthetnők, inkább egy szép, melankolikus szerelmesfilm, melyben történetesen két férfi (Jake Gyllenhaal és Heath Ledger) szereti egymást. Ha gyűlölködnének, vetélkednének akkor ez akciófilm lenne, vagy western, így viszont románc.